Péntek lévén, autós témával kellene jöjjünk. De ehhez most egyszerűen túl meleg van. Ilyenkor nemigen lehet mást tenni, mint rengeteg sört inni. Ez viszont az autóüvezetéssel nem igen egyeztethető össze, így most az autót inkább otthon hagyjuk. A sörfogyasztáshoz viszont elengedhetetlen egy eszköz, amivel kinyitjuk az üveget. Vannak ugyan olyanok, akik simán leharapják a kupakot, de minket kevésbé kemény fogakkal látott el az evolúció, szóval nekünk bizony SZERSZÁMRA van szükségünk ehhez is...
Az eszközök, amit itt bemutatunk, igazából nem sokkal bonyolultabbak egy kalapácsnál. A használatához persze előbb fel kellett találni a ma is használatos koronás söröskupakot. Ennek története az alábbi:
A kupak William Painter (1838-1906) Egyesült Államok-beli feltaláló nevéhez köthető. Painter Baltimore-ban élt, 1891-ben találta fel a koronás lezárót, melyet egy évre rá, 1892 február 2-án szabadalmaztatott. Akkoriban már elég nagy mennyiségben készültek palackozott italok, a lezárásukat a gyártók különbözőképpen oldották meg. Nem volt ritka, hogy az üvegekben tárolt ital megromlott, de az sem, hogy a palackok felrobbantak, pontosabban a nem kellő záródás okán a nyitáskor balesetet okoztak.
William Painter
Painter igen termékeny feltaláló volt, hiszen 85 olyan találmánya volt, melyet szabadalmaztatott. A koronás kupak egy igazán korszakalkotó felfedezés, mely nagyban megkönnyítette a sörgyárak dolgát a palackozással kapcsolatban. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy megnyerje az üveggyárak támogatását is, hiszen a kupak egy különleges szájkiképzésű üvegtípust igényelt.
Az eredeti szabadalom és a ma használatos kupak szinte tökéletesen megegyezik. A legnagyobb változás, hogy a fogak száma 24-ről 21-re csökkent, s a bélés (a szigetelő a sör és a fém kupak között) ma már általában műanyagból van. Az első koronás kupak acélból készült, bélése speciális papírból volt, melyet később parafára cseréltek. Sok sörgyár egészen a 60-as évekig parafát használt, a műanyag azonban lassan de biztosan teljesen elterjedt.
Ennyi a történet röviden.
A sörnyitó persze az azóta eltelt száz-egynéhány év alatt igen széles körben elterjedt szerszám lett. Egy svájci bicska vagy épp egy jobb multiszerszám ugyanúgy nem képzelhető el nélküle, mint egy konyhai konzervnyitó. Számtalan termék létezik söröskupak nyitós változatban, itt van néhány mutatóban:
Ugye a ti távirányítótok is sörnyitós?
Az igazi persze, ha a valódi szerszámokon is találunk sörnyitót:
Egy iPhone tok sem lehet igazi sörnyitó nélkül:
Vannak egészen kis méretű szerszámok is:
De az igaziak persze a falra szereltek, akár a kupakok gyüjtésére alkalmatos vödörrel ellátva:
Szóval van megoldás számtalan, nem kell kétségbeesni, ha mi sem tudjuk (akarjuk) foggal kinyitni a sörös üveget.
Végezetül bontsunk egy sört Painter úr emlékére:
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
