Az autók polírozása sokaknak kicsit misztikus dolog, olyasmi, amit házilag egyáltalán nem lehet szépen elvégezni. Szerintük a nagy becsben tartott autójukon csak szakemberek - nyilván nem olcsón - végezhetnek szép munkát. Mások ezzel szemben azt vallják, hogy hiszen az áruházak polcai dugig vannak csodaszerekkel, nincs itt semmi misztika, bárki hipp-hopp elvégezheti ezt otthon is.

Mi itt a furdancsnál folyamatosan a saját kezünkkel végzett munkát népszerűsítjük, ugyanakkor azt is sokszor leírtuk, hogy igazán jó munkát általában csak profi anyagokkal lehet végezni. Nem meglepő, hogy az autók polírozása terén is a fenti két álláspont között van a miénk.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan polírozunk mi. Tudni kell, hogy mint olvasóink jó része, úgy mi sem csináltunk még ilyet, tehát várhatóan lesz pár buktató és hiba is. De mielőtt belemegyünk a részletekbe, tisztázzunk pár dolgot:

Sokan még mindig csodálkoznak azon, hogy a polírozás nem más, mint a polírozandó tárgy, - esetünkben festett karosszéria - csiszolása. Eltávolítjuk a karcos, repedezett és emiatt mattnak ható felső réteget, és egyre finomabb csiszolóanyagot használva gyakorlatilag tükörfényessé csiszoljuk a felületet. A polírozás után általában egy viaszréteget kap a már tükörfényes felület, amely megóvja azt az elemek koptató hatásától.

Ezzel szemben amit a legtöbb ember polírozásnak nevez, igazából csak játék. Egy erősen lemattult, karcos fényezést a szupermarket polcáról leemelt "polírozószerrel" áttörülgetni csak ideig-óráig segít, már ha egyáltalán. A viasz ugyan ad némi fényt a lakkrétegnek, de pár mosás után ugyanott vagyunk. Ezek az anyagok nem csiszolják le az elöregedett réteget, csak bevonják azt. Nincs ezzel okvetlenül baj, de egy valóban kopott festésű autón ez már nem sokat segít. Fontos tudni, hogy ez sokszor nem csak esztétikai kérdés. Az elöregedett festéket azért látjuk mattnak, mert rengeteg apró repedés van rajta. És ezek bizony melegágyai lehetnek a festékréteg további, egyre gyorsabb romlásának, amelyik hipp-hopp rozsdásodáshoz vezethet. Például lehetőséget biztosítanak a téli sós latyaknak, hogy szépen beleüljön ezekbe a repedésekbe, és tovább rongálja a felületet. De az is igaz, hogy egy ilyen repedezett felület esetén a nap károsító sugarai is mélyebbre hatolnak a festékrétegben, szintén gyorsítva annak öregedését.

A polírozáshoz polirpasztát vagy -folyadékot és megfelelő polírozó szivacsot (vagy más eszközt, textil- vagy gyapjúkorongot) szokás használni. A kézi polírozás nem igazán járható út, egy közepes személyautó egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy kézzel eredményesen tudjunk dolgozni rajta. Tehát géppel kell nekiállni a dolognak. Gépből persze sokféle van. Nekünk alacsony fordulatra, nagy nyomatékra, és jó kezelhetőségre van szükségünk. Épp ezért a különböző félmegoldásokat (mondjuk a fúrógépekbe fogható polirkorongokat) most inkább nem tárgyaljuk meg. Az igazi polírozó gépek a profik által is használt sarokcsiszolóhoz hasonló fekvő gépek. Ilyenből rengeteg van a piacon, az árak tekintetében hatalmas szórással. Az árak persze azért jóval magasabbak, mint mondjuk egy elektromos fúrógépnél, tehát okosan kell választanunk. Miután otthon vélhetően nem használjuk túl sűrűn a polírozógépet (ha csak ránk nem szoknak a szomszédok és barátok) az extrém magas beszerzési árak miatt egyszerűen nem érdemes az igazán drága, napi használatra fejlesztett modellek közül választanunk. Mi itt a blogon sokszor ajánljuk, hogy a drágább gépek közül vásároljunk, mert hosszú távon csak azok érik meg. A minőség persze fontos, azonban de ennél a géptípusnál az állandó használatot lehetővé tevő műszaki megoldások és anyaghasználat felesleges kiadás lehet ez hobbista számára.

Mi most egy Extol gépet választottunk, ez a feltörekvő, - épp ezért még kedvező árú termékeket kínáló - gyártó prémium sorozatba tartozó, valóban korrekt minőségű gép. Elektronikus fordulatszám szabályzás (500 ford/perc lépcsőkben változtatható), 1100 W-os teljesítmény és szabványos M14 szerszámfelfogatás jellemzi. A szöghajtás háza fémből készült, az egész gép nagyon masszív kivitelű. Épp nekünk való. A fordulatszámot ráadásul helyes kis kijelző mutatja, ami ugyan nem létfontosságú dolog, de nagyon mutatós... Van több jópofa apróság, például a gép fogantyúja alkalmas arra, hogy az épp nem használt gépet - megfordítva, koronggal fölfelé - arra támasszuk le, így a polírtárcsa biztos nem szennyeződik.

Ennél a tevékenységnél még talán a gépnél is fontosabb (de legalábbis ugyanilyen fontos) a használt polírozó anyag. A professzionális gyártók komplett rendszereket gyártanak, tehát több finomságú pasztát, amelyeket egymás után kell használni, egyre finomabb felületet elérve. A durvább szemcséjű paszták gyorsabban tüntetik el a nagyobb karcokat, aztán a finomabbak egyre simább felületet hoznak létre. Fontos, hogy a gyártók általában az adott pasztákhoz való polírozó szivacsokat is kínálnak, szintén minden pasztához más félét. Mi most a 3M termékeit használtuk. Az ő - alapvetően professzionális felhasználásra készült - választékukban első ránézésre még talán túl sokféle termék is van. De némi tanulmányozás után azért már látható, mi a követendő terméksor. Náluk a termékek elnevezése mellett a flakonok kupakjának színe is más-más. És ugyanilyen színűek az adott termékhez ajánlott polírkorongok és -szivacsok is. Ez alapján mi a Perfect-it sorozat három szakaszból álló, (zöld-sárga-kék kupakos) folyamatát csináltunk végig.

Fontos még a polírkorongok felfogatása. A gép M14 menete szabványosnak számít, másmilyen gépet nem is szabad választani. A szivacsok felfogásához legegyszerűbb a tépőzáras tárcsák használata. A gépekhez általában jár is ilyen tépőzáras adapter, de ezek külön is beszerezhetőek számtalan gyártó választékából. Így csak a szivacsokat kell cserélgessük. A mi esetünkben most a 3M cég olyan tárcsáit használtuk, amelyekhez egy speciális, de szintén M14 menetű felfogató adaptert kellett használni. Ennek előnye, hogy a szivacskorongok mindkét oldala használható, szemben a tépőzáras megoldásokkal. Igaz, ez alighanem az árban is jelentkezik, tehát otthoni használatra a tépőzáras megoldás is ideális lehet.

Nagyjából ez az a készlet, amivel érdemes elindulni (persze a tépőzáras tárcsák esetünkben most nem kellenek):

No. Ennyi a bevezetés. És most nézzük, mit is tettünk mi az autónkkal.

Az autó, a már itt a blogon többször bemutatott/megemlített, alig 24 éves Ford Escort. A kora ellenére teljesen rozsdamentes, ami arra enged következtetni, hogy bizony volt már lakatolva, ez amúgy a karosszéria elemek színárnyalatbeli eltérésein is látszik. Épp ezért a kopottsági fokuk is eltérő volt.

Bizony van néhány teljesen matt elem:

A polírozást egy alapos mosás, majd szárazra törlés előzte meg. Ezután a legdurvább, tehát a zöld szivacsot raktam a gépre, és a zöld kupakos pasztából nyomtam egy kukacot a szivacsra. Fontos, hogy sok polírszernél nem árt, sőt előírás, hogy a szivacs nedves legyen, különösen a polírozás kezdeténél, amikor még tiszta és száraz a szivacs. Ha túl száraz a felület, túlmelegedhet, és ez nem tesz jót a fényezésnek. A munka kezdetén bizony volt némi próbálkozás, amíg rájöttem, mennyi paszta szükséges, és hogyan is célszerű fogni a gépet. Ezt írásban nehéz visszaadni, próbálkozni kell. Ha a polírkorong nagyon 'letapad' akkor mindenképp több paszta, vagy több nedvesítés kell. Célszerű a gépet és a tárcsát nem teljes felületén a fényezésre nyomni, hanem kicsit ferdén tartani, így könnyebb a gép kezelése, könnyebb ellentartani és egy folyamatos irányba mozgatni. Egy idő után rááll az ember keze a dologra. 

Van pár fontos dolog, amire rájöttem:

Mindig viszonylag kis területen, tehát mondjuk maximum egy karosszéria-elemen dolgozzunk egyszerre. Nagyon-nagyon figyelni kell arra, hogy a gépi polírozás, különösen a nagyobb csiszolóhatású anyagokkal nagyon drasztikus lehet, egy ponton tartva a tárcsát, egy pillanat alatt károsodhat a lakk, és amikor előbukkan az alapozó réteg, akkor már késő... az okosak azt szokták mondani, nem árt gyakorolni egy külön karosszéria elemen. Ez igaz is, viszont az az én tapasztalatom, hogy ez nem mindig segít. A gyári fényezés ugyanis sokkal többet kibír mint egy rosszabb minőségű utólagos festés. Ennél az autónál a később fényezett elemeknél bizony messze nem volt olyan kopásálló és vastag a festék, tehát még a finom munka mellett is sikerült pár apró malőrt elkövetni.

Itt például kibukkant az alapozó:

Persze esetemben ez nem tragédia, de azért érdemes odafigyelni. 

Amikor körbeértem az autón a zöld kupakos anyaggal, újra lemostam. Szárazra törülve látszott, hogy hol kell még egy kicsit polírozni. Ezután jött a következő lépcső, a sárgakupakos termékkel. Ez már finomabb, nemigen okoz végzetes kopást, viszont itt is figyelni kell, mert pár helyen picit 'megégettem' a fényezést. Valamint itt már előjöhetnek a fényezési vagy 'hologram' hibák. Ezek azok a foltok, vagy rajzolatok, amelyeket a nem megfelelő korábbi polírozás okozott. (Vagy épp mi magunk egy korábbi fázisban). Mindenesetre itt azért a letörlés után már elég jól néz ki a felület:

Az egészen apró hibákat, és a hologram jellegű foltosodást véglegesen a következő fázisban, a kék kupakos, Ultrafine pasztával tudjuk eltüntetni. Ez tényleg már csak tükrösít, de itt is fontos a finom használat és a kellő nedvesítés.

Az eredmény végül elég meggyőző lett.  A végső, viaszos/waxos fázis még várat magára, mert arra most már nem maradt idő, de holnap megcsinálom azt is.

Ömlesztve még pár tapasztalat:

• A fekete műanyag díszlécek, például az ablakok alsó részén, meg tudnak tréfálni. Jóval puhábbak mint a fényezés, és ha hozzáérnek a forgó polírkoronghoz, rögtön szép fekete bevonatot alkotnak rajta, amit aztán az szétken a felületen. A profi polírozók épp ezért amit lehet leszerelnek az autóról, amit meg nem, azt speciális maszkolószalaggal leragasztják. Ezt házilag is érdemes megtenni, viszont nem kis munka, mert úgy kell leragasztani mindent, hogy a korong ne tépje fel a szalagot.

• A kiálló, kemény élek, vagy épp mondjuk a márka- és tipusjelzések az autón nagyon hamar szétszabdalhatják a polírszivacsot, ha nem figyelünk oda. Érdemes inkább az ilyen necces helyeket elkerülni, és külön, kézzel, vagy valamilyen pici koronggal megcsinálni.

• A munka elején érdemes megfontolni, mi is a cél. Például az én esetemben eleve sem akartam szalon állapotot, ez az említett fényezési eltérések és hibák miatt nem is lett volna lehetséges. De egy újabb autó esetén ez nem lehetettlen elvárás. Ami miatt ez érdekes: Az adott fázis után, letisztítva a polírozószer maradványokat, találhatunk olyan részeket, ahol nem végeztünk tökéletes munkát. Ilyenkor jó, ha hamar el tudjuk dönteni, csináljuk-e újra az adott lépést, vagy menjünk tovább. Mert ha az utolsó fázisnál jövünk rá, hogy mégiscsak lehetne szebb az az ajtó, akkor azért nagyon sok plusz munka, ha vissza kell lépjünk mondjuk két lépést és újracsinálni mindent.

• A használt anyagokról: Több helyen olvastam hogy a polírozásnél nagyon fontos a rendszerben gondolkodás. Rengeteget számít hogy az adott polírozószer a hozzá ajánlott koronggal legyen felhordva. Lehet persze próbálkozni mással is, és lehet szerencsénk, de alapesetben csak abban érdemes gondolkodni, pláne ha nem vagyunk gyakorlottak, hogy igenis meg kell venni az ajánlott 'gyári' korongokat. A posztban bemutatott 3M termékek igazából professzionális felhasználásra készült szerek. Mint látható, teljesen alkalmasak az igényes otthoni munkára is, azonban azt tudni kell, hogy ezek csak nagyobb, 1 literes kiszerelésben elérhetőek, ami azért jó sok autóra elég. Érdemes esetleg többen összeállni, annál is inkább, mert a rendszerhez tartozó polírkorongok igen hosszú életűnek tűnnek, tehát simán kibirnak több autót is egymás után.

• A használt polírozógép, az Extol masina nagyon jól teljesített. Ebben az árkategóriában abszolút jó választás, biztos hogy sok-sok autót végigpolírozhatunk vele. Ráadásul a tépőzáras adapter sokmindenre jó, használhatjuk például csiszológépnek is, hiszen szabványos tépőzáras csiszolóvásznak kaphatóak minden méretben. Igaz, a 3000-es fordulat nem túl sok, de például faszerkezetek csiszolsához nagyon is alkalmas lehet, és a gép komoly nyomatéka itt is segítség lesz. 

És végezetül a legfontosabb tanács! Legyünk elnézőek magunkkal. Biztos, hogy az első polírozásunk nem lesz tökéletes. Később majd belejövünk, de az elején számításba kell vegyük ezt. Ha valóban szép és drága autónk van, akkor talán nem azon kell megtanuljuk a szakma fortélyait. Ha azonban elviselünk pár apró hibát, biztos hogy nagyon jó érzést fog okozni a parkolóban csillogó autót meglátván a tudat, hogy ezt bizony mi magunk políroztuk ki. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.