Arra lettem figyelmes, hogy az utóbbi időben a vécét lehúzva akár rögtön zuhanyozhatnék is. A tartály aljából ugyanis öblítéskor a víz a csövön kívüli világba is utat tört magának. Mindezt egyre nagyobb lelkesedéssel csinálta, így elérkezettnek láttam az időt, hogy a rendeltetésének megfelelő helyére, a csőbe helyezzem vissza a vizet. Már jelentős mennyiségű folyadék gyűlt össze a wc padlóján ahhoz, hogy megfelelő lépéseket tegyek a megoldás érdekében. Egy darabig a város különböző részein fellelhető illemhelyeken váltottam ki az otthoni öblítést. Így is száraz maradt ugyan a padló, de lássuk be, hosszú távon igen nagy megterhelés a napi logisztikába még az ürítkezést is beilleszteni. Nem beszélve arról, hogy a vécékészülék így tulajdonképpen funkcióját veszti. Felderíítettem, majd feltártam hát a hibát. 

Ott csörgedezik bizony a kis patakocska, mely néha el-el válik a csőtől és vidáman locsolja magát szerteszét

Viszonylag egyszerű javításnak néztem elébe, de ismerve az ingatlanban rejtőző "kreatív" megoldásokat, nem voltak kétségeim felőle, hogy optimizmusom hamar indokolatlanná válik. Ez itt a teljes szerkezet:

Igen, a figyelmes szemlélő hamar észreveszi, hogy ez bizony egy alacsonyra szerelhető tartály, amit magasra szereltek. Szépen bele van gányolva a lehúzó, de nem ez volt a legnagyobb baj.

Elsőként szétszedtem a csatlakozót a tartály alján. Ezt ennek a műanyag izének a letekerésével tettem. Alatta volt a tömítés, ami megöregedett, így aztán ereszteni kezdett. Ne legyenek kétségeink, bizonyos kor felett mi is ereszteni fogunk. 

Miután lecsavartam a műanyag rögzítőt, rájöttem, hogy bizony le kell szerelnem a tartályt, az öblítőcső ugyanis a falban foglalt helyet. Csak Harry Houdini lett volna képes a tartály leszerelése nélkül kiszedni a tömítést. Félelmetesnek tűnhet a művelet, de valójában nem vészes feladat. A tartály általában egy e célból a falra erősített tartóra van ráakasztva. Nálam sem volt másképp. Ha nem szeretnénk vizesek lenni, akkor a leszerelés előtt érdemes elzárni a töltőcsapot, majd a vécé lehúzásával kiüríteni a tartályt, illetve lecsavarozni a töltőcsövet. Javaslom, hogy ezt a cső fali csap felőli végén tegyük.

Miután lekaptam a tartályt, kipiszkáltam belőle a gumitömítést, amit azonnal halottá nyilvánítottam. Az alábbi képen látható, hogy bizony látott már szebb napokat is az alkatrész. Ami a fotón nem látszik, hogy anyagában is maga mögött hagyta eredeti kvalitásait. Repedezett, foszlott, folytonossági hiánnyal küzdött és még egy nagyon fontos baja volt, de erről később mesélek.

Nagyszerű, mondtam magamban, csak be kell szereznem egy ilyen tömítést. Biztos lesz a közeli szaküzletben. Nem volt, de ez nem is baj. Most térnék vissza arra, hogy mi baj volt még ezzel a gumidarabbal. Pusztán csak annyi, hogy nem ebbe a tartályba való. Sokkal kisebb. Szerencsére a biztonság kedvéért lemértem a tartály nyílásának illetve a falban található csőnek az átmérőjét. A boltban derült ki, hogy amit mintának vittem, méreteit tekintve köszönőviszonyban sem volt a mért értékekkel. Persze, hogy folyt. Csoda, hogy eddig kibírta. Elhoztam hát a boltból egy, a méreteknek megfelelő tömítést.  Kőkemény 300 forintba került.

Íme a méretkülönbség

Mielőtt az új tömítést a helyére tettem, kitörölgettem a tartály kivezetését. Amikor gumi műanyaggal találkozik, javasolt valami csúszós dologgal összekenni őket, hogy ne tapadjanak egymáshoz. Enélkül az életben nem csúsznak egymásba. Én Nivea Softot használtam, de lehet mondjuk folyékony szappan is. 

Ezek után visszaakasztottam a tartályt a falra, miközben a leeresztő csőre is visszajátszottam az alját a friss tömítéssel. Jó kis türelemjáték. Ennél a résznél is érdemes valami csúszósat használni. Visszatekertem az alsó rögzítő műanyagot, de tulajdonképpen annyira passzentosra sikeredett az új rendszer, hogy még erre sem lett volna szükség. Így viszont ápol és eltakar. A töltőcsövet visszakötöttem, megnyitottam a csapot. Nem folyt, nem eresztett! Most már minden jó lesz! 

Közben meghallgattam a világ legunalmasabb lemezét. Na jó, olyan gitározás van rajta, hogy kikérem magamnak, Vince Neil hangja viszont tényleg uncsi pár dal után. Szerintem. Íme:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.