Az utóbbi pár évben mindent elárasztottak a 3D nyomtatásról szóló írások. A létező összes emberi-ipari tevékenységgel kapcsolatban találkozhatunk a technológiáról szóló írásokkal, beszámolókkal. Kávéfőző-tömítéstől az űrhajó alkatrészeken át a komplett hajókig vagy épp lakóházakig szinte mindent nyomtatnak már, szinte mindenre megpróbálják 'rágyógyítani' ezt a technológiát. Mindeközben az otthoni felhasználás is terjed, mára már szerintem mindenki ismerősi körében van olyan, aki foglalkozik ilyesmivel otthon, én most épp 4 barátomról is tudok, akik elkezdték kiismerni ezt a területet. Van aki vállalkozást alapított erre, de van olyan is, aki csak kedvtelésből, hobbiból nyomtat magának mindenféle tárgyakat, mondjuk az épp kedvenc filmjének figuráit.
És hogy ez most miről jutott eszembe?
Az ünnepek alatt kitaláltam, hogy most már tényleg kell egy címerállat (kabalafigura?) a stúdiónak. Ez egy gumikacsa (fürdőkacsa) lett volna, amelyik fejhallgatóval hallgat zenét. Maga a kacsa megvolt, a Tchibo kinálatában van egy abszolút klasszikus formájú, de nagyon szépen kidolgozott kacsamadár. Viszont fejhallgatót csinálni kellett hozzá. Gondokoztam több megoldáson, nyilván lehetett volna mondjuk balsafából reszelni-csiszolni két fülházat, az összekötőt meg megcsinálni valahogy papírból vagy lemezből. Csakhát most tél van, a fűtetlen műhelyben dolgozni nem olyan komfortos, itt bent a lakásban-stúdióban viszont igazából nincs hely kialakítani egy piszkosabb munkához alkalmas sarkot.
Viszont pont kezembe került egy guriga hőre keményedő gyurma. Ezzel korábban már próbálkoztam, néhány kudarc után kiismertem/rájöttem, hogyan kell kiégetni/megsütni ahhoz, hogy tényleg megkeményedjen, ugyanakkor ne deformálódjon el közben. (Nyilván márkánként változik, esetemben pont 150 fokos sütőbe teszem be egy kis zsírpapírra ültetve, a sütő középső rácsára. Alsó és felső fűtést is használok, így 10-12 perc alatt elkészül, ami egyébként a színén szépen látszik is, a piszkosfehér nyers darab szép tejeskávé színűre sül.)
Némi gyurmázás után el is készültek a fejhallgató alkatrészei. A sütés után az is kiderült, hogy egy igencsak strapabíró, kifejezetten jól reszelhető-csiszolható műanyagot kapunk végeredményül, amelyik elég szilárd, tehát vékonyra csiszolva sem lesz törékeny az anyag. A ragasztás már nehezebb dió, próbálkoztam egy darabig, mert az anyag valahogy ledobta a legtöbb műanyagra való ragaszót, végül egy klasszikus pillanatragasztó lett a befutó. Viszont miközben dolgoztam vele, folyamatosan csodálkoztam, mennyire jó is ez az anyag. Ugye általában mindenféle játékfigurát meg ékszerfélét szokás csinálni ezekből a gyurmákból, különösen a színesekből. Mostantól viszont abszolút alkalmasnak tartom használati tárgyak, apró alkatrészek anyagául is.
A projekt végül elkészült. Lehet hogy a tapasztalatok birtokában nekifutok még egyszer majd, mert most már még jobbat, sokkal részletgazdagabbat tudnék készíteni, de igazából ez is megteszi, fényképen jól mutat.
És akkor visszakanyarodva a bevezetőben írott gondolataimra: A 3D nyomtatásnak nyilván megvan a létjogosultsága, de ha teljesen egyedi terméket készítenénk, akkor ugye elég sok tervezést, agyalást, programozást igényel. Aminél időnként bizony lehet gyorsabb és célszerűbb a saját kezünkkel elkészíteni az adott tárgyat. Különösen, ha van némi manuális ügyességünk. Ezek a gyurmák (valójában persze ezek is különböző, speciális műanyagok már) nagyon széles választékban beszerezhetőek. Akár speciális igényekre is találunk megoldást. És anélkül hozhatunk létre valóban tartós, használható tárgyakat, hogy órákat töltenénk a modellezőprogramok előtt ülve, és persze a 3D nyomtató árát, meg a folyamatos problémái feletti bosszúságot is megúszhatjuk így.