A juhászokat mindenki ismeri, aki vidéken lakik, különösen, ha juhok is vannak a környéken. Juhászból persze sokféle van. A miénk viszonylag fiatal ember, képzett állattenyésztő, briliáns érzéke van mindenféle állathoz, a fejtartásukból megmondja, mi bántja őket, vagy épp mi jár a fejükben. Természetesen egy ellés levezetése épp úgy nem probléma számára, mint egy törött láb rendbetétele, vagy egy nyűgösebb betegség megfelelő antibiotikum kúrájának a levezénylése.

De, mint látni fogjuk, mindenhez Ő sem érthet…

Szóval a mi juhászunknak van egy kerékpárja. Amivel a három kilométerre lévő faluból jár ki a juhokhoz, naponta minimum kétszer, egész évben. (Van autója is persze, majd egyszer arról is írunk, mert volna mit…) Szóval ez a napi 12 km egész évben minden áldott nap megvan. Esőben, sárban, jégen, tikkasztó szárazságban. Mindig.

Anno, amikor a kerékpárt beszerezte, épp ezért kerékpárboltba ment, mert tudta, hogy egy szupermarketes darab nemigen fogja bírni a strapát. Meg is lett a masina, most már több éve.

És itt jön a poszt apropóját adó hiányosság juhászunk gondolkodásában. Ugyanis Ő a közlekedési eszközök karbantartásában egyszerűen nem hisz. A termelőeszközökkel persze foglalkozik, és van például normális minőségű, féltve óvott hifije is otthon, de a járműveket csak használni hajlandó. A különböző felesleges extra funkciók, például egy autó esetében a letekerhető ablak, vagy a csukható ajtó teljesen hidegen hagyják. Következésképp a kerékpár sem kapott semmiféle karbantartást, egész tavalyig, amikor megláttam, és elkoboztam, némi fék- és első váltó cserék/felújítások erejéig.  Azóta persze beletekeredett megint vagy 1000 km.

Juhászunk a kerékpárt borító sárrétegre úgy tekint, mint valamilyen plusz védőbevonatra, amely ráadásul folyamatosan a megfelelő vastagságban képződik, a túl vastag réteg lekopik, az esetleges csupasz felületeken viszont hamar újra megfelelő bevonat alakul ki.

Azonban semmi nem tart örökké amit ember készít.

A múlt héten elszakadt a hátsó váltó bowdene, majd a megmaradt egy szem hátsó fokozaton (ugye a váltó, bowden híján a külső végállásba ugrott) elkezdett áttugrálni a lánc. Így aztán kénytelen volt újra a kezem közé adni a paripát. Az alábbi képeken látható, micsoda csodákat találtam rajta.

A racsni leszedése, és sártalanítása után ezt találtam:

Látható, hogy a fogak bizony már rég használhatatlan méretre koptak. (A nagy fogaskerekeken látszik, milyen formájúnak kéne lenni a fogaknak, a kicsin már nagyon nem olyanok.)

A leszedett racsni alatt legalább nem volt sár. Fura belegondolni, hogy valamikor az egész szerkezet ilyen állapotú volt...

Ezután persze gondoltam, hogy a láncként fent lévő rozsdás izé is kuka, hát az is, gyakorlatilag meg sem mérhető a lánc nyúlása, mert a normál osztású mércére rá se megy már…

A  kormányon lévő váltókar nyilván csere, hiszen itt a bowden gyárilag van belegyógyítva a karba. És ezek nem drága alkatrészek, ha kívül így elkopott a bowden, nyilván a karban belül sem maradt gyári méretű semmi, inkább cserélünk.

Igen, az a középcsapágy háza meg a hajtómű alulról... látható középen a megfáradt váltóbowden vége...

A fékek persze szintén nem igen voltak a helyzet magaslatán. De itt némi pucolás, kenés, és persze bowden csere azért még egy darabig megoldja a problémát.

A hajtómű lenne még kérdéses, de az végül marad, messze nincs olyan rossz állapotban, mint a hátsó fogaskerék sor. Bár nekem nem szakmám a kerékpárszerelés, és amúgy is barátságból rakom rendbe ezt a gépet, de azért figyelek a profik alapvetésére: „tökéletes munkát nem szabad végezni soha, mert akkor sosem látjuk többé az ügyfelet…”

Itt tart most a dolog. Kedvenc webáruházamban megrendeltem minden alkatrészt, nem is a legolcsóbb változatokat. Amíg megjön, pár liter benzin segítségével megpróbálok mindent lepucolni, aztán az összerakás már csak egy könnyű kis délutáni móka lesz. Mert kerékpárt szerelni amúgy jó dolog.

Még egy!  Erről már írtunk, de most is leírom:  túl sok spéci szerszám nem is kell egy ilyen szereléshez. Ez esetben a racsni leszedéséhez szükség volt egy spéci dugókulcs-fejre, a láncot rendes láncpréssel bontottam szét (bár aztán a sár alatt találtam egy kapcsos szemet is…) és a bowden vágásához is jó ha van egy bowden vágó fogónk. Ezen kívül csak imbusz- és dugókulcsokra lesz szükség.

A fenti képen látható egy átlagos kerékpár összes célszerszáma. Balra a láncbontó, majd felülről lefelé: a hajtómű (monoblokk rendszerű), a hajtókarok és a racsni leszedésére szolgáló célszerszámok. Ezek beszerzésekor persze oda kell figyelni, mert több, párhuzamosan használt szabvány van, tehát ezek a szerszámok is lehetnek különbözőek. 

Igazából az összeépítésről is jöhetne egy poszt talán, ha van rá igény, írjátok meg ott lent kommentben.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.