Úgy látom, hazánk kezd háromfelé szakadni javítgatás szempontjából. Az egyik tábor a „vigyük márkaszervizbe”, a második „tudok egy jó fusi műhelyt” és számomra legijesztőbb harmadik tábor a „Megnézem a YouTube-on és megcsinálom otthon”. Házon belül is vitát kavart az a téma, amit a HWSW cikke provokált ki és kkm.furdancs (javítás csak márkaszervízben) írásában csúcsosodott ki, hogy új trend kezd felsejleni a elektronikai és a kisgépek termékek piacán, azaz próbálják a gyártók a vásárlókat a márkaszervizek irányába tolni, hol kedves, hol néha egy kicsit aljas módszerrel. Véres kardként az Apple mellett a John Deere-t és a Hiltit hurcolták körbe - véleményem szerint egy kicsit igazságtalanul.
A válaszom egyszerű, senki nem kényszerítette a vevőket, hogy ezeket az eszközöket megvegyék. Ők vásárláskor tisztában voltak azzal, hogy a javítás egy kicsit szívás lesz. Tudom, hogy ez így túl egyszerűnek hangzik és biztos van még egy csomó dolog a háttérben, ami felett simán elsiklunk. Mivel én inkább a kisgépek piacán mozgok biztonsággal, kicsit leszűkíteném a témát erre a felületre.
Értem az aggodalmat, hogy a nem márkaszervizek féltik a jövőjüket, de közelítsük meg a témát egy kicsit a gyártó és vevő oldaláról. Adott egy félmilliós kisgép, aminek nem muszáj Hiltinek lennie, ez lehet egy komolyabb Bosch véső, vagy egy Wacker döngölő. A gyártó kommunikál egy magas minőségi szintet. Tételezzük fel, hogy ez a gép meghibásodik és bekerül egy sima szervizbe ahol tökéletesen megjavítják, de véletlenül felcserélnek két csavart, mivel nekik senki nem szólt a gyárból, hogy az egyiken az a kis letörés azért van, hogy megóvja egy károsodástól. Telik az idő és a következő szervizelésnél természetesen megszakad a menet és lehet cserélni a házat. Na, ki lesz kikiáltva hibásnak? Persze, hogy a gyártó.
Azt szerintem el lehet (el kellene) fogadni, hogy vannak gyártók, akik abban látják gépeik hosszú távú minőségi működését, ha ezek az általuk képzett szakemberek javítják, eredeti alkatrészekkel. Mivel a vevő vásárláskor ezzel szerintem tisztában van, nem hiszem, hogy ezt az elvet kritizálhatják a piac azon szereplői, akik a Jófogáson, vagy egyéb úton, használtan vásárolják meg ezeket, és utána próbálják „ügyesbe” javítgatni.
Az előbb elhangzott egy bűvös szó, a képzés. Azt például nem tudom, hogy a Hilti miért költöztette ki a központi szervizét az ötször drágább Ausztriába, de az biztos, hogy a hazai oktatási rendszer minősége, megkönnyíthette a döntésüket. A több ezer főt foglalkoztató „kisgép szervizes” ágazat munkaerő képzése még mindig a 60-as 70-s évek „gelkás” korszakát idézik szemléletben és felszereltségben a fiatalok számára, a műszerész szakon belül. Én a szervizben négy évig foglalkoztam szakközépiskolás és szakmunkás diákokkal, ha azt mondom, hogy siralmas alapokkal érkeztek, akkor nem térek el a valóságtól. Az igaz, hogy a csöves tévék működési elvét tökéletesen tudták, de egy OHV motor vezérléséhez már lövésük nem volt.
A biztonság kedvéért ellenőriztem, hogy felnőttképzés (OKJ-s) keretében milyen lehetőségek vannak. Meg is találtam az egyetlen opciót, a csodálatos 31 521 01 szakmát, azaz a nevében is csábító: Agrárgazdasági gépszerelő, gépjavító. A képzésen belül található a /01 azaz Erdészeti gépszerelő, gépjavító és a /02 - Kertészeti gépszerelő, gépjavító. Ezeket nevezhetnénk láncfűrész és fűnyíró szerelőknek, de az elnevezés mellett nagyobb gond, hogy csak 320 óra szakmai képzést biztosít a két év alatt, ami nem tesz ki 50 munkanapot, ez kevesebb, mint 10 %-a a munkaidőnek, siralmasan kevés. Angliában a moduláris képzés keretében a diák 16 éves kora után (addig alaptantárgyakat tanul) napi 8 órát dolgozik és negyedévente egy hétre megy elméleti képzésre. Szintenként, lépcsőzetesen sajátítja el a szakmát.
A kétezres évek derekán Magyarországon is elindult valami a moduláris képzés irányába, én még valahogy be is kerültem a minisztérium és a kamara által felkért szakmai csapatba, de az ott kidolgozott képzési koncepciókat a fülkeforradalom szele lesöpörte az asztalról, és így maradt a kék köpenyes, potméter-tekerős tanműhelyek világa, a kötelező napi tesiórával kiegészítve.
Most már, hogy kellőképpen beletöröltük a lábunkat a hazai oktatási rendszerbe, nézzük meg a szervizek világát is egy kicsit. A legelterjedtebb az általános kisgép szerviz, ahol márkafüggetlenül foglalkoznak mindennel, őket követi a márkaszervizek több százas zártabb csoportja és végül a sort zárja egy igazi hugarikum a sufni szervizek varázslatos világa. Szerintem ez utóbbira sok szót nem is szabad pazarolni, nincs olyan ember hazánkban, aki már ne futott volna bele ilyen szervizbe és kb három próbálkozás után ne adta volna fel. A sima szervizekkel különösebb gond nem szokott lenni, csak egy, hogy az újdonságok, szervizinformációk lassabban jutnak el hozzájuk, és néha egy MTD láncfűrészen szerzett javítási rutin már nem lesz elég egy elektronikával kiegészített Husqvarna rendbetételéhez.
A márkaszervizek előnye, hogy a folyamatos információt kapnak a gyártótól és próbálják képezni is őket. A márkaszervizek is különböző logika alapján épülnek fel. Adott a klasszikus szervizes hálózat, ahol a helyszínen javítanak (ilyen pl. az MTD vagy a Husqvarna), szinte minden jelentősebb településen megtalálhatók. Vannak gyártók, akik garanciális időn túl engedik, hogy a szervizek belenyúljanak, de garanciális időn belül begyűjtik és a központi szervizben javítják, pl. ilyen a Makita. A Hilti pedig szép lassan bevezette, hogy csak a saját szervizében javíttat, begyűjti a helyszínről. Garantálja, hogy három nap alatt elkészül, és a költségekben sem okoz meglepetést, mivel egy publikus táblázatból a megrendelő pontosan ki tudja keresni, hogy az esetében milyen díjjal kell számolni. Ez már szerintem a XXI. század, az biztos, hogy nem olcsó, de pontosan kalkulálható nem csak az ára, hanem a gép kiesési ideje is.
Már látszik, hogy az a világ, amikor a vevők, megrendelők tömegével beestek a kisgép szervizekbe, kezd megszűnni és ez is kezd az online irányba elmozdulni. Az cég, mely nincs jelen valamilyen online platformon szép lassan érdektelenné fog válni. Itt most nem a cuki fotók és a telefonszámaink megosztására gondoltam, olyan felületére, ahol meg tudom rendelni a szolgáltatásokat és ezt nyomon is tudom követni, stb. (mint pl a setmore.com). Külföldön egyre több a kiszálló, mobil szerviz és az oly cég, amely csak egy típusra koncentrál, de azt akár Európa másik sarkából is beszállíttatja. Lassan a szervizeknek és a velük együtt működő üzleteknek nem az lesz a szempont, hogy sok parkoló legyen a bolt előtt a vásárlók részére, hanem egy nagy kapu a DHL-s nek, hogy a csomagokat könnyen át tudja adni és az online megrendelőket gyorsan ki tudják szolgálni.
Azzal szerintem mindenki egyet ért, hogy ebben a kategóriában már nagy műszaki különbségek a vezető gyártók között nincsenek. Mindegyiknek van egy jobban vagy kevésbé jobban sikerült darabja, ezeknél a fő gond akkor kezdődik ha nem kellően odafigyelő a szerelő és nem minőségi munkát végez. Tegyük fel, hogy ha utángyártott alkarészt is használ, de elég időt szán rá akkor még annak is lehet jó eredménye. Egy láncfűrészen lehet teljes blokkot cserélni, csapágyastól, mindenestül 1-1,5 óra alatt, és lehet ezt aprólékosan 6 óra alatt is. Itt jön a kérdés, hogy ez az idő érvényesíthető-e az ügyfél felé a rezsióradíjban, vagy sem. (persze ez a kérdés egy 20.000.- Ft-os kínai láncfűrésznél fel sem merül). Egy gyári szerviz ezeket a folyamatok tudja szabályozni, de egy „mindent javítunk” shop már nem.
Azt már egy régebbi cikkemben kifejtettem, hogy ennek a tevékenységnek a minimális óradíja meghaladja a 6.000,- Ft-ot és aki ez alatt vállal az belekódolja a csalást a javításába. Nem véletlenül kezd elterjedni azoknak a szervizeknek az aránya, akik már nem márkát, hanem csak egy típusát javítják. Például a Disc Cutter Repair csak a Stihl vágógépeit javítja, de azt Anglia bármelyik szegletéből, és gondolom már olyan rutinnal, hogy a munkadíjat tudják optimalizálni a gép értékéhez.
(igaz a VeloFix egy mobil kerékpár szerviz, de egy érdekes megközelítése a szolgáltatásnak és a kor elvárásainak)
Összefoglalva, aki szeret otthon buherálni, az ne vegyen minőségi gépet, vegyen egy szart valami nagyáruházban, az biztos ad neki elegendő elfoglaltságot. A kis szervizeknek meg le kell nyelniük a békát, hogy a gyártók a szerződött partnerek irányába tolják a vevőket. Ki kell találni valami egyedit ami valamilyen kényelmes megoldással le tud takarni egy piaci szegmenset. De a legfontosabb, hogy létre kell hozni a Nemzeti Kisgép Szerelői Képzést.
Ha van gépe és nem értékelt még, akkor rajta és éljen a barkács!
Csatlakozz a Furdancs és a TotalTool Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni
Borítókép: BOSCH Gmbh.
