Alábbi írásunk a naptár és a közhangulat inspirálta. Nem kizárt, hogy nyomokban némi iróniát tartalmaz.

Itt a tavasz, ilyenkor az emberek szívesen tódulnak a szabadba, ahol az egyik legjobb elfoglaltság manapság a tüntetés. Ez egy közösségi élmény, az együvé tartozás érzésével ajándékozza meg a résztvevőket. Ha mi is beállunk egy ilyen menetbe, igazolva látjuk, hogy milyen helyesen gondolkodunk a világról, szemben AZOKKAL a majmokkal ott, a másik oldalon. (Tudjuk, AZOK mindent elhisznek, amit olvasnak. De hát nem is lehet mást várni tőlük, nincs agyuk.)

A tüntetéseket persze nem lehet kellő felkészülés nélkül elkezdeni. A legfontosabb a védelem kérdése. Talán nem mindenki tudja, de kishazánkban a személyes védőfelszerelés, például egy a lövedék- vagy szúrásálló mellény közterületen nem használható, mert bölcs döntéshozóink, közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek tartják. Véleményem szerint az államnak a világon semmilyen jogcíme nincs beleszólni ilyen kérdésekbe, de hát erről most kár beszélgetni. Inkább nézzük meg, mit is tehetünk mégis, hogy egy ilyen szép tavaszi performansz résztvevőjeként kiszolgáltatottságunkat az állam erőszakszerveinek, vagy az ostoba máshogy gondolkodók velünk szemben felsorakozott tüntető hordáival szemben némileg csökkentsük. Az bizonyos, hogy strandpapucsban és egy szál tarka pólóban nem szabad beállni a menetbe. A világ kemény hely, a nyámnyilák és széplelkek inkább maradjanak otthon.

A felkészülés során elsősorban a profi munkaruházat jelenthet megoldást. Manapság már számtalan olyan cipő, nadrág és mellény kapható, amelyek kinézete kifejezetten trendi és elegáns, de anyaghasználatuk és a bennük található protektorok elég jó védelmet biztosítanak. (Végül is ami megvéd egy építkezésen ránk zuhanó gerendától, az talán az ellentüntetők idomított majmai ellen is hasznos lehet.)

Ez például szemre egy sportcipő, de valójában minden szükséges lábujj- és talpvédelemmel rendelkezik:

Persze a védelem csak az első lépés. Szükség van az üzenetünk (mint az egyetlen VALÓDI igazság) kifejezésére, tehát kellenek táblák, transzparensek, molinók. Ezek elkészítése igazából nem bonyolult, néhány szempontot kell csak figyelembe vennünk. Mint az élet oly sok területén, úgy itt is a kompromisszum megtalálása a fontos. Adott esetben órákat kutyagolni egy táblával a vállunkon fárasztó, tehát célszerű, ha a tábla és a nyele minél könnyebb. Ugyanakkor ha a helyzet fokozódik, célszerű, ha a tábla kellően erős ahhoz, hogy védekezésre és válaszcsapásra tudjuk használni. Akár az is végiggondolandó, hogy a tábla könnyen leszerelhető legyen a nyélről, hiszen a nyál önmagában talán jobban használható.

Ezzel el is érkeztünk a harmadik ponthoz. Mint a közismert, Julius Ceasarnak tulajdonított mondásból tudhatjuk, „aki bot nélkül indul a farkasok közé, az bizony megérdemli sorsát”.

Fel kell készüljünk. Természetesen a bevezetőben említett bölcs döntéshozók itt is próbálják csökkenteni a lehetőségeink. Lőfegyvert, számottevő méretű kést, egy rendes reflex íjat sajnos nem vihetünk magunkkal. De ha már úgyis munkaruhában vagyunk, senki nem szólhat, ha véletlenül nálunk marad egy alkalmatos kalapács, vagy egy speciális feladat miatt kicsit élesebbre köszörült, jó fogású csavarhúzó.

A szerszámgyártókra bizton számíthatunk, de a sportszerüzletek hegymászókellék-polcain is találunk ügyes eszközöket:

Lehetnek persze olyan olvasóink, akik azt mondják, hogy a tüntetések a véleményünk kifejezésének szelíd és békés módját kell jelentsék. Az én véleményem az, hogy ez szép idea, de erre a bolygóra nem való. (És aki erre ellenérvként Gandhi nevét hozza fel, azt megkérdezem, hogyan is alakult ki Pakisztán...) Esetünkre sokkal alkalmasabb az az útmutatás, hogy „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. Ez a mondás pont a mi helyzetünket illusztrálja. Nem vihetünk magunkkal saját követ, tehát azt nem dobhatjuk vissza. De azt nem korlátozhatják, hogy vigyünk magunkkal elemózsiát. Mondjuk lehet nálunk egy jó nagy, nehéz és keményre száradt vekni kenyér. Ha ügyesen célzunk, az sem kevés...

A világ kemény hely. Nincs bérelt és biztonságos, alanyi jogon járó kuckó benne senkinek. Ki kell harcoljuk magunknak. És ebben a csatában egy jól felkészült furdancsos okvetlenül sikerre van itélve, hiszen vérünkben van, hogy ne hagyjuk megvezetni magunk, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást, hogy improvizáljuk. Ha okosabbak tudunk lenni a tervezett avulást kitaláló mérnököknél, túljárhatunk a propaganda által elvarázsolt, saját gondolatokra képtelen ellentüntetők eszén is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.