A „tartós vasak” sorozatunk második írása rögtön kivétel lesz. Nem szerszámról szól, legalább is hagyományosan nem szokás szerszámnak tekinteni egy fényképezőgépet. Ugyanakkor nyilván sokan vagyunk, akiknek a fényképezőgép bizony munkaeszköz. Itt a blognál is készítünk épp elég képet mondjuk a posztok illusztrálására, tehát számunkra egy ilyen masina például igenis szerszám.

Ez a gép bizony már nem friss darab. 2006-ban vásároltam, azóta folyamatosan dolgozik, lassan belekerül a 100000. expozíció. Most is napi használatban van, de volt egy 4 éves időszak, amikor webáruházakat üzemeltettem, akkortájt sokszor akár napi több száz termékfotó is készült vele. (A digitális technika előnye-hátránya ugye, hogy nem kell takarékoskodni a nyersanyaggal, kattintgatunk bátran…)

Ez a gép mai szemmel nevetséges, 6 MP felbontással dolgozik. Ez persze csak egy szám, hiszen ha valaki képernyőre/monitorra készít képeket, soha nem lesz szüksége 2 MP-nél nagyobbakra, nagyjából ekkora az 1080p-s full HD képernyő felbontás. Ráadásul a  posztok illusztrálására, vagy egy webáruház termékfotójának sokszor 5-600 pixel széles kép is elég.

Ez az ábra jól megmutatja, milyen kicsi is valójában egy 1080p-s full HD képmező…

A gyári kit objektív persze lecserélődött (főképp a nagylátószög és a makró miatt) egy 17-70mm-es makrós Sigma objektívre, ez szinte le sem kerül a gépről. Kizárólag manuális módban használom, mostanában már az autófókuszt is kikapcsolom és kézzel állítok élességet.

A gép folyamatosan velem van, sokszor csak bedobom a kocsi ülésére, de amikor táskában van, akkor is előfordul, hogy mindenféle kerül mellé, együtt zötyögnek és ugrálnak. Komoly csapás az utóbbi időkig mégsem érte, de pár hete sikerült ledobnom az asztalról a műhelyben a betonpadlóra. Túlélte.

A fényképező sokszor - szinte mindig - koszos-poros helyeken dolgozott...

Igazából soha semmi szervizelést igénylő baj nem volt vele. Nagy előnye, hogy nem spéci akkuval, hanem négy AA (ceruza) akkumulátorral működik, ha épp nincs más megoldás, négy ceruzaelemet mindenhol lehet szerezni.

Akármit mondjanak a guruk, a ceruzaelem vagy az AA akkumulátor igenis megkönnyíti az életet. Olcsó, és mindenhol kapható. Picit lehet hogy nehezebb, mint valami speciális akkumulátor cella, de az előnyök bőven kompenzálják ezt.

Hagyományos SD kártya kell bele, ez egyébként az egyik oka annak, hogy most már lassan nyugdíjazni kell, ugyanis annyira régi, hogy a most használt SDHC kártyákat már nem fogadja el, régi „sima” SD kártya viszont már nemigen kapható.

A felülnézeten jól látszik a számomra talán legfontosabb két tulajdonság: A teljes manuális üzemmód, és a felső kijelző, ami sajnos manapság már csak a gyártók felsőkategóriás modelljein elérhető.

A makró mód remek, amikor tárgyakat, vagy épp szerszámot kell fényképezni:

A macro-fotózás azért is jó, mert az ember megtanulja, hogy a tisztának és simának látszó felület valójában sosem tiszta és sosem sima...

Szóval igen jól működő szerszámra leltem benne, pedig amikor vásároltam, igazából egy egyszeri akciós lehetőség miatt döntöttem mellette.

Megvannak persze a hátrányok is:

Egy tükörreflexes, cserélhető objektíves gépnél gyakorlatilag soha nincs olyan, hogy néhány porszem ne ülne a CCD-n. Hiába tisztítjuk, hiába vigyázunk, pár porszem belekerül. Mindig. Lehet pucolgatni, ez kis ideig segít is, de legjobb ha megszokjuk, még jobb ha egyenesen megszeretjük azt a pár porszemcsét. Aztán ott van maga a zárszerkezet. Ami ugye mozog, márpedig a mozgó dolgoknak véges élettartamuk is van, ez ebben a kategóriában általában 100000 expó környékén jön el.

A gép mint írom, jelenleg még jól működik, de azért már nézegetem hogy mi lesz az utódmodell. Sajnos a mostani Pentax tükrös masinák meglehetősen borsos áruak, ha ragaszkodom a felső kijelzőhöz, többszázezer forintos gépek közül lehet választani. Igaz, ezek minden paraméterükben sokkal többet tudnak, mint ez a modell. Az is megtörténhet persze, hogy a tükörreflexes technikát nyugdíba küldöm, bevallom az eltelt 8 év alatt sem sikerült megszeretnem a porszemcséket, és a mai felsőkategóriás kompakt gépek nagyon sokat tudnak már. Olyan ez, mint egy klasszikus régebbi autó, kontra egy modern "műanyag" jármű. A réginek persze lelke van. Érezni minden rezdülését, hallani ahogy lélegzik. Az új csak egy eszköz. De igazából sokkal komfortosabb, jobban használható és kényelmesebb...

Megjegyzés: A gépről készült képek is egy Pentax masinával készültek, igaz, az egy szerényebb kompakt gép volt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.