A Világegyetem igazán jól ki lett találva. Akkora távolságok vannak naprendszerei között, hogy minden számba jöhető fizikai anomália vagy kocsmai összetűzés ("Engem már 12 naprendszerben ítéltek halálra!") ki van küszöbölve. Ha földi bázisunkról (első kihívás a gravitáció leküzdése) a mai, kémiai hajtóművünkkel indulnánk el meghódítani bármely csillagrendszert, a szükséges üzemanyag mennyisége miatt olyan hosszú lenne a hajó, mint a távolság maga, tehát akár hidat is építhetnénk.
Féreglyukak létrehozása a szükséges gravitációs mező energiaigénye miatt halott ötlet, más pedig nem jut eszünkbe hirtelen. Nincs mese, maradnunk kell lokális távolságon belül, föld körüli pályán vagy a szűken vett naprendszerben.
Ingatlanbarkács sorozatunk (mely nem nélkülöz egyfajta bájos aszociális menekülési vágyat a zsúfolt és kényelmetlen városokból) mai epizódjában ezúttal messze, sőt, túl messzire merészkedünk.
Még belátható távolságra akár néhány millió dollár ellenében elrugaszkodhatunk a talajtól. Kirándulunk a Nemzetközi Űrállomásra, kinézünk az ablakon (szép a kilátás) és szembesülünk vele, hogy ezt a pénzt egy nagyon durván érzékekre ható, jachtos, bikinis, 32 évig érlelt rum(koktél)os bulihétre is elkölthettük volna, vagy bevásárolhattunk volna lélegeztetőgépből a rászorulók részére.
Az Alfa Holdbázisban vagy Orion úrhajó kalandjaiban testhez (milyen testhez!) simuló rucikban flangáltak az űrpolgárok. Néha állítottak valamit a műszerfalon található vasalón és tágas lakosztályokban fogyasztották koktéljaikat. Itt bejárhatják a mai űrvalóságot, a Nemzetközi Űrállomás publikus területeit. Hát ki akar ilyen szűkös kuplerájban élni és zacskóba hányni?
Naponta órákat szobakerékpározni, hogy megtartsuk fizikai kondíciónkat, kitéve a napból érkező sugárzásnak, zacskóból enni és zacskóba pisilni (amit aztán később tisztítva megiszunk). A társaság szűk körű, leginkább matematikusokból áll és egy kóbor meteorfelhő bármikor véget vethet nyaralásunknak. Oda csak akkor mennék, ha fizetnek érte. Talán élhetőbb környezetet találunk majd megfelelő méretű élettérrel rendelkező, a centrifugális erő segítségével előállított gravitációval rendelkező űrállomásokon. De addig inkább Balira mennék nyaralni.
A külső égitestekre telepített bázisoknál már legalább a gravitáció adott. Sajnos a környezet továbbra is ellenséges. A mágneses mezővel nem rendelkező bolygók, holdak felületét gyilkos sugárzás és jelentős napenergia perzseli végig. A komolytalan célok (mint életfogytig tartó valóságshow) mellett az iparnak viszont már vannak értékelhető indokai holdbázisok vagy űrbányász kolóniák létrehozására.
Méltányolható okok miatt pillanatnyilag a Mars tűnik az egyedül (többé-kevésbé) élhető bolygónak. A témáról itt olvashatnak bővebben. A megvalósításhoz vezető út jelenlegi szakaszáról pedig itt.
Kis öncélú csapongásunk az űringatlanok világába azzal a következtetéssel zárul, hogy maradjunk inkább itthon. Sorozatunk folytatódik. Mászunk még fára, utazunk lakóautóval, meghúzódunk egy indiai szerzetes karóján, de Föld anyácskánk éltető takaróján kívül nem merészkedünk.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.