Lakásfelújítás - 6. fejezet: Nyílászárók mázolása

2013.07.15. 10:11 | Írta: -nos-

Mivel a kis lakás falai és padlója teljesen megújult, a fiatal tulajdonos pár a nyílászárókat vette kezelésbe. Az alapbevonatok nem voltak túlságosan lehasznált állapotban és átmázolva is csak egyszer lettek, viszonylag könnyű volt a dolguk. Némi felületi simító korrekció után jöhetett az új festék bevonat, amivel az ajtók és ablakok is közel újszerű állapotba kerültek. (A posztban látható fotók illusztrációk)

_astra01638_1.jpg

Először is az ajtókat vették kezelésbe. Leszerelték az összes kilincset, zárcímert és egyenként leemelve két konyhaszékre fektették. A felületüket vibrációs csiszolóval „átdolgozták” amihez 120-150 szemcsenagyságú papírt használtak. Az ajtó éleket kézzel csiszolták le, majd az adódó felületi hibákat olajos tapasszal javították ki. Az ajtókat egymás után kezelték le, majd tapaszolt ajtókat a nagyobb szoba fala mellé állították, mert a tapasz kötéséhez legalább egy nap szükséges. Amint a tapasz megkötött, a tapaszolt felületeket újból alaposan lecsiszolták és portalanították. A padlót természetesen védőfóliával borították be, és keletkezett port gyakran felporszívózták, nehogy széthordják a többi helyiségbe. A vizes lábtörlő is nagyon hasznos volt e tekintetben.

ajto.jpg

Miután mind a három szobaajtót előkészítették az új festék „fogadására”, a munkát egy-egy ajtón folytatták. Először megint a konyhaszékekre fektették az egyik ajtót, majd széles ecsettel egyenletesen és kisebb felületekre osztva felkenték rá az alapozó festéket, majd szépen, hosszú húzásokkal igyekeztek teljesen összedolgozni a részletekben lekent területek bevonatát. A festéshez a zománc festékhez ajánlott alapozót használtak, mivel alapvetően fontos a megfelelő rétegrend és az egymáshoz illő festékek alkalmazása a jó fedés érdekében. A lealapozott ajtót megint a fal mellé állították, hogy az alapozó megszáradjon. Ezt követően a másik két ajtó egy-egy oldalát is vízszintes helyzetben alapozták le. Nem csak azért, mert így kényelmesebb az ecsetet kezelni, hanem a festék terülése is ideálisabb. Az alapozó hígítására is a gyárilag ajánlottat használták és csak annyit adagoltak a festékbe, hogy se vékony, se vastag ne legyen, azaz könnyű legyen vele a munka, de ne is legyen túl híg. Az élek lemázolásához 50 mm, a nagy felületek átvonásához pedig 80-100 mm széles finom sörte ecseteket használtak. Ezeket az alapozás után hígítóban alaposan kimosták, a szálaikat egyenesre simítva és fektetve tárolták másnapig. A lealapozott ajtókat pedig a fal mellé állították. Másnap az alapozó teljes száradása után az ajtók másik oldalát kenték át, majd újabb száradási szünetet iktattak a munkafolyamatba. Az alapozás teljes száradása után újabb finom felületi csiszolás következett, és az ajtótokokon is elvégezték ugyanezeket a munkafázisokat. A finom csiszolás azért is fontos, mert ezzel eltüntethetők az esetleges ecsetnyomok és a fedőfesték is jobban a felületekre tapad. A portalanítás ez esetben is fontos. A csiszolást természetesen folyamatosan mind a három ajtó összes felületén elvégezték és az ajtók újra a fal mellé kerültek. Nem feledkeztek meg a por összetakarításáról sem, ami a fedőfestés minőségét jelentősen leronthatta volna.

csiszi.jpg

Következhetett a fedőmázolás, amihez fényes zománcfestéket választottak. Ám az ecsetelés helyett most ún. lakkozó hengert használtak, amivel a zománcfestéket az ecsetnél egyenletesebben lehet felteríteni. Ehhez egy kis festékező tálka is szükséges, ami többnyire a nyeles poliuretán lakkozó henger készlet tartozéka. A hengerek szélessége hasonló az ecsetekéhez, azaz 50 mm és 110 mm. A hengerek külön is kaphatók, jobb beszerezni belőlük többet is, mert a szakaszos használat miatt gazdaságosabb a cseréjük, mint a kimosásuk, amihez sok hígítóra lenne szükség. A fedőfesték hígítását most sem szabad túlzásba vinni, mert az a bevonat vastagságát előnytelenül befolyásolja, míg a testesebb festékkel nehéz dolgozni. A festékező tálba öntött kevés zománcba forgatott hengerrel viszonylag gyorsan nagy felületeket lehet egyenletesen – a festőhengerekhez hasonlóan – bevonni. A hengerrel fékezett mozgással, keresztirányba is hengerelve, majd újból hosszában áthengerelés után finomszőrű oszlató ecsettel, a felületet alig érintve lehet a henger után maradt kis buborékokat eldolgozni és a felület ezután kisimul. A mázolt ajtót ezt követően néhány órás pihentetés után a fal mellé állították száradni és jöhetett a másik ajtó, majd a harmadik. Természetesen mindig csak az ajtók egyik oldalát vonták be friss festékkel, majd száradásuk után az élekre és a másik oldalukra kerítettek sort. A fedőfestékkel két réteget vittek fel minden ajtóra és a teljesen megszáradt felületeket lágyan 180-as csiszolópapírral is átsimították a jobb tapadás és a sima bevonat érdekében. Amíg az ajtók száradtak, az ajtók tokjait  mázolták be, ehhez azonban már a keskeny ecsetet használtak és a falat ragszalaggal lefedve védték meg a „túlhúzásoktól”. A munka végén minden ajtó megújult fehér ruhát öltött és új zárcímerekkel „feldobva” teljesen megújult külsőt kaptak.

mazolas.JPG

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr415401502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása