Aki hozzám hasonlóan még analóg, filmes gépekkel kezdett fotózni, nyilván megtanulta, hogy a rendes eredmény eléréséhez fény kell. Sok fény. Aki most fog ebbe bele, a digitalizáció és az egyre jobb érzékelőlapkák időszakában talán ennyire nem érzi ezt jelentős problémának. Mindaddig, amíg egy igazán fontos, de sajnos sötét helyen rögzítendő esemény felvétele, fotózása, illetve ennek kudarcai erre rá nem ébresztik. Bizony, az alapvetés ma is ugyanolyan igaz, mint 50 éve. A jó képhez fény kell.

Jómagam korábban többnyire tárgyakat fotóztam. Tapasztalatom szerint itt a legkevesebb a macera, hiszen a tárgyak türelmesek, keveset izegnek-mozognak, tehát hosszú expozíciós idővel jó képek készülhetnek róluk kevés fényben is. (Messze nem tökéletesek, de elfogadhatóak…)

Viszont néhány éve, a zenei portálom beindulása óta elkezdtem koncerteken is fotózni, itt már bizony hamar kijön, hogy a kevés fény és a gyorsan mozgó téma nem jó mátrixot képeznek. Erről anno írtam is már. Itt a világítással nincs nagyon mit tenni, kellően nagy fényerejű (vagyis drága) objektívek és jó minőségű fényképező (amelyik tényleg alacsony zajú képeket rögzít nagyobb ISO értékeknél is) szükséges hozzá. És persze lehet használni vakut is, bár szerintem koncerten nem fotózunk vakuval, ez egyszerűen nem ildomos.

Egy átlagos koncert ilyen. Színek, fények, füstök. És gyorsan mozgó zenészek. Nem egyszerű. (Ezért van annyi fekete-fehér koncertfotó. Nem a művészet miatt, hanem mert így könnyebb megmenteni a nem túl jó képeket...)

De most egy új projekt keretében szembesültem azzal a problémával, hogy ha nem képet, hanem folyamatos videót kell rögzítsünk, akkor bizony a dolgok kicsit még nehezebbek. Egy kép esetében a hangulatot jól átadhatja egy sötétebb, de néhány képrészletében azért kellően mutatós koncertfotó is. Egy folyamatos videónál viszont fény kell, látnunk kell a témát, lehetőleg jól. Az emberi szem az agyunkkal karöltve nagy varázsló, élőben egy sötétebb helyen is szépen összerakja/összecsalja amit látunk, de ugyanezt rögzíteni sokszor szinte lehetetlen.

Egy hangulatos bárban session jellegű zenei videót rögzíteni, vagy épp egy vlogbejegyzést forgatni a konyhánkban, nos, ezekhez bizony fényre, reflektorokra lesz szükségünk.

De milyenre?

Olcsó lámpákat végül is lehet kapni ezerszám, miért vennénk különleges, direkt erre szolgáló terméket sokkal drágábban, mint amennyibe mondjuk egy udvari világításra való kis LED reflektor való? 

Ezt a session felvételt például két egyszerű, olcsó, elvileg falra szerelhető kis tenyérnyi halogén reflektorral világítottam meg. Elfogadható, de messze nem tökéletes az eredmény. (A dal viszont jó.)

A direkt erre a célra készült fényforrások között is van több rendszer, a profik sokszor még mindig a hagyományos izzószálas, halogén reflektorokra esküsznek. De találunk speciális kompakt fénycsöveket, és persze LED megoldásokat is. Videózásnál nagyon fontos a villogásmentes, tényleg egyenletes világítás, (különösen, ha a felvételek lassítva/gyorsítva készülnek, az interferencia tud meglepetéseket okozni…) ebben is különböznek az eltérő rendszerek, de az én tapasztalatom az, hogy mindegyik képes bőven megfelelő megoldást kínálni.

Tehát mi alapján válasszunk:

• Az első legfontosabb szempont ilyenkor a színhelyesség, vagyis a fényforrás színhőmérséklete. (Igaz, egy jobb kamerán elvileg beállítható ez, ha tudjuk milyen »színű« a fény amit használunk, a kamera elektronikája alkalmazkodik hozzá.) De azért a valósághű színekhez jó, ha van egy pontos, napfényt közelítő színű fényforrásunk. Az már csak bónusz, ha esetleg a színhőmérséklet állítható is, tehát tudunk a megvilágítás, és így a felvétel »hangulatával« játszani.

• Szintén jól jöhet, ha a lámpák fénye dimmelhető, vagyis állítható. Sokféle helyzetben lehetnek szükségesek a lámpák, és lehet olyan, amikor a maximum fényerő túl soknak bizonyul.

• Aztán fontos, hogy a fényforrásainkat könnyen tudjuk elhelyezni, mozgatni. A legcélszerűbb nyilván az, ha szabvány rögzítési lehetőségekkel rendelkeznek, hiszen ilyenkor a - szerencsés esetben - már meglévő állványainkat, asztali rögzítőinket használhatjuk a lámpákhoz is. Ha esetleg mozgás közben is világítanánk, jó ha a lámpa a kamerára is rögzíthető, célszerűen vakupapuccsal, hiszen ilyen rögzítési pont szinte minden fényképező és videókamera tetején található.

• Számíthat még a méret, a súly, az, hogy akkumulátorról is üzemeltethessük, ha esetleg olyan helyen kell használni, ahol macerás a hálózati elektromos csatlakozás.

• Nem elhanyagolható, hogy lehetőleg minél nagyobb világítási teljesítményt tudjon a beszerzendő lámpa.

• És persze ott a minőség, a megbízhatóság, az ár háromszöge, az a bizonyos ár/érték arány.

Jómagam használtam korábban direkt fotós célokra való kompakt fénycsövet, szerettem is, azonban kétségtelen, hogy egy ilyen, elég testes fényforrással szerelt lámpa azért sok helyet foglal. Ráadásul a kompakt fénycső nem dimmelhető, és akkumulátorról sem igen működik, lévén hogy normál E27 foglalatú, hálózati feszültséget igénylő eszköz. Általában ilyenek, 'daylight' megjelöléssel szokták árulni, utalva a napfényt idéző, 5500K körüli fehér fényükre:

Egy időnként nálam forgató csapat (ImagiCORE) viszont LED reflektorokat használ a videókhoz. Ezek mindazt tudják, amit fentebb felsoroltam. Ráadásul a reflektoraik szabvány SONY kameraaksival működnek, ami – utángyártottban – viszonylag jó áron beszerezhető, többféle kapacitással is.

Így aztán ilyen fényforrásokat néztem saját célra is. A LED technológia persze örült gyorsan fejlődik, szinte havonta jönnek ki az egyre nagyobb teljesítményű reflektorok.

Végül ezt a modellt (Phottix Nuada) választottam:

És így néznek ki 'akcióban':

A tapasztalatok eddig jók, szinte mindent tudnak, amit fentebb felsoroltam. A méretük persze kompakt, az említett filmes csapat háromszor ekkora fényforrásokat használ, de nekem nem baj, ha a lámpák beférnek a fotóstáskába. jár hozzájuk forgatható rögzítő, amivel állványmenetre vagy vakupapucsra is csatlakoztathatóak. Amire számítani kell, hogy a színhőmérsékletet úgy tudják beállítani, hogy a sárga és a fehér ledek fényerejét változtatják. Ami azt is jelenti, hogy a maximális fényerőt úgy produkálják, ha mindkét ledfajta teljes erővel világít, ez nálam 4500K körül van. Ha ennél sárgább, vagy fehérebb fényre van szükségünk, akkor a fényerő már csökken. A durván A5 méretű világítópanel egyenletesen adja le a fényt, Így az árnyékok sem annyira markánsak, mint egy gyakorlatilag egy pontból világító izzószálnál, vagy az említett olcsóbb LED reflektoroknál. 

A hátukon lévő kis kék egérmozi, vagyis az LCD kijelző tényleg pontos, teljes fényerőn üzemeltetve (a lámpához adott viszonylag kis kapacitású akkukkal) a töltöttséget jelző vonalacskák elég hamar elkezdenek fogyni. De ha lejjebb vesszük a teljesítményt, a vonalak közül néhány visszatér, és jóval tovább maradnak velünk. Vagyis a visszajelzés valóban a tényleges adatokból dolgozik, ami megnyugtató.

Bónusz tapasztalat, hogy egy rövid áramszünet alatt azt is megtapasztaltam, milyen jók vész fényforrásnak, gyakorlatilag a fél udvart bevilágítják, lakáson belül pedig bőven jók bármire. Az akkus üzemmód jó találmány, nem esünk hasra a drótokban, és nem rántjuk le a földre a reflektorokat sem. De ha épp hosszú ideig használnánk,  és nincs csereakkumulátorunk, akár egy 12V-os dugasztápról is üzemeltethetjük a lámpákat. 

Szóval, a dolog működni látszik. Azt gondolom, ezek a reflektorok is egyre olcsóbbak lesznek, miközben teljesítményük nő, tehát mindenképp ilyeneket ajánlanék most már csak bárkinek, akinek hasonló gondja lenne. 

Ha már a posztban szó esett a zenéről, ideteszek még egy videót, ennek elkészültében is benne volt a kezem, de persze messze nem csak emiatt ajánlom:

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.   

Kivételesen nyomhattok egy kedvelést a videókra, és a klubkoncert.com portál Facebook oldalára is.