A világ legszebb autója

2022.02.01. 18:20 | Írta: Gyökösi Attila

A címbéli állításhoz sajnos tartozik még egy fél mondat, de ne szaladjunk ennyire előre. Azt hiszem nem nagyon kell magyaráznom, miért az 1920-as, 30-as éveket érzem az emberi szellem, a formatervezés, az építészet aranykorának. Formákban, stílusban, építészetben az érett Art Deco, zenében és életérzésben a jazz nagyjából a csúcsot jelentette. Azóta ugyan sok mindenben változott a világ, talán itt-ott fejlődött is, de a stílus és az életérzés visszahozhatatlanul elveszett.

es7uvirwsaenqga.png

Ebben az aranykorban alkotott a címben is beharangozott autót jegyző Duesenberg cég is. A Duesenberg Motors Company versenyautók és csúcskategóriás luxusautók amerikai gyártója volt. August és Frederick Duesenberg testvérek (autodidakta mérnökök) alapították 1913-ban a minnesotai Saint Paulban, ahol kezdetben motorokat és sikeres versenyautókat építettek. A testvérek 1916-ban a New Jersey állambeli Elizabethbe helyezték át tevékenységüket, hogy repülőgép motorokat gyártsanak az első világháborúban használatos vadászrepülőkhöz. Az első világháború végén beszüntették a repülőgép- és tengeri hajtóművek építését. 1919-ben a fivérek eladták minnesotai és new jersey-i gyáraikat John Willysnek. (Igen, ez az a Willys!)

Új főhadiszállásra és gyárba költöztek Indianapolisban, ahol Duesenberg Automobile and Motors Company Inc. néven hozták létre a (luxus-) személygépkocsik gyártására alapított új vállalkozásukat. A két mérnök ugyan fantasztikus autócsodákat alkotott, számos új megoldást ők szabadalmaztattak és/vagy használtak elsőként (4 szelepes hengerfej, felül fekvő vezerérműtengely, hidraulikus fékberendezés) a kereskedelemben ugyanakkor már kevésbé voltak jók. Autóik hihetetlenül drágák voltak, mai árfolyamon számolva többszázezer dolláros járművekről, pontosabban sokszor csak alvázakról és motorokról beszélünk. (Ekkoriban még szokás volt, hogy a gyártók csak az alvázat és a hajtásláncot szállították, magát a karosszériát különböző - persze méregdrága - specialista cégek készítették, abszolút a vevő igényire szabva azt.) Az eladások nehézségeit kísérő anyagi gondokon csak ideig-óráig segített, amikor 1925-ben El Cord (szintén neves luxusautógyártó) megvásárolta a céget. Ekkortól a Cord, Duesenberg és Auburn márkák egy kézben voltak, hasonlóan magas színvonalú technikai tartalommal és minőségben készültek, de különböző stílusban. Sajnos a gazdasági válság, majd a háborút megelőző közhangulat nem használt a luxusautó iparnak, a rolót végül 1937-ben húzták le, hivatalosan a J modellsorozat tagjai voltak az utolsó Duesenberg emblémával készült autók.

Itt van néhány gyöngyszem a három gyártó választékéból:

Eddig a történelem.

Azonban úgy hírlik, bár a Duesenberg 1937-ben leállította a termelést, miután Cord pénzügyi birodalma összeomlott, egy autó még készült 1937 és 1940 között. Ez az autó koronázta meg e különleges gyártó tevékenységét.

Ez az autó a Duesenberg Coupé Simone Midnight Ghost névre hallgat.

5-64.jpg

A legendárium szerint ez a hosszú nevű autó az utolsó Duesenberg, amelyet valaha építettek, Gui (Guy) De LaRouche francia kozmetikai mágnás megbízásából, aki egy egészen elképesztő coupé-t rendelt a Duesenberg Type J alapjaira építve. (Gui De LaRouche állítólag egy film premierjén vett részt. A filmet nézve különösen lenyűgözte egy autó, amelyet a film főhőse vezetett. Megtudta, hogy az autó futurisztikus karosszériája az Emmet-Armand Coachworks of America alkotása, amely a pennsylvaniai Green Brierben található karosszériépítő műhely volt.) Az autót a szeretőjének, Simone-nak szánta ajándékul. Kérésére kéttónusú szürke festést kapott, hogy úgy nézzen ki, mint egy szellem az éjszakában. Az építést és a karosszériát pedig nem meglepő módon az Emmet-Armand Coachworks-ra bízta, akik egy Duesenberg Type J alapjain alkották meg művüket.

6-60.jpg
Emmet és Armand három év alatt elkészítette az autót, LaRouche asszisztense, Antoine St. Claire felügyelete mellett. Az autó eredeti motorját egy Duesenberg által szállított feltöltővel szerelték fel, és a tervek szerint az 1939-es New York-i világkiállításon mutatták volna be. Az építés azonban elhúzódott, ráadásul úgy döntöttek, hogy az autót Emmet párizsba szállítja, ahol LaRoche kipróbálhatja és jóváhagyhatja azt. Így is történt, a jármű eljutott Franciaországba, ahol a kozmetikai mágnás azonnal, már szürkületben próbaútra indult. 60 mérföld/órás sebességgel ment, amikor úgy döntött, hogy ideje megtudni, mit is bír az autó. Tövig nyomta a gázpedált, a kompresszor felsikoltott, a feje pedig hátrarándult a gyorsulástól, ahogy a becslések szerint 230-260 LE-s motor életre kelt. A beszámolók szerint mintegy 120 mérföld/órás sebességig gyorsult.

Másnap ahogy világosban, napfényben megnézte az autót, úgy döntött, mégsem tetszik neki a kéttónusú, szellemszürke festés, és elküldte egy garázsba, ahol folytatták a munkát a Szellemmel. Itt átfestették az autót - szintén több tónusban - lilára. 

3909562177_145e13c2c8_z.jpg

Eközben már a háború dobjai dübörögtek, Hitler ármádiája hipp-hopp Franciaországban termett. Ekkoriban sok szép és drága autót elrejtettek tulajdonosaik, hogy ne kerüljenek a nácik kezébe. A legenda szerint az ekkor már lila Simone Midnight Ghost valahol a francia vidéken veszett el a második világháború alatt. A történet még furcsább része, hogy az utolsó simításokat és a fényezést is felügyelő Emmet az autóval együtt eltűnt. Armand a híreket hallva Európába utazott, hogy megkeresse barátját és üzlettársát, de a háború forgatagában neki is nyoma veszett. A fellelhető beszámolók szerint az autót szemtanúk utoljára a Franciaországba történt szállítást megelőzően, a New York-i Kolb Showroomban látták 1940-ben.

Idáig a történet. Az egyetlen baj vele csak az, hogy ez az autó életnagyságban vélhetően sosem létezett. Bár számos makett, modell, rajz és kép található róla, életnagyságú, működő modellként nem valósult meg. Jómagam az autó egy fotójára bukkantam, ezután kezdtem utána keresni mi is ez. És eljutottam sok szép oldalra és cikkhez, de sajnos a végére kiderült, hogy bizony ez a sztori bár sokakat elvarázsolt, és sokan komolyan írtak róla, de túl sok sebből vérzik. Nyilván a net megjelenését majd 60-70 évvel megelőző dolgokra nehezebb rákeresni, ami segít az ilyen történetek megalkotásakor. (Amúgy persze számos csodás és szintén ritka/egyedi autó van ehhez hasonló, de valódi történetekkel, - nézzetek csak utána az 1953-as Cadillac Le Mans-nak - szóval akár ez a sztori is lehetne igaz.)

De ahogy a dolog most áll, ez csak egy szép ábránd, ami, lássuk be, igazán sajnálatos...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr5817052936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.02.01. 20:36:38

Tyiii, az a 851-es! Az nagyon zsezse.

Ez a Ghost se semmi. Ha volt, ha nem.

efi 2022.02.01. 22:36:25

Nyilván nem létezhetett, hiszen az első kereket el sem lehetett fordítani benne.

Gyökösi Attila · http://grundstudio.hu 2022.02.02. 06:11:23

@efi: Azért takart első kerekű autót láttunk már, például pont a Cord is készített ilyet, ezeknél a fedél is elfordul a kerékkel. www.harwoodmotors.com/vehicles/inventory_details.php?id=1329 "The suspension and chassis are extremely impressive. Cords were unit-body cars, and the original chassis is in place, albeit heavily modified and adapted to handle a fully independent Jaguar XJ6 front and rear suspension. As a result, ride quality is superb but it also feels remarkably agile on the road. The front suspension in particular is a work of engineering art, as the fenders turn with the wheels but are stationary, so the suspension moves inside without the fenders showing any movement. Impressive! The transmission is a familiar TH350 3-speed automatic and it feeds the Jaguar independent rear end with inboard disc brakes. Ground clearance is excellent, making this a car designed for the real world—even the custom exhaust system is tucked up tight. Everything underneath was color-matched to the car in true hot rod fashion, including the axles, spindles, driveshaft, and even the brake rotors themselves. It shows remarkable attention to detail. Wheels are also stock Jaguar XJ6 aluminum pieces, which fit neatly inside the skirted fenders without clearance issues, and they’re shod in 205/70/15 BFGoodrich radials all around."

gigabursch 2022.02.02. 08:06:53

@efi:
Azért az nem egy ördögi tudomány, hogy az az első kerekeket fedő lemez egy meghatározott kormányszögtől forduljon együtt a kerékkel, addig meg nem (amikor egy kocsi gyors, úgysincsenek akkora kormánymozdulatok, amikor meg akkor kormánymozdulatok vannak, akkor meg úgysem gyors... Főleg egy ügyes McPherson felfüggesztéssel, mert a toronycsapágy használható ugyanehhez tengelyként, a mozgató elemeket meg a kerékjáratban el lehet helyezni.
Amúgy légellenállásban óriásit hozna, fékek hűtésében viszont meg nem...

Nekem a túl magas padlólemez az, ami egy kicsit ergonómiátlan lenne - mai szemmel.

A multimilliárdos lennék, simán csináltatnék egy ilyen replikát. Nyilván a hajtáslánc, a fékek és futóművek nem annak a kornak a termékei lennének... Digipanel _nem_lenne_benne_ !
Aztán a sok güntervágenes, bentlís és rollszos sznob meg vakaródzhatna...
És mennék vele vidáman az autópályán, de csak 110-120-szal. Úgyis sokan meredten néznének.
Néha meg 130-140-nel...

Bár a Mozaik utcában alighanem felakadnának a szemek...

vilagnezet.blog.hu · vilagnezet.blog.hu 2022.02.02. 13:10:53

@efi:

Metafizika??? Műszaki téren? Minden létezik amiről tudományunk van, valahol, valamikor és valamilyen formában. Ugyebár Hófehérke és Micimackó is létezik, mint mesealakok. .... ha így jobban érted...Valóságos fogalommal keverted te inkább ez.

Igen az első képen lévő egybe keményfa műszerfalat lefutó egybe első oszlop alsó elemekkel nehéz elképzelni ... nem makett, 15-20 cm .... hanem úgy 1,5-1,7 m szélességben.
süti beállítások módosítása