A feleségem azzal a panasszal jött valamelyik nap, hogy van egy kopott kedvenc fakanala, de sehol sem talál ilyet, pedig szívesen venne még egyet. Ilyenkor jönnek a hétköznapi hősök, akik ha a világot nem is mentik meg, de a haza becsületét igen és csinálnak a kedvesüknek ilyet.
A következő sorok némely olvasóknak eléggé megterhelő lesz, főleg azoknak, akik már túlságosan is civilizáltak és mindent készen szoktak venni a multinál vagy a webshopokban. Azért is horror sztori a számukra egy ilyen fakanál elkészítése, mert 150 Ft-tól már lehet hasonló eszközt kapni és egyetlen egy szempontot mérlegelve, ami az ár csupán, már eleve veszteségesnek érzik az egész projektet, tehát saját egészségük érdekében ne olvassák tovább! Persze nem szándékozok mindenkit magamra haragítani, aki másként gondolkozik, mint én, de egy ilyen fakanál története ékesen bizonyítja, hogy egy használati tárgynál nem csak az ár a fontos, hanem az is, hogy ennek érzelmi töltete is van, mert ezt az készítette a számára, aki a legjobban szereti, és az alkotás örömén túl szinte semmibe nem került, hiszen ez egy hulladék deszkából van. Amikor pedig főzni fog, mindig eszébe jut, hogy a kedvese készítette neki, aki nagyon szereti! Remélhetőleg ezzel finomabb is lesz az étel!
Szóval adott egy ilyen hulladék deszka – én a tartósság érdekében gőzölt bükköt vagy gyertyánt ajánlanék –, nekem az előbbi volt itthon.
A forma kialakítása egyszerű volt, kivágtam a hulladékból a fakanál befoglaló méreteit és fogtam a régit, ráhelyeztem, majd alkoholos filctollal körberajzoltam.
Ez után a 2 cm vastag anyagot hosszába a fakanál vastagságára vágtam, ami 9-10 mm. Ezt én körfűrésszel tettem, de dekopír fűrésszel is meg lehet oldani az egészet, azonban a fa rögzítésről ilyenkor kellően gondoskodni kell.
Utána párhuzamosan bevágtam a nyél vonalait.
Majd nagyolva körbevágtam.
Ezt követően kezdődött a finomítás, amit egy szalagcsiszolón végeztem. Akinek nincs otthon ilyenje az egy 110-es 125-ös sarokköszörűn (Zooltek kedvéért most nem írtam flexet!) is megoldhatja. Gumitárcsára csiszolópapíros korongot (fíbertárcsát) helyez, esetleg lamellás koronggal is lehet próbálkozni. Először 40-60-as szemcsemérettel, utána a finomításhoz 80-100 kell. Akinek pedig nincs otthon flexe, az ne kezdjen barkácsolni, hanem nézze a Discoveryn a Hogyan készült-et. Fontos, hogy a kanál lapátjának kell adni egy ívet, ezt a szalagcsiszoló elején könnyebben meg lehet oldani, de fontos, hogy jó keze legyen az embernek, ami még fontosabb, hogy meg is maradjon csiszolás végére!
A végső csiszolást és az élek lekerekítését egy 100-as csiszoló szivaccsal végeztem, házilag ezzel a legkönnyebb megoldani.
Kész van az új kedvenc fakanál, kaptam is érte egy-két puszit! Mégis csak jó az a rengeteg szerszám, aminek máskor nem túlzottan örül a feleségem! (Persze az új kedvenc elkészülésének a történetét ő biztosan másként mesélné el! )
Végül két réteg paraffin olajjal átkentem, hogy tartós legyen, ha más nincs, elmegy a napraforgó olaj is.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.