Most aztán tényleg itt a jó idő, elővehetjük korunk városi emberének egyik legkedveltebb divatkellékét, a kerékpárt. A bringa a praktikum mellett olykor az önkifejezés egyik eszköze is. A mai gyűjteményt nézegetve, nem biztos, hogy könnyen eldönthető, hogy a fotókon szereplő lakóbiciklik és utánfutók praktikusak, vagy inkább "önkifejeznek". Döntsétek el magatok. Egy biztos: fura darabok egytől egyig. Nézzük együtt.

Nyilván senkit nem buzdítunk arra, hogy a jövőben zárfeltörés segítségével próbálja meg gatyába rázni anyagi helyzetét, de figyelmetekbe ajánlunk egy igen ötletes, a témába vágó szerkezetet. A Wisconsini Egyetem kis diákjai olyan szerkezetet fejlesztettek, ami egy számítógépes algoritmus segítségével, megfelelő mechanikus szerkezetet működtetve, képes megfejteni egy számzáras lakat nyitási kombinációját. Mint az alábbi videóból is kiderül egy számítógép vezérelt motor tekergeti a számzáras lakat tárcsáját. Ezzel párhuzamosan, szintén komputeres vezérléssel egy másik eszköz rángatja a lakat szárát. Szemfüles megfigyelő hamar kiszúrja, hogy a rángató szerkezet valószínűleg egy Pontiac indítómotorjából kiszerelt behúzótekercs. A "rángatások" alkalmával a számítógépes program érzékeli és elemzi, hogy a mozdulat az egyik nyitási kódhoz tartozik-e vagy sem. Láthattunk ilyen módszert filmekben, de nyilván idegölő feladat kézzel végigtekergetni az összes kombinációt. A videó tanúsága szerint a masinának körülbelül két percbe telik megfejteni a zár kombinációját.

Forrás: hackaday.com

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ez alkalommal egy igazán lenyűgöző fotógyűjteményt ajánlunk figyelmetekbe. Létezik egy Todd McLellan nevű kanadai filmes/fotós. Ez a figura néhány évvel ezelőtt a világ elé tárta a Things Come Apart (Dolgok darabokban) elnevezésű projektjét. A kezdeményezés pont azt takarja, amire a neve utal: szétszedett dolgok szépen lefotózva. A lenyűgöző fényképek nézegetése során simán könny szökik az ember szemébe, főként ha érez némi vonzalmat a műszaki dolgok iránt, és gyermekkora a villanyóra bámulásával telt. A művész munkásságában, saját honlapján merülhettek el leginkább. Most pedig könnyezzünk együtt! Mindet felismeritek?

Na jó, de mi a fene az a kazoo? Merül fel sokatokban a kérdés. A válasz röviden: egy hangszer. Méghozzá egy olyan hangszer, amivel bármilyen döglött bulit újra lehet éleszteni. Képzeljük el, hogy ittasan, már mindenkit kibeszélve üldögélünk egy baráti társaságban, sokaknak már a lefekvésen jár az esze, amikor egyszer csak előtoppanunk egy kazooval és rázendítünk bármilyen ismert dalra. Mondjuk erre:

Ehhez dalhoz feltüzelhetjük pár barátunkat is. A kazooról bővebben ITT olvashattok. A mai ajánlat tehát ehhez a hangszerhez kapcsolódik. Pontosabban egy ehhez hasonló hangszer elkészítési módját ajánljuk figyelmetekbe. Kinézetre ugyanis nem, de hangzását tekintve mindenképpen kazooról beszélhetünk. A műtárgy testét egy sörösüveg nyakából képezhetjük. A leírás szerint sűrűn körbe kell pontozni az üveg nyakát és megfelelő óvintézkedések mellett egyszerűen oda kell verni a palackot valahova. Ha ügyesen pontoztunk, akkor az üveg nyaka a pontozás mentén fog ketté válni. Nem tűnik hihetőnek, de ez ne zavarjon senkit. Azért ITT egy másik módszer a biztonság kedvéért. A továbbiakban illik kiigazítani az üveg nyakán képződött éleket. Szükség van még egy megfelelő méretű és megfelelő módon kilyuggatott zárókupakra és egy darab, a hangképzésért felelős zsírpapírra. A részletes leírást ITT találjátok. Ha jól dolgoztatok, akkor valami ilyesmit kell kapnotok:

Akkor vágjunk bele!

Az olló nyíró szerszám: a két penge egymáshoz nagyon közel (gyakorlatilag a penge mentén egy pontban érintkezve), egymással szembe forog, és egyszerre mindig egy ponton nyírják szét az anyagot. Ezzel szemben például a csípőfogók élei találkoznak, a homlokcsípőfogók pedig a teljes vágási felületen egyszerre vágnak.
Az első ollók (Kr. e. 1500, Egyiptom) nagyjából  úgy néztek ki, mint manapság a birkanyíró ollók:

Eredeti elképzelésem szerint a képkeretet nem is kell elkészíteni, mert az csak úgy van és egyben terem valahol. Persze, hogy nem így van. Szerencsére nem tudtam nem észrevenni, hogy a szomszéd ház aljában épp egy képkeretező műhely üzemel. Darvas Tamás, a műhely egyik tulajdonosa, kalauzolt végig a gyártási folyamaton, a megrendeléstől a késztermékig. Tamás, aki végzett nagybőgősből lett képkeretező, amellett, hogy lelkesen, csillogó szemmel avatott be a keretezés fortélyaiba, beszámolt iparági érdekességekről is. Mint elmondta, a szakma igen mély gödörben van. Még ők, a legnagyobbak is készülnek olyan forgatókönyvvel, hogy lehúzzák a rolót. Alátámasztandó szavait, azzal a megdöbbentő információval sokkolt, hogy nemrég még háromszáz képkeretező működött Magyarországon, mára jó, ha tizenöten maradtak. Nézzük hát, hogyan dolgoznak ők.

Komplex kis feladatot találtam mára. Mint azt páratlan vaslogikával, a poszt címéből is kikövetkeztethettétek egy üveghangfalat ajánlok a figyelmetekbe. Első, aztán második ránézésre is az üveg és a hangfal összeférhetetlennek tűnnek egy ilyen projekt kapcsán. Azonban Noah gondolt egy nagyot és összehozta a két dolgot. A dizájnosnak is mondható szobadísz eredeti funkciójának minőségéről, hogy hogyan szól, nem találtam sem adatokat, sem videót. Készítője szerint a vártnál elviselhetőbb hang jön ki belőle, de ezügyben hagyatkozzunk inkább a fantáziánkra. A szerkezet egy fém tartókonzolra felerősített üveglap, a közepén egy hangszóróval. A leírás szerint az üveglap nem csupán dizájnelem, hanem a hangképzésben is fontos szerepe van. Sőt, mondhatni, hogy maga az üveg az ami a hangszóróból érkező rezgésteket felerősíti. Azt, hogy mire jó ez az egész,  majd a kommenetekben megfejtitek. Az elkészítési folyamatot ITT tanulmányozhatjátok. 

A napokban jött a hír, hogy idén olyan helyre megyünk horgászni, ahol nem nagyon van lehetőség arra, hogy feltöltsük a telefonjainkat. Egyszerűen azért, mert az úgynevezett természetnek a lágy ölén leszünk, ahol nincs áram. Lemerült okostelefonnal meg ugyebár hogyan fogom feltölteni Facebookra a kifogott halakról készült fotóimat. Elfogadhatatlan helyzet, ezt beláthatjuk. A modern horgászatnak az egyik fontos eleme a népszerűsködés. Egyszer, még Svédországban futottam bele egy kütyüboltban egy olyan alkalmatosságba, ami dörzshajtás segítségével annyira fel tudta tölteni a telefont, hogy legalább egy sms-t el tudjunk vele küldeni a koordinátáinkkal. Azóta itthon is láttam ilyet. A mai mutatvány is a vadonban táborozó, de a konzumvilágtól elszakadni képtelen embereknek nyújt segítséget. Ez a sepeciális, házilag készített nyílt lánggal működő telefontöltő bonyolultabb annál, hogy azonnal nekilássak, mindenesetre lenyűgözőnek találom a szerkezetet, melynek elkészítési leírását ITT találjátok. Javaslom, hogy csodáljuk meg együtt!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az Interneten ténferegve, valami bolygóegyüttállásnak köszönhetően, napok óta az alább összegyűjtött fura bútorokba botlottam. Javarészt valódi repülőalkatrészekből készültek, de némelyikkel kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy pusztán egy repülőgép adta az inspirációt a dizájnhoz. Előnyt jelent az ilyen bútorok elkészítésekor, ha az ember mondjuk egy repülőgéptemető mellett lakik, vagy selejtraktáros az Airbusnál, esetleg baleseti helyszínelő légikatasztrófáknál. A gyűjteményben látható házilag készített és hivatásos dizájnerek által megalkotott darab is. Mindenesetre igen ötletes megoldásokra leltem, csodálkozzunk együtt!

Ki ne ejtőzne egy fél turbinában?

Nem, nem lesz zombi. A láncfűrészt eredetileg orvosi célokra találták ki a XVII. században, segítségével kisebb károkozással tudták a csontokat fűrészelni.

Kép: Wikipédia

Érdekesség, hogy a modern láncfűrészek történetének kezdetén, az 1920-as években, pár évvel korábbra datálódik az elektromos láncfűrész kifejlesztése, mint a benzinesé. Az első szabadalmi jogokat Andreas Stihl jegyeztette be, az ő nevével fémjelzett cég máig is az egyik legismertebb gyártó. („Stahl Judit, Stohl Buci, Stihl fűrész”, ugyebár.)

A korai példányok még akkorák voltak, hogy két ember kellett a működtetésükhöz, akár kerekeken is lehetett gurítani őket. A kohászat fejlődésével a felhasználható acél és alumínium alapanyagok minősége javult, a belsőégésű motorok is egyre kifinomultabbá váltak, így ma már kifejezetten könnyű, mondhatni kompakt láncfűrészek is kapható.

Ez például egy kevesebb mint 4 kg-os láncfűrész