Hogy egy embernek mekkora élettérre is van szüksége, arról megoszlanak a vélemények. Nyilván megvan az előnye az igazán nagyméretű lakásoknak és házaknak is, sokakat jó érzéssel tölt el, ha mondjuk az emeletről lefelé vezető lépcső egy valóban terem méretű nappaliba érkezik.
Egy nagy lakás persze több gond is, sokkal több takarítani való, és mindenből több kell bele, például este fényből, télen melegből... szóval a rezsi bizony nem lesz kicsi.
A minap egy videóra bukkantam, ami épp a másik végletet mutatja be. A bemutatott élettér - merthogy lakásnak igazából nem nevezhető, bár laknak benne – összesen 90 négyzetláb, ami nagyjából 8,5 négyzetméter.
Érdemes végignézni a filmecskét, meglehetősen egyszerű a berendezés is, amolyan „alsópolcos” Ikea bútorzat. A hely, mint olyan, itt értelmezhetetlen fogalom. Cserébe a rezsi persze szintén mikroszkopikus méretű lehet. És az ajtón kilépve Manhattan-ben talájuk magunk. Ami azért nem rossz...
A fenti minilakás tulajdonosa azóta nagyobb bérleménybe költözött (erről is van film a youtube-on). De én elkezdtem nézegetni, és persze találtam rögtön egy rakás hasonló filmecskét. Van belőlük sok, akit érdekel, ezeket a minilakásokat „micro-apartmen” keresőszóval érdemes kutatni.
Szóval találtam egy párizsi (ez a második kedvenc városom) tetőtéri garzont is, ez 129 négyzetláb. Vagyis 13 nm körül lehet. Viszont itt már van egy csomó érdekes belsőépítészeti megoldás, érdemes megnézni ezt a videót is:
A lényeg, ami miatt most ezt a kis posztot összeraktam, az, hogy vajon tényleg szükséges-e a nagyobb tér. Tényleg kihasználjuk-e a nagyobb lakásokat? Sokan lehetünk, akik nem ott élünk ahol igazán szeretnénk, mert azt gondoljuk, arra igazából nem telik. (Ez lehet Párizs épp úgy, mint a budapesti várnegyed, vagy épp bármilyen tetszőleges, drágábbnak számító környék.)
Közben lehetséges, hogy simán odaköltözhetnénk, csak épp kicsit át kéne gondolni, mi az amire igazán szükségünk van...
Nem mellesleg egy ilyen pici teret valóban nagyon high-tech bútormegoldásokkal is be lehet építeni, hiszen a kis helyre mindenből kevés kell csak. Tehát például a szükséges drága bútoripari csodavasalatokból sem kell sok. Sőt, semmiből nem kell sok, akár a bútorok anyagát, akár a konyha szerelvényeit, vagy épp a felhasznált kerámiaburkolatokat nézzük, mindenből kevés kell, tehát nyugodtan keresgélhetünk a prémium anyagok között is. (Ha mondjuk a teljes konyhasarokba összesen egy doboz csempe elég, nem leszünk rákényszerítve, hogy az ár miatt megalkudjunk a minőség kérdésében.)
Ami meg ugye a járulékos költségeket, mondjuk a rezsit illeti, egy szobányi lakásnál tényleg elmondható, hogy szóra sem érdemes...
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
