Egy zárcsere persze igazán nem olyan bonyolult dolog, hogy csak egy poszt segítségével lehet nekiugrani. Azonban, ha már egyszer szembejött egy ilyen szerelnivaló, hát lőttem pár képet, és összeraktam belőle egy rövid posztot.

Az apropó egy alapszintű, úgynevezett "Lővér" zár cseréje volt. Sima, egynyelves típus. Azt eredeti darab egy normál kulcsos változat volt, a csere darab viszont egy cilinderbetétes szerkezet lett. 

A méret adott volt, az ilyen zárak szabvány mérete az alábbi rajzon látható:

A zárban a kilincset visszahúzó rugó fáradt el. Ezek a zárak régebben még szétszedhetőek voltak, tehát elvileg lehetett rugót cserélni bennük, de manapság már szegecselve készülnek. Igaz, ha szét is szednénk, rugót úgysem tudnánk keríteni beléjük.

Ilyen szomorúen lógott a kilincs, zárni is csak úgy lehetett, ha előtte felemeltük kézzel a kilincset.

Miután az új zárszerkezet pont akkora, mint a korábbi, a csere nem bonyolult. Azonban, miután az új zárba cilinderbetét kerül, az ajtó két oldalán a kulcslyuk helyét nagyobbra kell fúrjuk/reszeljük, hogy a cilinderbetét beférjen.

A képen a betét még nincs a helyén, így látható hogy a kulcs függőleges állásánál hátrafelé mutat a zártoll. Erről írok  mindjárt bővebben is.

A bővített lyuk akár lehet kicsit nagyobb is, mint a zárbetét mérete, hiszen a zárcímer úgyis eltakarja, de a biztonság miatt célszerű, ha pontosan dolgozunk. (Erről, a zárbetét kiállásáról, és a zártörés kockázatáról alul, az utószóban írunk hosszabban.)

A zárbetétek nem egyformák. Nem csak a belső felépítésük lehet más, de a külső méretük is eltérhet. A betétek hossza és a két oldal aránya is különbözhet. Az alap a szimmetrikus zárbetét. De vannak asszimetrikus darabok is, mert  sokszor az ajtó egyik oldala vastagabb, nagyobb távolságra esik a zárcímer a zártól, mint a másik oldalán. A zárbetéteken épp ezért ezt egy számpárral szokták jelezni. Mondjuk a 35/35-ös zárbetét szimmetrikus, a 45/35-ösnek viszont az egyik oldala 10 mm-el hosszabb.  Az alábbi táblázat ezt mutatja:

Ha megvan a megfelelő méretű lyuk, és beszereztük a megfelelő méretű zárat és zárbetétet is, behelyezzük a zárat az ajtó éle felől, majd rögzítjük két csavarral. Ezután tesszük be oldalról a zárbetétet. Itt figyelni kell arra, hogy a kulcs egyenes, függőleges állásánál a betét mozgó, a zárat működtető nyelve (zártoll) nem függőlegesen áll, hanem nagyjából 10 fokban ferdén. Amikor a zárat betesszük a helyére, ügyeljünk, hogy a ferdén kiálló rész hátrafelé, az ajtó zsanérjai/pántjai felé nézzen. Ez azért fontos, mert bizonyos esetekben a fordítva, előrefelé álló zármozgatóval beszerelt zárbetétből zárt állapotban nem fogjuk tudni kivenni a kulcsot. Ez a zár típusától függ, és ritkán fordul elő, de előfordulhat.

Ekkor jövünk rá, hogy az asszimetrikus betét is lehet kétféle... Igaz, ezzel nemigen törődik senki, mert sok betétben átállítható a zártoll, de nem mindben. Mint írtam már, sokszor nem is jelent gondot, ha az említett zártoll mégis a másik irányba mutat, ez mindig az adott zár típusától függ. 

Ha beraktuk a most már tényleg jó zárbetétet, az ajtó éle felől tudjuk rögzíteni a hozzá adott csavarral a zárszerkezethez.

Ha ez megvan, már csak a két zártakarót/zárcímert kell felszereljük a kilinccsel együtt. Mindent rögzítünk csavarokkal, és kész is. Lehet örülni. (Már persze, ha kipróbáltuk, és működik is...)

Utószó és kiegészítés:

A zárbetétek legyenek bármilyen kemény anyagból is, (általában egyébként nem abból vannak) középen, ahol a zármozgató nyelv (zártoll), és rögzítő csavar furata található, viszonylag gyengék. Ezt használja ki a zártöréssel dolgozó betörő. Ha a zár kilóg az ajtó lapjából (mint itt az én esetemben is) akkor egy alkalmatos szerszámot rá lehet húzni a zárra, és egy félméteres erőkar, vagy egy nagykalapács segítségével el lehet roppantani a zárbetétet. Ez különösen akkor könnyű, ha a betét helye nem pontos, tehát a betét tud mozogni oldalirányban. Épp ezért fontos, hogy lehetőleg olyan zárbetétet keressünk, amelyik nem lóg ki, és a zárbetét helye is pontosan legyen megmunkálva.

Ilyen egy törött zárbetét. Látható, hogy középen igazából nincs túl sok anyag...

Reméljük, a posztunkban sikerült kellően bonyolult folyamatként feltüntetni a zár cseréjét, vagy legalább a megfelelő zár kiválasztásának folyamatát. Ha mégsem voltunk elég elrettentőek, úgy nyugodtan lásson neki mindenki. Mert zárat cserélni amúgy jó móka. Kevés munka, nagy sikerélmény. Épp nekünk való.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.