Ma babföldre látogatunk, hol a páratartalom és hőség egy vietkong hadifogolytábor meghitt miliőjét idézi. Célunk szemügyre venni a kiskert barátságos kiegészítőjét, a karót. Ősidők óta ismerjük, eleink vadásztak a kihelyezett fadarabbal, a középkorban ülőalkalmatosságként is kísérleteztek vele (mérsékelt sikerrel), vámpírvadászathoz nélkülözhetetlen eszközként tartották számon, ám végül könnyen mobilizálható támtartó eszközként nyerte el végleges helyét és szerepét kertünkben.

Ha a fizikaórák definícióját - miszerint a legegyszerűbb gép az ék - alkalmazzuk, akkor ez egy nyéllel ellátott gép. Legjobb alapanyag a tölgy vagy akác, mert kemény és ellenálló faanyagok, áruk meg sem közelíti a hasonló méretű fémoszlopét. Ideiglenesen bármilyen fafajta megteszi növények futtatására, de a felületvédelemről gondoskodnunk kell.

A tavalyi sikeres futóbabszezontól fellelkesülve növeltem a babültetvényt, így újabb 100 karó beszerzésére tettem kísérletet. Bármilyen anyagmegmunkáló hobbit is űz, kedves olvasó, félszemmel sandítson az apróhirdetésekre, mert néha meglepően jó vásárt csinálhat. Így sikerült szert tennem féláron egy fakereskedés hirdetésében kétméteres fenyő cseréplécekre. A kétméteres magasság ideális a bab számára, mely 3-4 méterre is felfut, ha hagyjuk. 50*30 mm mérete már kellő stabilitást ad és a földbe leverést is elviseli - bár a 7.5 kilós kalapácsommal a szélére ütve hajlamos volt szilánkokat hasítani belőle. Néha a kisebb (kalapács) is elég.

Ha Rózsát szeretnénk futtatni (nem, nem az 52-es út mellett), hosszában kettévágva, csinos apácarácsot vagy pergolát készíthetünk belőle, tehát a legbarátságosabb barkács alapanyag. Gyalumaradékában elél a hörcsög és almozásra is kiváló.

A karót nedvesség és gombák károsítják, leginkább a talajba szúrt hegy van kitéve támadásuknak. A lenolajkence bevált hatóanyag és feleannyiba kerül, mint bármilyen más festék. Lakkbenzinnel hígítható, ajánlott két rétegben felvinni. A földbe kerülő részt egy természetálló fekete festékkel is átkentem. Viszkozitása és szaga majdnem a kátrányé, melyet szívesen használnak szőlőkarók és fa villanyoszlopok kezelésére. Viszont nem kell olvasztgatni, hogy kátrányba és (tollba?) forgassuk karóinkat.

Sajnos az első próbafestés meggyőzött, hogy hiba volt kihagyni a gyalulást, bármennyire is hangos és poros. A fűrészelés után megmaradt szálak szívták a lenolajat, hogy el is fogyott hamarosan. Nem akarom riogatni önöket a satuba fogott kézi gyalugép látványával, legyen annyi elég, hogy gyorsabb és kevésbé fárasztó, mint a karókat vasaló mozdulatokkal simára munkálni.

Ahogy a növényzet gyarapodik, az oszlopok közé feszített zsinórokra egyre nagyobb tömeg nehezedik és egymás felé húzza azokat. Eldőlés nélküli rögzítésükre a kalapálás mellett két módszert próbáltam. Rövid karókat verünk a sor két oldalán a földbe és hozzájuk kötve feszítjük a vízszintes szálakat.

A dzsungel idővel ezt támrendszert is deformálja kissé, ezért alacsonyabb, de súlyos növényeknél (paradicsom, málna, más cserjék) megéri felső támasztékot erősíteni a karók tetejére. A legagresszívebben lombosodó növényeket is stabilan tartja.

 
   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.