Van nekünk egy anyánk, a Cser Kiadó és vannak testvéreink is, a Színes Ötletek és a Kapanyél. Hármunk közül a Furdancs a leglustább és persze a legszemfülesebb is. Mi is írhattunk volna egy posztot anyánk Fekete Pénteki akciójáról, de inkább lenyúltuk a tesónkét. Itt lejebb olvashatjátok.

Ha eddig csak szemezgettél az áhított kreatív könyvekkel, akkor most érdemes a tettek mezejére lépni! Fekete péntek alkalmából tényleg kihagyhatatlan kedvezmények várnak rátok az ország legnagyobb kreatív könyves kiadójánál! Nézzük csak:

A lényeg - és ezzel mindent el is mondtam- minden, azaz minden könyvre 40% kedvezmény jár november 28-án (péntek) 0 órától éjfélig!

Az összes Színes Ötletek kötetre:

A szép kivitelű, keménytáblás kézimunkás kötetekre:

És ezeken kívül természetesen az összes témakörre is vonatkozik a kedvezmény!

Kertészeti szakkönyvekre:

Barkács és mestermunka kötetekre:

Gasztromóniai könyvekre:

Kis Műterem sorozat köteteire:

A kötetekkel magatoknak vagy szeretteiteknek is kedveskedhettek, a karácsonyfa alá is kerülhetnek.

És mindezt itt találjátok: CSER KIADÓ WEBÁRUHÁZ

Épületek utólagos hőszigetelésén a legtöbbször a homlokzat szigetelését értjük, pedig családi házak esetében van egy másik lehetőség is a fűtési számla csökkentésére. Sok épület beépítetlen padlásterén semmiféle hőszigetelés sincs (a salak és a sártapasztás nem hőszigetelés!), és így a födém valósággal kiszívja a meleget a lakásból.

Az épületszigetelés összetett dolog, nem lehet büntetlenül elhagyni az egyes elemeit. Ha a falakat már szigeteltük, de a födémet még nem, akkor hőhidak alakulnak ki ott, ahol szigetelt és szigeteletlen szerkezetek találkoznak. Ezeken a hideg felületeken a levegő páratartalma lecsapódik, ami elősegíti a gombák megtelepedését. A körültekintő hőszigeteléssel viszont megelőzhető a penészedés.

A födém hőszigetelése nemcsak télen, hanem nyáron is jó szolgálatot tesz. Kánikula idején a családi ház padlásterében akár 40–50 Celsius-fokra is felmelegedhet a levegő, a meleg az egész házban az elviselhetetlenségig fokozódik. A klimatizálás költségei pedig közismertek. Elkerülhető viszont a magas villanyszámla, ha a födémre megfelelő vastagságú hőszigetelés kerül.

A régi családi házak padlásainak hőszigetelésénél több dologra is tekintettel kell lenni. A födémre elhelyezett hőszigetelő anyagok önmagukban nem alkalmasak arra, hogy azon járjanak vagy nehezebb tárgyakat tároljanak rajta. Az általában kis teherbírású − gyakran fa szerkezetes − födémek a további terhelést nem bírják, ezért a járófelület képzésére általánosan elterjedt 5 cm betont sem szabad ráhúzni. Padlásfödém utólagos szigetelésére optimális megoldás az Austrotherm Padlap. Alkalmazásával a födém hatékonyan, gazdaságosan, házilagosan is szigetelhető, és a padlás tárolási szerepe is megmarad.

A termék faforgács lap és AT-N100 típusú, terhelhető polisztirolhab hőszigetelő anyag kombinációja. A felső 8 mm vastag finom felületű teherelosztó faforgácslap megvédi a hőszigetelést a mechanikai hatásoktól, a 16-20 cm vastag hőszigetelés pedig télen-nyáron kellemes klímát eredményez a lakásban. A csaphornyos élképzés biztosítja a pontos, hézagmentes illeszkedést és a sima járófelületet. Mivel a hő fölfele terjed, egy négyzetméterre vetítve a födémen, a tetőn keresztül távozik a lakásból a legtöbb hőenergia. Éppen ezért ide mindig vastagabb hőszigetelést kell tenni, mint a falakra.

A gondosan megtisztított födémre először a párafékező Austrotherm fóliát kell felhelyezni. A fél négyzetméteres (0,5 × 1 m) táblákat szorosan illesztve, kötésben kell elhelyezni. Amennyiben a hőszigetelést véglegesnek szánjuk, az élek hornyaiba felhordott Purocol ragasztóval rögzíthetjük azokat egymáshoz, de a födémre nem kell leragasztani az elemeket. Új épületeken − ha a padlásteret később be akarjuk építeni − szintén jól alkalmazható a padló hőszigetelő elem, mert a szárazon fektetett elemek később visszabonthatók, és a födémen a lépészaj-szigetelés a belmagasság jelentős és fölösleges csökkenése nélkül elvégezhető, a padló hőszigetelő elemek pedig felhasználhatók a térdfalak és a szarufák előtti hőszigetelésként.

A kivitelezést animációs film is bemutatja.

Az összefoglalót az Austrotherm szállította.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Vannak olyan döntések, melyeket utólag nehezen, vagy sehogyan sem lehet korrigálni. Ilyen az is, amikor az épülő házunk padló hőszigetelését határozzuk meg. A falak, tetők utólagos szigetelése könnyen megoldható, de a házat nem tudjuk megemelni, hogy aládugjunk pár centi plusz hőszigetelést. Belülről, a padlóra pedig azért nem szeretünk újabb rétegeket tenni, mert a belmagasság csökkenése és az ajtók magassága jelent komoly problémát. Érdemes tehát a készülő házat alulról alaposan leszigetelni.

Az első lépés a megfelelő hőszigetelő anyag kiválasztása. A lakóhelyiségek padlójába terhelhető, sárga csíkkal jelzett Austrotherm AT-N100 hőszigetelő lemezeket kell beépíteni, minimálisan 11, de inkább 14 cm-es vastagságban. Garázsba a nagyobb terhelés miatt az Expert alkalmazás ajánlott, amit a jobb hőszigetelő képessége miatt elég 12 centiben lefektetni. Ezzel a padlón át távozó energia 80­-90%­-át vissza tudjuk így tartani, ami a költségmegtakarítás szempontjából igen jó eredmény, és a meleg felületű padló a lakás használati értékét is jelentősen növeli.

A táblákat a padló talajnedvesség elleni szigetelésének elkészítése után a sima, megtisztított felületre kell szorosan, fél tábla eltolással, kötésben fektetni. Ezután kell az AUSTROTHERM technológiai fóliát a szigetelésre teríteni, hogy megakadályozza a cementlé lefolyását a lemezek illesztési hézagaiba.

Kármentés

Meglevő épületeknél a csak akkor lehet a padlót szigetelni, ha a talajig/feltöltésig vissza tudjuk bontani a padlót, és elegendő helyet tudunk kialakítani a vastag hőszigetelésnek. Ilyenkor azért érdemes a jobb hőszigetelő tulajdonsággal bíró Austrotherm Grafit® 100-at alkalmazni, ami 10 cm-es vastagságban is megfelelő lesz. Ha ezt nem tudjuk, vagy nem akarjuk vállalni, úgy egy másik módszerhez kell folyamodnunk.

Azoknak az épületeknek, melyek padlója nem, vagy nem elég jól szigeteltek, többnyire  a fala sem megfelelő a mai kor igényei szerint. Ha pedig szigeteljük a falat, úgy lehetőségünk van arra, hogy a padlón is segítsünk egy kicsit. Ezt úgy lehet elérni, hogy a fal, illetve a lábazat hőszigetelését nem vágjuk el a padló szintjénél, hanem kb. egy méterrel túlvezetjük azt - többnyire a földbe.

Azok az épületrészek, melyek közvetlenül érintkeznek a talajjal, fokozottan ki vannak téve a mechanikai és nedvesség hatásoknak. A homlokzati hőszigetelő rendszereknél az Austrotherm AT-H80 lemezzel a talajszint felett kb. fél méterrel lehet kezdeni a hőszigetelést. Az alsó sávot, és szükség esetén a talajba is benyúló részeket nedvességre nem érzékeny Austrotherm Expert Fix lemezzel kell hőszigetelni. A hőszigetelő rendszer vakolatát (ragasztóba ágyazott üvegháló, alapozó, vékonyvakolat) vigyük le a tervezett járószint alá legalább 20 cm-el. Ezzel a módszerrel ugyan nem csökkentjük a padlón át távozó energia mennyiségét, de a padló-fal csatlakozásnál kialakuló hőhidat megszüntetjük, ami állagvédelmi szempontból is előnyös, és a padló felületi hőmérsékletét is megemeli, így komfortosabb lesz a lakás.

Az összefoglalót az Austrotherm szállította.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az autó az igazi fúr-farag embernek nélkülözhetetlen, hiszen folyamatosan szállítania kell mindenfélét. Nagyobb dolgokat épp úgy mint kisebbeket: tábla lemezt, betont, fűrészgépet, olajos hordót, de persze léceket, deszkákat, rönköket is.

Ráadásul állandóan készenlétben kell lennie, nem tudni, mikor ugrik az ember orra elé egy megmentésre váró valami a lomtalanításon, vagy mikor talál egy lezuhant repülőt vagy épp drónt, amit persze rögtön el kell vigyen haza.

Ebből egyenesen következik, hogy egy rendes furdancsos bizony teherautóval jár. De legalábbis egy alkalmatos méretű 'pickup' járművel. Nem véletlen, hogy az általában meglehetősen praktikusnak tartott vidéki amerikai emberek jó része bizony kisteherautókkal, platós pickupokkal közlekedik. Ezek ugye megfelelő, igazából korlátlan méretű szállítókapacitást biztosítanak (a korlátlant persze úgy értjük, hogy a platóról minden irányban lelóghat a szállítandó tárgy, míg egy dobozos, csukott furgon esetében a raktér mérete adott) és akár utasok szállítására is van mód.

Az amerikai pickup persze nagyobb mint a mi európai változataink (ott minden nagyobb...), ezért náluk az igazán kényelmes méretű utaskabin nem megy a raktér, és így a használhatóság rovására. Azonban nálunk a leginkább elterjedt dupla kabinos járművek esetében bizony a négyajtós utaskabin mögött már csak másfél méteres platócska marad.

A nálunk elterjedt pick up változat. 4 ajtó, nagy utastér. Mutatós és jó autó, de egy kétméteres lécből már fél méter lelóg a platóról... 

Igaz, a személyszállítás néha fontos lehet, ráadásul ezekben az autókban a második üléssor remek, zárható rakodóhelynek is alkalmas. Lévén, hogy a plató ugye nyitott, oda nyilván nem rakhatjuk mondjuk a heti nagybevásárlás reklámszatyrait. Ezek mehetnek a hátsó ülésre.

A nálunk kapható, dupla kabinos pickupok azonban túlságosan személyautós változatok már. Fényezett lökhárítók, óvni való könnyűfém felnik, sérülékeny díszburkolatok találhatóak rajtuk. Mutatósak, de igazából már túlságosan kifinomultak. 

A barkácsoló igazi járműve a kétüléses, vagy még inkább a 2+2 üléses, 'másfél kabinos' pickup! Ilyen járművet ugyan a magyarországi importőrök több márka esetén nem is forgalmaznak, de azért néhány gyártó választékában megtaláljuk. A nálunk elérhető választékból kedvencünk az Isuzu D-Max nyújtott kabinos változata. A 'másfeles' hosszúságú kabin majd kétméteres platót biztosít. És miután ez az autó a most divatos, összenyíló oldalajtókkal rendelkezik, igen jól pakolható. A hátsó üléssor persze igazából csak pót-ülés, nyilván nem túl kényelmes, viszont rövid távra mégis megfelel, ugyanakkor utas nélküli üzemmódban igen sok rakodóhelyet kínál.

A másfeles kabin, és a jó pakolhatóság megvan. De fényezett a lökhárító, szép a felni... kicsit már divatautó ez is.

Az igazán jól használható változatokat nem a kifinomult és elpuhult európai piacon kell keresni, hanem az óceán másik partjain, az Államokban és különösen persze Ausztráliában.

Fekete lökhárító és műanyag sárvédő ívek, acél felni. Kenguru rács, kötözésre és fellépésre alkalmas masszív vasak. Ez a mi autónk! Csak hát rossz oldalon van benne a kormány...

Az alábbiakban összeszedtünk pár igazán jól használható kivitelt és extra funkciót, ami bemutatja, miért is annyira jó találmány egy ilyen autó:

A hókotró feltét egyértelműen király találmány:

A három tengely már kevésbé, de nagyon mutatós:

A fegyveres változatot legalábbis lehetséges opcióként érdemes észben tartanunk, a világ veszélyes hely...:

Egy platós autóra tényleg minden felfér, motorok épp úgy, mint mondjuk egy komplett kunyhó:

De ha minden kötél szakad, akár néhány ember is:

Szóval, most már gondolom minden olvasó számára egyértelmű, hogy a pick up az autók királya. Igazi munkaeszköz, nem divat- és pláne nem félteni való vagyontárgy. Hanem bizony egy használatra és munkára született eszköz. Épp nekünk való...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Pár hete/hónapja írtam két posztot itt a Furdancs blogon előbb a betegeskedő, majd a meggyógyított kávéfőzőmről. Akkoriban nagy volt az öröm, hogy sikerült kifogni a tervezett avulás rémén, és némi vízkőmentesítés meg tisztogatás rendbe hozta a masinát.

Sajnálattal kell közöljem a tisztelt egybegyűltekkel, hogy az örömünk korai volt.

A mai napon, délelőtt 10 órakor a kedvenc kávéfőzőnk szivattyúja feladta az életért és a minőségi kávéért folytatott, hosszú éveken át tartó küzdelmet. Miután megfelelő donor nem áll rendelkezésre, és az új műszív szivattyú beszerzése indokolatlanul és finanszírozhatatlanul magas kiadást jelentene, kávéfőzőnk békében hagyjuk távozni egy árammal és minőségi kávéval jól ellátott, vízkő nélküli világba.

A gép földi porhüvelyét valamely későbbi, steampunk szobrunkban fogjuk felhasználni, ezáltal mintegy megőrizni e sokat teljesítő berendezés emlékét. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Gondolom, többen vagyunk olyanok itt a Furdancs blogon, akiknek a hétvége, vagy épp egy-egy nap munkaszünet arról szól, hogy: „de jó, végre meg tudom csinálni otthon ezt, meg azt, meg amazt…” Mert csinálni való mindig van, és mindig több, mint amennyi idő. Állítólag léteznek olyan idegen galaxisokban élő létformák is, ahol az a szokás, hogy hétvégén leülnek a fotelbe pihenni, de olyanokat  erre felénk még nem látott senki, nem is igen hiszik el ezt a mesét az itteniek.

Az én mostani hétvégém így nézett ki:

A terv elsőként azt irányozta elő, hogy neki kell állni végre a bojler projektnek. Bojlerről már sokat írtunk itt a blogon, én is túlestem már egy felújításon, de annak már több éve, mostanra megint aktuálissá vált. Miután két bojler is van, az újabbik lesz rendberakva, és az megy a régi helyére a falra. (Mert ezt fektetve is fel lehet szerelni, nem csak állítva.) Megnéztem a neten, mindent lehet kapni hozzá, de először is szét kellett szedni, hogy tudjam milyen belül, mit kell cserélni rajta.

Mint látható igazából meglepően korrekt belül, vízkő is alig van benne, csak a védőanódot kell cserélni, meg persze kell egy új tömítés (elvileg azért lett ez a bojler évekkel ezelőtt kivonva a szolgálatból, mert picit eresztett a tömítés mellett). És persze újra kell vezetékezni, mert egy ideig egy félvad degu-kolónia volt bezárva az emeleti fürdőbe, (azért oda, mert az volt az egyetlen helység, ahonnan nem tudták kirágni magukat, csempét még a degu sem eszik) és a bojler vezetékeiről ügyesen lerágták a szigetelést.

Szóval ez a pont kipipálva, jövő hétvégére lesz remek ’új’ bojlerem.

A következő pont mindenféle alomtálca készítés volt a tél miatt megszaporodott macskaállománynak. Ugyanis télen itt vidéken, a szántóföld mellett mindig megszaporodik az állomány, a nyáron csak távolról, látásból ismert szabad vadászok ilyenkor az ember közelébe húzódnak. És tapasztalatból tudom, hogy nem árt pár biztonsági almos ládikó a verandára.

Aztán neki kellett állni a pince téliesítésének, felrakni a téli szigetelő táblákat a pince ablakokra, mert ott megy a ház bejövő vízvezetéke a kispincében az ablak mellett a falon kívül, és mínusz 20 fok alatt szokott ezzel gond lenni. (Bizony, mínusz 20. Pár faluval arrébb van az ország leghidegebb pontja.)

Ezután jött volna az autó téliesítése, de erre már nem is maradt idő, mert persze millió apróság jött közbe, ami nem volt a listán, de mégis el kellett végezni. Fát hordani, beszélgetni a juhásszal (akinek a biciklije van) meg kitalálni milyen ajtót csináljak a vízóraaknára, mert a korábbi, amit ideiglenesen, pár hétre tervezve csináltam vagy három éve, szóval az beszakadt egy kövér birka alatt.

Ezután végre leültem a gép mellé, hogy dolgozzak kicsit. Jó lett volna közben valami zene, úgyhogy a PC melletti kis zenegépbe beraktam egy CD-t. Pontosabban beraktam volna, de persze megint nem nyílt ki a CD tálca. Ez régi probléma, általában némi feszegetés elég neki, de most 2 cm után megállt és megszorult, se ki, se be, viszont fura, leállíthatatlan zúgást produkált. Végül is szétszedtem, mert gondoltam, hogy a zúgás egy terhelés nélkül forgó motortól lehet, ami a megszorult CD tálca miatt nem kap leállító jelet. Kiszedtem mind a 11 csavart a burkolatból (mi a bánatért kell 11 csavar egy ekkora bádogdobozhoz?) és ki is derült, hogy jól gondoltam, a nyitó mechanika szíja leugrott a helyéről. 

Pontosabban ez már rég nem szíj volt, hanem egy tojás formájú megkeményedett műanyag izé… Ügyesen helyettesítettem egy alkalmatosnak tűnő befőttesgumival, és most remekül működik. (Az összehasonlító képen fehér gumi van, de beszerelésre kék került, mert az jobban illet a szerkezet színéhez, meg a kék gumi sokkal inkább 'audiofil'.) Jobb, mint az elmúlt években bármikor! Szóval sikerélmény. Visszavarázsoltam a csavarokat, és már pörög is benne a Judah Riddim.

Most már végre tudok dolgozni kicsit a blogokra is. Holnap szerencsére itthon leszek, úgyhogy végre lesz időm a ház körül rendberakni pár régen elmaradt dolgot, csinálom is a listát mindjárt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ott hagytuk abba, hogy a hőszigetelő táblákat felragasztottuk a homlokzatra. A következő lépés a felületet becsiszolása. Erre azért van szükség, mert egy egész háznyi felületen nem lehet milliméter pontosan dolgozni - de az ilyen kis eltéréseket is észre fogjuk venni. Hogy ezt elkerüljük, a táblák illesztéseinél előforduló kisebb eltéréseket egy durva smirglivel le kell csiszolni. Ez a munkafázis nem hagyható el. A Grafit® Reflex használatánál a védő festéket is ilyenkor távolítjuk el.

Amennyiben új építésű, tiszta beton- és téglafalak hőszigetelése a feladat, úgy a ragasztás kellően rögzíti a hőszigetelő anyagot. Minden más esetben viszont további rögzítés szükséges (dübelezés), különösen régi épületek vakolt falai esetében. Négyzetméterenkén legalább 6, a falazat anyagának megfelelő, és a falazatban kellően tartó dübelt kell választani. Utóbbiba az is beletartozik, hogy a vázkerámia téglában a dübel helyét nem ütvefúróval fúrják ki, mert az ütő igénybevétel szétroncsolja a tégla vázát, és alaktalan, rögzítésre alkalmatlan üreg keletkezik a hőszigetelés mögött.

A következő fázis az úgynevezett hálózás. A két ragasztó réteg közé elhelyezett üvegháló erősíti, védi a hőszigetelést. Az alkalmazott üvegháló, csak speciális, "lúgálló" üvegszálból készített termék (a lúgállóság azért szükséges, mert a ragasztó lúgos kémhatása különben tönkre teheti a hálót). Szúnyogháló, csirkeháló (megtörtént esetek) nem alkalmazható! A hálóbeágyazás legfontosabb része a ragasztó alákenés. Eszerint az első fázisban mindig a beágyazó rendszerragasztót kell felhordani, majd abba ágyazni az üveghálót a min. 10 cm-es átfedéses toldásokkal, majd átkenjük az egész felületet friss ragasztóval. Nem a lelógatott ragasztót kenjük be sárral - akarom mondani ragasztóval, mert az nem lesz hosszú életű védelem. Mindig rozsdamentes szerszámmal kell dolgozni (a következő munkafázisnál, a vakolásnál is!), ha el szeretnénk kerülni, hogy a leváló apró fémdarabok rozsdás levet eregessenek az évek során a homlokzaton. A, jól elkészített  ragasztó rétegen nem üthet át a háló színe, de még a mintázata sem látható. Ez már csak azért is fontos, mert a sík felület érdekében a megkötött ragasztót megint be kell csiszolni, és ha vékony a ragasztó a háló felett, úgy a csiszolással megsérülhet a háló is.

A végső, látható felületet a vékonyvakolat (köznyelvben a színezés) adja meg. Sokféle vakolat van ma már forgalomban, ennek kiválasztása szakember feladata, de műszakilag a leggyakoribb EPS hőszigetelésekre minden vakolat felhordható. A vakolás előtt alapozóval át kell kenni a felületet, és annak megszáradása után lehet vakolni. Várható alacsony (+5 ^oC alatt), vagy igen magas hőmérséklet (30 ^oC felett), csapadékos idő (eső, köd) erős, viharos erejű szél esetén, ajánlott halasztani a munkát. A munka megkezdése előtt ajánlatos minden vödrön ellenőrizni azok tartalmát (típus, színszám, szemnagyság, gyártási sorozatszám, stb. szerint), hogy azok egyezőek legyenek! Sorozatszám-eltérés esetén, fel kell bontani az eltérő számozású vödröket, alaposan át kell keverni, majd összehasonlítást kell végezni színükben, szemszerkezetükben, konzisztenciájukban. Különbözőség esetén, (azonos vakolat típus, -színszám, -szemcseméret mellett!) javasolt egybekeverni az anyagokat, vagy egymástól határozottan elkülönülő felületekre hordani fel! Érdemes még vakolási próbát is végezni, mert kültérben, nagy felületen másképpen hatnak a színek mint egy kis mintán vagy színkártyán.

A leggyakoribb vakolatfajta a 2 mm-es gördülőszemcsés dörzsvakolat. A gördülő szemcsék, barázdákat húznak a tömör, finom szemcsézetű felületbe, a dörzsölési (vízszintesen, vagy függőlegesen egyenes, körkörös, ferde) iránynak megfelelően. A homlokzatszínezést föntről lefelé kell végezni. Egy homlokzati egységet egyhuzamban, leállás nélkül kell elkészíteni. Elválasztani színhatárképzésnél, tagolásoknál, ereszcsatorna ejtővezetéke mögött, vagy tudatosan beiktatott leragasztott elválasztásnál lehet.

És végül amit nem lehet másra lőcsölni: a karbantartás

Az elmúlt évtizedek tapasztalati azt mutatják, hogy a hőszigetelő rendszerek várható élettartama meghaladja a 75 évet. Ezt azonban csak a jó gazda gondosságával járunk el. A  legnagyobb igénybevételnek a felületi kéreg van kitéve.  Az egyszerű porlerakódás lemosással megszüntethető. Olajos, kormos szennyeződések (kipufogógázok, tüzelő berendezések égéstermékei, stb.) mosószeres vízzel, vagy gyári homlokzattisztító oldatokkal távolíthatóak el. Algás, penészgombás, mohás, zuzmós falak tisztítása történhet egyszerű nagynyomású hideg vizes lemosással (max. 20 bar), szükség esetén mechanikai (kefés) segítéssel kiegészítve és/vagy gombaölő hatású vegyszeres kezeléssel. Abban az esetben, ha a homlokzati felület felújítása szükségessé válik (műszaki-, esztétikai, vagy más okból -pl.: új szín, vagy textúra iránti igény-) akkor el kell dönteni, hogy átfestés, vagy újravakolás történjen.

A cikkek megírásában jelentős mértékben támaszkodtam a Magyar Építőkémia és Vakolat Szövetség gondozásában megjelent "Bevonatréteggel ellátott, többrétegű ragasztott táblás homlokzati hőszigetelő rendszerek (ETICS-THR) kivitelezése - Kivitelezési irányelv" című kiadványára.

Az összefoglalót az Austrotherm szállította.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A cím persze megtévesztő lehet, sok olvasó fejében talán elsőre nem is áll össze, miről is lehet szó... Steppelt paplant, tollal töltött paplant, műszállal töltött paplant, téli-nyári paplant persze már láttunk, de mi a fenének kellhet oda drótfonat?

Természetesen blogunk továbbra is inkább a barkácsolással kíván foglalkozni, és bár kétségtelen, hogy egy hálószoba is tartogathat érdekes meglepetéseket, jelen posztunk főszereplője nem a hálószobákban lakó paplan, hanem a házak szigetelésében használatos speciális termék. A táblás és a tekercsben kapható szigetelőanyagokról már írtunk sokszor. Azonban vannak olyan esetek, amikor ezek az anyagok nem könnyen rögzíthetőek a szigetelés közben. Vagy mert ferde a szigetelendő felület, vagy mert vékonyabb szigetelésre van szükség, és a vékony réteg nem elég stabil és önhordó. Számos ok lehet, ezekre kínálnak megoldást az olyan szigetelőanyagokból készült tekercsek, ahol a szigetelő anyag valamilyen, a kellő stabilitást és szilárdságot biztosító hordozó/erősítő felületre van feldolgozva. Sokszor hő vagy tűzvédelem miatt van szükség az ilyen termékekre, hiszen mondjuk egy acélhálóval megerősített kőzetgyapot termék igen komoly hőhatásnak is képes ellenálni.

A Knauf Insulation választékában eddig is szerepeltek ilyen termékek, azonban nemrég az ezeket gyártó üzem megújúlt, új gyártósort kapott. Az itt készült drótfonatos termékek három területen is tökéletesítésre kerültek. 

Tökéletesebb kicsomagolás: 

Az optimális szállítás érdekében termékeket fólia zsákkal védik, amely adott esetben lehetővé teszi a termék rövid idejű tárolását kültéren is. A tartós fólia zsák véd az időjárás viszontagságaitól, a hulladék gyűjtésére is alkalmas. A tekercs speciális perforációval ellátott csomagolása lehetővé teszi a gyors és precíz kicsomagolást.

Tökéletesebb szállítás:

A tekercsen található műanyag pánt feszesen tartja a terméket és megakadályozza kinyílását. A termék hordozása során szintén előnyös, segít a könnyebb mozgatásban. Ez az egyetlen felmerülő szemét a közvetlen beépítésnél, tehát az összes hulladék elfér a zsebben.

Tökéletesebb beépítés:

A gyorsabb és hatékonyabb munkavégzés érdekében is több fejlesztés történt a terméken. Észrevehetően kevesebb por képződik a termék kicsomagolásakor, ezáltal tisztább és kényelmesebb munkavégzést biztosít. A jelöléseket a fenntarthatóság érdekében hőálló tintasugaras nyomtatással végzik. A továbbfejlesztett tűzésnek köszönhetően nagyobb stabilitást, csökkentett kiporzást és egységes megjelenést tapasztalhatunk. Mindkét végén meghosszabbították a dróthálót a könnyebb felhelyezés és rögzítés érdekében (50 mm-es vastagságtól).

A drótfonatos paplanok szélessége 500 vagy 1000 mm lehet, vastagsági lépcsőik 30–120 mm között, hosszúsági lépcsőik 2000–6000 mm között sávosan változnak. Az általános termékeken felül horganyzott acélhálóval és rozsdamentes huzaltűzéssel, vagy rozsdamentes acélhálóval és rozsdamentes huzaltűzéssel is kapható drótfonatos paplan. Minden termék egyoldali alumíniumfólia-kasírozással is rendelhető. Hagyományos termékeket alkalmazva a szigetelést a csomagolásban kell tartani mindaddig, amíg a tekercs a beépítés helyéhez nem érkezik. A Knauf Insulation kínálta paplanokról azonban – az új pántolásnak köszönhetően – már hamarabb eltávolítható a fóliacsomagolás, az alkalmazás helyén csak a pántot kell levenni. A pántolással a termék a csomagolás eltávolítása után is tekercsben marad, így szállítható és tárolható is, minimálisra csökkentve a munkaterületen felhalmozódó csomagoló anyagot, megkönnyítve a munkavégzést.

Szóval megint kaptunk egy, a korábbinál könnyebben kezelhető szigetelő terméket. Igazából szinte hetente lehetne hírt adni egy-egy ilyen újításról, az biztos, hogy a házunk szigetelésének halogatása egyre kevésbé fogható a macerás és nehézkes munkára, vagy a nehezen felhasználható szigetelő anyagokra.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Teherbíró, sík falakon, amilyenek a panellakások betonfelületei, különösen helytakarékos kialakítási módszerként kínálkozik a gipszkarton lapok közvetlen felragasztása pl. ragasztógipsszel vagy ásványi anyagokból készült ragasztóhabarccsal. Ezáltal a felhasznált lapok vastagságától függően csak mintegy 10 vagy 13 mm-rel nő meg a falvastagság.

Anyagszükséglet: 12,5 mm-es gipszkarton lapok, hézagoló- és glettelőgipsz, mélyalapozó, hézagerősítő szalagok, ragasztógipsz.

Ennél a szerelési módnál még a paneleken kívül szerelt elektromos vezetékek eltakarása is nehézségek nélkül megoldható oly módon, hogy kábelcsatornákkal ellátott szegélyléceket dűbelezünk a kész gipszkarton burkolat elé. Így később a felszálló vezetékek felszerelése után tetszőleges számú elektromos dugaszolóaljzat helyezhető el anélkül, hogy falat kellene vésni. Az ilyen szegélylécek különböző vezetékcsatornáiban egyéb (pl. antenna- és Hifi-) kábelek is elhelyezhetők, ezeket tehát szintén rejtve és tisztán fektethetjük le.

Mielőtt a falakat burkolnánk, az aljzatot meg kell tisztítani a tapétától és egyéb, a tapadást megnehezítő maradványoktól. Ezután tapadó alapozást hordunk fel, amelynek meg kell száradnia, mielőtt a ragasztógipszet felhúzzuk.

A ragasztógipszet a gyártó utasítása szerint vízzel keverjük ki és rövid idő után simítókanállal alaposan átdolgozzuk, míg csomómentes, egyenletes, masszaszerű állagot nem ér el.

A ragasztógipszet simítólapáttal hordjuk fel, és az egyenletes elosztáshoz 4 mm-es fogazású lapátkával átfésüljük.

A ragasztóanyagot mindig a fal teljes magasságában, bő 60 cm széles sávon hordjuk fel, majd egyik gipszkarton lapot a másik után a friss ragasztóágyba helyezzük és odanyomjuk.

Egy hosszú beállítóléccel ellenőrizzük, hogy a gipszkarton lapok a falon egy síkban fekszenek-e. A kissé elálló részeket a felület megnyomásával szüntetjük meg. Ha a burkolat egy napon és egy éjjelen át kötött, a hézagokba erősítő szalagot ragaszthatunk, glettelhetjük, majd csiszolhatjuk a hézagokat, és pótolhatjuk az esetleges egyenetlenségi hiányokat.

Ha a gipszkarton lapokat tartólécekre szereljük fel, a szokásos módon önmetsző gyorsépítő csavarokat használunk. Ezt követően a csavarok helyére és az illesztési hézagokra a szokásos módon erősítőszalagokat ragasztunk, gletteljük és csiszoljuk. Aki a csavaros szerelést választja, tartóvázként lyukasztott fém kalapprofilokat használhat. Ezek csak kb. 15 mm vastagok, vagyis a tetőlécekhez viszonyítva a szerkezet egy-egy falon 1,5 cm-rel vékonyabb lesz. Ily módon a 3 cm vastag tetőléces szereléshez viszonyítva helyet takaríthatunk meg. A kalapprofilokat ugyanakkora távolságban szereljük fel, mint a tetőléces vázat, vagyis vízszintes elrendezésnél egymástól 42 cm-re, függőleges szerelésnél pedig 30 cm-re.

A kalapprofilokat leélezett széleiken át legfeljebb 100 cm-es közökben dűbellel a falra erősítjük, amihez beütődűbeleket vagy beütő-horgonyokat, illetőleg terpesztő-dűbeleket használunk. Kalapprofilok helyett 16 mm vastag léceket is használhatunk. Ezeket műanyag beütődűbelekkel vagy normál terpesztő-dűbelekkel legfeljebb 100 cm-es közökben erősítjük fel az aljzatra. Ez az anyag 12,5 mm vastag gipszkarton lapok és 25 mm hosszú önmetsző gyorsépítőcsavarok alkalmazásakor éppen elegendő ahhoz, hogy a gipszkarton lapokat felerősítsük és a csavarfejeket elég mélyen besüllyesszük.

Ennek a szerelési módnak alapfeltétele - éppúgy mint a ragasztógipszes módszer vagy a kalapprofilos tartóváz esetében - a teljesen egyenes, sík aljzat, mivel az anyag csekély vastagsága és a lécezés ebből eredő hajlékonysága nem teszi lehetővé, hogy az egyenetlenségeket távtartó alátétekkel szüntessük meg.

Tanácsok a tartóváz faanyagának megvásárlásához
A faanyagot lehetőleg jóval a beépítés előtt vegyük meg, és lehetőleg azon a helyen tároljuk, ahol később felhasználjuk. A fát mindig fektetve tároljuk. Az egyes faelemek közé 50 cm-es közökben helyezzünk egyforma vastagságú lécdarabokat azért, hogy a faanyag szellőzhessen. Fóliába csomagolt fát csak közvetlenül beépítés előtt csomagoljunk ki. Ha a fólia nem sérült, a fóliába csomagolt fa nedvességtartalma többnyire nem haladja meg a 15 %-ot. Folytatjuk

A gipszkarton korunk kedvelt szárazépítészeti megoldása. Szakszerű felhasználásához ajánljuk Erich H. Heimann: „Gipszkarton lapok felhasználása” című szakkönyvét. Néhány fejezetet - a szerző engedélyével - kedvcsinálóként adunk közre belőle, ezt olvashatták a fentiekben. A teljes könyvet megvásárolhatja a kiadó webáruházában.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Faipari tanácsok következnek lakkozás, lazúrozás előtti felületkezelésről. Bátorkodtam egy ártatlan lambériadarabot csíkokra vagdalni és áztatni, kenni, pácolni, ezzel illusztrálva a leírtakat. Ha a kis felbontású fotókon szinte egyformának tűnik is mindegyik állapot, de az ecset "húzásán" és a festék fogyásán meglátszik a különbség a kezelt és kezeletlen anyag között.

Az alapanyag, száraz lambéria némi csiszolás után

Tökéletes felületkezelés csak megfelelően előkészített fafelületen lehetséges. Nagy szerepe van a szakszerű csiszolásnak. Az első hibát itt követik el a legtöbben. Hiába a drága lakk, minőségi viasz vagy lazúr, bútorunk nem lesz tetszetős, ha nem készítünk megfelelő alapot neki. Ha a felület kitöredezett, karcos, kezdjük durva csiszolóanyag használatával.

Itt a bizonyíték, hogy a nem kellően csiszolt anyag az első réteg lazúr után kissé kiszálkásodik

Általában elég a 80-as papír, de egyes esetekben (pl. keretek kiálló csapvégeinek szintbecsiszolása, vagy egalizáló csiszolás) 60-as papírra is szükség lehet. Lehetőleg szálirányba csiszoljunk, vagy azzal 5-10 fokot bezáró irányban. Így elkerülhető a karcos, „csíkos” felület kialakulása. Fenyőfánál, puhafáknál esetenként indokolt lehet a keresztszálú csiszolás is.

A finoman csiszolt alapanyag már az első festés után tapinthatóan simább

A csiszolást ezután 100-120, keményfa esetén 150-180-as papírral fojtassuk. A szemcseméretet csak fokozatosan finomítsuk, hiszen csak így tüntethetők el az előző csiszolás nyomai. Figyelem, a kopott 100-as nem helyettesíti a 150-es papírt! Így a rostokat csak visszapréseljük a felületbe, melyek majd a pácolás vagy a lakkozás során fognak újra „felágaskodni”, felületünk érdes lesz!

Fapácokból széles színpalettát kínál a kereskedelem vizes és szeszes kivitelben. Én a vizest használom, mert természetes és szagtalan. A végső árnyalatot befolyásolja a vizes oldat töménysége, valamint az áztatás ideje (egy vagy többrétegű felhordás).

Bonyolult felületek
Mi tegyünk, ha a nem egyenletesen lapos felületet kell finomra csiszolnunk, melynek mintái közé nem fér be a csiszolópapír? Az alábbi ábrán látjuk, hogyan fekszik fel a papír a kiemelkedő felületekre. Kézzel simítva is csak mérsékelt eredményt érhetünk el.

Előrebocsátom, a bemutatott Scotch-Brite™ kézi lapka fémtárgyak simogatására készült, de a kreatív anyagfelhasználás jegyében tettem vele egy próbát faanyagon is. Jelek szerint a dörzsi szivacshoz hasonló laza szövet anélkül kitölti a réseket, hogy a közelebbi felületeket erősebben igénybe venné. Nem törik meg összehajláskor, mint a csiszolóvászon, van húzása, rugalmas helykitöltés jellemzi és nem ereszti szálait.

Kétféle színben, érdességben kapható a legfinomabb csiszolóvászon helyett-mellett. Úgy tűnik, legjobban az első réteg lazúr-lakk lesimítására használhatjuk faanyagok felületkezelésénél.

Felvizezés
Ha később pácolni akarunk (különösen vízpác esetén), nem maradhat ki a „felvizezés”, de lakkozásunk is tetszetősebb lesz. Ezt alaposan kicsavart ronggyal végezzük. A nedves anyaggal végigtöröljük a felületet, éppen csak a felületét megnedvesítve. Ne áztassuk el az anyagot, csak a felületét nedvesítsük! Várjuk meg a teljes száradást! Felületünk ekkor kissé érdes lesz, a víz felhúzza a csiszoláskor visszanyomott rostokat. Ha ezt a műveletet kihagyjuk, a pácolás, vagy az első lakkozás lesz szálkás, érdes.

A fotón nem látszik, de lazúr valóban jobban kiszálkásította az anyagot, mint a kezeletlen mintát

Száradás után 150-es papírral, vagy 120 (esetleg 150-es) csiszolószivaccsal csiszolunk.
Használhatjuk vizezés helyett a Milesi szállekötőjét is (XHC-1), ez egy vizes emulzió, melyet különböző mennyiségű vízzel lehet hígítani. Vigyázzunk vele, mert csökkenti a pácok, lazúrok színező hatását. Színpróba készítése szállekötő használata esetén melegen ajánlott! Használata hossztoldott ablakfrízek esetén is célszerű, így elkerülhetjük a különböző nedvszívású darabokon kialakuló „foltos”, „parkettmintás” rajzolatot.

Olajozott felületkezelés
Legismertebb anyaga a lenolaj. A legolcsóbb, legegyszerűbb, legegészségesebb szer a piacon. Ez egy száradó olaj, a levegő oxigénjével reakcióba lépve szárad. Kötőanyagként használják olajfestékek, lazúrokhoz, lakkok gyártásához, de önmagában is jó felületkezelő anyag. Kiemeli a fa rajzolatát, élénkíti színét. Lassan szárad, ezért felületkezelésre inkább a belőle készített kencét használják, vagy hígított változatait (olajos hígító, vagy félolaj). Alapozni hígított változata javasolt, mert jobban beszívódik a fába.

Felhordása legegyszerűbb ecsettel. A felületen maradt anyagot az eldolgozás után töröljük vissza, mert ragacsos, ráncos foltokat hagy a felületen. Alapozás után finom papírral csiszolunk, majd újra kenjük. Lenolajkencéhez minden festékboltban hozzájuthatunk. Ha tartós védelmet szeretnénk, célszerű legalább két réteget felvinni. Időnként célszerű egy-egy felújító kezeléssel felfrissíteni a felületet. (Az igénybevételtől függően 1-2 évente).
A lenolajkence jó alapozó az olajfestékek ill. viaszolás alá. Ne használjuk kültéren csak önmagában, mert előbb-utóbb beszürkül, befeketedik a fafelületünk.

Az első réteg lazúr hígíthatjuk kicsit, a másodikat finom csiszolás után - épp csak végigfuttatva a csiszolóvásznat vagy a fent említett kézi lapkát  - már gyári sűrűségben kenjük fel.

Gondos csiszolással akár ilyen felületet is kialakíthatunk

A szakmai tippekért köszönet a Faipari mesterfogások oldalnak, a teszt alá vett kézi lapkáért pedig a 3M-nek.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.