Előrebocsátom, hogy nem egy professzionális hangszerről van szó. Egy igazán drága gitárnak hasonló módszerekkel ne essünk neki!

Jelen gitár inkább csak számomra képvisel értéket, mivel már 26 éve használom. Én még a néhai Skála áruházban lévő hangszerbizományiban vettem, ahova egy akkori zenésztársam adta be. Ő pedig a Curia utcai hangszerboltból szerezte be, szintén használtan, tehát a hangszer valódi korát nem lehet tudni. Egy Japán gyártmányú Stagg az alanya a mostani bejegyzésnek.

Az eredendő probléma, amiért belekezdtem a felújításba, a nyak sérülése volt. Egy korábbi sérülésből kifolyólag egyszer volt már javítva, az alábbi képen látható módon. Most a javítás mellett a nyak továbbrepedt a fej irányába, ami részben a három (akkoriban még elég pici) gyermekem nem túl kifinomult gitárjátékának is volt köszönhető. Úgy is mondhatnám, hogy nem éppen rendeltetésszerűen játszottak rajta.

Az eredeti terv egy új nyak készítése lett volna, amihez a régi fogólapot akartam megtartani. Ezt azonban sikerült úgy szétválasztani, hogy maga a nyak nem sérült különösebben. Ezért döntöttem úgy, hogy megkísérlem a javítását a sérült rész újbóli cseréjével.

Eltávolítottam az állítópálcát és kivéstem a korábbi betétet.

Ezután következett a szélek lecsiszolása,

majd az új protézis méretre faragása és beragasztása, amihez kétkomponensű epoxy ragasztót használtam.

Mivel a betétbe vissza kellet marni a merevítő pálca helyét, ezzel egyúttal elvékonyítva az anyagot, a nyakba felsőmaróval két további vékony hornyot is készítettem, melyekbe merevítésnek bakelitlapokat ragasztottam.

Aztán következett a soha véget érni nem akaró reszelések és csiszolások időszaka.

A fejen a javítások nyomát intarziával takartam el, de az eredeti feliratot valamilyen formában mindenképp meg akartam tartani.

A testen lévő sérülések és karcolások mértéke is megkívánt egy teljes lecsiszolást, ami még a flexbe fogott legyezőkoronggal is igen időigényes munka volt.

És csiszol és csiszol és csiszol és csiszol és csiszol és csiszol és csiszol és ……………

csiszol és csiszol és……………………………………………………

amikor végül a 400-as papír nyomán feltűnik a fa gyönyörű erezete és a nyersen is nagyon finom tapintása, akkor nagyon örül.

Az előlapra közel színtelen, a hátuljára ill. a nyakra sötétebb tónusú pác került.

Aztán lakkoz, csiszol (vizes 600-as, majd 1000-es papírral) lakkoz, csiszol, lakkoz, csiszol, 8 rétegben.

A hardvereket közben a letisztultabb megjelenés érdekében feketére festettem.

A felújítás után nem sokkal, a hangszedőket EMG aktív szettre cseréltem. Már régebben is volt ilyen benne és nekem ezekkel jobban tetszik a hangja.

További fényképek a felújításról nagyobb méretben itt találhatóak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.