Mindig nagy örömmel közlünk olvasói leveleket, melyek megörökítik saját barkácsműveiket. Most egy saját építés mozzanatait dokumentáló napló következik. Az építkezés alkotó folyamat, eredménye a jövőnek szóló tartós tárgy. Használata gyakorlati hasznot és megelégedést okoz egy darabig. Emellett a sírból némi kárörömmel gondolhatunk utódainkra vagy későbbi tulajdonosokra, hogy mekkora erőfeszítés lesz elbontani, ha dacolnak ízlésünkkel. Bónuszként gerincre és alkarra gyúrhatunk a megmozgatott mázsákkal.

Lélekben arra készülök, mikor már öreg leszek és hülye. Csak kitolatom magam kerekesszékkel a napra (mint Michael Corleone a Keresztapa III. végén) és vacsoráig lelkiismeretemmel vívódom múltban elkövetett hibáim miatt. Pompás lesz, azonban ehhez megfelelő, akadálymentesített infrastruktúrára van szükség. Így került sor egy derekas járdabetonozásra a nyáron. Gyalogemberként tervezni kell mázsányi építőanyag beszerzését, így némi felesleg cement és sóder maradt utána.

Ebből eszkalálódott egy eddig komótosan haladó problémamegoldás, műhelyem hátsó falánál elterülő sittes szemétdomb eltüntetése. A telekrész maga akkora, mint egy átlagos társasházi kertszelvény, a vidéki bő élettér jó példája. Eredetileg megelégedtem volna egy könnyűszerkezetes szerszámos kamra felhúzásával, de az omladozó szélű, emelt szint kiáltott egy betonkaréj felhúzásához. Ráadásul egyszer, s mindenkorra lerendeztem a korábbi tulajdonosoktól örökölt hulladékudvar státuszt. Az elmúlt években felszámoltam a dzsungelt, elbontottam a valamiért 10 centis betonból készült budit (szerencsére soványan cementezték és murvából készült, kalapáccsal porrá tudtam őrölni) és jó drágán elszállíttattam a szemetet. A már-már termőföldnek számító, kavicsos anyag emelt szintjében megláttam a zöld terasz lehetőségét.

Lássuk tehát rövid dokumentációját a munkának. A fotók felváltva készültek szemben és oldalt elhelyezkedő oldalfalakról, illetve az őket összekötő - sarkosságot tompító - ferde lábazatról.

A műhely hátsó falából kinyúló maradék kőfalak egy leendő szerszámos kamra oldalait alkotják, egyszer ennek építését is bemutatom. Első feladat az ehhez tartozó felhajtó és némi járda elkészítése volt. Nemcsak a talicskát és kerti gépeket könnyebb feltolni, de akadálymentesített követelményeknek is megfelel (lásd Michael Corleone). 

Tám- és minden más falhoz alapot kell ásni. Itt a gyökerek és már meglévő betonaljzat miatt ez nem volt megoldható. A következő módszert követtem a túl nagy nyomóerőt nem kifejtő földmagaslat körbezárására. Egy oldalzsalut készítettem, fél méternyi, jó nagy kövekkel kirakott szakasz elé.

A talajra és kövekre betont öntöttem, kicsit megtűzdelve betonvasakkal. Derékszögű, súlyos bölcsőként a ránehezedő föld tartja majd az oldalfalat. Emellett derékszögű bekötéssel a járdához és a másik oldalfalhoz is csatlakozik. A külső zsalu már vízszintes falkezdeményt alkot, a földszintet.

A megkötött betonaljzat fölé 10 centi vastagsághoz készítettem zsaluzatot. Ehhez való faanyag olcsó, 1400 Ft egy négyméteres szál 20*140 mm méretben. Később másra célra is felhasználható. A facsavaros összekötéseket bükk fahulladékkal végeztem.

Ez felfogható egyfajta csúszózsalus megoldásnak, csak itt több ideig hagytam kötni, mint például a Burdzs Kalifa építésénél, ahol egyszer elindult a csúszózsalu és meg sem állt 828 méterig. Közben az épp kötésben lévő beton tartotta a felső rétegeket. Jófajta anyagot kevernek manapság. 

Önthetően híg (1:3 cement-sóder arányú) beton és egy bot segített tömörítve, levegőrések nélkül kialakítani a relatíve vékony, mindenestül 50 cm magas falakat. Zsaluzással bármilyen formát kialakíthatunk, de figyelni kell a stabil összeerősítésre, mert kínos, ha kidől a friss betonnal megtöltött alkotmány oldala. Lehet bent maradó, átmenő drótos megoldással vagy levert cölöpökkel erősíteni szilárdságát. Napok alatt megszilárdult és következett az izgalmas kizsaluzás.

A betonozás népi tömegsport, a vidéki lakosság szinte (1:6 arányban cementtel kevert) anyatejjel szívja magába az ismereteket. Friss versenyzőknek - kik nem a betonkeverő mellett nőttek fel - ajánlatos azonban egy korrekt szakirodalmat keresniük. Például a Betonozás saját kezűleg kötetet. Keverési arányok, munkamódszerek, minden benne van.

Egy korrekt szakirodalom segíthet a szükséges anyagmennyiség kiszámításához is, mert kényes aspektusa költségvetésünknek, hogy elég legyen a cement, de ne is maradjon nyakunkon. A rövid időn belül (max egy év) "megromló" - zsákba kötő cement további, nem tervezett betonozásokat kényszeríthet ki, amihez viszont általában kevés lesz, tehát újabb adagot kell rendelni (sóderrel együtt). A végtelen körforgása ez. Mint Jin és Jang, ezért ahogy a taoisták betonoznak, nem betonoz úgy senki.

A karéj elkészítését követte a rés kitöltése, tömörítés, takarítás és főmag vetése. Az ingatlan rendezésén kívül még nem találtam kiérlelt, konkrét célt a terület számára, de majd kialakul. Talán ki kéne próbálni a grillezést vagy műanyag medencét telepíteni rá, bele?

Ismétlem, az eddig (és ezután is) parlagon heverő terület egy átlagos társasházi kertrész méretével egyezik meg (az angolok csodákat hoznak ki egy ekkora telekből) és ez legyen egy újabb kellemes bizonyítéka a vidéki élet szépségeinek.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!