A rómaiak még sárkunyhóikat tapasztgatták, mikor Inhotep (egyiptomi főépítész és kvázi miniszterelnök) befejezte az első fáraó síremlékét. A piramis alakú, masszív építmény évezredekig hirdette nem csak a fáraó nagyságát, de az egyiptomi civilizáció építészetének fejlettségét is.
Korábbi - általános iskolában is tanított - elmélet szerint rabszolgák vagy robotra kivezényelt közemberek húzták - vonták és faragták a tonnás sziklákat. Azóta kiderült, korrekt fizetségért, koszt-kvártélyt nyújtó tízezres lélekszámú munkásszállókon élő munkások végezték az építést, talán még nyugdíjjárulékot is fizettek utánuk. Egy rejtélyes sírrablás felfedezése után bebizonyosodott, hosszú távon nincs az a biztonsági rendszer, mely megállítaná a betörőket, s a személyes piramisok helyett ezután inkább a Királyok völgyébe temetkeztek (nagyvonalúan összefoglalva a történetet).
Ez itt III. Amenemhat fáraó sírjának maradványai Havarában (más írásmód szerint Hawarában). Látott már szebb napokat is, ez kétségtelen, de mentségére legyen mondva: képzeljük el például a frissen épült Puskás stadiont 3833 év múlva. Mikor a XIX. század végén Petrie (egy igen sikeres régész) felfedezte, már csak a sírrablók által kifosztott sírkamrát találta. Pedig az egész labirintusrendszer korának high-end technológiáját képviseli, műszaki megoldásai egészen rendkívüliek. A rablóknak két 13 tonnás gránittömböt kellett elhúzniuk és végül egy 45 tonnás fedőlapon átvágniuk magukat (melyet korábban "homok-hidraulikával" engedtek helyére). Akkoriban az emberek ágyékkötőben jártak és bronz szerszámokat használtak - jegyzem meg. Mindezen "akciót" az akkor még népes Hawara város közepén, őrökkel védett piramis ellen követték el.
A műsorvezető személyiségét központba állító ismeretterjesztő filmet nehéz készíteni (hogy nekem is tetszen). Általában amúgy is irritáló alakok kérdezgetik egymástól: "Tehát 16 négyzetköbláb a térfogata? Te most azt állítod, hogy ennek 16 négyzetköbláb a térfogata? " - és így tovább. Az ember szinte kiesik az ágyból a lendülettől, hogy a távirányítóval az ilyen szemetet kitakarítsa a látóköréből.
Viszont néha egészen jól sikerül a megvalósítás. Az egyiptomi meló (The Egyptian Job, National Geographic) igényesebben megírt krimik külsőségeivel dolgozza fel a sírrablás rekonstrukcióját. Egy biztonsági szakértő a sikeres betörőbandák felépítését - módszereit ismerteti, a várható nehézségeket elemzi. Az egyiptológus és régész a korról és helyszínről mesél, míg a mérnök az építés - betörés műszaki megoldásaiba avat be. Kalandos ismeretterjesztés, mely van annyira szórakoztató, mint a címe parafrázisául szolgáló film (Az olasz meló).
A tények és feltételezések külsőségeiben látványos történetbe ágyazva jelennek meg, néha megszakítva a detektívek megbeszéléseivel, terepmunkájával. Még ez utóbbi jelenetek is megállnák helyüket bármely AA kalandfilmben, mint például "Szemtől szemben".
Adatlapja szerint: "A filmben egy négyfős tudományos detektívcsapat a világtörténelem egyik legnagyobb szabású bűntényének elkövetői után nyomoz. Miként volt képes behatolni egy rablóbanda III. Amenemhat fáraó Hawara melletti, bevehetetlennek hitt piramisába? Milyen kincsek várták őket ott? És nem késtünk el nagyon a nyomozással? A műsor tudósai a legújabb kriminálpszichológiai, történelmi és mechanikai ismeretek birtokában igyekeznek bebizonyítani, hogy nem lehet olyan régi egy bűnügy, hogy az elkövetőinek ne kelljen rettegniük a lelepleződéstől."
Itt tekinthető meg a teljes film:
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
