Számos esetben van szükség különféle tárgyaknak a falra erősítésére. Ha az nem túl súlyos, azaz alig terheli a rögzítőelemet, akkor többnyire méretesebb acélszeg is elégséges a rögzítésre. Ám ha már erős és kisebb-nagyobb terhet is meg kell tartania a rögzítéshez használt elemnek, akkor ma már általában műanyag dübel, régies nevén tipli és az abba hajtott csavar a megfelelő rögzítési mód. Ám hogy ez megfelelően funkcionáljon, ismerni kell, hogy milyen a szóban forgó fal anyaga és az sem mindegy, hogy milyen anyagú és minőségű dübelt használunk a rögzítéshez. Ez már csak azért is fontos, mert ez meghatározza az alapvetően fontos előfúrást, annak szerszámát is. Közismert, hogy még a betonfalak sem egyforma összetételűek és a téglafalak is eltérőek, nem is szólva az újabban gyakori gipszkartonból készült falakról. Egy azonban biztos, hogy bármilyen is a falazat anyaga, abba csak keményfém lapkás fúróval célszerű lyukat fúrni. A normál csigafúró ugyan téglafalban még hatékony lehet, ám azt már más célra nem lehet utána használni, mert éle elkopik, amit még meg lehet élezni, ám a vezető élszalagja menthetetlenül tönkre megy.
A betonfal fúrásához csak ütvefúró gép használható, az egyéb tömör és porózus anyagú falakhoz megfelel a normál fúrógép is. A kifúrt lyuk minden esetben azonos legyen az adott dübel átmérőjével, legfeljebb egy kicsivel lehet nagyobb. A furat mélysége viszont egy csavarátmérőnyivel legyen mélyebb, mint a dübel hossza, hogy a csavar behajtása után túlnyúljon rajta és a terpesztés feszítése egyenletes legyen. Az alkalmazott dübelt mindig a terheléshez igazodva kell kiválasztani, sőt nem árt némi „túlbiztosítás”, mert pl. porózusabb anyagú falaknál a dübel terpesztése elég bizonytalan és nem ellenőrizhető pl. az üreges téglafalak esetében, vagy a téglafal habarcsos fugáiba készített furatoknál. Ez kisebb terheléseknél nem okoz gondot, a nagyobb súlyok megtartásakor viszont már igen. Ilyen esetekben hosszabb és méretesebb dübeleket és csavarokat kell alkalmazni a biztos rögzítés érdekében. Nem mindegy tehát, hogy milyen pontos lyukat fúrunk és milyen dübelt használunk a különféle anyagú falaknál a rögzítéshez. Ezek a rögzítő elemek ugyanis a csavar behajtásakor a dübelt szétfeszítve a furatba feszülnek és így elég jelentős terhelést képesek elviselni.
Ám vannak esetek, amikor a furat bővebbre sikerül a kelleténél és a csavar behajtásakor a dübel nem fog szorosan a furatba szorulni. Ilyenkor dőreség kisebb fadarabokkal kiékelni a dübelt, mert porózusabb anyagoknál ez csak látszateredményt hoz, a terhelés hatására egy idő múlva ki fog lazulni. Meg lehet próbálni egy nagyobb átmérőjű dübelt használni, de csak a hozzá való csavarral együtt. A másik megoldás, hogy ilyen esetekben a lyukból kifújva a port, és vízzel benedvesítés után a dübelre híg gipszel bekenve dugjuk a kelleténél bővebb lyukba. Ha a gipsz megfelelően kitölti a hézagot, akkor másnap már szorosan illeszkedik a helyére a dübel és a csavar behajtása után terhelhető is lesz a rögzítése. A csavar behajtását azonban ajánlatos szilikon zsírral megkenve elősegíteni. Alapvetően fontos, hogy a csavar mindig a dübelhez illő méretű legyen, különben túl nagy lesz a terpesztése és ez megnehezíti, vagy akár meg is akadályozza a behajtását. A minőségi dübeleknek nemcsak az átmérőjét adják meg, hanem a hozzávaló csavar méretét is. Ha viszont csak a dübel átmérője adott, akkor általában a hozzávaló csavar mindig annál kisebb átmérőjű és a hossza sem lehet 2-3 mm-rel a dübelnél hosszabb.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
