Miután az új lakás tulajdonos pár a szobák falait megszabadította a régi tapétától és kifestették a saját ízlésük szerint, a két szoba közül a kisebb padlóját vették szemügyre. A szobában eléggé megkopott szőnyegpadló volt, amitől mindenképpen szerettek volna rövid úton megszabadulni. Mivel a felújítási keretük elég szűkös volt, nem futotta szalagparkettára, ezért az ennél kedvezőbb áron beszerezhető laminált parketta mellett döntöttek. Ezt ugyanis saját kezűleg lerakhatták és így csak az alapanyagért kellett pénzt adniuk.

Forrás: laminaltparketta.info

Kiválasztottak hát egy a szoba berendezéséhez vélhetően illő, nem túl markáns erezetmintájú gyártmányt, amely színtónusában kiemeli majd a szoba bútordarabjait. Előtte azonban készítettek a szoba alaprajza szerinti lapkiosztást, nehogy a kelleténél több burkolólapot vásároljanak. A csomagokat ugyan nem bontják meg, ám mindig van néhány sérült csomag, ami már nem értékesíthető, viszont a sértetlen lapokból meg lehet vásárolni néhány darabot. A szabály ugyanis az, hogy a szükségesnél mindig 5-10 %-kal több lapot kell vásárolni, ám egy csomagban 2-2,9 m2-re elegendő parkettalap van, amiből esetleg túl sok megmarad. A 7 mm vékony változatok közül a 31-es kopásállóságú, klikk hornyolású mellett döntöttek és a szegélyléceket is a padlóhoz illő árnyalatból választották ki. E lécek 4 m hosszúak, könnyen méretre vághatók és sarokelemekkel kiegészítve még a 45 fokos gérbevágásukat is mellőzhették. Szerencséjük volt, mert csupán 3 parketta lappal többre volt szükségük és egy sérült csomagból „kimentve” sikerült megvásárolniuk, így megtakaríthatták egy egész csomag megvásárlását.

Forrás: lakasfelujatas.lakas.hu

A padlószőnyeget ugyan fel szerették volna szedni, ám erről végül lemondtak, mert a felületét simának találták, amit egy sima léc élével több irányból is ellenőriztek. Így csak alátétfóliát terítettek rá 20 cm széles, leragasztott átfedéssel a toldás helyén, majd 2 napos „klimatizálás” után hozzáfogtak a lapok lerakásának.

Ezt optikai szempontból mindig az ablak irányába ajánlott lerakni és az első sort a fal elé rakott hézagoló ékekkel kitámaszva, a hornyolt élükkel a fal felé helyezve egymás után pattintották össze. A lapok egyenességét az átelleni oldalon ideiglenesen felhelyezett lappal biztosították. Az utolsó lapból vágni kellett, ennek a maradékával kezdték el a második sort. Ez azonban 35 cm-nél nem lehet rövidebb, ez alapvető szabály! Egyik lapot a másik után illesztették a helyére, és viszonylag gyorsan elértek a padlóburkolat  utolsó sorához. Itt bizony a legtöbb esetben minden lapot hosszában a szükséges szélességűre kell vágni, mint ahogyan most is. Ez egy kicsit lelassította a munkájukat, mert jobb híján ezt dekopír fűrésszel kellett levágniuk. A levágandó részt a falhoz illesztve, a már lerakott lapok éléhez igazodva jelölték fel.        Egy lécet használtak fűrészvezetőként és a lapokat a hátoldala felől vágták méretre, hogy a fűrészlap ne tépje fel a lapok laminált felületét.

Az ajtótokok alsó részét nem fűrészelték be, hanem a lapokat illesztették a kerethez. A fűtőtesteknél pedig előbb ráhagyással bejelölték a csőkiállások helyét és előbb a lyukat vágták ki, majd a fal felöli részt kifűrészelve illesztették helyére a padlólapot. A csövek mögötti résbe pedig vékony fa hézagolóval kiegészítve visszaragasztották az előbb kivágott padlódarabot. Az ékeket végül eltávolították a falak mellől és következhetett a szegélyek felszerelése.

Forrás: drpadlo.hu

Eredetileg a falra csavarozott kapcsokkal felerősíthető szegélylécekkel szándékozták a léceket felerősíteni, ám a betonfalba elég sok lyukat kellet volna fúrniuk, ezért a szegélyléceket szerelési ragasztóval fogatták a falra. Így ugyan lemondtak a lécek leszedhetőségéről, viszont nem borzolták a szomszédok idegeit a fúrással járó zajjal. A padlóra ugyanis soha nem szabad a szegélyléceket lerögzíteni.  A lécek összeillesztését kész sarokelemekkel könnyítették meg és végül a fűtéscsövek körüli hézagot ún. csőrózsákkal fedték le. A küszöbre pedig lefogó idomot csavaroztak, ami elfedte a padló melletti hézagot is.

Hátra volt még az ajtó aljának a levágása, ami elég keserves munka volt, mert az aljából csak 5 mm-t kellett levágniuk. Ez bizony lyukfűrésszel még a leemelt ajtó aljára szorítókkal felfogott vezetőléc mentén sem sikerült tökéletesre, ám keserves ráspolyozással sikerült megközelítően egyenesre igazítaniuk az ajtó alsó élét.

Az új padlófelület teljesen megváltoztatta a szoba összképét és ezt követen már csak a „bebútorozás” volt hátra, hogy a kis háló lakható legyen.   

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.