Két világháborút, forradalmakat és számos költözést megért zongorák stabilitását nézve fejet hajthatunk a korabeli hangszertervezők előtt. A nagyvonalúan mért alapanyagok, 21 centis facsavarok használata és ragasztásos rögzítésnek köszönhetően nyoma sincs a meglazult - vetemedett anyagok nyekergésének. Kilónyi réz alkatrész és súlyos kiegészítők alkotnak rendíthetetlen monolitot, melynek formája és készítési technológiája sokat javíthat a hangzáson.

No, ennek estem neki fűrésszel és vésővel, hogy testéből keveset eltávolítva, többet hozzáadva megágyazzak a beépítésre kerülő hangrendszernek és billentyűzetnek. Ennek képriportját láthatják ma.

Míg bevezetésként a zongorát körbejárva készített fotókat nézegetik, olvassák el a szakirodalom vázra vonatkozó részét Gát József: A zongora története (1964.) című könyvéből (dőlt betűvel szedve). Ezután az átépítés leírása következik.

A különböző gyártmányoknál sokféle vázmegoldással találkozunk. Mindegyiknek közös törekvése, hogy a lehető legkevesebb anyaggal a lehető legnagyobb szilárdságot biztosítsa.

A bécsi Wachtl és Bleyer cég 1811-ben készített brosúrájából, amely részletesen leírja gyártási eljárásaikat: "Különleges jelentőséget tulajdonítanak a szilárd váz megépítésének. ,,Hogy milyen fontos a hangolás tartósságának szempontjából a vázat olyan szilárdra építeni, hogy ne húzódhasson el, ezt mindenki belátja, de hogy a váz elhúzódása a hangszer eredetileg szép hangját is elronthatja, az sokaknak újdonság lehet. Példát erre bőven találunk.

Némelyik kontár néha szerencse segítségével szép hangszert készít, de ha a váz rossz anyagból készült vagy könnyelműen építették, akkor elhúzódik, elmozdul helyéről, nyomja a rezonánslapot, ami ezáltal veszít szabad rugalmasságából, és a hang olyan sokat veszít, hogy gyakran csak egy billentyűkkel ellátott cimbalom marad. (Szorítsátok össze az énekes gégéjét és kívánjátok tőle, hogy énekeljen.) Ha a szokásos módon építik a szekrényt, azaz masszív vázrészekkel, és akármennyire kitámasztják a falakat, akkor is úgy találjuk félév múlva - ha kivesszük a rezonáns lapot -, hogy a húrok feszültsége miatt, amely közelítőleg négy és fél mázsa, a támasztók mélyen a szekrény falába nyomódtak és már egészen lazák. Nem elég, hogy a szekrényt csak masszív építéssel tesszük alkalmassá a hangolás tartására nemcsak erősen, hanem szilárdan is kell építeni, hogy a rezgéseket együtt végezhesse a hangokkal és megerősíthesse azokat.''

A szilárd váz építésének fontossága nem csökkent ma sem. A szakírók egybehangzóan azt állítják, hogy még az öntöttvas-keretnek is szüksége van a tökéletesen szilárd váz erejére, a kettő együtt tudja csak biztosítani a zongora hangolásának tartósságát. A közhiedelemmel ellentétben le kell szögezni, hogy a váz súlyos tömege miatt, a rezonálásban tulajdonképpen nem vesz részt. Legalábbis jó értelemben nem. Ha a borításon szabadon rezeg egy furnérlemez darabka, vagy valami hasonló más sérülés érte a hangszert, ez esetleg zavaró rezonanciákat okozhat, de egyéb tekintetben a váz súlyos tömege mint rezonáns-elem nem jön számításba."

Hangszórók és rezonáns
A rezonáns (hangfenék) fontos része a zongorának, mert a húrok gyenge hangját felerősíti a vázhoz enyvezett, nagy felületű lucfenyő lap. Mint látták a fotón, a zongora rezonánsát bordákkal erősítik. Ezek nemcsak támasztják a terjedelmes falapot, hanem egyúttal akadályozzák a nem kívánt rezgéseket is. A tőke és fémkeret közötti rés befedése és a hangszórók elhelyezése nehezebb volt, mint első pillantásra gondoltam. A tőke balra lejtett, a rezonáns jobbra és még szintkülönbség is volt kettejük között. 

Nem sok anyagra lett volna szükség, mely kellően vastag, tömör és megmunkálható, ráadásul megtalálni itthon. Gyalogemberként nehézkes a táblás anyag beszerzése. Végül két megboldogult, 40*40 cm bútorajtóra esett választásom a kínálatból, melynek belseje ugyan porózus, de felülete sima. Végeztem egy profilmarási kísérletet és majdan fagittel, mestertapasszal terveztem simára varázsolni élét.

A pórustömítés nem lett egészen sikertelen, bár a csiszolás elvette a kissé túlzottan bonyolult profil egyik csíkját. Beleálmodtam egy, a zongora formájához illeszkedő íves formát a három részből álló konstrukcióba, hogy az eltérő stílusok (lásd ónémet tálaló a Réka szekrénysor mellé) találkozása ne legyen sokkoló látvány

A hangszórók helyét kivágtam a rezonánsból és a szűk hely miatt kínlódva összecsavaroztam alkotóelemeit, előzőleg azonban bőven beragasztóztam. Hálás ötlet volt, mert szinte egybeforrt a gazdatesttel. Tanulság, hogy egy marokba illő méretű, bitfejes és racsnis csavarhúzónak van helye szerszámaink között. Másrészt mindig legyen otthon fél marék bitfej, mert fogyóeszköz.

A korábban nyitott (zengető és tompító szerkezetet láthatóvá tévő) területre fektetett takarófedél részei az eredetileg levehető kottatartót tartó széles és csinos szerkezet, a kettő plusz egy elem alkotta - saját tervezésű -  íves hangszóró tartó, valamint egy általuk közrefogott "szervizfedél". Mivel a hangerősítő beépítésének módjáról - annak hiányában - nem határoztam, későbbre hagytam kiérlelését, hiszen a kezelőszervek hozzáférhetősége meghatározza az erősítő kiválasztásának és elrejtésének módszerét.

Az ilyen munka nagy része improvizáció részemről. Sok méricskélés, reszelés - csiszolás nyomán illeszkedett az egyedi készítésű konstrukció minden eleme egymáshoz. Sorozatgyártásnál sablonok és kiérlelt technológia segíti a gyors munkát. Mivel a barkácsolás problémamegoldás - lehetőleg sikeres eredményű - öröméről szól, ezért kellemes elfoglaltság volt minden felmerült gondjával együtt. A szórakoztatóvá tételben segített sok-sok órányi Agatha Christie és Raymond Chandler hangoskönyv is - említem meg, hogy pontosan rekonstruáljam az építés környezetét.

A szervizfedél egyelőre kihasználatlan, réz csavarfejek zárják le. A következő képsor a már helyére rögzített fedelek réseinek eltüntetését mutatják. Mestertapasszal kezeltem és elégedett vagyok vele. Gyorsan szárad még a márciusi műhelyhidegben is, jól csiszolható.

Szintén mestertapasszal javítottam a húrtartók kivésésekor keletkezett sajnálatos hibákat. Gyártója annyira jól ragasztotta - enyvezte össze, hogy néhol a rezonátor anyagával együtt hasadt fel. Korábbi furatok helyét és a nem illeszkedő találkozásokat is elfedtem. A tapaszoláshoz tartozik, hogy a tubusból kinyomott anyagból száradáskor elpárolog a nedvesség és összeesik. Ezért - a maximálisan alkalmazható vastagságot figyelembe véve - annyit kenjük rá, hogy szintből kiemelkedjen és ne hagyjunk benne buborékot. A csiszolás poros munka, érdemes letakarni mindent a közelben. Fontos még az egyes javító (tapasz) anyagok összeférhetősége a használni kívánt festékkel!

A rezonátor nyitott, nagy felületű hangfalat képez és ezzel megoldotta kezdeti dilemmámat a zárttá való átalakítás nehézkes és mélyebb szakértelmet (lényegében hangfaltervezési ismereteket) kívánó kihívását illetően. Az egy kávába épített háromutas autóhangszóró gyárilag sem kíván masszív, zárt beépítést és a gyakorlat bebizonyította életképességét.

Semmi sem sikerül azonnal tökéletesre. A szabadon lógó és vékony műanyag alkatrészek, a beépített számítógép ventilátora keltett / erősített rezgéseket, de sikerült tompítani hatásukat némi füllel végzett nyomozómunka után. 2*50 Watt teljesítménnyel hajtva (amire ritkán kerül sor), szerkezeti berezonálás tapasztalható a hangszórók környékén, ezt majd egy nagyobb generálozás során tervezem kijavítani.

Legközelebb a midi billentyűzet kiválasztásával és némi kompromisszum eredményeként kiválasztott darab beépítésével folytatom a sorozatot.

Előző részek: Mennyit ér a hangszerem? - Billentyűzet felújítása - Több húron pendülve

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!