Itt a Furdancs blogon időnként elég bátran ráncigálunk elő abszolút vegyes témákat (hiszen egy igazi furdancsost minden érdekel), hogy aztán megpróbáljuk pár ezer karakterbe sűrítve bemutatni azokat. Ez időnként sikerül is, bár azért mi is tisztában vagyunk azzal, hogy egy szakma igazi elsajátításához ennél sokkal több kell. De kedvcsinálónak, az érdeklődés felkeltéséhez talán ezek a posztok is alkalmasak.

Aztán időnként belebotlunk olyan témaötletekbe is, amelyeknél írás közben döbbenünk rá arra, hogy a téma bonyolultsága miatt még egy beharangozó-kedvcsináló poszt megírása sem egyszerű. Mert túl összetettek, egyszerűen nem férnek bele egy átlagos poszt terjedelmébe. Pedig ezek a témák is érdekesek, és nem kizárt, hogy egy-egy olvasónknak lenne kedve kicsit jobban elmélyedni ezekben.

Mai témánk is ezek közé tartozik. Az apropót kiadónk egy új könyve szolgáltatta hozzá, amely a kosárfonás ősi mesterségét mutatja be. Kosarat és más vesszőből fonott tárgyakat már az idők kezdete óta használ az ember, mindenhol, ahol valamilyen fonásra alkalmas növény fellelhető volt. Az alapanyagok, a felhasznált növények persze mások, de a fonás főbb fogásai, az elkészült tárgyak sokszor meglepő hasonlatosságot mutatnak.

Mondhatják néhányan, hogy ez azért manapság már nem akkora divat, hiszen egy igazi trendi és modern, urbánus enteriőrben viszonylag kevés fonott tárgy fordul elő. Ez talán igaz, de egy kertvárosi családi házban, és különösen vidéken ma is abszolút élő használati tárgyaknak számítanak ezek a fonott tárolók és eszközök. És persze piacra meg úgy általában bevásárolni járni tényleg nincs is jobb egy igazi klasszikus fonott kosárnál.

A kérdés ezek után csak az, hogy tudunk-e ilyet saját magunk készíteni? Meg az is, elsajátítható-e egy ilyen kézműves tevékenység pusztán könyvből, olvasva... A felvetés jogos. Ha belelapozunk az említett kiadványba, kezdetben, első átlapozás után megriaszthat a lapokról elénk ugró információ tömege. De ha nyugodtan, odafigyelve lapozzuk végig, felismerhetjük benne a valóban jól használható kézikönyvek és tankönyvek minden fontos ismérvét.

Jól szerkesztett fejezetekre bontva végig vezet a lehetséges és szóba jöhető alapanyagokon (peddignád, füzek), a fonást megelőző eljárásokon (hasítás, áztatás) és a szükséges eszközök, szerszámok során. Majd bemutatja a kosárfonás főbb technikáit, a használható fonástípusokat. És ezután rögtön ott is találjuk magunk a mélyvizű medencében. Innentől bizony elkezdődik a komoly tanfolyam. Ekkorra azonban már bízhatunk a könyvben mint tanítóban, aggodalomra nincs okunk. A szerzők nagyon aprólékosan, apró lépésenként mutatják be, mit és hogyan tegyünk, rengeteg magyarázattal és egészen részletes és bőséges képanyaggal, szinte filmszerűen, folyamatában megörökítve valamennyi momentumot.

Meglepő, de tényleg követhető. Elsőként kisebb kerek kosarakkal indítunk, majd jönnek az ovális, szögletes, fedeles modellek, közben megtanulunk fület készíteni. És mindezt tényleg apró, követhető lépésenként.

A befejező néhány tucat oldalon egy képgalériát találunk, rengeteg inspiráló tárgyal. Itt is vannak magyarázatok, meg mindeféle trükkök az adott darabok elkészítéséhez. Szóval Faragó Krisztina és Varga Péter Kosárfonás című könyve valóban érdekes kiadvány. Akik valamelyest érdeklődnek a fonott használati tárgyak iránt, bizonyosan haszonnal forgathatják. Ki tudja? Még az is lehet hogy a következő vásáron már tőlük veszünk kosarat. De ha ez nem is következik be, a saját kezünkkel készített kosarak biztosan a legjobb ajándékok lesznek a rokonok és barátok számára. Ráadásul így magunknak pontos méretre készíthetünk kosarakat és tárolókat, márpedig ilyenekkel igazán egyedien és irigylésre méltóan rendezhetjük be a saját, spájzunk, fürdőszobánk, konyhánk...

Vágjunk is bele!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, inkább kövess a Twitteren!