Faipari barkácsolásnál (melynek csak egy részterülete az asztalosság) gondolnunk kell a hosszú távú használatra. Hogy ne rohadjon szét a kerítés, ne percegjen szú bútorainkban és ne szakadjon be a stég alattunk, a természetes fát előzetes-, ha már gond van, akkor megszüntető faanyagvédelmi eljárásnak vetjük alá, melybe például a tűz elleni védelem is beletartozik. Csak egy mérőszám: 1 m3 épületfa védőkezelésének költsége a beszerzési árnak csupán töredéke (10-15 %). Ezzel szemben a védőkezelés nélkül beépített faanyagon a még javítható károsodás megszüntetése a megelőző kezelés költségének 500-1000 százalékába-, míg a fel nem újíthatóan tönkrement szerkezet cseréjének költsége harminc-hetvenszeresébe kerül.

Írásunkban a leggyakoribb kártevőket soroljuk és a védekezés módszerei, népszerű vegyszerei is sorra kerülnek. Kissé épületfa-specifikus a megközelítés, de kültéren felhasznált fával együtt ezek a leginkább potenciálisan veszélyeztetett szerkezetek.

A fa érzékenyen reagál a környezeti változásokra, folyamatosan egyensúlyi állapotra törekszik. Azaz, ha szárazabb, vizet vesz fel, ha nedvesebb, vizet ad le a környezetének. Az ingadozás állandó mozgást okoz a fában, fizikai, mechanikai változásokat, károsodásokat létrehozva. A biológiai kártevők (elsősorban gombák és rovarok) is sokat árthatnak a fa anyagának. Szerves felépítésének köszönhetően alkotóelemeit (lignin, cellulóz) megtámadják, és azok lebontásával állítják elő maguknak a tápanyagot. A fertőzés kialakulását a faanyag nagy nedvességtartalma is elősegíti.

Az épület faszerkezeteinek jellemző károsodásai, azok okai és következményei:
- Mechanikai, fizikai hatások okozta sérülések: A fa a száliránytól függően eltérően viselkedik a terhelésekkel és a mechanikai igénybevételekkel szemben: a sérülések, törések oka lehet a faszerkezetek szakszerűtlen terhelése, alátámasztása, amely súlyos károsodást okozhat, és az egész szerkezetet tönkreteheti.

- Biológiai károsodások: Elszíneződés, penészfoltok, gombafertőzés, korhadás, aktív rovarfertőzés. A héjazat vagy a vízelvezető rendszer meghibásodása miatt az épületbe kerülő csapadékvíz áztatja, nedvesíti a fa szerkezeteket. A faszerkezetek meggyengülnek, súlyos mértékű károsodás esetén tönkremennek. A leggyakoribb biológiai eredetű károk a gombásodások, a különféle rovarok kártevései és a nagyobb, gerinces rágcsálók kártételei.

Korhadás, gombásodás
A korhadás a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége. A károsítás alaptípusai a barna-, a lágy-, valamint a fehérkorhadás. A barna- (vörös-, reves-) korhadás minden fafajnál előfordul (a gesztben és szijácsban egyaránt), de gyakoribb a fenyőkben. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz bomlik le. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkokként, foltokként jelentkezik. Később az anyag meg- barnul, majd kocka alakú darabokra esik szét (a barna színt a visszamaradó lignin adja).

A lágy- (nedves) korhadás az erősen nedves faanyagoknál jelentkezik. Valójában a barna- korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag barnulása. Sokáig észrevehetetlen, később a fatest felszínének meglágyulása érzékelhető.

A fehér- (maró-, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. Így az átmenetileg megmaradó cellulózváz miatt a fatest szürkés- vagy sárgásfehér lesz. Később a cellulózok és a hemicel- lulózok is lebomlanak és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.

A beépített és nedvességnek kitett fák leggyakoribb károsítói az ún. farontó gombák. Ezek olyan parazita élőlények, amelyek a fák szerkezetének anyagával táplálkoznak, ezzel elpusztítva azt. A gombák spórákkal szaporodnak, amelyekből elsőként fonalak, fonalszerű képződmények (hifák) keletkeznek. A fehérje tartalmú fonalak összességét micéliumnak nevezzük. A micélium a fa belsejében és felületén egyaránt megjelenhet, ez utóbbi jellegzetes képet ad az egyes gombafajtáknak. A gombák termőtestei is fajta-specifikusak, megjelenésük már erős terjeszkedést, károsodást jelez.

A farontó gombák legtöbbször a fa lignintartalmát vagy cellulóztartalmát támadják meg. Az elsőt onnan lehet felismerni, hogy az ilyen gombák hatására a fa fertőzött felülete elfehéredik, míg a cellulóz károsodását a fa barnás elszíneződése mutatja. A farontó gombák számos fajtája ismert. Ezek egy része csak a fa külső megjelenését rontja, közülük azonban több is a teljes megsemmisülését okozza. Minden ilyen gombafaj különös tulajdonsága, hogy száraz körülmények között akár évekig is visszahúzódik, nedves és meleg körülmények között azonban aktív lesz, életre kel.

A könnyező házigomba okozta károsodás

Ezek közül a legnagyobb károkat okozó és legveszélyesebb gomba az ún. könnyező házigomba. Spórái nem csak évekig vegetálnak, de kis méretüknél fogva a legkisebb résen, nyíláson is átjutnak, és helyrehozhatatlan kárt okoznak. Hifáik az építési anyagok hajszálerességét is ki tudják használni, azaz számukra ideális esetben akár a falakon keresztül is el tudnak terjedni. A fertőzés felismerhető jellegzetes fehér, később szürkéssé váló, vattás, tömegszerű micéliumáról. Igen gyorsan terjed, amit elősegít az a - többi gombától eltérő - tulajdonsága, hogy vizet termel saját növekedése során. A micéliumon cseppekben megjelenő víz jól felismerhetővé teszi, nevét is („könnyező”) e tulajdonságáról kapta.

Pincegomba okozta károsodás

A másik igen veszélyes farontó gombafaj a pincegomba. Ez főképp a fenyőféléket károsítja. Kezdetben fehér micéliuma megbarnul, megsötétedik. A vizsgálatok szerint a fa anyagát savas kémhatásúvá teszi, még kedvezőbb környezetet kialakítva a szaporodásához.

Taplógomba okozta károsodás

A taplógomba sebparazita, a fa repedésein keresztül támadva belülről korhasztja el a fát, termőtesteivel ritkán lehet találkozni. A károsodás előrehaladtával a belül teljesen elkorhadt (gomba által „feldolgozott”) faanyag a folyamat végére teljesen szétesik. A taplógomba igen gyakran előforduló, vörös korhasztó gomba. A gomba a faanyag cellulózát bontja le, a vöröses színű lignin keletkezése miatt a korhadási termék színe vörös. A taplógomba vízigénye nagy, előfordulási helyei a tipikus beázási zónák (ereszkörnyék, vápák, tetőáttörések).

Rovarkárok
Ennek a betegségnek a fa korhadásával és gombásodásával szemben kisebb a jelentősége ugyan, de ez is nagymértékben csökkenti az építőfa értékét, használhatóságát és tartósságát. Bizonyos rovarok, amelyek a fa nedvéből, ill. a benne levő keményítőből élnek, táplálékot keresve a fát megfúrják és lisztté őrlik. Ezen rovarok részben olyanok, amelyek csak az élőfában találhatók s ennél fogva rágásukkal főképp az erdőgazdaságokban kártékonyak, de az épületszerkezetekbe is átmehetnek, vagy olyanok, amelyek a régi, száraz fát támadják meg és ezért a beépített faszerkezetekre, bútorokra, szerszámokra stb. veszedelmesek.
A régi épületek faanyagainak igen veszélyes károsítói a farontó rovarok. Több fajtájuk is ismert, régi épületekben általában a cincérek és a kopogóbogarak (elterjedt, ám téves megnevezésük szerint szúk) fordulnak elő.

Cincér és a kopogóbogár

A tetőtérben található faanyagok károsodásának több mint 60%-át a házi cincérek okozzák. E rovarok a száraz, azaz a jó átszellőzés miatt a kis nedvességtartalmú faanyagot kedvelik. Ezzel szemben a szúnak is nevezett kopogóbogár (legelterjedtebb fajtája a dacos kopogóbogár) a lakószobák, belső helyiségek faanyagaiban szeret tanyát ütni.

Mind a cincéreknek, mind a kopogóbogaraknak elsősorban a lárvái pusztítják a faanyagot, de a kifejlett bogár is jó élőhelyet talál bennük. A nagy kopogóbogár kifejezetten a tölgyfát kedveli, így főleg a födémgerendákat károsítja. A cincérek lárváinak jelenléte a viszonylag nagy átmérőjű, rendszerint ferde nyílású lyukak utalnak. A kopogóbogarak - és azok lárváinak - járatai 1...2 mm-esek, az alattuk összegyűlő fapor mutatja, hogy élő állat tevékenykedik a fában. Régebbi fertőzés esetén a járatok olyan sűrűk lehetnek, hogy a teljes faanyag lisztessé válik, porhanyós lesz, ezzel teherbíró képessége lecsökken. Az ilyen fát ki kell cserélnünk.

 Cincér és a kopogóbogár okozta károsodás

Károsodások a karbantartás elmulasztása miatt
A biológiai, kémiai és fizikai károsodások mellett talán a legsúlyosabb az ember okozta kár: a rongálás vagy a karbantartás elmulasztása. Ide tartozik a védelem nélkül vagy nem kellő védelemmel beépített szerkezeti elemek károsodása is. A sok esetben jó szándékú, de szakszerűtlen beavatkozás, a gondatlanság, a funkció megváltozása vagy megszűnése okozzák a legsúlyosabb károsodásokat. Ezek következtében az elnedvesedett fa szerkezeti elemek gomba- és rovarkárosodása, korhadása bizonyosan bekövetkezik.

 Teljesen tönkrement tetőszerkezeti elemek

 A tervezés során alapvető a fafaj helyes megválasztása. Egyes fajok ún. természetes védettséget élveznek a biológiai károsítókkal szemben: pl. a magas gyantatartalmú vörösfenyő és a különleges szövetszerkezetű akác. A földbe ásott oszlopokhoz például tölgyet, akácot használunk. Ilyen alkalmazásnál a lágy lombos fafajokból készült oszlop még kezeléssel is néhány éven belül tönkremegy. Az élettartam keresztmetszeti túlméretezéssel is növelhető. Ez olyan szerkezeteknél hatékony, amelyek nem tűrik meg a mérgező hatású, védőszeres kezelést (pl. növénytámaszok). Ezzel ellentétben a nyár vagy a nyír szinte teljesen védtelenek. A végfelhasználó számára fizikai és biológiai védelem áll rendelkezésre.

A fizikai védelem fajtái a következők
A kéregmaradékot a kezelés előtt el kell távolítani, mert a rovarok a kéreg alá rakják a petéjüket. A kérgen nem hatol át a védő-szer. Ráadásul a kéreg hamar leesik a fáról, és a kezeletlen, tápanyagokban gazdag felület vonzza a rovarokat és a gombákat.
A faanyag nedvességtartalmának csökkentése. Általános szabály, hogy arra a nedvességtartalomra kell szárítani az anyagot, amennyi a felhasználás helyén lévő egyensúlyi nedvességtartalom. Például a parkettákat 8-10%-ra, a tetőszerkezetek anyagát 12-18%-ra. A túlszárított faanyag nedvességet vesz fel, a nedves fa pedig nedvességet ad le.
Szerkezetkialakítás. A víz gyors lefolyásának biztosítására a szerkezettől mindig elfelé vezetjük a vizet, hogy az ne tudjon felnedvesedni. A kültéri faszerkezeteket a talaj fölé kell emelni, például fém lábra kell helyezni stb.
Festés. A különböző bevonatok megakadályozzák, hogy a faanyag nagyobb mennyiségű nedvességet vegyen fel.
Kékülés, penészesedés elleni védelem. Ha a farönköt felfűrészelés után nedvesen, tömören építik be vagy használják fel, akkor már nem tud kiszáradni, és kékülni, penészedni kezdhet. Védekezésként a fűrészárut 10°C felett alaposan meg kell tisztítani. Minél előbb szellősen kell bemáglyázni, eső ellen takarni kell, ill. egy percre védőszer oldatába kell bemártani, hogy átmeneti védelmet kapjon.

Amennyiben a kémiai védelem és kitettségtől függő faanyagvédelmi eljárásról szeretne tájékozódni, terjedelmes és érdekes olvasmány a Kreatívlakás cikke. (Firefox-nál engedélyezni kell a kivételt, mert nyavalyog valami beállítás elmaradása miatt és elsőre nem enged belépni az oldalra).

A cikkben kimerítően megtaláljuk a faanyag impregnálás általános módszereit és anyagait. Ráadásként, a gyakorlati felhasználás és szükséges anyagmennyiség tervezéséhez itt egy néven nem nevezett szer adatlapja:

"Vízzel hígítható gomba- és rovarölő koncentrátum megelőző favédelemre, égéskésleltető hatású. Alkalmas épületek építésénél használt faanyagok és beltéri faanyagok kezelésére.
Felhasználási terület: szerkezeti fa
A szer felvitele: festéssel, szórópisztollyal, áztatással
A szer külső megjelenési formája: színtelen, barna, zöld
A szer kiadóssága:
1 kg töményített szer= 4 m2 (égéskésleltetés)
1 kg töményített szer = 33 m2 (biológiai megelőzés )
Hatóanyag: Bórsav - 20%
A védelem élettartama: Korlátlan ideig
Kiszerelés: 5, 15, 60, 600 kg
Felhasználhatósági ideje: 24 hónap" 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!