Lassan hagyománnyá válik, hogy a péntek autós témáról szól. írtuk már, hogy vagy 20-25 évvel ezelőtt, amikor még egy lakótelepi parkolóban szinte mindenki maga bütykölte az autóját, és az akkori autók összes extráját jórészt a tulajdonosok barkácsolták a járműbe utólag, nyilván jobban kapcsolódott még az autózás a barkácsoláshoz. Manapság persze már az is egyre ritkább, hogy egy gépjárműbe utólag kellene beszerelni egy rádiót... 

A mai autók felszereltsége és extrákat tartalmazó listája már a gyártáskor eldől, és az autósok jó része ezen később már nem változtat. Azonban van egy olyan nagy területe az autókban lévő extra elektronikáknak, amelyek bizony még manapság is utólag kerülnek beépítésre. Bár, mint látni fogjuk, ez sem a házilagos barkácsolás terepe, de talán nem felesleges kicsit körbejárni a témakört. Hogy ilyen jellegű védelemre szükség van, azt bármelyik autólopási statisztika bizonyíthatja, ráadásul az autó valós piaci értéke nem játszik szerepet, hiszen egy népszerű, olcsó autóhoz nyilván olcsó alkatrészt is keresnek, tehát bontásra lopni még öreg és meglehetősen kommersz gépjárműveket is érdemes.

A mai posztunk témája tehát a gépjárművédelem lesz. Rögtön tisztázzuk, hogy egy egyszerű riasztó, vagy egy gyárilag beépített immobilizer önmagában nem tekinthető teljes  körű gépjárművédelemnek. A mai rendszerek ennél sokkal összetettebbek.  Egy korszerű védelmi rendszer több feladatnak kell megfeleljen:

• természetesen jeleznie kell, ha az autót megpróbálják eltulajdonítani – ez a klasszikus riasztó funkció

• a jelzésen kívül meg is kell akadályoznia hogy a lopás megtörténjen – ez az indításgátló, indításblokkoló funkció

• és ha mégis elvinnék a járművet (akár tréleren) akkor tudatnia kell a gazdájával az aktuális pozícióját.

• plusz a mai rendszereknek általában van rablásgátló funkciója is, tehát ha a piros lámpánál valaki kirángat az autónkból és bepattanva a helyünkre elhajt vele, akkor se juthat túl messzire.

Az elektronika persze fejlődik, a mobilhasználat már általános, tehát ezeket a funkciókat ki kell egészítse a távolról történő beavatkozás lehetősége is.  Vagyis a tulajdonos nem csak arról kapjon információt, hogy a gépjárműve épp merre jár, de be is tudjon avatkozni a távolból, például le tudja állítani az autót, még akkor is, ha a tolvaj a gyári kulcsokkal vitte azt el, mert mondjuk kilopta az uszoda öltözőszekrényéből.

Több olyan, - ráadásul már több éves múltra visszatekintő - rendszer van, amelyik ezt már tudja, és persze ahogy az lenni szokott, több utat járnak be a gyártók-fejlesztők, merőben más filozófiákban hisznek.

Közbevetés:  Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell egyáltalán utólagos védelem? Igaz, jelenleg a gépjárművek már majd minden esetben tartalmaznak valamilyen, - általában a kulcsba épített, jeladós - gyári indításgátlót. Azonban ezek a gyári rendszerek a legtöbb esetben a jármű központi hibakód olvasó csatlakozóján keresztül egy szakember számára kiiktathatóak. Manapság már sok esetben egy mobiltelefonra is feltölthető a megfelelő gyári szoftver, elég egy csatlakozóval ellátott vezeték, és máris kiiktatható az autó gyári védelme. Az utólagos rendszerek más protokollokat és más kódrendszert használnak, ráadásul a központi csatlakozóról sem érhetőek el, vagy mert teljesen külön rendszert alkotnak, vagy mert van olyan funkciójuk, amely aktív védelem esetén blokkolja ezt a csatlakozót.

És hogy melyek ezek az eltérő filozófiák? Az alábbiakban összeszedünk néhány olyan jellemzőt, amelyet a különböző cégek merőben máshogy közelítenek meg:

A mai autók mint tudjuk erősen "elektronizáltak". A legolcsóbb modellekben is komoly vezeték és szenzormennyiség található. Ennek sok oka van, de a legfőbb, hogy az egyre szigorúbb biztonsági és károsanyag-kibocsátási elvárásoknak már csak egy agyonszabályozott elektronikai rendszerrel, és persze fedélzeti számítógéppel szerelt jármű tud megfelelni.

Egy mai autóban akár ennyi különböző, elektronikát tartalmazó illetve elektronikusan vezérelt rendszer lehet. Persze átfedések lehetnek köztük, de az biztos, hogy jóval több bit és bájt van az autóinkban mint lóerő... 

Utólag ezekhez a rendszerekhez csak óvatosan lehet nyúlni. Itt rögtön adódik két különböző út, az egyik iskola azt vallja, hogy teljesen külön rendszert kell kiépíteni, mert az biztonságos. A másik azt, hogy a gyári CAN (egységes adattovábbító) rendszerre „felfűzött” rengeteg szenzor és jeladó jelét igenis lehet hasznosítani, csak arra kell vigyázni, ne zavarjuk meg a rendszer működését, ne tápláljunk a gyári rendszerbe visszafelé adatokat. Mindkét felfogás mellett lehet érvelni, és persze ellenük is.

A következő nagy különbség a rendszer beépítése. Van cég, amelyik mindent egyetlen dobozban bedug a motorházba, és azt a gyári mechanizmussal nyithatatlanná teszi. Csak a tulajdonos tudja speciális módon kinyitni a motorházat. A másik iskola szétszórja az autóban a rendszert alkotó elektronikákat, mondván hogy mindet megtalálni és hatástalanítani nehéz, a nem megtalált elemek dolgoznak tovább, ráadásul minden autóban egyedi helyre kerülnek az alkotórészek, erre nem tud előre felkészülni a tolvaj.

Nagy különbséget jelent a berendezés működtetése. Vannak hívei a külön távirányítónak. De vannak hívei a rádióhullámok teljes kizárásának is, tehát csak érintő (transzponderes) jelátvitelt használnak a riasztó és a rendszer aktiválásához. És vannak olyan cégek is, ahol azt vallják, egy mai sokadik generációs gyári távirányító elég jól kódolja már a jeleket, (minden ellenkező híreszteléssel szemben az autógyártók nem teljesen hülyék ám, és egy az autóhoz adott gyári távirányító semmivel sem rosszabb egy olcsó kínai távirányítónál, amit sok cég az "ez biztonságosabb" szlogennel tukmálna ránk) ráadásul az autóba való bejutást úgysem lehet megakadályozni, tehát náluk a rendszer több lépcsőben azonosítja a felhasználót, akár mechanikus kapcsolókat használva, de akár a tulajdonos mobiltelefonját felismerve. Ez is egy olyan terület, ahol bátran indulhat vallásháború a felhasználók között.

Különbség van abban is, hogy a rendszer használatáért kérnek-e havidíjat az azokat gyártó és beépítő  cégek.  Itt ugye általában a folyamatos felügyeletre, a diszpécserszolgálatra szoktak hivatkozni. A helyzet azonban az, hogy ezen rendszerek működéséhez szinte mindig kell egy SIM kártya (ezen kommunikál velünk az autó) tehát ennyi költségünk mindenképp lesz, bár ez lehet feltöltőkártya is, így ez nem feltétlenül komoly tényező. A pozíció lekéréséhez szükséges GPS rendszer használata jelenleg még ingyenes. Az autó közvetlenül velünk tud kommunikálni. Ebből viszont következik, hogy a jól megépített rendszerek esetén havidíjas szolgáltatásra nincs szükségünk. Igaz, azok a cégek, ahol havidíjat kérnek, általában vállalnak anyagi garanciát is a gépjármű ellopása esetén. A megoldás persze egyszerű, ezek a cégek a havidíj egy részéből gyakorlatilag cascót (pontosabban valamilyen viszontbiztosítást) kötnek a gépjárműre (nyilván nem egyenként, hanem flottaként, egyben az általuk felügyelt járművekre). A vállalt garancia tehát igazából a mi zsebünkre megy, mi fizetjük. (És  akkor már lehet, hogy jobban járunk, ha mi magunk keresünk egy megfelelő casco konstrukciót.)

Eddig csak az elektronikus védelemről beszéltünk, de persze minden rendszernek lehetnek mechanikus részei is. Váltó- vagy épp kézifékzártól kezdve a fékekre ható rendszereken keresztül sok mechanikus védelmi és blokkoló elem is elérhető.

 A mechanikus védelem kétségtelenül komoly eszköz lehet a tolvajok elleni küzdelemben.

A rendszerek használatakor persze mindig a felhasználók igényei a meghatározóak. Alapvetően elmondhatjuk azt, hogy bármelyik jól megépített, többfunkciós és több ponton védő rendszer az esetek túlnyomó többségében kellő védelmet ad. Rengeteg olyan jármű van ugyanis, amelyben a gyári indításgátlón kívül nincs más védelmi eszköz. Amíg ilyenek állnak az utcán a mi autónk mellett, addig a mi gépjárművédelemmel ellátott autónk jó eséllyel biztonságban lesz, bármelyik megoldást is válasszuk.

De ha mégis szeretnénk érteni, mi is szól egyik vagy másik rendszer mellett, egyáltalán mit is jelentenek az olyan kifejezések, mint például a CAN-BUS, vagy épp a transzponder, a blogbejegyzés következő részéből megtudhatjuk.

Addig is tekintsük meg minden idők legjobb gépjárművédelmét:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.