Az elmúlt napokban több írás érkezett Időrkipta pályázatunkra. Köszönjük és - változtatás nélkül - örömmel közöljük őket a beérkezés sorrendjében. A június 10-i határidő még messze van, tehát akiben eddig csak fogangatott az ötlet, még e-mailra vetheti gondolatait.

Emlékeztetőül: Az ötleteteket a furdancsblog@gmail.com címre várjuk június 10. éjfélig, minimum 500, maximum 1000 karakterben. Nem kapcsolási rajz mélységű leírásokat kérünk, de több legyen, mint néhány "Napcella a tetőre" jellegű mondat.

Bertók Attila

Én a Seebeck-effektusra alapoznám a szerkezet működésének biztosítását.
Csak röviden utalva: Két, különböző anyagi minőségű vezetőből álló kör illeszkedési pontjait különböző hőmérsékleten tartjuk, akkor a körben áram fog folyni. A feladat az, hogy a két pont hőmérséklet-különbségét garantáljuk. (a különbség nagysága nem lényeges, egyszerű elektronikai eszközzel biztosítható, hogy egy kimeneten állandó feszültség legyen.)
A Föld hőjét használnám. Két szondát eresztenék le. Az egyik 20-30 méteren lenne, itt a hőmérséklet 10-20 °C, állandó. A másik mondjuk 1000 m-en, itt 70-80 °C a hőmérséklet, állandóan. A kapott termofeszültség alkalmas lehet egy kis időzítő meghajtására.

Kocsis Ferenc

Az időzítő áramkör folyamatos táplálása nem követelmény, ha 100 évről van szó. Hiszen simán lehet olyan időzítőt is készíteni, ami nem másodperces léptetésű, hanem órás, napos vagy éves. Így két lépés közt áll a szerkezet és nem fogyaszt áramot. Ha mondjuk évente csak egyszer léptet a rendszer, a szünetet a tápegység fölhasználhatja a lassú, de biztos töltődésre. És amikor az utolsó, 100. évhez ér, beindít a nagyléptető egy kisléptetőt, ami már másodpercenként számol a végső időpontig, hogy teljes pontosságot kapjunk.

Két megoldást javaslok a tápegységre:
1. Hőelektromos átalakító a szabadban, egy épület lapos tetején, ahol nincsenek a közelben fák (például mert körben le van betonozva vagy mert olyan magas az épület, hogy a legnagyobb fák lombkoronája sem érhet fel odáig, hogy árnyékolja vagy mert egy meredek sziklaszirt csúcsára épült). Amikor rásüt a nap, csekély árammal tölt egy elemet az épületben. Amikor az elem feltöltődik (mindegy, hogy télen vagy nyáron), ezt észleli egy töltöttségmérő, ami erre beindít egy vízszivattyút az épületben (jól hőszigetelt szobában, ahol télen is 0 fok fölött marad a hőmérséklet a hungaropán tetőablakokon besütő napfény miatt vagy mert meleg éghajlaton épült a ház, ahol sosincs fagy), ami felnyom pár liter vizet egy alacsonyan lévő, zárt tartályból (ne legyen párolgás belőle) egy magasan lévő tartályba (ha mégis van párolgás, a vízveszteség a tetőről levezetett esővíz csatornán keresztül pótolható, nem részletezem a túlfolyót). Apránként. Amikor a felső tartály megtelik, egy WC tartályból kölcsönzött rozsdamentes úszóbója kinyit egy csapot és a víz visszafolyik az alsó vödörbe egy másik csövön át. Közben megforgat egy vagy több műanyag lapátkereket, amik biciklidinamókat hajtanak, amik feltöltenek egy másik elemet. Alternatív megoldásként víz helyett lehet fagyállót is használni hűvös éghajlatú vidéken.

Van tehát két elemünk, amik folyton töltődnek és merülnek, de felváltva. Mialatt a hőelektromosan töltött töltődik (azaz még nincs benne energia), a másik még fel van töltve. Mire a dinamókkal töltött magától lemerül, a hőelektromosan töltött feltöltődik és átadja a víz mozgási energiáján keresztül a töltést neki. Ha mindkét elem rá van kapcsolva a napos vagy éves léptetésű időzítőre, valamelyikben vagy a kettőben együtt mindig biztos lesz annyi töltés, hogy az elég legyen a léptetéshez. A rendszer gyenge pontja az elemek újratölthetőségének száma. Egy boltban kapható átlagos elem állítólag 4000-szer tölthető újra (a sajátjaimmal még nem tartok 100-nál sem), ami 100 év alatt 9,125 napos töltési-merülési ciklust tesz lehetővé. És az idő múlásával számolni kell az elemek hatásfokának romlásával is, így a teljesítményüket túl kell méretezni a léptető fogyasztásához képest. Szóval elvileg megoldható a feladat. A végén a kisléptető energiaszükségletét úgy kéne megoldani, hogy az egy kvarcórába való gombelemről menjen (olyan kis fogyasztású legyen), amit a nagyléptetőről a kisléptetőre való átváltás előtti utolsó lépésnél kezd el feltölteni a rendszer a két elemről. Ez több, mint egy évig bírni fogja (tapasztalataim szerint a karórámban 2-3 évig bírja az elem). És ennyi.

2. Ha kisléptetővel akarjuk végigcsinálni a 100 évet, a legjobb egy nagy folyón lehorgonyzott úszóstégre építeni a szerkezetet és egy nagy, masszív lapátkereket meríteni a vízbe, ami a vízállástól függetlenül mindig belelóg a folyóba és állandóan forog, áramot szolgáltatva a ketyerének. A nagy folyók sosem száradnak ki (mély vízben kell lehorgonyozni, sziklás meder fölé az alsó szakaszon, ahol a folyó esése miatt nincs üledék lerakódás és szigetképződés, mint például a Vaskapu átjáró), a Kárpát-medencében legalábbis. A horgonyok és a hajótest legyen masszív, jégzajlás álló anyagból, éles orral, ami szétvágja a nekiütköző jégtáblákat. A lapátkereket értelemszerűen a legvédettebb helyre kell tenni, középre, a hajótestben kialakított medencébe, hogy oldalról védett legyen az uszadéktól is. A kerék egy elemet tölt, arról megy a léptető.
És ennyi.

  Gál András
Legegyszerűbb megoldás: beszélni kell a legközelebbi maxwelldémonnal. "Felfigyeltünk eddigi munkájára, melynek során fáradhatatlanul nyitotta-zárta az ajtót a gyors, illetve lassú molekulák előtt. Mivel feladatát kifogástalanul végezte, új, igen fontos - ráadásul sokkal kényelmesebb - beosztásba helyezzük: a továbbiakban semmi más dolga nem lesz, mint hogy pontosan 100 év múlva nyomja meg ezt a gombot!"

Horváth László
Saját ötlet, kifejezetten alacsony  büdzsére:
- nem tartósan fagyos éghajlat
- 1 m-es vasbeton kocka
- 20 cm-es hőszigetelés
- desztillált víztartály(enyhén meszezett)
- égetett mésztartály
- finom, megbízhatóan önműködő keverőberendezés (lassan csöpögő víz, pergő mész) termoakusztikus vagy lassú membrándugattyús Stirling motor lineáris generátorral

Az égetett mész vízben való oldódása erős hőfejlődéssel jár,  ami a hőerőgépet hajtja,  ami áramot termel. Az időzítő mikrokontrollerek 0.001 W-al  is beérik, ha alacsony órajelen működnek,  pár liter víz és pár kg égetett mész elég száz évre.

A már beérkezett írások közül terjedelmi okoból legközelebbi alkalommal jelenik meg X. János (freemailos cím) kimerítő terjedelmű ötlete.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A fűtési költségek csökkentésének módjait, az ingatlanok energetikai jellemzőit taglaló írásokat érdeklődve figyelők már biztos többször találkoztak a neten azzal a megállapítással, hogy ha minden szigeteletlen, rossz energetikai besorolású lakóingatlant sikerülne megfelelő hőszigeteléssel ellátni, akár egy komplett "atomerőműnyi" energiát megspórolhatna az ország.

A nyitó mondathoz sokszor még azt is hozzáteszik, hogy ez olyan mértékű takarékosság volna, hogy még akkor is pozitív maradna az előjel, ha a szükséges felújítások és a szigetelés teljes költségét a központi költségvetésből finanszíroznák. Ez persze elég nehezen megfogható állítás. Mi most inkább - posztunk további részében - ennél sokkal kézzelfoghatóbb tényeket járunk kicsit körbe: 

A friss felmérések szerint a megfelelő szigeteléssel nem rendelkező ingatlanok 34%-a többlakásos épület.  Sajnos, azt is mutatják ezek a felmérések, hogy éppen ezeknél az ingatlanoknál a legalacsonyabb azok száma is, akik tervezik, hogy belevágnak a korszerűsítésbe és a szigetelésbe.

A többlakásos épületek energetikai felújításainak elmaradására sokféle magyarázatot lehet találni. A pénzhiány – és a lakók eltérő anyagi helyzete - mellett előkelő helyet foglal el az okok listáján a közös döntés nehézsége, a szervezőerő hiánya és az is, hogy a lakóknak nincs részletes információjuk a saját épületükben megvalósítható lehetőségeikről.  Az ilyen, minden lakást érintő kérdésben együtt kellene döntsön a lakóközösség. Márpedig ez köztudomásúlag nem egyszerű. Egy tegnapi sajtótájékoztatón kiderült, hogy ráadásul ez nem csak ránk jellemző.  Az Európai Unio tagországaiban általános ez a probléma. (Azt is tegnap sikerült megtudnunk, hogy ráadásul messze nem nálunk legrosszabb a helyzet. Például a nálunk előírt közös képviselői „intézmény” nem minden országban kötelező. Gondolhatni, milyen nehéz lehet úgy közös nevezőre hozni a lakókat, hogy még házon belüli szervező erő, tájékoztató személy sincs…)

A most bemutatott LEAF néven futó nemzetközi projektben, melynek az Energiaklub is konzorciumi tagja, 6 európai ország szakértői keresik a megoldásokat az akadályok leküzdésére. A projekt eszköztárában az energetikai tanúsítás mellett a jogi, gazdasági környezet elemzésén alapuló döntéshozatali segédlet, és persze megvalósult példák is szerepelnek.

Mint azt az Energiaklub képviseletében Király Zsuzsanna elmondta, projekt során arra vállalkoznak, hogy egészen közelről vizsgálják a döntési előkészítés dinamikáját, és tapasztalatokat nemzetközi szinten is értékelik és megosztják majd. 

A projekt legfőbb célkitűzései:

• Megmutatni a lakástulajdonosoknak, hogy az energetikai tanúsítvány és az abban foglalt részletes felújítási javaslatok megkönnyítik, és egyértelművé teszik a döntést, ami akár 30-50%-os megtakarítást is hozhat a háznak.
• Megmutatni, hogy a tanúsítványban szereplő megtakarításon túl, milyen hasznokat hozhat a közös felújítás a háztartásoknak, és az egész háznak.
• Bemutatni, hogyan lehet sikeres a közös döntéshozatal és az együttműködés a soklakásos épületben lakó tulajdonosok között.
• Megmutatni, hogy akár panelban, akár hagyományos városi, környezetben is működhet a teljes épületet érintő, jelentős megtakarítást eredményező korszerűsítés.

A kísérleti projektbe 4 budapesti, többlakásos épületet vontak be. A kiválasztásnál az volt a cél, hogy minél jobban reprezentálják a budapesti lakóházakat. Az is fontos volt, hogy műszaki, gazdálkodási körülményeik alapján jó eséllyel ténylegesen végrehajtsák majd a szakértők által javasolt és a lakóközösség által jóváhagyott terveket. A kiválasztáskor figyelembe vették tehát a tulajdonosok és az őket képviselők aktivitását, az előzetes terveket, a házak műszaki állapotát, a lakók terhelhetőségét is.

A program arra is külön hangsúlyt helyez, hogy megmutassa, érdemes rendszerben gondolkozni. Az ilyen jellegű társasház hőszigetelések sokszor az anyagi lehetőségek csekély volta miatt sok, nem kifejezetten előnyös kompromisszumot tartalmaznak. Gyakran előfordul, hogy az eredetileg tervezetthez képest olcsóbb anyagokat kell használni, sokszor kimaradnak egyes fázisok. Márpedig egy többlakásos, többszintes épület hőszigetelésének tervezése igen komplex feladat, biztos hogy a terveken való - pillanatnyilag jelentéktelennek tűnő és meglehetősen esetleges - módosítások hosszú távon problémákat okoznak. A már jól ismert, és a prgramban részt vállaló Knauf Insulation és a Mapei képviselői igen szemléletesen mutatták be, hogy mennyire bonyolult is egy szigetelő rendszer felépítése, és milyen hibákat okozhat, ha egy-egy részt önhatalmúlag megváltoztat a kivitelező, vagy netán bizonyos munkafolyamatokat ki is hagy.

A tegnapi sajtótájékoztatón Czabarka Mihály, az NRG-Mentor  Zrt. vezetője meglehetősen jól átlátható módon világított rá a beruházások megfelelő tervezésének és előkészítésének fontosságára. Az általuk DEK betűszóval jelzett (Döntést Előkészítő Anyag) folyamat valóban fontos lehet a sikeres projekthez. Érdekes adalékként hangzott el, hogy a legutóbbi panelprogram rendelkezésre álló támogatási kerete 7 (azaz hetes) óra alatt kiigénylésre került.  Nyilván belátható, hogy nem szabad várni a pályázatok kiírásra. Egy valóban jól elkészített DEK összeállításához idő kell, mire kiírásra kerül egy pályázat ennek készen kell lennie a szekrényben… 

A projekt részleteit a www.lowenergyapartments.eu oldalon lehet figyelemmel kísérni. A program magyar résztvevője, az Energiaklub is rendszeresen tájékoztatni fogja az érdeklődőket a tapasztalatokról.

És hogy miért fontos mindez, ha egyszer úgysincs pénze a lakóközösségnek? Tudni való, hogy az EU középtávú pénzügyi tervei tartalmazzák a társasházak szigetelésére való támogatások komoly növelését.  Épp ezek megalapozására kezdődnek az itt bemutatott LEAF és más hasonló programok és felmérések. És mint fentebb olvasható, a jövőben biztosan meghirdetésre kerülő programokat célszerű kész, megalapozott döntést tükröző programokkal várni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

E heti tartós és minőségüket bizonyított tárgyainkról szóló posztunkban egy kesztyűről emlékeznék meg. Ez a kesztyű már bőven túl van a fénykorán, igazából ez az írás inkább csak egy megemlékezés a kedvenc kesztyűmről.

A kérdéses darab nagyjából 8 éves. Akkoriban egy rövid ideig az egyik autóalkatrész-importőr cég itthon is forgalmazta a Michelin által gyártott/márkázott munkavédelmi ruhákat. (Ahogy most keresgéltem a neten, úgy látom, a gyártó e termékek választékát jelentősen csökkentette azóta.) Akkoriban volt ott minden, bakancs, kabát, overall, kesztyű, (sofőrkesztyűk is!) minden darab a gyártó megszokott kék-sárga-szürke színösszeállításában pompázott.

Így került hozzám ez a kesztyű. Az eltelt idő alatt folyamatosan használtam, bár nem napi szinten. Volt egy időszak, amikor robogós-motoros kesztyűként is funkcionált, ez alatt többször is megázott. Rakodtam is vele, kertészkesztyűnek is használtam. De leginkább szerelő, illetve téli „műhelyben dolgozós” darab volt. A kesztyű kidolgozása példás, a varrás mindenhol dupla. Anyaghasználata is parádés. A szokásos hasított bőrön kívül rugalmas, nyúlásra képes textilből készült, a hátoldalán szellőző betéttel. A tenyér oldalán pedig valamilyen szintetikus anyagú, gyakorlatilag elkoptathatatlan koptató/tapadó betétekkel látták el.

Sajnos azért örökké nem tart, bár a varrásai és a szintetikus anyagai még mindig egész jól tartják magukat, azonban a bőr tenyérrész megadta magát.  

Így hát be is kellett szerezzek egy új darabot. Ennek kiválasztásakor szembesültem azzal, hogy bizony a kesztyűipari mérnökök nem lazsáltak az elmúlt tizenvalahány évben. Gyakorlatilag a Blaklader bemutatótermében vagy két tucat munkáskesztyűt találtam a falon. Persze azt gondoltam én is, hogy a nagyon különböző munkákhoz más-más kesztyű lesz az ideális, műteni nyilván mást használunk, mint mondjuk hegeszteni. De hogy az általános „szerelőkesztyű” is ennyiféle lehet, azt nem gondoltam volna.  

És ez csak egy oldalnyi kesztyű a Blaklader választékból...

A munkakörülmények (szabadtéri, fedett, hideg vagy meleg helyen dolgozunk, pára vagy akár esőálló kell-e legyen), az elvégzendő munka (rugalmas vagy épp kemény anyagú, finom tapintást lehetővé tevő, vagy az ujjakat jól és mindentől védő) de akár az adott használó esetleges allergiájára figyelő, különböző anyaghasználatú kesztyűk garmadájából kell választani. Van vágásálló, vagy épp rakodómunkásoknak, raktárosoknak tervezett csúszásmentes tenyerű modell is. Szóval az általános, mindenre jó kesztyű reménye szertefoszlott. (Ez intő jel lehet amúgy azoknak, akik a mindenhol kapható párszáz forintos általános munkáskesztyűket használják. Ezek igazából csak alibiként használhatóak.)

A lényeg, hogy végül sikerült választani egy modellt.  Könnyebb és puhább mint a korábbi, de a kivitelezés itt is példás. Rendkívűl elasztikus, kicsit a búvárkesztyűkre emlékeztet, de természetesen ez is szellőzik. Aztán hogy hogyan teljesít az majd még kiderül.

A kidolgozással itt sem lesz gond...

Igazából most azt érzem, hogy a különböző alkalmakra való kesztyűk gyűjtése nem haszontalan foglalatosság. Pont úgy rá lehet kattanni, mint bármilyen más hobbira. Szóval nem kizárt, hogy ez a kesztyű már nem egymagában kell végigszolgálja a következő 10 évet. Persze ez szegény agyonhordott kék kesztyűmet már nem vígasztalja…

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A Furdancs blog pár napja meghirdetett egy játékot, ahol amolyan gondolat-kísérlet keretében egy 100 évig működő időzítő berendezést kell elkészíteni és energiával ellátni. A berendezés az idő lejártakor elindít egy  előre beállított programot, esetünkben egy videó lejátszását.

Persze nem kívánunk átgondolhatatlanul összetett feladványt az olvasók elé tálalni.

A pontos kiírásban ennyi olvasható:

"Egy szerény pályázat keretében játsszunk el a gondolattal, milyen technikai megoldásokkal tudnánk garantálni, hogy 100 év múlva, a megadott időpontban biztosan bekapcsolódjon egy áramkör. Adott az időzítőóra, mely hálózati feszültséghez kapcsolódik. Ez a táplálás nem stabil, időnként kihagyhat akár évekre is. Feladatunk alternatív eszközökkel, emberi beavatkozás nélkül 2114. májusáig megszakítás nélkül üzemeltetni a csekély fogyasztású időzítő áramkört. Kulcsszó az energiatárolás megoldása, de elfogadunk az időállóság, mechanikai problémák elleni védekezés, valamint vezérléstechnikai témában fogant írásokat is. 
Hogy elkerüljük a megalomán megoldásokat, a rendelkezésre álló (elméleti) költségkeret pusztán tízmillió forint. További információ, hogy a környezet stabil. A nap süt, a szél fúj, nem tör ki vulkán és színesfém-tolvajok sem lopják el a berendezést."

Tehát most nem foglalkozunk a rendszer többi elemével. (Hiszen vélhetően a 100 év múlva üzembiztosan működő számítógép vagy épp monitor sem szerezhető be az első útba eső webáruházban.) Inkább tekintsük úgy, mintha egy hatalmas kutatóintézeten belül nekünk csak az időzítő és az ehhez szükséges stabil energiaellátás megkonstruálása volna a feladatunk.  

Ötleteket, példákat persze lehet találni az irodalomban. Főképp nyilván a Science-fiction műfaja kínál inspirációt.

A legismertebb ilyen szerkezet talán a TMA-I. Vagyis a Tycho Magnetic Anomaly 1 (Tycho Monolit), amelyet a hold felszíne alá ástak el meglehetősen fejlett készítői, még az emberiség hajnalán. Ezen igazán multifunkciós berendezés utolsó, ám esetünkben példamutató feladata annyi volt, hogy mélyűri adóként tudósítsa építőit a felfedezéséről, vagyis arról, hogy az emberiség eljutott arra a szintre, hogy megtalálta és kiásta az elrejtett monolitot. Ez a szerkezet, mint sokan rájöhettek, Arthur C. Clarke, Űrodisszeia regényeiben, és az azokból készült mozikban tanulmányozható. Sajnos energiaellátásáról, és szerkezetéről túl sok nem tudható meg a művekből.  

Szintén az időzítés iskolapéldája Isaac Asimov Alapítvány trilógiájának fő motívuma, vagyis az Alapítvány fejlődésének nehéz időszakaiban automatikusan megjelenő, az alapító, Harry Seldon hologramjának közvetítésével  üzeneteket lejátszó berendezés, az időkripta. Itt annyit sikerül megtudni, hogy nukleáris energia adja a szükséges folyamatos energiaellátást.

De ha jobban belegondolunk, minden modern tudományok alapköve, a válasz "az életre, az univerzumra és mindenre” vagyis a 42 kiszámolásában segédkező Bölcs Elme nevezetű szuperszámítógép is ide tartozik. Igaz ott kicsit hosszabb időzítésre volt szükség – mint köztudott, 7,5 millió évre - de az időzítés remekül működött.

Szóval inspiráló példák akadnak szép számmal. Ráadásul egyáltalán nem kell a hagyományos és sokszor túlbecsült elektronikára vagy épp magára az elektromosságra korlátozni a megfejtéseket. Az egyetlen kritérium, hogy a dolog működjön. Lehet a megoldás fizikai, ezoterikus, biológiai. A szükséges időzítést bármilyen általatok elképzelt módon megoldhatjátok.

A megfejtéseket folyamatosan várjuk, még időben vagytok! Az ötleteiteket a furdancsblog@gmail.com címre várjuk június 10. éjfélig, minimum 500, maximum 1000 karakterben. Nem kapcsolási rajz mélységű leírásokat kérünk, de több legyen, mint néhány "Napcella a tetőre" jellegű mondat.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kis alapterületű fürdőszobákban tusolás, fürdés után többnyire a tükör felületét pára homályosítja el. Különösen a tavaszi, őszi évszakban, amikor már a helyiség nem fűtött és a levegőben gyorsan felgyűlik a vízpára. Ez érthető, mivel a tükör felülete hideg így ott csapódik le leginkább láthatóan a vízpára. Ezt azonban meg lehet előzni, mégpedig nagyon egyszerűen, elektromos tükörfűtő fólia felragasztásával.

A művelet egyszerű, csak megfelelő méretű fűtőfóliát kell beszerezni és a tükör hátsó oldalára ragasztani. A készletben kapható vékony fűtőfólia öntapadó védőfóliával ellátott, és különféle méretben kapható. Az sem baj ha a tükör mérete nem azonos a fűtőelem méretével, akár oldalanként 10-10 cm-nyivel kisebb méretű is páramentesé teszi a tükröt, ha a fűtését a fürdés előtt bekapcsolják.

A fűtőfólia 230 V-os hálózatról működtethető és célszerű a tápkábelét a tükörvilágítás kapcsolójára párhuzamosan csatlakoztatni. A felvett teljesítménye mérettől függően még a 70x90 cm-es méretűnek is csak 120 W, a legkisebbé pedig 25W-ot fogyaszt óránként. 

A fóliák téglalap alakúak, de van két szabályos kör alakú változata is. A fóliák azonban utólag nem vághatók méretre, ezért mindig a tükörnél kisebb méretűt kell választani. (Beszerezhetők még 12 és 24 V-os  feszültségről működő változatok is, amelyeket személygépkocsik tükreinek a fűtéséhez lehet használni.)

Az öntapadó, hálózati feszültségről üzemeltethető tükörfűtő fólia felszereléséhez természetesen azt előbb le kell szerelni a helyéről és a hátulsó oldala alaposan letisztítandó. Ezt követően a tükröt hátoldalával felfelé takaróval lefedett asztalra fektetve - az öntapadó tapétákhoz hasonlóan - lehet a felületére simítani a vékony fűtőfóliát. Ezt azonban előbb a védőfólia eltávolítása előtt ajánlott az oldalélektől egyenlőtávolságra elhelyezni és a sarkait bejelölni egy filctollal. A védőfóliát ezt követően a rövidebb oldalról kezdve célszerű kisebb sávról lehúzni, majd a fólia sarkait a bejelölt helyekre illesztve lágyan a tükör hátoldalára nyomva ráncmentesen rögzíteni az adott kis sávban. A felillesztés után már a védőfólia folyamatosan és lassan lehúzható a fűtőelemről és lágyan középről a szélek felé haladva gyűrődésmentesen, folyamatosan a felületre simítható. A fűtőfólia hátsó oldala ugyan hővisszaverő tükörrel is védett, ám felragasztásakor nem árt az óvatosság, mert a fóliát nem szabad felsérteni meggyürni.

 A tápkábel ugyan elég kis keresztmetszetű, ám ennek is helyet kell a tükör mögött biztosítani, ezért a tükör visszaszerelésekor távtartó alátétekre is szükség lesz. A tápkábel ki- és elvezetését úgy célszerű megoldani, hogy az a legközelebb legyen a tükörvilágítás kapcsolójához, mert ebbe bekötve nem lesz szükség a külön kapcsolóra. Szükség esetén a tápkábelt kis méretű műanyag kábelcsatornába rejtve ajánlott a hálózatra csatlakoztatás helyig vezetni.          

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

2114-ben járunk. Az évszázada megírt DVD-k 90 éve olvashatatlanok, a tartós tej is rég megromlott. Blogunk hátrahagyott útmutatásai alapján tudósok kis csoportja hatol be a lezárt betonbunkerbe. A szerzők (béke poraikra) 2014. májusában zártak el és hagytak magára egy utókornak szánt, megrázó üzenetet. Olvasóink ötletei alapján konstruáltuk meg az energiaellátást, mechanikai túlbiztosítást, hogy biztosan működjön az időzítő szerkezet. Az óra 100. évre vált, a feszült figyelem közepette kivilágosodik a képernyő és a  médialejátszón életre kel ez:

S milyen frappáns képzelettársítás nyomán választottam pont ezt a dalt? A lap alján kiderül!

Mindössze három éves okostelefonom egyre közelebb kerül, hogy a Szétszedtem! rovat következő alanya legyen, mikor egy satu és balta segítségével megnézem, mit forgat abban az okos agyában. Persze, nem a készülék tehet róla, hogy a legváltozatosabb helyzetekben (pl. kezemre mászott gyík fotózása) hagy cserben, hanem alacsonyra méretezett akkumulátora.

Gyík a XXI. századból

Végül elvetettem a destruktív ötletet, azonban felötlött az Alapítvány könyvek egyik szereplője. Hari Seldon matematikai módszerekkel jósolta meg a társadalom fontos változásait. Ómenjeit előre rögzített hologramjaiban időnként (talán évszázadonként?) az Időkripta épületében előbukkanva közölte az összegyűlt politikusokkal. Vajon az ő akkumulátora hogy bírta?

De felidézhetjük az Indiana Jones filmek ősi templomokban elhelyezett kőszerkezeteit is - ha tartós fogyasztási cikkekre gondolunk - melyek ezer év múlva is pompásan megsemmisítették a sírfosztogatókat, majd drámai effektekkel magukba omlottak. Ezek pont úgy a képzelet világában játszódnak, mint hogy egy mai akkumulátoros készüléket tíz év múlva is használni tudunk.

Egy szerény pályázat keretében játsszunk el a gondolattal, milyen technikai megoldásokkal tudnánk garantálni, hogy 100 év múlva, a megadott időpontban biztosan bekapcsolódjon egy áramkör. Adott az időzítőóra, mely hálózati feszültséghez kapcsolódik. Ez a táplálás nem stabil, időnként kihagyhat akár évekre is. Feladatunk alternatív eszközökkel, emberi beavatkozás nélkül 2114. májusáig megszakítás nélkül üzemeltetni a csekély fogyasztású időzítő áramkört. Kulcsszó az energiatárolás megoldása, de elfogadunk az időállóság, mechanikai problémák elleni védekezés, valamint vezérléstechnikai témában fogant írásokat is.

Hogy elkerüljük a megalomán megoldásokat, a rendelkezésre álló (elméleti) költségkeret pusztán tízmillió forint. További információ, hogy a környezet stabil. A nap süt, a szél fúj, nem tör ki vulkán és színesfém-tolvajok sem lopják el a berendezést.

Idő témában a Stirlic főcímdalánál jobbat keresve sem találni

 Az ötleteket a furdancsblog@gmail.com címre várjuk június 10. éjfélig, minimum 500, maximum 1000 karakterben. Nem kapcsolási rajz mélységű leírásokat kérünk, de több legyen, mint néhány „Napcella a tetőre” jellegű mondat.

A beérkezett ötletek először a Furdancs.blogon jelennek meg, majd Facebook-oldalunkon, szavazás útján lesznek rangsorolva. A győztes könyvjutalomban részesül a Cser Kiadó jóvoltából. Hogy torok ne maradjon szárazon olvasás közben, a Popshop áruház ezt megfejelte egy karton Trooper sörrel. Az angol választási rendszerhez hasonlóan az egyetetlen győztes mindent visz (Csak egy maradhat!). A postaköltséget is mi álljuk.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Már korábban a favágásról és a favágó-versenyekről szóló írásunkban említettük, hogy itthon is vannak versenyek ám. Egyrészt profi favágóversenyek, amelyeket általában erdőgazdaságok rendeznek hivatásos favágóknak és fakitermelő csapatoknak. Ez persze nem a civil fahasogatók terepe, már csak azért sem, mert ezeken a versenyeken általában feltétel a megfelelő szakképzettség megléte.

Vannak azonban olyan versenyek is, amelyek direkt a teljesen civil baltalóbálók számára kínálnak megmérettetési lehetőséget.

Ilyen a Blaklader szervezte idén második alkalommal megrendezésre kerülő favágó verseny. Igazából a verseny programja szerint ez hasogató verseny, tehát azt a tevékenységet kell végezni, amelyet a legtöbb fával tüzelő ismeri, rönköket kell felhasogatni. A fahasogató versenyen időre kell minél több rönköt szabványos hasábokká alakítani. A fát és a fejszéket természetesen a szervezők biztosítják.

A verseny június 28.-án kerül megrendezésre Pátyon, a Kastélyparkban (Páty, Várady kastély). Kapunyitás 11 órakor.

Persze ez nem csak egy szimpla verseny lesz, hanem egész napos, az egész családnak programot kínáló rendezvény.

Néhány programpont az érdekesebbek közül:

• Motoros felvonulás

• Rendőrkutyás bemutató

• Profi favágók bemutatója

• Szeg beverő verseny

• Húzódzkozó verseny

• Koncertek (KyroSzaurusz, Oláh Gergő, Anti Fitness Club)

• Gyerekprogramok

A versenyig persze még több mint egy hónap van hátra, addig még néhányszor hírt adunk a fejleményekről. Az aktuális tudnivalók, a versenyek nevezési feltételei a Blaklader Hungary facebook oldalán megtalálhatóak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

(X) Az utólagos hőszigeteléseket sokszor éri az a vád, hogy igazán patinás, régi műemlék épületek esetén kevésbé jól használhatóak. Pedig ez nem feltétlenül van így. Ebben a posztunkban bemutatunk egy különleges, nagy múltra visszatekintő épületet, melyet a Knauf Insulation Supafil Cavity termékével hőszigeteltek.

A tulajdonos, a tervező és a fővállalkozó nagyon jó érzékkel gondolták azt, hogy a fahwerk típusú vázas épület bonyolult vázszerkezetének utólagos hőszigetelését igazából táblás vagy tekercses anyagokkal nem lehet precízen megoldani, így esett a választás a Supafil Cavity fújható üveggyapot termékre. A felújítás során a belső burkolat és a váz közötti hőszigetelés teljesen elbontásra került. Ekkor derült ki az is, hogy igazából a külső vakolatot hordó építőlemez nem más, mint a legutóbbi felújításkor beépített Heraklith építőlemez, amelynek belső felülete a bontás során láthatóvá vált.

Szerencsére a helyszíni előzetes egyeztetés során a fővállalkozóval kooperálva sikerült kialakítani a fújt hőszigetelési technológiához alkalmas előkészítést, amelyre a bonyolult vázszerkezet miatt különös gondot kellett fordítani. Így felkerült a belső felületre egy teljesen átlátszó PE fólia, amin keresztül fújás közben tökéletesen látható volt, hogy mit is történik valójában. Így a váz árnyékában visszamaradó légzárványokat utólag a fólia kivágásával és rátöltéssel még javítani lehetett. Ezután került föl egy végső párazáró fólia a belső felületre, majd a belső burkolat.

A fújt üveggyapottal történő felújításoknál fontos szempont a tökéletes üregkitöltés mellett az is, hogy a rendelkezésre álló adott, általában szűk keresztmetszetet egy átlagosnál sokkal jobb hőszigetelő anyaggal (λ=0,034 W/m.K) töltjük ki, ezáltal mód van alkalmazkodni a meglévő szerkezet adta lehetőségekhez.

És akit érdekel maga az épület, alább elolvashatja a rövid történetét:

„A Vitorlás eredetileg hajóépítő műhely volt. Történt, hogy még az 1870-es években Gossling angol főkonzul hajót hozat magának a Balatonra, és egyben idecsábítja Richard Young neves angol hajóépítőt. Ezzel nagyjából el is dőlt minden, a derék Young hajóműhelyt építtet a tó partján, történetesen a jelenlegi Vitorlás étterem elődjét. Az első faépület és sólya 1880-ban készül el, s még ebben az évben megépül Young műhelyében az első vitorlás, a SENTA is. Az addig holt vizet egyszerre benépesítik az itt gyártott hajók, köztük gróf Nádasdy Ferenc híresen szép yachtja a Hableány, Zichy Antal Lucifere, de itt rendelte meg Festetics Tasziló gróf a kis csavargőzösét és innen indult útjára Andrássy Géza Álmom nevű hajója valamint Esterházy Mihály harminc tonnás Olyan nincs vitorlása. Íme, a balatoni vitorlázás bölcsője. Richard Young még 1884-ben megalapítja a Stefánia Yacht Egyletet, majd rá egy évre elhagyja az országot, így az egyletet és a műhelyt Esterházy Mihály veszi át. 1887-ben megépül a Klubház, amely rövid idő alatt a Monarchia arisztokratáinak kedvelt találkozóhelye lesz, később pedig az egész Balaton emblematikus vendéglátóhelye közvetlen a vízparton. Ez a Vitorlás Étterem. Mind ennek szellemében újítottuk fel a Vitorlást. Hagyomány, patina, és a Balaton lehelete – egy helyen. Reméljük újra helytálló lesz a házról száz évvel ezelőtt lejegyzett írás: a Balaton-vidéki élet kellemeit új szórakozásokkal emelni hivatott hely.”

Ha még inkább el szeretnétek merülni a témában, ajánljuk a cikk szakmai partnerét a Knauf Insulationt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Sorozatunk folytatódik a pályára-irányítás és műszaki tudományok szolgálatában. A korábban bemutatott elektronikai oktató-kedvcsináló szett után a forrasztással véglegesített áramkörök készítését gyakorolhatja a vállalkozó kedvű vásárló. S ahogy előzőekben, most is dicsérem a készletben rejlő lehetőséget, mellyel felkelthetjük gyerekünk figyelmét valamelyik értékteremtő hobbi, szakma iránt. Ha egyszer lesz egy 3D nyomtatóm, elkészítem a gépészgyermek oktatókészletet fogaskerekekkel, lineáris hajtásokkal, bütykökkel és emeltyűkkel.

Legutóbb azzal búcsúztam, hogy ki se nyissuk a dobozt, ha nincs egy harmadik kéz vagy állítható nagyító közelünkben. Az apró alkatrészek megfogása, felirataik-színkódjuk olvasása és a pákával való pontos célzás még szemüveggel sem könnyű, nemhogy szabad szemmel.
Újfent bebizonyosodott a mondás: Ha van helyünk, ne dobjunk ki semmit. A szerencsésen illeszkedő furatok miatt könnyedén összedobtam egy befogóval kiegészített nagyítót. Alkatrészjegyzék: törött kézi súlyzó, lámpatartó kar, selejt gyorsdaraboló-állvány, vásári nagyító. Így már nem a saját ujjamba forrasztom az ellenállásokat.

Visszatérve a könyv méretű doboz tartalmára, felvetődhet: Mi szükség erre? - kérdezhetjük, hiszen a forrasztást lehet gyakorolni két vezetékkel is. Azonban a készlet persze több, mint fél marék alkatrész két NYÁK lemez mellé csomagolva. Lényeg az oktatói támogatás, ami 25 oldalas felhasználói kézikönyvben ölt testet. Tartalma először is az elektronikai készletben már látott alkatrészleírás, mely az ellenállás, kondenzátor, dióda, tranzisztor rövid leírását, rajzjelét és színkódjait tartalmazza. A füzet a szerszámok és a forrasztási folyamat leírásával folytatódik, majd végére egy kapcsolás gyakorlati kivitelezését olvashatjuk.

A célzottan összeállított készlet - 19 alkatrésszel és 2 panellel - sikerorientált, azaz ha nagyjából összetákoljuk a kapcsolást, az alkatrészeken nem múlik, működni fog. Azaz nem fordulhat elő a saját agyból konstruált kapcsolatokkal szemben, hogy elnézünk egy színkódot alkatrész-válogatáskor és azért nem indul el áramkörünk. Olyankor lehet találgatni, vajon a forrasztásnál van a hiba, vagy alkatrészekben. Vagy bennünk.

 A tanulócsomag tartalmaz egy IC-t is, hogy csonkolt lábú kialakítása mintegy vizsgaként próbára tegye forrasztási gyakorlatunkat és türelmünket.

Az elektronikai elemek gyorstalpaló után a forrasztás elméleti alapjaival ismerkedünk meg. Különféle pákatípusok tulajdonságai és a szükséges hozzávalók (ón, pákaszivacs, ónszippantó pumpa) leírása után a művelet előkészítését taglalja. Rámutat a satu, harmadik kéz és nagyító szükségességére is. A leírás a Conrad kezdő (30W) forrasztókészletet ajánlja külön megvásárolni. Ebből következik, hogy maga a tanulócsomag nem tartalmaz pákát, csak az összeforrasztásra szánt alkatrészeket.

A kiválasztott páka nem egy bonyolult szerkezet, felfűti a pákahegyet és ezzel kimerülnek szolgáltatásai. Viszont ezért az árért nem is igazán kívánhatunk többet, neve is "kezdőkészlet pákatartóval". A kereskedelemben kapható pákaspektrum igen széles, a fűtött pákahegytől a profi forrasztóállomásokig. Amennyiben tétovázunk, érdekel-e minket egyáltalán az elektronika, ismeretlenül ajándékba szánjuk vagy pusztán vezetékvégeket akarunk beónozni, szerintem korrekt választás.

Első gyakorlat a sodrott vezeték becinezése, amit huzalok összeforrasztása követ. Ezután végre befoghatjuk a mellékelt NYÁK-lapot, hogy huzaláthidalást forrasszunk bele. Gyakorlatias útmutató közben fény derül néhány szakkifejezésre is. Ha eddig nyugtalanul aludtunk a "forrszem" (vagy a pácsó) kifejezések nem ismerete miatt, itt kiokosodhatunk, legalábbis a forrszem tekintetében. Jó tanácsok következnek, hogyan ne égessük ki a NYÁK-lemezt vagy süssük meg az alkatrészeket, illetve miként állapítsuk meg a polaritást és lábkiosztást az erre érzékeny alkatrészeknél.

Lássuk a gyakorlatokat:
- huzaláthidalások beforrasztása egy pontraszterre;
- oldalsó huzaláthidalások és kiforrasztása;
- szorosan egymás mellett lévő alkatrészek forrasztása;
- sérülékeny alkatrészek forrasztása;
- forrasztással okozott rövidzár megszüntetése;
- SMD-dióda forrasztása;
- egyszerű LED-kapcsolás;
- tranzisztoros kapcsolás;
- a kapcsolás vizsgálata, túl hosszú huzalvégek levágása;
- többlábú alkatrészek kiforrasztása.

A gyakorlatok végén, mikor már a páka és ónszippantó használata nem okoz gondot, egy alkonykapcsoló elkészítése lesz a vizsgafeladat. A tanulócsomagban ezek után is marad alkatrész, amit egy német nyelvű oldalról letölthető kapcsolási rajzokhoz használhatunk fel. Nos, nem hiszem, hogy beszakad a szerver sávszélessége, mikor a "Sammlungen in Schrift und auf Datenträger mit Beispielen" menüpontot keressük.  És igen, a Google nem fordítja le az oldalt.

Összegezve, áráért korrekt, kötetlen tanfolyamot kapunk a doboz megvásárlásával és még egy általunk összetákolt alkonykapcsolóval is gazdagabbak leszünk.

Élesben is kipróbáltam a nagyítót és pákát. A korábbi posztokból visszaköszönő labor tápegységemhez vásároltam egy négy (dióda) az egyben Graetz-hidat és most ráforrasztom a vezetékeket. A folyamat a páka használhatóságát teszteli. Melegszik. Visszajelzés híján ónnal próbálom a hőmérsékletet. Megfolyt, jól van. Most a vezeték becinezése következik, hogy ne álljon szanaszét mindenféle vezetékszál. Végül a jól előmelegített pákaheggyel beforrasztom a vezetékeket.

600V, 35A terhelhetőség minimum ekkora hűtőbordát kíván, bár 220V/8A-nél nem kap többet a konkrét alkalmazásnál. Szerencsére a gyorsan amortizálódó számítógépek korában  minden háztartásban akad egy marék alutömb, még hűtőventillátort is biggyeszthetünk rá.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A házak környezetében számos fémből készült tárgy van, amelyek ki vannak téve az időjárás szélsőséges hatásainak. Ezek pedig korróziót okoznak, amelyek ellen többnyire mázolt bevonatokkal szokás védekezni. Ám ezek a bevonatok sem örökéletűek, az agresszív külső hatások elsődlegesen ezeket a bevonatokat károsítják a fémből készült kapukon, kerítéseken, korlátokon és egyéb kerti fémszerkezeteken. Az alapanyaguk  korrodálódását megakadályozó festékrétegeket ezért időszakonként szükséges felújítani.

Az ilyen munkákat azonban előbb a sérült bevonatok felderítésével kell elkezdeni. Ezekre általában a barnás elszíneződésük, repedezett, illetve felváló rétegük figyelmeztet. Ilyen hibák főként a szerkezeti kötéseknél, hegesztett részeknél jelentkeznek. Elhanyagolásuk a fémanyaguk korróziójához vezet, ami meg a festett bevonat további károsodását is gyorsítja. Az újrafestésüket azonban e kritikus helyeknek a letisztításával passzíválásával kell elkezdeni. A felváló festékréteget a sérült helyeken lehetőleg a fémig el kell távolítani és a fémen kialakult rozsdásodási folyamatnak így még idejében elejét lehet venni. A festékréteget előbb ajánlatos letisztítani, majd drótkorongos feldurvítást követően akár a repedezett bevonatrészt célszerű teljesen el is távolítani. Ez kalapács fokával megütögetve valószínűleg könnyen elvégezhető. Ha már az összes rozsdásodásra utaló góc mázolt rétege eltávolításra került, akkor egy alaposabb drótkefézést követően jöhet a sérült részek passzíváló hatású szerrel való átecsetelése.

E célra különféle rozsda- és fémszulfát képző anyagokat lehet használni, pl. Ferropassit S50, Evipass, Korrant, Rabapass stb. A vegyszerek átalakítják a vékony, ún. futórozsda rétegét és olyan bevonatot alakítanak ki, amely jelentősen csökkenti az alapfém reakcióképességét és egyben jó tapadást is biztosít a korróziógátló alapozófestékek bármelyikének. Ezek azonban erősen oxidálódott rozsdaréteg eltávolítására nem alkalmasak, és csak drótkefézett felületeken fejtik ki rozsdaoldó és passzíváló hatásukat. Kis felületeknél a lemállott festék eltávolítása és drótkefés tisztítás után használható a kiszórható és nagy cink alapanyag-tartalmú rozsdagátló spray (pl. Zink 62) is, amely főként kisebb, sérült bevonatú és rozsdásodott részek javításánál alkalmazható.

Az így kijavított felületeket ezt követően alaposan ajánlatos még egyszer drótkefével letisztítani, zsírtalanítani, majd következhet a korróziógátló alapozó festék felkenése. Ezek olyan festékek, amelyek többségükben a málló rozsda és festékrétegektől letisztított, vagy már passzivált felületre kenve hatékony korróziógátló bevonatot képeznek. Acélanyagokra, illetve egyéb fémfelületekre is használhatók. Anyagösszetételük változó, ám többnyire alkydgyanta alapúak (pl. Cellkolor, Koralkyd, Rostex, Panssarimaali), de a vinilkopolimer alapúak (pl. Tiszakor) is lehetnek. Mindegyik korróziógátló, esetenként egy vagy két vékony rétegű bevonatuk ad megfelelő védelmet a korrózió ellen. Erre mindig az adott festék használati útmutatója ad kellő utalást. A teljes bevonat rétegrendje nagyon lényeges, egy adott korróziógátló alapozófestékhez a használati útmutatójában megadott fedőfestékeket kell használni, mégpedig általában két, mindenkor vékonyan felecsetelt rétegben. A festékek felkenéséhez általában a felület szélességéhez igazódó szélességű ecsetet célszerű használni, amivel elkerülhető a festék túladagolása. A hengerrel való festés ugyan előnyösebbnek tűnhet, ám ezzel a szerszámmal inkább csak a gyakorlott szakemberek képesek egyenletes fedőréteget képezni.

A korszerűbb korróziógátló festékek alkalmazásával esetleg elhagyható a különféle alapozók használata, mivel több rétegben felkenve ezek nélkül is tartós védelmet képezhetnek a fémtárgyak felületén. Így csak egy fajta festékkel kell dolgozni, amelynek általában három rétege ad hathatós felületi védelmet. Ráadásul a legtöbbjük közvetlenül a rozsdás felületre, alaposabb tisztítás nélkül is felkenhető. Ezek az ún. 3 az 1-ben formulás festékek, amelyek könnyű- és színesfémek bevonására alkalmasak (pl. Alvikor), mások viszont főként acél és öntöttvas tárgyak bevonására ajánlottak (pl. Antirozsda, Alkyton). Univerzálisan használható az ismert Hammerite korróziógátló festék amely kiváló rozsda-átalakító hatásáról, és bevonatának tartósságáról vált ismerté. A már nagyon rozsdás fémfelületek átvonásához azonban ajánlatos az e festékekhez kifejlesztett alapozót (Rust Beater) használni, amire zsírtalanítás és drótkefézés után következhet a felületek többszöri mázolása. Eredményeként pedig hosszú évekre nem lesz gond a bevonat rozsdásával és a bevonat épségével.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.