Amikor vidékre költöztem, a házban egy cserépkályha biztosította a fűtést. Aztán persze csináltunk egy szilárd tüzelésű kazánnal üzemelő radiátoros központi fűtést, de azért a cserépkályhát még használtuk néha, bár egyre ritkábban. Kezdett is füstölni kicsit, aztán meg jobban, úgyhogy idővel teljesen nyugállományba vonult. Én viszont elkezdtem gondolkozni azon, hogy azért egy kandalló mégiscsak kéne egy vidéki házba. Akkoriban még a kandallóbetétek elég drágák voltak, de támadt egy alternatív ötletem…

Először is el kellett tüntetni a cserépkályhát, hiszen annak a helyére került a kandalló. Ez könnyen ment, meghirdettem és gyorsan jött is egy vevő, aki vállalta, hogy szétbontja és elviszi. Így is történt, méghozzá egy szem korom nem repült sehová olyan ügyesen és finoman dolgozott, sőt kitalicskázta a törmeléket és a port is. Tehát megvolt már a hely. A kandalló vázát ytongból építettem meg, ez elég szapora munka. (Ezek ugye elég nagy téglák.) 

Majd megcsináltam a leendő kandallópárkányt bükkből. Igaz, hogy tölgyből szokás, de itt nálam minden bükkből van. A végleges rögzítéshez persze meg kellett csináltatni a kőpárkányokat az ytong és a fa közé, illetve a tűztér elé. Ez egy ismerős sírkövesnél készült. Hazafelé a kocsi puttonyában egy bukkanón ügyesen eltörtem a három hosszú kőpárkányból kettőt. De azért meg lehetett oldani, hogy ez annyira ne látsszon a kész kandallón majd.

A fűtést egy üvegajtós vaskályhára bíztam, mert akkoriban ez a harmadába került egy kandallóbetétnek, és tapasztalatból tudtam, hogy igen jól működik. Bekerült a kályha, megoldottam a füstcsövet is. ezután már véglegesen össze lehetett habarcsolni mindent. Jöhetett a burkolás. Erre találtam megfelelő terméskövet egy kőudvarban, ráadásul vágott sarokelemeket is lehetett kérni hozzá. Igaz rendelni kellett, mert a világ másik végéről jött. (Azóta tudom, hogy közelebb is lett volna megoldás, de milyen jópofa már hogy a kandallóm díszburkolata többet hajózott mint én.) 

Aztán már csak a felső borítást kellett összerakni. Ez célszerűen natúr bútorlapból készült. (Tudom, az nem a hőállóságáról híres, de az elmúlt vagy 7 év alatt még nem volt baj vele. A „doboz” felül nyitott, tehát a levegő elől bemegy a kályha mellett, majd a kémény mellett fel, és a tetején forrón kiáramlik. Aztán szalad is fel a lépcsőnél az emeletre, tényleg érezhető a meleg levegő áramlata a mennyezet/lépcső találkozásnál. A doboz hozzá lett gyógyítva a falhoz, de az első oldala leszedhető, így tudok hozzáférni a kéménycsőhöz.

Jelenleg így néz ki az alkotmány. igazából kellene még három oszlop előre, de azért használni lehet így is jól, igazán hangulatos fényt és meleget produkál. És mielőtt valaki megjegyezné: lehet hogy ez nem IGAZI kandalló, de a hatása ugyanaz. És töredékébe került (Konkrétan kijött a cserépkályha eladási árából).

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.