Tegnap kezdődött Párizsban a klímacsúcs, azaz az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény 21. Konferenciája. A klímacsúcson a világ összes országa részt vesz, és több mint 150 állam-, illetve kormányfő lesz jelen. A kéthetes konferencia fő feladata, hogy számot vessen a 2015 során a világ államaiból beérkező kibocsátás-csökkentési vállalásokkal, és megállapodjon ezek betartásának ellenőrzésében és későbbi felülvizsgálatában.

A 2015-ös menekültválság egyik fő oka a szíriai polgárháborút megelőző ötéves szárazság, ami kimutathatóan a klímaváltozás következménye. A magyarok a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy az éghajlat változása milyen drámai változásokat hozhat a mi életünkbe is, hiába történik a világ egy másik felén. Az éghajlatváltozás elleni harc nem a zöldek hobbija, hanem alapvetően határozza meg a mai civilizáció, és benne Magyarország jövőjét. Azt szeretnénk, ha olyan megállapodás születne, amely a már megtett kibocsátás-csökkentési vállalásokat kötelezővé és ellenőrizhetővé teszi, illetve meghatározza a vállalások későbbi szigorításának menetrendjét” - mondta dr. Bart István, az Energiaklub társelnöke.

Itt a furdancson már többször esett szó a túlélésről, mindenféle apokaliptikus katasztrófák után. Leírtuk, hogy ehhez (mármint a túléléshez) szükségünk lesz mindenféle strapabíró ruházatra, eszközökre, és persze tudásra meg találékonységra az eszközök használatához. De korántsem biztos, hogy ez elég lesz. Mert alighanem szükségünk lesz ivóvízre és élelemre is. És az sem hátrány, ha különösebb maradandó sérülések nélkül ki fogjuk bírni nappal a szabadban.

A zombis sorozatok tanulményozásának is nyilván meglesz a maga haszna, hiszen meg kell tudjuk védeni magunk azoktól az emberektől, akiknek hazája már lakhatatlanná vált. De miután a mienk is azzá válik hamarosan, ez csak időleges túlélést jelent. A különböző tanácskozások, és általában a beszéd egy Furdancsos szemében sokkal kevesebbet ér, mint egy kézzelfogható eszköz. Azonban néha mégis szükség lehet rá.

Ez a mostani egy ilyen pillanat.

Azt pontosan tudjuk, hogy egy-egy szárazabb tél, vagy különösen egy csapadékmentes nyár milyen károkat okozhat a mezőgazdaságban. De belegondoltunk-e, mi történne, ha ugyanez egész Európát sújtaná, és nem csak egy évben, hanem folyamatosan, ráadásul egyre rosszabbá válna a helyzet. Gyanítom, hogy a legtöbben nem tudjuk ezt elképzelni, akárhány Mad-Max filmet is láttunk már a moziban.

A mostani klímacsúcs tétje nem kevesebb, mint hogy ez a jövőkép bekövetkezik-e még a gyermekeink életében, vagy sikerül elkerülnünk.

A világ legnagyobb kibocsátója, Kína azt vállalta, hogy 2030-ra megfékezi a kibocsátások növekedését. Az USA 26-28%-os csökkentést vállalt 2025-ig, az EU pedig 40%-os csökkentést 2030-ig. Szinte minden ország nyújtott be vállalásokat, amelyek együtt jelentős valódi csökkenést hozhatnak majd a kibocsátásokban.

Természetesen továbbra is kérdés, hogy ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedését 2 °C fok alatt tartsuk. (A 2 °C-os emelkedést egy korábbi konferencián tűzték ki célul, mint “még elviselhető” változást okozó szintet.)
A párizsi csúcs önmagában nem tud megálljt parancsolni a klímaváltozásnak, mégis, a hat évvel ezelőtti sikertelen koppenhágai klímacsúcs óta Párizs jelenti a legjobb esélyt arra, hogy a világ tényleg megkezdje az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezését. Ezúttal sokkal erősebb a politikai akarat a világ vezetőinek részéről, ami alapot ad a reményre. A tét nem kisebb, mint az emberiség mostani életmódjának jövője. Ha nem érjük el, hogy a kibocsátások jelentősen csökkenjenek, a Föld számos területe a következő száz év során lakhatatlanná válik, a többit pedig várhatóan lángba borítják a szárazság és éhínség miatt kialakuló háborúk.
 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.