Olvasói jelzésre (köszönjük) visszalépünk egyet a fát, mint alapanyagot és megmunkálását célzó sorozatunkban, hogy tisztázzunk néhány faipari alapfogalmat. Geszt és szíjács, göcs és bütü kifejezések jelentése ágyazódik bele a faanyag szerkezeti felépítését bemutató anyagba, de megtudjuk, hogy a puhafa sem mindig puha és nem ezért nevezik így.

A fa törzsének szerkezete
A faanyag cső alakú sejtekből áll, melyek hosszúkásak és a törzs tengelyének irányában helyezkednek el. A sejtek mérete, alakja és szerkezete fafajonként változó. Ennek tulajdonítható, hogy az egyes fafajok fájának tulajdonságai eltérnek egymástól. Egy keresztben elvágott fatörzs közepén a belet látjuk, körülötte a körkörösen elhelyezkedő évgyűrűket, majd a kambium (növekedési) réteget, a háncsot és végül a külső kérget. A bélsugarak sugárirányban hatolnak át az évgyűrűkön. Minden tenyészidőszakban új évgyűrű keletkezik. A kéreg és a fatest közötti kambium réteg ebben az időszakban új sejteket hoz létre.

A kambium belső oldalán fasejtek, külső oldalán háncssejtek keletkeznek. Az utóbbiakból alakul ki a belső kéreg és a külső (héj-) kéreg. A fiatalabb, újabban keletkezett évgyűrűk alakítják a szijácsot, ez általában világosabb színű, mint a törzs belsejében elhelyezkedő gesztfa. A szijácsban a fa vizet szállít a tűlevelek, illetőleg a lomblevelek felé. Amikor a fa a legbelső, vagyis legidősebb szijácsréteget már többé nem használja vízszállításra, ennek sejtjeiben lassú vegyi átalakulás megy végbe. Szerves anyagok rakódnak le benne, amitől színe sötétebb lesz, gomba- és rovarkárosítókkal szembeni ellenálló képessége pedig növekszik. így alakul ki a geszt, amelynek sejtjei elhalnak, és a fa növekedésében többé nem játszanak aktív szerepet.

A fa évgyűrűiről pontosan leolvashatjuk, hogy melyik évben milyenek voltak a növekedés feltételei. A fa tavasszal gyorsabban nő, mint nyáron. Ezért minden évgyűrűben egy nagyobb, világos sejtekből álló, belső tavaszi pászta (korai fa) és egy vastagabb falú, sötét sejtekből álló, külső őszi pászta (kései fa) ismerhető fel. Minél kedvezőbbek egy adott év időjárási feltételei, annál szélesebb az akkor keletkezett évgyűrű. Egyes fajoknál csak a gesztfa alkalmas megmunkálásra, mivel a szíjács túlságosan gyenge, hajlamos a gombásodásra és a rovarkártevőknek is kevésbé áll ellen. Más fajok esetében viszont kisebb a kétféle faanyag közötti különbség, és leginkább a színben mutatkozik meg. A geszt és szíjács aránya az egyes fajok esetében eltérő.

A fa erezete
Az erezet a faanyag rostszerkezete alkotta rajzolat. A legjobb minőségű faanyagokat egyenes erezetük miatt kedvelik, amelynek köszönhetően könnyű azokat megmunkálni. Az egyenesen kívül azonban a faerezet lehet még hullámos, kacskaringós, örvénylő és szabálytalan. A legnehezebb megmunkálni a metsződő erezetű faanyagot, ahol a rostok irányát szinte lehetetlen megjósolni; az ilyennel való munka igazi kihívás. A faanyagok textúrája a durva erezetű, nagy, nyitott pórusú fajoktól az egészen finom, apró, zárt pórusú változatokig terjed. Utóbbiakból könnyebb csillogó felületű, szakszerű felületkezeléssel kialakított munkadarabokat létrehozni.
Az erezet egyenletessége a korai és a késői pászták közötti különbség függvénye. A trópusokon a fák az egész év során egyenletesen növekednek, ezért a kétféle faanyag között kisebb az eltérés: ezek a fajok kedveltek egyenletes erezetükért. A mérsékelt égövi fajok esetében viszont erősebb a kontraszt, így, bár a szemnek tetszetősek ezek a faanyagok, megmunkálásuk meglehetős kihívást jelenthet.

A faanyagok tulajdonságai
Minden egyes fafajnak sajátos, egyedi tulajdonságai vannak, ugyanakkor sokuknak hasonló a színe, erezetének mintázata vagy textúrája. A keményfákat keménységükért, tetszetős megjelenésükért, változatos színeikért és tartósságukért kedvelik. A puhafák viszont általában olcsóbbak, és gyakran használják azokat építőfaként. Ugyanakkor a keményfa és puhafa kifejezés megtévesztő lehet, mert azok a botanikai jellemzőkre, és nem a faanyag valós keménységére vonatkoznak. Egyes keményfák, mint például a balsafa, nagyon puhák, míg egyes puhafák, például a tiszafa, egészen kemények.

A puhafák a tűlevelű fajok, amelyek általában télen sem hullatják el keskeny tűleveleiket. Faanyaguk rövid áledényekből épül fel, a tápanyag és nedvesség a szomszédos sejtfalak között áramlik. A puhafák anyagában is találhatók edények vagy pórusok, de ezek általában a gyantacsatornák.

A keményfák a lombhullató fajok, amelyek leveleiket a mérsékelt égövön lehullajtják a téli hónapokban. A faanyag szerkezete hosszú, csöves edényekből vagy pórusokból áll, amelyeken a fa függőleges irányban szállítja a tápanyagot és a nedvességet, míg a vízszintes bélsugarak sugárirányban teszik lehetővé ugyanezt. A keményfák pórusai elhelyezkedhetnek gyűrűsen vagy szórtan. A fafajok gyűrűs likacsú, ill. szórt likacsú fajok lehetnek.

A bütü a fa szálirányára merőlegesen vágott felülete, metszete

Az ággöcs a fa szövetében elhelyezkedő ágrész, melynek nagysága, alakja, egészségi állapota, színe változó, de minden esetben önálló évgyűrűszerkezettel rendelkezik

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!