A késői, pánikszerű férfivá válás egyik ismérve, hogy az ember úgy tesz, mintha elkezdene vágyakozni a rendszeres testmozgásra. Ha ezt a vágyat cselekedetekre szeretnénk váltani, számos olcsó, könnyen hozzáférhető sportág közül választhatunk. Kézenfekvő a futás, az úgyis divatos, de nagyon fontos szempont lehet negyven felett a minél kevesebb helyváltoztatás sportolás közben. Ne kelljen elmenni sehova, és testedzés közben se nagyon kelljen mászkálni, és mégis fittüljünk. "Ilyen a boksz!" mondhatnánk másképpen értelmezve az örökbecsűt. Na de félre a tréfát! Az ajándékba kierőszakolt bokszzsákom már elég időt töltött a sarokban ahhoz, hogy funkciót adjak neki. Elhatároztam, hogy elhelyezem a plafonon. Ő az én kis negyven kilós stresszhengerem:

Igen tudom, a glettelést ott a háttérben majd lefestem. És a szegélyről is letakarítom a festéket. 

Na de hova kerüljön fel a zsák? Igen, lógjon a plafonról. Körülbelül egy hétig mászkáltam a bérleményben, akár egy elleni készülő macska, mire eldöntöttem, hogy hol kezdjek majd fúrni. Itt időzzünk is egy csöppet, ugyanis a betonfödémbe való fúrás nem egyszerű dolog, ezt tapasztalatból tudom. Kis agyacskámban addig jutottam az évek során, hogy kell egy akármilyen ütvefúrógép és bele egy jó minőségű fúró, és akkor minden jó lesz. Hát nem lett jó. Az évek alatt sokan mondogatták nekem, hogy a combosabb anyagból készült falakhoz bizony nem elég az akármilyen fúrógép. Oda bizony nagy teljesítményű pneumatikus ütvefúró kell. Nos eleddig nekem ilyenem nem volt. Csak egy kis 600 wattos semmiség állt rendelkezésemre, ami téglához, meg egyéb lakossági anyagokhoz elégnek bizonyult. Ezzel a géppel egyszer próbáltam meg egy hatos tipli számára furatot készíteni a betonfödémbe. Csúnya szentségelés lett a vége, de legalább akkor már elhittem, hogy az ilyen munkához bizony rendes gép kell.

Visszakanyarodva a zsákhoz, az egész projektet az indította el, hogy landolt nálam egy igen komoly masina, amit kimondottan ilyen falakhoz találtak ki. Hadd mutassam be rögtön, hogy mit kellene keresni, ha komolyabb fúrótudományra lenne szükség.

Nos, az első ránézésre is látszik, hogy az én kis 600 wattos fúrómnál jóval combosabb darabról van szó, ráadásul közel kétszeres teljesítménnyel dolgozik. Alig vártam, hogy nekiugorjak a rettegő plafonnak. Azon törtem a fejem, hogy vajon mitől hatékonyabb egy pneumatikus ütvefúró, mint egy lakossági darab. Arra a következtetésre jutottam, hogy a nyilvánvalóan nagyobb teljesítmény mellett, az ütve fúrás kifinomultabb technológiája miatt a komolyabb gép használatakor kevesebb erő nyelődik el magában a szerkezetben. Logikus, hogy így több erő jut a falra, plafonra. Következtetésem nem feltétlenül helyes, de házibuliban simán lehet vele csajozni, a kommentekből pedig úgyis meg fogom tudni az igazságot. Tekintettel arra, hogy ebbe a SDS-Plus típusú befogóval ellátott gépbe valamivel drágábbak a fúrók, kimondottan örültem, hogy a gép dobozában találtam belőlük párat. Hamarosan rátérünk a fúrásra, de előbb jöjjön az előkészítés és az engedélyeztetés. 

Igen, az engedélyeztetés! Ez annyit jelent, hogy miután kitaláltam, hogy végül hova fogom felszerelni a zsákot, megkérdeztem a főbérlőmet, Ágit, hogy lehet-e. Azt mondta, hogy lehet. A fenti képen látható, hogy milyen eszközöket használtam a lógatáshoz. Egy barátom szintén betonfödémbe rögzítette a saját bokszzsálját, mindössze egyetlen acéldübel segítségével. Neki bevált, de én jobban hiszek a négycsavaros rögzítésben. Ehhez készült a fotón látható fekete színű felfogató, kkm.furdancs kolléga jóvoltából. Ennek elkészítéséről ITT írtunk. Tekintve, hogy a plafonba rögzítést az évek során kicsit túlmisztifikáltam magamban, nem fogtam hozzá anélkül, hogy ne kérdeztem volna meg valakit. Ez a valaki ezúttal a közeli szerszámüzlet igen segítőkész főnöke volt. Eleve acéldübelben gondolkodtam, a méreteket ő javasolta. 12-es fúró és a bele való M10-es csavar mellett döntöttünk. Beszereztem még 1 méter láncot, és két karabinert is. Indulhatott a munka! Az alábbiakban FBI-jelentéshez hasonlóan, lényegre törően leírom a folyamatot, utána pedig kicsit összefoglalom a dolog buktatóit, hogy hasonló helyzetben mire kell figyelni. Na és persze volt egy kis gányolás is, nehogy véletlenül unalomba fulladjon négy furat elkészítése. 

Kijelölés

Ahogy azt a fémtalpas poszt egyik kommentjében írta egyik olvasónk, ilyen nehéz, dinamikus terhelésű tárgyak plafonba való rögzítése után számíthatunk arra, hogy használatkor ipari mennyiségű vakolat és egyéb nem kívánt dolog hullik a nyakunkba használat során. Ezt megelőzve fent hagytam a hungarocellből készült mennyezeti burkolatot. A furatok kijelölése is egyszerűbb volt. Jól megfigyelhető a fotón, hogy elsőre nem sikerült eltalálni a rögzítés pontos helyét. Szerencsére a mennyezeti burkolatból van bőven a kamrában, ráadásul könnyen cserélhető. 

Fúrás 

Elérkezett a várva várt pillanat, amikor kezembe vehettem új kis játékszeremet, az 1050 wattos pneumatikus ütvefúrót és neki eshettem vele a betonfödémnek. 

Hadd mondjam el, hogy gyakorlatban tapasztaltam, amit mindenki mondott: betonhoz bizony combos gép kell. Szégyenkezve dobtam sutba egykori tamáskodásomat, melyet tudjunk be az ilyen irányú tapasztalatlanságomnak. Nos kérem, ez a gép úgy vitte a betont, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy valóban betonba fúrok-e, vagy sem. A négy 12-es furatot körülbelül két perc alatt készítettem el. Utóbb kiderült, hogy teljesen feleslegesen szóltam a felettem lakó főbérlőmnek, hogy fúrni fogok. Annyira rövid ideig zörögtem, hogy ha valaki mondjuk erre ébredt volna fel, a zaj, visszaalvás után simán az álom részévé vált volna. A fúró szolgáltatásai közül kiemelném, hogy az extra fogantyúja, aminek biztos van rendes neve, rendkívül könnyen, mondhatni egyetlen mozdulattal beállítható a kívánt pozícióba. Nagyon komfortos, ráadásul ez a gép még vésésre is alkalmas. A furatokkal tehát meg is volnánk.

A figyelmes olvasó bizonyára kiszúrta, hogy a fúrón található egy első ránézésre oda nem illő eszköz. Nos, plafonba fúráskor a gravitáció ellenünk dolgozik. Szemüveggel a szemünket védhetjük, ezzel a fura karimával pedig a porszívózáson tudunk spórolni. Ez a félbevágott teniszlabdás trükk modern változata. Rém egyszerű: fúrás közben a lyuk lehulló darabkái (ez mennyire költői) ebbe a tálkába érkeznek. Utána egyszerűen ki kell önteni. De ne úgy, ahogy én tettem, amint az a fotó bal alsó részén is megfigyelhető. Válasszuk inkább a szemetest!

Dübelezés  

Joggal gondolhatnánk, hogy mégis mi a fenét lehet írni négy darab acéldübel lyukba tolásáról? Kérem szépen, nem úgy van az. Ez nem egy szokványos tipli. 

Ahogy az a fotón is látszik ez tulajdonképpen egy sliccelt  cső, megfelelő falvastagsággal, melybe a slicceletlen végén menetet fúrtak. A csőben található egy ékként működő izé. Miután a dübelt ízlésesen elhelyeztük a furatban, egy dornival, vagy egy arra alkalmas eszközzel, ezt a belső izét bele kell ütni a dübelbe. Ettől aztán jól beleszorul a furatba, mivel a sliccellés miatt elkezd a dübel szétnyílni. Talán ezért is nevezik "beütős" dübelnek. Érdemes előre számolgatni kicsit csavarhossz, furatmélység tekintetében, ugyanis a csavarral is beljebb kell tolnunk a bizgentyűt, hogy még inkább szétnyíljon a dübel, így aztán rendesen be tudjon szorulni a furatba. Na ugye, hogy ez nem egy sima tipli!

Rögzítés

Rendkívül egyszerű a dolog. A furatokhoz illesztjük a furatokat és elkezdjük betekerni a csavarokat. Tudom, én is úgy tanultam, hogy csavart csak alátéttel teszünk fel, de ez most kimaradt. Javaslom, hogy fantáziáljunk mondjuk hengerfejről, és itt is alkalmazzuk az átlós meghúzás mindenek fölé emelő, perverz trükkjét.

Tulajdonképpen kész is volnánk, de ahogy ígértem jöjjenek a buktatók, illetve a gányolás. Repüljünk vissza az időben! Mikor kkm.furdancs kollégától megkaptam a felfüggesztésre szolgáló vasdarabot, azon a korábban megvásárolt 10-es méretű csavarokhoz képest kisebb furatokkal találtam szembe magam. Hiszek a 10-es csavarban, így úgy döntöttem, hogy úgynevezett fúrás segítségével kitágítom a felfüggesztő furatait. 

A csavarok immáron pontosan passzoltak a furatba, de itt hívnám fel a figyelmet az acéldübeles eljárás egy fontos ismérvére. Tekintve, hogy a dübelbe metrikus csavar megy bele és a tartólapon keresztül szaladó csavaroknak igen kicsi a mozgástere, a dübelek furatait a plafonba nagyon pontosan kell elhelyezni. Ha nincs pontosan lyukon a rögzítendő eszköz, vagy esetleg ferdén sikerednek a furatok, akkor bizony ebben az életben képtelenség a dübelbe kapatni a csavarokat. Úgy értem, hogy mind a négyet. Ha mégsem sikeredik pontosra a fúrás és nem akarunk szívni és indokolatlan mennyiségű plusz lyukkal ellátni a munkaterületet, akkor  a rögzítőtalp furatait jócskán méretezzük túl. Nem túl elegáns megoldás, de így legalább lesz annyi lehetőségünk, hogy lyukra tudjuk igazítani a lapot. Ebben az esetben viszont mindenképpen használjunk alátétet! Egyrészt ápol és eltakar, másrészt megnöveljük vele az alátámasztási felületet. Legalábbis én ezt okoskodtam ki. 

A zsák már túl van a tesztidőszakon, ütöm-verem, tökéletesen tartja magát, nekem pedig izomlázam van. Óvatosan a kommentekkel, nem bírom a kritikát. 

A munkálatok közben meghallgattam néhány Judas Priest hangversenyt, többek között ezt is:

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.