A mai fúrógépeknél már általános a különböző gyorstokmányok használata. Ezek sokszor célszerűek is, hiszen nincs szükség szerszámra (tokmánykulcsra) a használatukhoz. Azonban az élettartamuk általában nem közelíti meg a hagyományos, kulcsos tokmányokét. Több megoldást használnak a gyártók, ezek különböző hatékonyságúak. Sajnos időnként előfordul, hogy ezen tokmányok kézzel történő megszorítása már nem elégséges. Van, hogy a tokmányba fogott fúrószárat egyszerűen nem vagyunk képesek elég szorosan rögzíteni, és az a munka közben megcsúszik/megforog a tokmányban. 

Az én esetemben ilyenkor a fúrógépet - miután több is van használatban - általában félreteszem, hogy majd egyszer talán megcsináljuk, de legalábbis "majd lesz vele valami".

Most épp a kezembe akadt ez egyik ilyen gép, és miután a tényleg halott gyorstokmányon kívül más baja nem volt, gondoltam, itt az idő, megcsinálom. A tokmányok rögzítése szabványos, tehát - elvileg legalábbis – nem találjuk szembe magunk váratlan nehézségekkel. A tokmányok 1/2  vagy 3/8 colos menetes megoldással rögzülnek a fúrógép tengelyére. (Tehát az új tokmány beszerzése előtt győződjünk meg arról mire is van szükségünk, melyik méret kell nekünk. Ez néha rá van írva magára a tokmányra is.) Néhány esetben a tengely végébe egy biztosító csavar is be van hajtva a tokmány tengelyvonalában. Ehhez a nyitott tokmány vége felől férünk hozzá.

Csere tokmányt szinte végtelen választékban találunk, minőségben, árban és méretben is van választék. A fél colos menet esetében legalábbis, a 3/8 már ritkább és drágább méret. Persze az én esetemben mint kiderült erre van szükség, tehát az eredetileg kinézett és beszerzett Milwaukee gyártmányú, 13 mm maximális befogási méretű tokmányt nem tudtam használni, kerítenem kellett egy 3/8 méretűt, ez viszont szintén egy gyorstokmány lett. (Mert azért gyorstokmányokból is van jó mechanizmusú, ha ragaszkodunk a szerszám nélküli használathoz érdemes lehet egy jó nevű gyártó minőségi gyorstokmányát választani. És, mint kiderült, ebben a méretben a hagyományos, kulcsos tokmányok elég drágák.) A rögzítésmód általános, tehát ebből a szempontból mindegy mit választunk.

Az egyetlen gondot az okozhatja, hogy a régi tokmányt hogy szedjük le a tengelyről. Elvileg ez – menetes lévén – balra tekerve le kell jöjjön. (Persze, ha a fent említett tengelyirányú rögzítócsavart már kiszedtük!) Azonban két probléma is lehet: egyrészt a fúrógép tengelyét nem biztos, hogy elég jól tudjuk rögzíteni, másrészt az évek folyamán a tokmány nagyon rá tud gyógyulni a tengelyre. Néhány géptípusnál a tokmány és a fúrógép között a tengelyen vannak bemarások, ahol egy keskeny villáskulcsal rögzíthetjük a tengelyt. Az is megeshet, hogy ugyanitt, bár nincs bemarás, de elegendő hely van arra, hogy egy masszív fogóval markoljuk meg a tengelyt. Előfordulhat azonban – mint az én esetemben is – hogy egyik út sem járható.

A túlzott feszegetés mindenképp kerülendő, mert a fúrógép tengelyének csapágyazását kár kínozni. Ha egyszer már rászántuk magunkat a tokmánycserére, érdemes szétszedni a gépet, és belenézni, kipucolni belőle a port, megnézni a szénkefék állapotát, esetleg megzsírozni az áttételt (ha hozzáférünk) és persze azért is jó belenézni, hogy nem találunk-e olyan malőrt, ami okafogyottá tenné magát a tokmánycserét is. Az ilyen "odanőtt" tokmányok esetében a megbontás azért is hasznos lehet, mert előfordulhat, hogy a fúrógép motor/áttétel/tengely egységét kiemelve az alsó műanyagház-félből, jobban meg tudjuk fogni a tengelyt is.

Mint a képen látható, én elsőként lepucoltam a régi tokmány alsó szoknyáját, hogy lássam mi is a helyzet. (Miután ez egy teljesen tönkrement alkatrész volt, nem volt kár érte, lehetett barbárkodni.) Aztán megpróbáltam mindenféle lapos vasakból alkalmatos közdarabot csinálni, amivel a satuba tudom fogni a tengelynél fogva az egész fúrót. Ezt végül asztalos szorítókból eszkábáltam össze. Nem rakom bele a képet a "büszkeségeim" feliratú mappába, de a célnak megfelelt.

Persze lehetett volna laposvasból vágni/reszelni két alkalmatos közdarabot, de nem volt itthon megfelelő vastagságú vasam, meg lusta is vagyok. Végül a nyolcvanadik próbálkozásra (nem is káromkodtam sokat közben) sikerült befogni a motyót a satuba, a ekkor a régi tokmány teljesen simán le is jött. Kipucoltam a fúrógépet, és összeraktam. Most már csak rá kell tekerni az új tokmányt és kész is van.

A csere kapcsán felfedeztem, hogy van a műhelyben egy másik félretett BD fúrógép is. Mint kiderült ez nem is beteg, csak át kellett olajozni a tokmányt. Régen nem használtam, hát kitakarítottam azt is. Érdekes, hogy mindkét gép BD gyártmányú, még egy hősibb és fényesebb kor termékei, tehát eredeti Made in England felirat van rájuk nyomtatva. A teljesítményük, fordulatszámuk teljesen megegyezik, azonban a méretük és pláne a súlyuk jelentősen eltér. Le is fényképeztem egymás mellett a kettőt.

Mint látható, a motor mérete (hossza) eltér, egyebekben viszont nagyon hasonló a felépítés. Érdekes, hogy a kisebb, vélhetően újabb gép teljesen zárt áttételházat kapott, ez azért az ilyen kategóriájú gépeknél nem mindennapos.

Ami a lényeg, hogy időnként érdemes lehet megmenteni egy-egy szerszámot, különösen ha az még egy korábbi, kevésbé "tudományosan" tervezett darab, amin én azt értem, hogy nem a minimálisan szükséges élettartamot biztosító megoldások és anyaghasználat "van bennük", hanem némi felújítás után még sokáig használhatók lesznek. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni. Ne feledjétek, van már nekünk egy Facebook Furdancs Csoportunk is, direkt az olvasóink kapcsolattartását, eszmecseréjét könnyítendő. Szemmel láthatóan nő a tagok köre, csatlakozzatok  ti is! Kövessétek azt is, kérdezzetek egymástól, és persze osszátok meg a tapasztalataitok, büszkélkedjetek el az alkotásaitokkal, adjatok tanácsokat.