Mielőtt belefognék az angol városi kertészet gyönyöreibe vagy gyötrelmeibe, gyorsan fussuk át, milyen jellegű házakban is élnek a nagy Albionban. Ebből a témakörből a „flat” azaz lakás kiesik, bár van rengeteg olyan, amit régi viktoriánus házból alakítottak ki. Azok kertjét vagy közösen használják, vagy az alsó szinten lakó egymaga birtokolja. 

Van az önálló emeletes, azaz detached, az ikerház: „semi- detached”, a földszintes sima ház: „bungalow” és természetesen nagy többségben a sorházak: „terraced house”.

Mi most az utóbbit elemezzük egy kicsit. A kisvárosi gyilkosságokon felnőtt nemzedék képzeletében tágas zöld-füves kertek és kavicsos utak élnek, de nem. Nem csak Londonra nem igaz, de még a vidékre sem. Az tény, hogy még a legsűrűbben lakott angol városokban is minden háznak van hátsó kertje, mivel szinte mindenhol ugyanazzal a 3 fajta szélességgel építenek, azaz 10, 12, 14 láb. Így ha a település szellősebb, akkor is nagyjából csak a kert hossza változik. Mi a legsűrűbben lakott városban élünk, kertünk 4+2 méter (azért átlagosan itt 6-8 méter hosszúak).

                  GARDEN PHOTO WORLD/GEORGIANNA LANE

A +2 méter az angol kertek elengedhetetlen kellékének a „bódénak” a helye. Nem is lenne Anglia, ha a hátsó kiskapu nem jelentene külön extrát, és ha be is tudsz állni a kocsival, az maga a mennyország. Ez az extra kb 10-20e font többletet jelent az ingatlan értékesítésénél.

Kedvenc szórakozásom a hirdetések böngészése és mondhatni két típust találok. Az egyik a borzalmak-borzalma, a másik tökéletes álomkert, középúttal nem nagyon találkoztam. Ittlétünk első pár hónapjában, megmondom őszintén, nem éreztem valami jól magam, vagyis inkább azt éreztem, hogy valami nem stimmel a hellyel. Az egy dolog, hogy mint dunántúli gyerek Anglia leglaposabban fekvő városában landoltam és csak egy véletlen eltévedésnek köszönhetően fejtettem meg rossz érzésem okát. Munkából hazafelé tekerve rossz helyen fordultam le és egy olyan utcába kanyarodtam ahol voltak fák... Akkor esett le, hogy a parkok és egy-két utca kivételével sehol nincsen fa, de nem csak az utcán nincs, az udvarokban sem. Most már értem az okát, de akkor még furcsa volt.

Azon kívül, hogy az angolok utálják az árnyékot és rajonganak a napsütésért - nem véletlen, hogy a lakosság számához viszonyítva a legmagasabb a kabrió autók aránya - a kopárságnak ennél prózaibb oka van. Egy 6x4m-es kertben elég furcsán mutatna egy 100 éves diófa. A járda mérete adott, átlagosan 1,2-1,5 m szélesek, az úttest szélessége 7-8 m, ezen kétoldalt autók parkolnak és ráadásul kétirányúak (ez maga megérne egy külön történetet). Egy lehetőség lehetne, hogy a parkoló autók közé kialakított szigetekben ültetnek fákat. Igen, ez ötletnek jó, de mivel a házak 4-6 m szélesek, mindegyikhez tartozik legalább egy (ha nem kettő) autó. Ha megszakítanák a fák miatt a parkolást, teljes káosz alakulna ki. Így is esténként a szabad hely keresése hasonlít a székfoglalós játékhoz, és ha már találtál egyet, ötször meggondolod, hogy leugorj a boltba egy sörért.

A mi esetünkben az első lépés az volt, hogy elfogadtuk a fátlanságot és mielőtt nekiláttunk volna a kertészkedésnek, felszedtük az elődünk által akkurátusan elhelyezett műfüvet. Ekkor ért egy kis meglepetés, szembesülnöm kellett a szomszéd és a környék macskáival, akik bio wc-nek használták a mi kis kertünket. Itt át kellett kapcsolnom egy kicsit magyar virtusra és elkezdtem keresni mozgásérzékelős locsolót, de ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult a túlzottan állatbarát Angliában, szerencsére az ebay segítségemre volt. Beüzemeltem a szerkezetet és a macskák egy hét alatt megtanulták, hogy másik udvart kell keresniük. Lekopogom, most már hetek óta ki van kapcsolva, de eszükbe sem jut visszaszokni.

Három hónap kemény munkájával elértük, hogy a fürdő középre kerüljön és a konyha-étkező egy francia ajtón keresztül közvetlenül kapcsolódjon a kerthez.

A terraced house-típusú házak másik jellegzetessége az oldalkert, ami tulajdonképpen egy folyosó a ház mellett. A ház hátrafelé nem teljes szélességben folytatódik, hanem kb 1,2 méterrel keskenyebb formában. Az így létrejött keskeny, hosszú oldalkert azt a célt szolgálja , hogy a hátsó helységek természetes fényhez jussanak. Ezeknek a beépítésére is vannak jobbnál-jobb ötletek, nekünk nem fért bele a szűkös költségvetésünkbe, talán majd a következő 10-éves tervben.

Két dologgal is adós maradtam, amit a nyári szünet előtt szeretnék pótolni. Az egyik válasz arra, hogy mit keres padlószőnyeg a fürdőszobában. Az oka egyszerű, a deszkaaljzat miatt a kerámia lapok lerakása nem egy könnyű történet. Duplán lecsavarozott víztaszító falap, spéci ragasztó és fuga szükséges, így maradt a linóleum és a padlószőnyeg. Azért valljuk be őszintén, 20 évvel ezelőtt még nem volt nagy minta választék a PVC- padlókból. A másik érv, ami a padlószőnyeg javára billentette a mérleget, hogy ha szerelni kellett valamit, egyszerűbb volt feltekerni.

A másik tartozásom a lebújó ajtók bemutatása, amire még az első részben hivatkoztam. Ezek általában a bejárati ajtónál és a folyosók végénél vannak elhelyezve.

A nyári szünet utáni folytatásban beszámolok arról, mi történik a gipsz stukkóval, ha útban van, hogyan nyitunk össze tereket, és mi a megoldás egy 150 éves fa lépcsőház megmentésére.
(Borítókép: GARDEN PHOTO WORLD/GEORGIANNA LANE)

Csatlakozz a Furdancs és a  Egy angol ház Facebook-közösségéhez és
kövess minket az Instagramon! Nem fogjuk megbánni.