Ismerik az evezős ergométert? Továbbgondolt evezőpad, egy drótkötelet rántunk magunk felé, mely felpörgeti a mágnesekkel fékezett nehéz fémkereket. A könnyed szobakerékpározáshoz képest gyilkos testedzési forma, mert lábunkat és gerincünket is megmozgatva percek alatt lemerít egy átlagos állóképességű embert.

Részt vettem már versenyen*, ahol a hálózatba kötött ergométerek eredményeit nagy kivetítőn lehetett figyelemmel kísérni. A versenyzők pozícióját jól láthatóan kivetítve, egymás mellett haladó kenukkal ábrázolta egy célszoftver. Írásunk a kerékpárt és evezősöket szimuláló régi és mai találmányokat szemlézi. Az igény mindig is megvolt az időjárástól függetlenített, kisebb helyet és szervezést igénylő bajnokságokra, mutatják a mechanikus és elektronikus megoldások. Technikatörténeti szempontból szemezgetünk közülük.

Elsőként korabeli beszámoló a ciklodromról, melyben "legnyomorúságosabb időjárás esetén is valóságos versenyeket rendezhetnek". Leonard de Vries: Furcsa találmányok című könyvében leltem rá. Antikváriumban talán még fellelhető, lapjain tömegével sorakoznak megvalósult vagy épp első pillantásra is értelmetlennek, öncélúnak tűnő ötletek, mint a légbicikli vagy velocipéddel összekapcsolt mentőbója. Hozzájuk képest a ciklodrom teljesen rendben van a mezőnyben.

"Az idei párisi tél egyik nagy attrakciója a Boulevard Montmartre 14. szám alatt megnyitott ciklodrom, Guignard úr találmánya. A görgőkre helyezett kerékpár már régóta nem újdonság; sokan használják rendszeresen és hálásan az otthoni testedzés e lehetőségét. A gyorskerékpározás bajnokai azonban fölöttébb hálásak Monsieur Guignard-nak, hiszen termeiben a legnyomorúságosabb időjárás esetén is valóságos versenyeket rendezhetnek, s nem hiányzik a szokásos izgalom sem.
A teremben négy kerékpár van. A hátsó kerék görgői nem csak egy mechanikus instrumentummal állanak összeköttetésben, mely a sebességet és a megtett távolságot mutatja, hanem egy aprócska kerékpárpályával is, hol liliputi biciklisták ülnek miniatűr járműveiken. A miniatűr kerékpárok helyzete pontosan megfelel a görgőkön megtett távolságnak - ugyanúgy követhetjük tehát a verseny menetét, mint a valódi pályán.

Egy pisztolylövés, és a versenyzők egyre gyorsabban taposva görnyednek acélparipáik fölé. A sebességmérők mutatói a skálán mind magasabbra kúsznak: 30 km/óra... 35... 40 km/óra. A publikum biztató kiáltásokat hallat, a kerékpárversenyzők gyors pillantásokat vetnek a sebességmérőre, egyre nagyobb erővel küzdenek, egyre gyorsabban taposnak, homlokukról csurog a veríték, gyorsabban... még gyorsabban... 45 km óránként... 50... 55 km/óra... az egyik versenyző lassan előretör, kilométerórája már csaknem 60-at mutat... aztán még ennél is többet ... a közönség biztatására sikerül elérnie a fantasztikus 65 km-es óránkénti sebességet!
A versenytáv 40 km; a nézők még sokáig figyelnek feszülten. Mikor a győztes az utolsó körben a célvonalon átgurul, hatalmas ujjongás tör ki; ez a ragyogó kerékpárosverseny, mit, hála Monsieur Guignard ciklodromjának, a kinti behavazott, jeges utak ellenére is meg lehetett tartani, mindenkit egyformán lelkesít."

Ez már korunk terméke, a tekerős áramfejlesztő hajtotta kisautók futama.
Barátságos háziversenyek rendezhetők látványos megvalósításban.

Szintén kerékpár és pad, de itt máson kell csodálkoznunk...ahogy ez a gyerek teker, nem teker úgy más. 

Ez pedig már az említett ergométer bajnokságok informatikai megvalósítása. A bevezetőben szereplő saját részvételem nem teljesen önkéntes volt (kellett egy ember a munkahelyi csapatba és "kijelölésre kerültem").  Maradék önbecsülésem is ott maradt valahol, abban az izzadtságszagban úszó teremben, mert  a leereszkedő vörös köd miatt feladtam a versenyt. Ismétlem, ne ezzel a tempóval kezdjék a túlsúly leadását, ha ergométerhez jutnak, hanem fokozatosan, ismerve saját korlátaikat és felhasználva a beépített számítógép programjait.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.