Egy szép napon elhalálozott a fürdőszobai borotválozótükör feletti fényforrás. Azért hívom így, mert igazából ezt a világítótestet másképp nevezte a szakember a szaküzletben. Szerintem neoncső, de ő kapva kapott az alkalmon, hogy azonnal megsemmisítsen és a portások és önjelölt szakmai kiskirályok képzeletbeli trónjára ülve helyreigazítson, elvégre én volnék a vevő. A vevő meg ugyebár ne érkezzen felkészületlenül, csapnivaló hozzáértéssel az üzletbe. Szóval nem neon, hanem valami más. Elmagyarázta, hogy technológiailag más a neon és más ez, ráadásul a neon kevesebbet is fogyaszt. Hittem neki, de nem is nagyon volt más választásom, és most előre is szaladtunk a történetben.

Szóval kiégett ez a cső itt a fenti képen. tulajdonképpen hetek óta rohangálok, hogy beszerezzek egy ilyet, pedig már az első üzletben megmondták, hogy ennek a bedugós típusnak már befejezték a gyártását és ha kapok is, akkor sem éri meg, mert eléggé felszökött az ára, ami a piac általános működését tekintve érthető folyamat. Más boltokban más válaszra számítottam, időközben pedig kiderült, hogy nem csak nekem van ilyen problémám. Jópár ismerősömnél felfedeztem a lakás különböző helyiségeiben árválkodó, lényegüktől megfosztott üres armatúrákat.

Úgy döntöttem, hogy akkor járok a legjobban, ha kompletten lecserélem az egész mindenséget. Kezdtem unni szakállam félhomályban történő igazgatását. Nem e módon kívánot új arcszőrzet-trendet elindítani. Mielőtt elmesélném kalandomat, álljon itt néhány fontos intelem a rend kedvéért:

Az elektromos áram veszélyes! Bármilyen hálózati elektromos árammal működő készülék babrálása szakértelmet kíván. Kérek mindenkit, hogy az alábbi mutatványt ne próbálja ki. Az ilyen jellegű javítási munkákat bízzátok szakemberre!

Tekintve, hogy teljes egészében ki kellett cserélnem a világító-alkalmatosságot, elsőként leszedtem a régi armatúrát. Terveimben az szerepelt, hogy egy kéteres vezetékkel találom szemben magam a végén nyeglén, ami kacsint rám a falból kikandikálva. Félreértés ne essék, a kevés dolgok egyike, amitől tartok, az elektromos áram. Áramtalanítani kellett tehát a rendszert, hogy ne legyen új, fiatalos frizurám, mint annak idején a méltán népszerű Limahl nevű popikonnak. Tapasztalt villanyszerelő épp ezért világosban szerel, ki kellett tehát várnom egy derűs napot, amikor az amúgy nem túl nagy fürdőszobaablakon keresztül a szereléshez elégséges mennyiségű fényhez jutok. Az áramtalanítás külön vívósást okozott, melynek során megalkottam az általános alapigazságot: sose bízz egy lekapcsolt villanykapcsolóban. Alaphelyzetben ugyanis simán elég lenne a villanykapcsolót használni az adott szakasz áramtalanítására, de igazából a bevezetőben írtakkal ellentétben én már kiégett állapotban találkoztam először a világítótesttel. Ebből fakadóan fogalmam sem volt róla, hogy a villanykapcsoló valóban le van -e kepcsolva, amikor úgy neéz ki. Fázisceruzám meg nem volt. Így aztán a teljes lakást áramtalanítottm. Az a biztos.

Igen, a fotó fejjel lefelé van. Az armatúrát két csavar rögzítette a falhoz, természetesen mindkettőhöz más-más csavarhúzó kellett. Az egyikhez csillag, a másikhoz nem.

Leszerelés után egy "csokit" találtam, meghosszabítandó a falból kijövő vezetéket. Kikötöttem a vezetéket és a továbbiakban már csak ezekkel a szép szürkékkel dolgoztam.

Íme az új darab, melyet felszerelés előtt picit szét kell bontani. Le kell húzni az egyik végét, kicsúsztatni az ízlésés borítást és kitekerni a fénycsövet. Imádom a szabványokat, mert nekik köszönhetően az új armatúrának pont ott voltak a rögzítő furatai, ahol a réginek. Így mehetett minden az eredeti helyére.

Mindezek előtt azonban a már emlegetett szép szürke vezetékeket kellett bekötni a helyükre. Ide, ezekbe a csokikba kellett őket becsavarni.

A falból kikandikáló vezetékek szürke borítása alatt bújik meg a primér szigetelés, melyeket már színnel is megkülönböztetnek egymástól. Érdemes a megfelelő színű vezetéket a megfelelő helyre bekötni. Ezek a szürke kábélek elég merevek ahhoz, hogy jó nehéz legyen őket befűzni, majd behajtogatni az armatúrába. Mély meditációval és a külvilág teljes kizárásával azért sikerült. Amint ezzel megvoltam, már valóban jöhetett az armatura felszerelése.

Igen, az a kis szürke ott felül valóban kilóg, de mindenkit biztosíthatok arról, hogy a későbbiekben azt eltüntettem onnan. Ha mégsem, akkor meg úgysem látszik. Már csak egy dolog volt hátra: becsavarni a fénycsövet a helyére, és már kezdődhetett is a próbaüzem. Az armatúra alján található kis kapcsolót, tőlem szokatlan módon észrevettem és "ON" állásba is kapcsoltam.

És lőn világosság! A jobb oldalon elhelyezkedő, előzőleg leszedett borítás visszatolása előtt még becsúsztattam a helyére a már említett, ízléses takaróelemet a cső elé. Kész is volt a mutatvány. Most már minden sokkal jobb lesz.

A szerelés közben az általam újra felfedezett Billy Idol legfrissebb lemezét hallgattam. Ajánlom mindenki figyelmébe. Itt egy dal róla:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.