Előfordulhat, hogy egy szakaszosan működő, szabályzott berendezés napi fogyasztását szeretnénk megmérni. Tipikusan ilyen eszközök a termosztáttal kapcsolt fűtőbetétek vagy a szivattyúk. Nem állhatunk mellettük egész nap stopperrel, hogy mérjük az összes működési időt. Egyszerű és olcsó megoldást ismertetek a mérésre.
Persze, persze, fogyasztásmérőnek hívják villanyszakmailag
Leendő hajtató üvegházamnál merült fel az igény, hogy előzetes költségszámítást végezzek egy fagypont felett tartó fűtőventilátor fogyasztásáról. Természetesen vásárolhatunk digitális fogyasztásmérőt, de az egyszeri és egyedi felhasználás, valamint a nulla költségre való törekvés miatt inkább megoldottam házilag.
Kulcseszköz egy elektromechanikus óra. Mutatói áram nélkül megdermednek, majd a félbehagyott állásból indulva folytatják a mérést. Az analóg mutatóeszköz hátránya, hogy 12 órás összes üzemidőt képes mérni, amíg körbefordul a kismutató.
Óránk 1.5V körüli feszültséggel működik, de ez rá is van írva az elemre.
A szabályzó-visszacsatoló eszköz egy termosztát, ami 230V feszültséget ad ki. Amúgy sem elegáns nagy teljesítménnyel terhelni - bár az általam választott 16A maximális áramra van hitelesítve - de most két áramkört kell kapcsolnia. A fűtőberendezést 230V-ra és az óra 1.5V tápfeszültségét. Tehát ha van otthon egy mágneskapcsoló, akkor a termosztátot a behúzótekercsre kötjük, a két "BE" kapocspárra pedig a fűtő- és az óra áramkört.
Spórolós megoldást ígértem, a mágneskapcsoló nem olcsó. Viszont egy 5 voltos mobiltöltőt megszelídíthetünk, hogy csökkentsük a tápfeszültséget, így két darab ellenállás közbeiktatásával ráköthetjük a 230V vezérlőáramkörre az órát is.
Az óra 0.26 mA áramot vesz fel, de csak mikor lépteti a mutatót. Nem volt könnyű fotózni.
Én már rég lemondtam róla, hogy megértsem a villamosságtan elméleti összefüggéseit, ezért egy villamosmérnök barátomat kértem meg (Köszi, Misu!) a gyakorlati kivitelezésre, szigorúan passzív alkatrészekből. Ő egy két ellenállásból álló feszültségosztót javasolt, figyelemmel az óra áramfelvételére.
Lényeg, hogy a piaci mutatós óra elé két, 1.5kΩ és 576Ω értékű ellenállás kötünk sorba, majd közös pontjukat kivezetjük az óra pozitív tápcsatlakozójára. A föld az marad föld. A tápfeszültség befolyásolja a késést (az órák késnek lemerülő elemmel), érdemes elvégeznünk egy összehasonlító mérést. Korrekt, másodpercre pontosan jár.
Pusztán a kismutatót tervezem meghagyni, ezért visszajelzőként bekötök egy LED-et, hogy azonnal látni lehessen, amikor feszültség alatt van a fűtőtest.
Nem kell túlragozni a számlapot, keressünk rá a "clock face" kifejezésre és az első rokonszenves grafikát méretezzük, például egy szövegszerkesztőben. Amennyiben ismerjük a berendezés fogyasztását, akár kWh vagy forint mértékegységet is feliratozhatunk. A mutatót kissé megkurtítottam, hogy beférjen egy CD-tokba.
Mutatós darab...
A tok egy időjárástól védett dobozban helyezkedik majd el, a rácsukható tokfedél megvédi a véletlenül okozott sérülésektől, ha például a termosztátot állítgatjuk. Kinyitva nullázhatjuk a mérést. Párától is védi a papír számlapot. Összegezve: termosztát > 5V mobiltöltő > feszültségosztó > elektromechanikus óra a feszültség útja. Majd ha ideér a termosztát és kikeltek a magoncok, bemutatom felszerelt állapotban a teljes fűtésrendszert is.
És végül a +1 megoldás, ha nem akarunk forrasztgatni. Vásároljunk egy elektromechanikus időzítőórát, ilyesmit:
Ez az óraszerkezet szintén akkor jár - 24 órás méréshatárral - mikor feszültséget kap. Nem annyira impozáns, mint a CD-tok mérőműszer, de elég neki egy fűtőtesttel párhuzamosan kötött dugaszolóaljzat. Másrészt később használhatjuk eredeti funkciójára is, időzített bekapcsolásra.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
