Igen, szakállas vagyok, de nem azért, mert épp ez a divat. Nagyon régóta viselek szőrzetet az arcomon. Volt, hogy hosszú volt és leginkább egy rosszul értelmezett hajóskapitányhoz hasonlítottam, de ezek az idők már elmúltak.  

Na de ennyit rólam és a szakállamról. Mindenesetre egy szakállas háztartásban indokolt szerszám a szakállnyíró készülék, amit hajnyíró névvel is illetnek olykor.  Az enyém közel tíz év használat után nyilván nyiratkozás közben adta be a kulcsot. Egyszer csak megállt. A jelenséget valahogy így tudnám leírni: most működik, most nem, most igen, most nem. Hamar ráleltem a hiba okára.

Mivel ez nem egy akkus, hanem egy hálózatról működő készülék, azonnal kábelszakadásra gyanakodtam. Nem jártam rossz úton.

Én még kicsit ahhoz a generációhoz is tartozom, akiknek nem a „vegyünk újat” hanem a „javítsuk meg” gondolat suhan át elsőre az agyán egy ilyen helyzetben. Fel is állítottam egy ördögi tervet, hogy miként fogom kedvenc szakállnyírómat megjavítani. Majd ti is látni fogjátok, hogyan halványult el szép lassan a „javítsuk meg” gondolat a fejemben, ahogy egyre mélyebbre ástam (volna) magam a gép megjavításában.

A terv a következő volt. szétszedem a gépet, leforrasztom, szerencsés esetben lecsavarozom a beszakadt vezetékrészt, majd az épen maradt kábelvéget visszaforrasztom/-csavarozom a helyére.

Alapos szemrevételezést követően arra jutottam, hogy először a szürke burkolatot kellene valahogy leimádkozni a szerkezetről. Én bohó azt gondoltam, hogy valahol jól elrejtett csavarkompozíciókkal találom szemben magam. Csalódnom kellett és már itt kezdett gyanússá válni a dolog. Na jó, legfeljebb majd kis műanyag füleket kell óvatosan kipattintanom. Tudjátok, ezek szoktak letörni. A sokévi matek szerint, a rendelkezésre álló pattintós füleknek legalább a negyede letörik egy ilyen szétszereléskor.  Megmutatom, hogy csináltam, de nem vagyok rá büszke. Nem volt egyszerű és nem is néz ki túl jól.

Mindenesetre én elsőre mélyen vallásos lettem, de nem segített, nem jött le a burkolat. Próbáltam szabad utat engedni indulataimnak, hogy vak brutalitással, ködös tekintettel leszakítsam az egészet a francba. Ez sem segített. Mondhatnám, hogy megtaláltam a megoldást és visszatáncolva személyiségem sötét szakadékának széléről végül megtaláltam a megoldást, de nem így történt. Igazából egyszer csak lejött a burkolat. Ezt a terítéket készítettem nektek, sok szőrrel:

Senkit nem szeretnék ámulatba ejteni azzal, hogy ennél tovább jutottam a szétszerelésben. Rá kellett jönnöm ugyanis, hogy ez a gyönyörű, immáron levetkőztetett, a ruha alatt valójában kék színű szakállnyíró bizony össze van forrasztva. Vagy egy darabból van öntve, szinte mindegy is, én nem erre számítottam na. Így múlik el a világ dicsősége és így kellett rájönnöm arra is, hogy a gyártó nem támogatja a felhasználó, "javítsuk meg" hozzáállását. Természetesen találtam megoldást arra, hogy továbbra is használni tudjam a készüléket, de ezt tekintettel a gyengébb idegzetű olvasókra nem mutatnám be. A kilógó vezetékek összekötögetése és zöld-sárga szigetelőszalaggal (ilyet találtam otthon) való felöltöztetése nem emberi szemnek való látvány. Működni ugyan működik a gép, de hivatalosan halottnak nyilvánítottam. Az igazi megoldás: veszek egy újat.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.