Vettem egy polírozógépet. Használatra. Kibontás és megpörgetés után már rajzottak elő az ötletek, hogy bemutatom  a "Mi miért nem tudunk ilyet gyártani?" gondolatmenetre felfűzve a mondanivalót. Hiszen néhány milliárdból gyárat építve lehetne támaszkodni régi magyar márkák megbízható hírnevére (EVIG pl.).

Akár hazafias érzelmektől fűtve, akár feltételezett strapabíró kiviteléért vásárlók tömegei fosztanák ki a boltokat. Viszont még hozzá sem ért a simítandó felülethez a polírkorong, már világossá vált: aki ilyet gyártana a magyar gépgyártás hírnevét öregbítendő, az minimum hazaáruló. Lássák tesztünket!

Hihetetlen jóindulattal nem merném lengyel gyártmánynak nevezni, bár használati utasítása és a gép feliratozása lengyel. Nehezen elképzelhető, hogy EU-s előírások és fogyasztóvédelmi szabályzás hatálya alól kibújva ilyen szemetet merjen produkálni egy európai cég. A forgalmazónak ráadásul komoly téveszméi vannak a "german style" kifejezés jelentését illetően (ez a gép alcíme), mert a németek nem, nem ilyen stílusúak technológiai értelemben. Igazából semmilyen értelemben.

A technikai jellemzők biztatóak. Hatfokozatú sebességszabályzás (600-4000 1/min), brutális (2650W) teljesítmény. Bár védőburkolat nem jár hozzá, a szabványos M14 menetű tengelyt látva az ember nem tud nem gondolni nagyflexként való hasznosításra, miután barkácsolt rá valamilyen burkolatot. Azonban előtte teljesítse be küldetését és fényesítse, amit kell. 180 mm átmérőjű, öntapadós korongot kapunk hozzá és finom szálú polírsapkát, melyet tapasztva és cipőfűzős megkötéssel erősítünk a korongra.

A fűző lényegében önnön tömegétől szakadt el, nem is kellett erősen meghúzni. Annyira bizonyult tartósnak, mint gatyamadzag egy maximális biztonsági fokozatú fegyházban. Na jó! - felkiáltással rásimítottam a tépőzáras sapkát és megpörgettem 600-as fordulattal. Ettől a rávarrt (?) szegély nemes egyszerűséggel leszakadt és elpörgött a műhely sarkába. Nincs több kérdésem és további tesztelni - értékelni való a gép elektromos és mechanikai jellemzőit tekintve. Ha egy fődarab 10 másodperc alatt tönkremegy egy célzott felhasználású gépen (amiről a nevét is kapta), akkor az az egészet minősíti.

Mérgelődés helyett csak csodálkozom, bár érdekelne, hogy milyen tervezési, minőségbiztosítási lépések vezettek egy ilyen hulladék előállításához és milyen teszteken esett át. Európa közepén, lengyel gyártó (?), forgalmazó (?) közreműködésével.

13.000 forintba került, tehát ha megreparálom a csiszoló-polírozó fejet vagy flexként hasznosítom, még nem kell leírni a teljes gépet veszteségként, mindamellett erősen eltanácsolnék bárkit a vásárlástól. És nemcsak konkrétan e géptől, de úgy általában a márkanevet tekintve, hiszen a beépített anyagok minősége előrevetíti brand többi tagjának várható megbízhatóságát. Bizonyára olvasóinknak is vannak tapasztalatai ilyen árkategóriájú gépekkel, osszák meg velünk! 

Utóirat: A legfontosabb lemaradt a nagy eltanácsolás közben. A márkanév tehát EXTRA.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!