A fürdőkád régebben szabadon állt a lábain és vezetékeihez, szerelvényeihez könnyen hozzá lehetett férni, ma már viszont fürdőkádakat beépítik. Problémát okozhat azonban a fotón is látható teljes lefedésnél, hogy csőtörés vagy szivárgás gyanúja esetén bontás nélkül nem szemrevételezhetjük a burkolat mögötti részt. 

Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvében találtuk meg a közbenső megoldást, mikor a kosz nem megy be, a lények nem jönnek ki, a kád borítása tetszetős és mégis ellenőrizhetjük a szivárgást. A szerelőnyílás burkolásának gyakorlata következik. 

Anyagszükséglet: műanyag keret, szilikon, fugázóhabarcs.

A kádat hang- és hőszigetelő habanyag tömbbe ágyazzák, vagy pórusbeton téglákkal, esetleg könnyű építőlapokkal burkolják, amelyeken szerelőnyílást kell elhelyezni. Ez tulajdonképpen a kád burkolatában kialakított nyílás, amelyet csempézett fedőlappal lehet lezárni.
 
Az itt bemutatott megoldás alapja egy műanyag csempekeret, amelyet a kád burkolatába kell süllyeszteni és abba be kell ragasztani. A megoldás különlegessége, hogy a csempe nagyobb lehet, mint a szerelőnyílást lezáró lap. A csempe mintázata és a fugakép így megtartható, a kád burkolata pedig egységes látványt nyújt. Nincsenek eltérő méretű csempedarabok!

Mielőtt a tulajdonképpeni munkához hozzálátnánk, jelöljük ki a szerelőnyílás helyét. Fontos, hogy a lefolyóhoz kényelmesen hozzá lehessen férni, a nyílást pedig egész csempével lehessen lefedni. Az akár a kereten túl is nyúlhat. Rajzoljuk be a keret méreteit.

Vágjuk ki a nyílást. Keményhab kádtartó tömb esetén fűrészkést használhatunk. Szúrófűrészt (dekopírfűrész) is használhatunk, ilyenkor vigyázzunk – különösen műanyag kádak esetén –, hogy a kád anyagát meg ne sértsük. 

Körülfalazott megoldás esetén az a legjobb, ha a nyílást már felfalazáskor betervezzük. Az erre a célra előszeretettel használt pórusbeton síktéglákat kézifűrésszel vagy elektromos rókafarkfűrésszel könnyen lehet vágni.

Ellenőrizzük a csempekeret illeszkedését, a hátoldalára körben nyomjunk szilikont.

Tegyük be és szorosan nyomjuk bele a keretet a nyílásba. Amíg a szilikonragasztás meg nem köt, a biztonság kedvéért ragasztószalaggal rögzíthetjük a keretet ebben a helyzetben. A száradási idő a szilikonmasszától, a hőmérséklettől és a levegő nedvességtartalmától függ.
Az irányértékeket a szilikonos tubuson rendszerint megadják.

Amikor a keret már biztosan ül a helyén, beburkolhatjuk a többi részt.

Most szilikonnal ragasszuk fel a még hiányzó csempéket a tartólapra. Vigyázzunk arra, hogy a ragasztó akkor is csak a tartólapra kerüljön, ha a csempe ezen a lapon túlnyúlik. A csempe túlnyúló része ragasztás nélkül fekszik fel a kád testére, így a takarólapot a csempével együtt később könnyen le lehet venni.

A ragasztás megkötése után, a próbaképpen még egyszer levett takarólapot a ráragasztott csempével együtt tegyük be a keretbe és az egész felületet a szokásos módon fugázzuk ki.

A kész szerelőnyílásnak még a keretét sem lehet észrevenni. Ha a későbbiekben a nyílást meg kell találni, ujjunkkal kopogtassuk végig a kád oldalát. A nyílásnál a kopogtatás üresen kongó hangot ad.

A nyílás hozzáféréséhez vékony csavarhúzóval vagy árral kaparjuk ki a fugázást. A csempézett takarólapot az eldugult lefolyókhoz szokásosan használt WC-pumpával könnyen és biztonságosan ki lehet venni a keretből. A szerelési munka végeztével a takarólapot tegyük vissza és újra fugázzuk körbe.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.