Ezúttal a Tákolmányi Járműjavító Bt. telephelyére látogatunk, hogy megtudjuk, mi rejtőzik a modellvasút belsejében. Valószínűleg aranytömbök - gondoljuk, mikor 70000 forintos mozdonyok jönnek szembe a makettboltban és még 2 kerék egy tengelyen (később kerékpárnak fogom nevezni) sem marad 2400,- alatt.
Ez most miért, mester? - kérdezzük a kibelezett mozdonyok lehangoló halmát látva, mintha a Matuska Szilveszter Vasúti Emlékpark és Játszóházat járnánk körbe. Pedig csak a részlegesen sérült, hibás vagy hiányos mozdonyok alkatrészeiből igyekszem összerakni működő példányokat. A hadseregben kannibalizmusnak hívják ezt és nem egyedi jelenség.
Tehát adott az NDK gyártmányú PIKO H0 modellvasút kezdőszett, mely olyan gyakorisággal bukkan fel az aukciós oldalakon, mintha minden család vásárolt volna anno. Gyermekkori élményeim fűződnek a modellvasúthoz és ezt felelevenítve - kisegítve a 3D nyomtatás lehetőségeivel - terepasztal-építés és kiegészítők készítésének ötlete burjánzott fel elmémben.
Hülye ötlet volt. Puszta humorizálásból a kikiáltási árra 50 forinttal rálicitáltam néhány meglepően alacsony árú szett esetében. Jellemzően az utolsó órában bukkannak fel a komoly vevők és a hiénák, majd a végére 3-4-szeresére, egyforintos kikiáltásnál akár 4000000 százalékos mértékben is felszaladhat az ár. Hát most nem, simán megnyertem mindkettőt a korábban tanulmányozásra vásárolt vasutak mellé. A postás többször csengetett azóta (mint kettő).
Ráadásul mire elkészült első makettházam, rájöttem, hogy nem is érdekel a dolog igazán. (Mindezt tanulságként mesélem el, gondolják át kétszer is leendő hobbijukat.) Ilyenkor az igazgatótanács lemond és a felszámoló a veszteség minimalizálására törekszik. Ennek jegyében láttam neki a még használható mozdonyok kannibalizálásának, hogy gyorsan elpasszolhassam a készletet.
A leggyakoribb hibák, mikor elveszik a mozdony hajtókarja és az ütközők, kijár a kerék a kitört tengelytartó pöckök miatt - lásd fenti kép - illetve ritkábban elromlik a motor.
Lássuk tehát a belsejét. A fröccsöntött műanyag karosszéria eltávolítása után egy orrtőkeként használatos fémdarab, a motor és a meghajtó mechanika tárul elénk.
A meghajtó motor 0-12V között üzemel a modell transzformátorról. Változtatható polaritású- és feszültségű egyenáramot ad ki, így szabályozzuk a sebességet és menetirányt. Egyszerű, hatásos és nem ráz. Annyira.
Ez a feszültség a fémsínekre van kötve, ahonnan mozdonyunk motorja a fémkeréken, majd az azokra feszülő rugalmas érintkezőkön keresztül kapja a táplálást. Kézenfekvő, hogy sem a két sínszál, sem a kerékpár jobb- és baloldali áramszedője nem érintkezik elektromosan.
A jobb érintkezés kedvéért kétszer két ponton keresztül veszi fel a hajtóáramot, de még így is érdemes tisztán tartani mind a síneket, mind a kerekeket, illetve az érintkezők is szennyeződnek. Csinos szikrákat ereget néha a kerék és sín találkozása.
A motorra zavarszűrő kondenzátort forrasztottak...
...illetve mindkét pólusához ferritrúdra csavart tekercs csatlakozik. Fogalmam sincs miért és mik ezek, de biztos vagyok benne, hogy kedves olvasóink kisegítenek kommentben.
A kerekek könnyen kivehetők, mert nem körbefogja őket egy tengelytartó, hanem két-két műanyag pöcökbe illeszkedik a tengely. Ez segít kiegyenesíteni az idővel meglazuló érintkezőket, de a tisztítás is sokkal egyszerűbb. Finom szerkezet, de életszerűen tervezték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a használtan hirdetett és működőképes makettek 25-30 éves kora.
Műanyag is lehet tartós, lám az erőátvitelt szolgáló, akár derékszögű fogaskerekek is kopás nélkül vészelték át az évtizedeket. Tény, hogy nem 24/24 órában használták őket, de körbenézve a szeméttelepen, néhány éves háztartási, szerszámgép berendezéseket látunk, melyek nem bírták eddig.
Elébe menve a régen minden jobb volt nosztalgiázásnak, röviden a mechanikáról. A menetirányra merőleges tengelyű motor áttétele derékszögű hajtáson kerül át egy központi fogaskerékre, mely mindkét tengelyt szintén fogaskerekekkel forgatja. Ezáltal stabil, kotyogásmentes és biztonsági tartalékkal ellátott menettulajdonságokat produkál.
Egyébként a művelet célja, hogy a szinte újszerű, de motorhibás mozdonyba egy másikból áttegyem a hajtást, így marad a motorhibás, hajtókarok nélküli, keréktartósérült példány, mondjuk kiegészítő elemnek a járműjavító makett alá. Vagy pedig elkészítem a Hülyeség emlékművét díszdobozban és magamnak adományozom a kellően át nem gondolt ötletért. Tényleg, legalább bemutatom a felsőmaró készletet és az üvegvágást is legközelebb.
Ettől függetlenül vagy még inkább kalapot emelek a sikeres vasútmodellezők előtt, akik milliméteres nagyságrendű alkatrészekből építik terepasztalaikat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.