Írtunk már drónokról és drónépítésről, könyvet is ajánlottunk hozzá. Most fordítok a nézőponton, mivel működés közben láttam egy nagyon nehéz, nagyon profi gépet és kicsit továbbgondoltam a máshol már közbeszéd tárgyává lett drónos kukkolás kérdését. Tehát a magánélet szentsége és védelme közügy. Ahány ház, annyi szokás, Észak-Koreában biztosan nem érné el az ingerszintet egy pártdrón felderítő repülése. Idehaza viszont négy fal közt és kerítéskapun belül egyelőre jogunk van kialakítani egy megfigyelésmentes intim zónát.

Településünk építési szabályzata tiltja átláthatatlan kerítés építését - ennek oka is felvet már kérdéseket - és elvétve áthúz néhány parlagfűkereső vagy katonai repülőeszköz egyéni légteremen. Azonban ezek közösségi szabályzók, melynek alá kell vetni magunkat. Szintén hasonló a közterületi megfigyelőkamerák kérdése, semmi kifogásom ellene (bár látom az adatbázisok összekapcsolásának és a gonosz állam kezébe összpontosuló infohatalom veszélyeit). Mégis sokat segít a baleset- és bűnmegelőzésben, tehát nem haszon nélküli jelenség.

A magándrónnal való leskelődés viszont egy magánszemély döntése, aki nincs felhatalmazva életterem vizsgálatára. Társadalmilag nem olyan jelentős hátrány, mint közvetve lebénítani repülőterek forgalmát vagy kémkedni. Viszont ha támad a harmadik dimenzió és a puszta falak már nem védenek kíváncsi tekintetek elöl, az a picike kis szabadság is elveszik, melyet meghagyott az agyonszabályzott modern élet. Az "én házam az én váram" és komolyan nem terveztem például csoportos orgiákat rendezni telekhatáron és tujasoron belül, de például felvetődik a betörés-előkészítő felderítés módszere. Nem kell az utcáról vagy Facebookon kémlelni egy zsírosabb célpontot, fél óra alatt körbe lehet repülni - kamerázni egy kistelepülést, városnegyedet pár méter magasan.

A különféle etikai szabályzatok és rendeletek egy ilyen - köd előttem, köd utánam - eszköznél keveset érnek, hiszen például lopni sem szabad és a drón bázisának, kezelőjének nehézkes felderítése és kontrollálatlan hatásköre (azt csinál, amit akar) csak a lelkiismeret, illetve esetleges visszatartó büntetés lehet. Lehet, hogy az egész múló divat és nincs jelentősége az általában amúgy is megnyílt magánélet tükrében (bár ezt nehézkes lenne meggyőzően elmagyarázni a Heathrow reptéren ragadt 100.000 utasnak). A technika néha előreszalad és például a Google-szemüveg esetében merült fel, hogy éretlen vagy rossz szándékú emberek százmilliók elé tárják rólunk, amit mi legkevésbé sem szeretnénk. Legyen akár az egy étterem belső tere vagy reakciónk egy kiprovokált szituációra.

Mindenféle jogszabályi megtámasztás, a már kihirdetett és előkészítés alatt álló rendeletek tallózása nélkül pusztán az elvi és erkölcsi véleményükre lennék kíváncsi. Önöket hogyan érinti maga a lehetőség, hogy pár ezer - százezer forintból kukkolók vagy bűnözők kapnak lehetőséget szabályzott / illegális kifürkészésére ingatlanuknak (napfürdőzős lányuknak). Felmerülhetnek párhuzamok valós vétségekkel, mint magánlaksértés, birtokháborítás, amit viszont nem személyesen, hanem a robotjukkal követnek el.

Jómagam a védekezést és elhárítást kultiválom, mivel megelőzésre nem akarok költeni, másrészt még nem gyakori és jelentős a probléma. Ha ez eszkalálódik, megvizsgáljuk a kérdést. Lesz hová nyúlni megoldásokért, még ha a shotgunos módszert ejtjük is.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!