Vannak olyan berendezési tárgyak, amelyek gyakorlatilag a civilizációnk alapjait képezik. Ezek olyannyira hozzánk nőttek, olyannyira alapvetőek, hogy nélkülük nem is nagyon tudjuk elképzelni az életünk. Ilyen tárgy például egy alkalmatos mikrofonállvány tartó láda. A mikrofonállványok fontos részei a háztartásnak, és hajlamosak mindenfelé elkószálni, sokkal jobb, ha egy helyen tároljuk őket, méghozzá úgy, hogy ne nagyon sérüljenek.
A posztban látható alkotás kedvenc klubunkba készült, ahol átalakították a színpadot, így a korábbi tárolóhely megszűnt. Némi töprengés után találtunk egy alkalmas ficakot, ahova épp befért egy olyan láda, amely képes volt elnyelni a 12 darab állványt.
Maga a tároló nem túl bonyolult, igazából egy 16mm vastag bútorlapból készült, durván 40x60 cm alapterületű, 132 cm magas láda. A teteje felnyitható, kivetőpántokkal, hogy nyitott állapotban ne kelljen tartani, hanem megálljon szépen, így két kézzel lehet belerakni az összecsukott állványokat.
A belső elrendezés már érdekesebb, ugyanis felosztottam 12 fakkra, amelyeket 6mm-es rétegeltlemez osztók választanak el egymástól. Így az állványok külön lakrészeket kapnak, nem tudnak összeverődni, vagyis a festésük tovább ép marad.
Az alábbi képeken láthatóak a munkafolyamatok:
A láda elkészítése igazából nem nagy kíhívás. Kitaláltuk a kulső méreteket, a labszabászaton leszabták az anyagot, és csak össze kellett ragasztani. Viszont a belső rétegeltlemez osztók becsúsztathatásához nútokat kellett készíteni az oldalfalak belső felére.
Ehhez a mindenféle védőberendezéstől megfosztott asztalos körfűrész a legalkalmasabb, a fűrészlapot leengedve pontosan beálljtható a nút mélysége, a vezetővonalzó biztosítja a pontosságot. Ha a lap vastagságánál szélesebb nútra van szükségünk, akkor a vezető vonalzó pár milliméteres állítása után újra végigtoljuk a lemezt a fűrészen.
Az osztókat félig vágtam be, így egymásba csusztatva kiadják a megfelelő belső kiosztást.
A lemezek kicsit össze-vissza állnak, mert nem túl vastagok, és a közepükig be lettek sliccelve. De a dolgukat, a rekeszek elválasztását így is jól elvégzik.
A tető hagyományos kivetőpántokkal került fel, a zárást egy békazárral oldottam meg.
És itt már be is költöztek az állványok a helyükre:
Nem különösebben bonyolult alkotmány, de azért sokat segít a klub elkóborolt állványainak egy helyen tartásában, úgyhogy mindenképp megérte az elkészítésre fordított időt.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.