Villanyszerelési sorozatunk jelen részében még mindig a fogyasztásmérő szekrény előtt toporgunk, még nem jutottunk be a házba egy jót szerelni.  A fogyasztói főelosztó tábla minden fontos és szükséges elemet tartalmaz, ezek: áramköri biztosítók, áramvédő-kapcsoló, csengőtranszformátor és más egyéb berendezés, melyek lakásonként eltérőek lehetnek. Tehát ott találjuk mai főszereplőnket is, a túláram-zárlat ellen védő biztosítókat.

Fontos: olvadóbiztosítót rég nem szerelnek kisfogyasztói hálózatokba, szerepüket átvették a kismegszakítók. Azonban esetleg rábukkanhatunk hálózatról leválasztott ingatlanokban, illetve az üvegcsöves olvadóbiztosító elektromos berendezésekben gyakori (akkutöltő például, de pár éve vásárolt hangtechnikában is találtam). Emiatt a forrásmunkában benne hagytam a jelen időben fogalmazó fejezetet.

A vezetékek elnevezésüket onnan kapták, hogy áram folyik rajtuk, tehát áramot vezetnek a fogyasztókhoz. Ha az áramterhelés nagyobb a megengedettnél, a vezeték melegedni kezd, súlyos esetben elolvad, leég, tűz keletkezhet. A vezetékeket tehát áramtúlterhelés ellen biztosítani kell. Erre a védelmi feladatra fejlesztették ki a különböző típusú biztosítókat, amelyek lehetnek pl. olvadóbiztosítók, vagy automatikusan működő kismegszakítók.

Az olvadóbiztosító úgy működik, hogy ha a biztosítón a megengedettnél nagyobb erősségű áram folyik át, a betétben lévő fém olvadószál kiolvad, az áramkör megszakad. A különböző áramterhelések miatt az olvadóbetétek különböző áramerősségre készülnek.
A biztosítóaljzatban olyan illesztőgyűrű van, amely nagyobb áramerősségű betét használatát megakadályozza. Ugyanis a betétek növekvő sorozatban egyre nagyobb átmérővel készülnek. PL: egy 20A-es betét helyére 16A-es becsavarható, de fordítva ez nem lehetséges, mert átmérője nagyobb. Új, nagyobb áramerősségű biztosítót csak szakember cserélhet, ha később a tényleges igény a tervezettnél nagyobb lenne.

Korábban használtak lomha (késleltetett kioldású) és gyors kioldású olvadóbetéteket. Ezek helyett újabban általános rendeltetésű olvadóbiztosítókat használnak, amelyek tízszeres áramerősség esetén 0,2 másodperc alatt olvadnak ki. Az olvadóbetétek külső végén kis színes tárcsa (jelzőszem) látható, amely kiolvadáskor leesik a betétről. Innen lehet tudni, melyik betét olvadt ki.

Az olvadóbiztosítók kiolvadási áramerősség-nagyságát nem csak az oldalára írt amperszámérték,
hanem a betét végén levő kis színes jelzőszem is jelzi.

Az olvadóbetétet a csavarmenetes foglalattal együtt csavarjuk be a biztosítóaljzatba. A betét végén levő kis színes jelzőszemet egy kis üveglap takarja. A betétfej védi a feszültség alatti részeket mind normál esetben, mind a zárlati kiolvadáskor. Kicsavarása nem veszélyes. Zárlati kiolvadás esetén azonban villamos ív keletkezhet, ezért ezeket a környezettől tűzbiztosán el kell választani.
A biztosítókat az eredetivel megegyező áramerősségű gyári új betéttel bárki (szakértelem nélkül is) kicserélheti, de semmilyen körülmények között sem szabad áthidalni („megpatkolni" és toldani). Tűz- és balesetveszélyt okoz az, aki biztosítót áthidal („megpatkol”).

Vezeték-keresztmetszet
A vezeték terhelhetősége és az alkalmazott biztosító függ a keresztmetszettől. A következő táblázat 1,5 és 2,5 mm2 keresztmetszetű vezeték terhelhetőségét és a használható biztosítóbetét amperértékét tartalmazza.

Kismegszakítók (kisautomaták)
Az olvadóbiztosítók helyett manapság már általánosan a kismegszakítókat használják, amelyek mind túlterhelés, mind zárlat ellen védik a hálózatot. Az automatát kapcsolóként is lehet használni. A kismegszakítókat csak villamos szakember szerelheti fel. A szerelés megkezdése előtt a fogyasztásmérők kismegszakítóit le kell kapcsolni, és meg kell győződni arról, hogy a hálózat árammentes-e?

A kismegszakítók termikus (hőkésleltetésű) és mágneses kioldót is tartalmaznak. Kis túláramok esetén az ikerfémes (bimetall) hőkioldó lép működésbe. A kioldás gyorsasága függ az átfolyó áram nagyságától, a kioldáshoz idő kell. Hirtelen nagy áramok esetén, amilyen pl. a rövidzárlat, a mágnestekercs lép működésbe, és a kapcsolót azonnal leoldja. A kismegszakítóknak az a nagy előnyük, hogy a hiba megszüntetése után azonnal visszakapcsolhatok. A kapcsolás sikertelensége, vagyis az újabb lekapcsolódás jelzés arra, hogy a hiba még nem szűnt meg.

Egypólusú kismegszakítóról tájékoztató videó lakossági felhasználóknak (nem reklám)

Fontos azt a szabályt betartani, hogy rövidzárlat esetén a hiba okát kell először megkeresni, azt kijavítani, és csak ezután a hálózatra visszakapcsolni. Olvadóbiztosítóknál a kiolvadt betét helyett a régivel azonos új betétet kell csavarni. Új berendezéseknél a kismegszakítókat szekrénybe építik be, szélességi méretük 17,5 mm, helyszükségletük kicsi, és ezért ha szükséges több kismegszakító egymás mellett szerelhető.

A vezetékrendszeren végzett munkáknál fontos szabály: Semmilyen körülmények között sem szabad feszültség alatt levő berendezésen dolgozni. A munka megkezdése előtt az olvadóbiztosító betétet ki kell venni a foglalatból, vagy a kismegszakítót ki kell kapcsolni. Erre a fontos szabályra a könyvben ismételten hivatkozni fogunk. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy avatatlanok (pl. lakók) a munkák alatt bekapcsolhassák az áramkört. Ezért szükséges egy figyelmeztető tábla kifüggesztése a főelosztóra az alábbi szöveggel:

„A HÁLÓZATON DOLGOZNAK, TILOS BEKAPCSOLNI!”

Még nagyobb a biztonság, ha a kicsavart biztosítóbetétet magunkkal visszük, vagy a szekrényt lezárjuk és a kulcsot zsebre tesszük. Egyesített (kombinált) kismegszakító és áramvédőkapcsoló. Ennek beépítése a vezetékvédelmet, tűzvédelmet és érintésvédelmet együtt is megoldhatja

Üvegcsöves olvadóbetétek
Felhasználási területük igen sokrétű, elsősorban a televízió, rádió vagy egyéb elektronikus készülékek belső túlterhelés-védelmére használják. Az üvegcsöves biztosítót többek között az elektronikus fényerősség- szabályozós kapcsolónál is megtaláljuk, ezt a kapcsolófajtát a hagyományos csillárkapcsoló helyére építik be. Általában a készülékeket közvetlenül védi, érzékenysége nagyobb, mint a hálózatot védő biztosítóké. Ezeket a kis üvegcsöves olvadóbetéteket készülékbiztosítónak is nevezik.

Felépítésük igen egyszerű, a kb. 5 mm átmérőjű kis üvegcső két végén fémsapka van, ehhez csatlakozik az olvadó-szál. Teljes hosszúságuk 20 mm. Az üvegcső belsejében van az olvadó fémszál, amely túlterhelés esetén elszakad, és megszakítja a túlterhelési áram útját. Az üvegcsöves olvadóbetétek kiolvadási gyorsaságát betűkkel és számokkal jelzik. A sorozat öt kioldási fokozatból áll:
- extra gyors, jele FF;
- gyors, jele: F, a megszólalási idő kevesebb, mint 30 ezredmásodperc;
- közepes, jele: M, a megszólalási idő 30...80 ezredmásodperc;
- lomha, jele: T; megszólalási idő 80...300 ezredmásodperc;
- extra lomha, jele: TT.
A 400 W teljesítményű fényerősség-szabályozóba 1,6A-es lomha, a 600 W teljesítményűbe 2,5A-es lomha biztosítót szerelnek be.

A biztosítók kiiktatásának elterjedt népi módja volt a patkolás. Egy különösen túlméretezett patkolás és a rá érkezett jogos szakmai reakciók olvashatók az alábbi naplóban.

A veszélyeket is rejtő tevékenységet propagáló sorozatunk hiteles szakmai alapokon nyugszik, a Cser kiadót tudásbázisából szemezgettem. Lektorált és ellenőrzött tartalom olvasható, megvitatása nem aktuális. De ha mégis,  Offtopic rovatunkban lehetőség van rá. Képek forrásai: innen, innen, innen, innen és innen.

 
   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.