Április 26. a szellemi tulajdon világnapja. Kicsit lekéstünk róla, de ennek kapcsán néhány gondolatot megérdemel a szabadalom, szerzői jog és védjegy szabályozása a barkácsolók - sufni feltalálók perspektívájából tekintve.

James Watt 20 év alatt fejlesztette ki a kondenzációs gőzgépet. Nagyon ráérősen dolgozgatott ez a Watt - mondhatnánk. Szó sincs róla, mert a késlekedés oka, hogy viktoriánusék kicsit túltolták a levédett szabadalmak jogait.

Az első, igen alacsony hatásfokú gőzgépek költségei nemcsak a megvásárlásban merültek ki, de külön bérleti díjat kellett fizetni a gyártmány szabadalma után is. Ráadásul az új szabadalom bejegyzéséhez akkoriban a parlament jóváhagyása kellett. Ez a szűklátókörű és ostoba szabályozás rengeteg szenet (ötször annyit, mint Watt gőzgépe) tüzeltetett el feleslegesen és nyomait rajta hagyta földünk jelenlegi állapotán is.

Mi a helyzet manapság? Sokkal rosszabb. Vannak bulváros szélsőségek, mikor telefongyártók milliárdos perek során vitatkoznak, hogy ki találta ki előbb a lekerekített szélű okostelefont, mikor a T-mobile levédette a magenta színt (!). A védjegyek frontján: a "Zara" márkanév használata miatt egy magyar szállodának 474 milliárd forintot kellene fizetnie védjegybitorlás miatt. Nem csoda, hogy lassan több jogász dolgozik egy gyárban, mint mérnök.  

Borús ez a kép, ha kis műhelyünkben nagyra törő tervekkel valami találmányon dolgozunk. Árnyaljuk a kérdést. Először is rossz hírem van. Hiába tudsz te valamit, egymillió ember sokkal jobban tudja. Hiába tűnik egyedinek és zseniálisnak találmányod, Tajvanon már rég gyártják, csak nem kerestél utána rendesen az Interneten.

Az egyszerűbb (és ez a fogalom a nanométeres tartományon felüli méretű technológiákat jelenti) gépek-módszerek-eljárások már mind fel vannak találva és tökéletesítve. Nem véletlen, hogy például a csúcstechnológiájú vadászrepülők annyira hasonlítanak egymásra. Kis mértékben egymástól lopták a terveket, de inkább igaz, hogy mindegyik gyártó külön-külön is eljutott a legtökéletesebb formáig és ez az, ami a hasonlóságot okozza. Másrészt olvasóközönségünk lehetőségeit tekintve, az áttörést jelentő innováció olyan beruházásokat és mérnöki-tudományos képzést igényel, mely kevés műhelyben fordul elő.

De ha mégis - erősködünk - feltalálunk valami egészen forradalmi újdonságot, hogyan védhetjük meg, hogy ne lopják el azonnal, mint történt a Rubik-kocka esetében? Készüljünk fel rá, hogy a fejlesztés költségeivel szinte azonos vagy nagyobb összeget kell szabadalmaztatásra költenünk. Csak példaként a „szegények szabadalma szoftver” hozzáférésnek díja találmányonként 45.000 Ft + ÁFA, mennyi lehet akkor egy rendes ügymenet költsége? Sajnos hazai példák is vannak, hogy egy világcég a beküldött terveket felhasználja külön értesítés és díjfizetés nélkül. Évekig (sőt, néha 12 évig) kell pereskedni szellemi tulajdonunkért, ahogy az üvegszálas beton és az Adidas sportcipő története bizonyítja. Igazán szánalmas és bosszantó, hogy egy hatalmas multi a neki aprópénzt jelentő szabadalmi díjat lopással spórolná meg, szegény feltaláló pedig szaladgálhat európai nagyvárosokba, ahol az illetékes Európai Szabadalmi Bíróság illetékes tagozata székel.

A lehangoló helyzetértékelés után lássuk, mit kell tennünk az ötlet kipattanása, majd megvalósítása után. Leghitelesebb tájékozódási forrás a Szabadalmi Hivatal (már átnevezték) honlapja. Elsősorban széleskörű és pontos tájékoztatást kaphatnak a fogalmakról, a szabadalmaztatás rendszeréről, a szellemi tulajdon jogi védelmének eszközeiről. Egy rövid kis posztban a terjedelem miatt sem bontottam ki a tudnivalókat, a honlapon pedig minden rajta van, ami tudni kell. Második lépés, mikor ötletünket megfogalmazzuk és megkeressük: esetleg korábban valaki már levédette-e? Itt találjuk meg az oltalom alatt álló szabadalmakat, védjegyeket…mindent.

Ruccanjunk ki a téma frontvonalának másik oldalára, ha mi használunk fel bevett és valószínűleg szabadalmaztatott eljárásokat. Gépet építünk és …ötleteket merítünk egy gyári berendezés kivitelezéséből (művészek ezt úgy hívják: ezzel tisztelgünk az alkotó előtt). A szabadalmak oltalmának maximális hossza 20 év, a szerzői jogoké a birtokos halála utáni 70 év. Ez utóbbit azért említem, mert például a gyártók szeretik formaterveiket szerzői jogok alá vonni. Kézenfekvő, hogy a fogaskerekes hajtás vagy oszlopos fúró mechanikája már idősebb húsz évnél. Ha pontosan ugyanazokat az alkatrészeket másoljuk le egy létező termékből, nyilvánvaló a lopás, míg a blokkonként vásárolt gépészeti eszközök - mint a lineáris hajtás vagy tokmány - szabadalmait a gyártó már kifizette, összeépítésükkel nem sértünk jogszabályt.

Másik fontos tényező a mennyiség. Mikor lekoppintunk egy gyári lemezhajlítót és otthon használjuk, tekintsük bocsánatos bűnnek, talán még szabadalmat sem sért annak lejárta miatt, de főleg senki észre nem veszi. Mindjárt más, ha ráfestünk egy hangzatos márkanevet (főleg az eredetit) és árulni kezdjük.

Fontos információ: az adóhatóság teljesen másképp kezeli a saját magunk előállított gépek adókedvezményét, mintha egy megvásárolt, gyári terméket bocsátunk árúba. Utóbbinál 600.000,- forintig adómentes, kisipari gyártmányoknál nincs adókedvezmény. Korrekt lenne - az őstermelő mintájára - méltányos összegű adókedvezményben részesíteni az őskonstruktőröket vagy ősgépészeket.

Sajnálom, ha negatív hangú lett az írás, de ez a valóság. Legfontosabb, hogy tájékozódjunk ötletünk valóban egyedi és újdonság-e, majd a jogi védelem eszközeiről és végül írassunk rendes szerződést. Néha egy félmondat dönt százmilliós szabadalmi perekben.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.