Gazdasági folyamatokról, trendekről olvasni kellemes kikapcsolódás. Ezeknek az írásoknak többnyire megvan a kellően baljós, vészt jósló hatása, szerencsés esetben néhány momentumra, folyamatra rá is csodálkozhatunk, hogy hát tényleg, akkor tehát azért ilyen drága mondjuk a faanyag. Ugyanakkor azért gondolhatjuk azt, hogy ez az egész azért elég távol van tőlünk, nem holnap reggel szakad a nyakunkba a probléma. Ráadásul tenni sem igen tudunk mit, szóval ez kicsit olyan, mint valami félig tudományos katasztrófa filmet nézni a tévében. 

Ha végig gondolom a közelmúlt ilyen történeteit, az első talán a faanyagok drágulása volt (tudjuk, az USA tehet mindenről, meg Trump, meg Kína, nyilván...). Ez egy picit talán enyhült mostanra, legalábbis mostanában a kedvenc fatelepem honlapján eleve egy árcsökkenést promózó popup ablak fogad belépéskor. De persze rögtön itt is vannak a következő anomáliák. Aki kicsit követi az autós világ híreit is, az jóideje tud az autóipart sújtó félvezető-hiányról is. Ennek az okai is ismertek. (A Covid miatt vészfékező autóipar, és az ugyanekkor és -emiatt erőre kapott szórakoztatóelektronika- és számítógépgyártók.) És a következményei is, mára szinte rendszeres hír, hogy a nálunk települt autógyárak néha bezárnak pár napra-hétre, mert nincs elegendő félvezető-alkatrész a gyártáshoz. Nyilván új autót azért ritkán veszünk, tehát a problémának az a része, hogy a vásárlók a korábban megszokottnál sokkal többet, akár több hónapot kell várjanak a megrendelt gépjárműre, az átlagembert kevésbé érinti. (Sőt, tekintve hogy kifejezetten irigy nemzet vagyunk, akár örülhetünk is ennek. Úgy kell nekik, miért nem olyan szegények mint mi, akkor nem lenne ilyen gondjuk...) 

De persze az autóipar azért jó indikátor. Pár hete olvashattunk arról, hogy nem csak a félvezetőkkel van/lesz gond, hanem az acéllal is. És hogy ez nem csak az új autók gyártásánál okoz további gondot, hanem az autóalkatrészek esetében is, amelyeket szerviz-alkatrészként az idősebb autók tulajdonosai is használnak. 

És hogy ez mennyire így van, azzal épp ma szembesültem. Olajcserére kéne vinni az autóm és napok óta nem érem el telefonon a szokásos szervizemet. Ma elkanyarodtam feléjük, hogy megnézzem, egyáltalán megvannak-e még, vagy keressek más megoldást. 

Megvoltak, messziről látszott, hogy a parkoló talán a szokottnál is jobban tömve volt jeepekkel. Bemegyek, és kiderül, hogy szándékosan nem veszik fel a telefont egy hete, ugyanis 5 hétre előre teli van a naptárjuk, plusz - és itt jön az érdekes rész - nincs alkatrész, mármint gyári, eredeti alkatrész, pontosabban csak a szokásosnál sokkal hosszabb átfutással tudják megkapni ezeket. Sőt, most már az utángyártott alkatrészek esetében is kezd megjelenni a probléma. 

Ők pedig lassan belefulladnak a megbontott, szétszedett, félig elkészült autók tengerébe, amik egyfelől foglalják a helyet, másfelől rengeteg joggal ideges tulajdonost jelentenek, miközben persze bevételt sem hoznak. Nekem meg erről rögtön beugrottak az említett olvasmányaim...

Szóval lehet, hogy amiről nap mint nap olvasunk, mégsem csak egy Hollywood-i katasztrófafilm random jelenetei. Persze nyilván elrendeződik majd ez is, előbb-utóbb, ahogy általában szokott. De abban hinni, hogy korunk gazdasága, üzleti folyamatai valamiféle (bármiféle) okosan összerakott rendszer szerint működnének, igencsak felejtős. Hogy az egész életünk mennyire esetlegesen van szervezve, mennyire nincsenek átgondolva még a jó szándékú folyamatok sem, nagyon jól meséli el egy épp  tegnap megjelent írás. Van ismerősöm, aki évek óta jósolja, hogy ez az egész 'modern élet' a nyakunkba fog omlani. És nem majd a távoli jövőben, hanem még a mi életünkben. Jómagam azért nem látom ennyire borúsan a jövőt, bár kétségtelen, hogy a fennmaradás intelligenciát, közös gondolkozást igényelne az emberiségtől. És hát ebben a versenyszámban nem vagyunk túl jók... Az említett ismerős folyamatosan egyfajta visszalépést emleget. Visszatérést a korábbi technológiák, életforma irányába, Függetlenedést a világ átellenes pontjain készült technológiák, eszközök használatától. Ami persze azt is jelentené, hogy bizony "visszább kellene vennünk az arcunkból" és csökkenteni kéne az igényeinket. Alighanem ebben a versenyszámban sem a mai kor embere a favorit, persze a szükség nagy úr lehet... Meglátjuk.

Ha van véleményetek, nyugodtan írjátok meg nekünk, akár itt, akár a szokott Facebook oldalunkon.