Pénteken posztolt írásunk Paks 2 témájában meglehetősen olvasott lett. Ráadásul elég szép számú véleményt is generált, még levélben is kaptunk néhány kevésbé szalonképes üzenetet. Ez ugyan időnként már korábban is megesett velünk, például a beltéri hővisszaverő vakolat, vagy épp a saját kezűleg épített kandallót bemutató írásunkban, de a mostani visszajelzések más jellegűek voltak. Ennek kapcsán jött létre ez a mostani poszt, amely várhatóen egy sorozat bevezető darabja leend.  

Alapvetően kétféle véleményt tükröznek a bejövő visszajelzések. Az egyik az atomenergiát abszolút elvetőké. Erről igazán sok írni való nincs. Ők azt mondják, elméletileg persze az atomenergia teljesen biztonságos módon használható, azonban a gyakorlatban egyetlen hiba is végzetes lehet. Egy egyszerű párhuzam: Mindannyian ismerjük a repülést népszerűsítő klasszikus érvet, miszerint fajlagosan a repülőn utazók vannak a legnagyobb biztonságban, sokkal többen halnak meg akár biciklizés közben is, mint lezuhant repülőn. Ez igaz is. Viszont az atomenergia egy olyan repülőgépnek tekinthető, amelyiken az adott pillanatban több száz négyzetkilométer teljes lakossága ül épp, az esetleges 'abszolút-kizárható-de-mégis-megtörtént' baleset mindenkit érint ezen a területen.

A másik csoport az atomenergia híveié, akik azt mondják, egyszerűen nincs más alternatíva. Merthogy a fosszilis energiahordozók mégiscsak kerülendők volnának, ráadásul bármit teszünk, egyszer valamikor valóban elfogynak. A megújuló energiaforrások pedig sosem lesznek képesek biztosítani a szükséges mennyiségű és eloszlású energiát.  (Ők bizony a hosszú és sötét, abszolút szélmentes téli éjszakában sem szeretnének megfagyni.)

Ez a csoport ráadásul szinte egyöntetűen ellenzi a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek munkáját is. Egyfelől azért, mert nem hisznek abban, hogy ezek a szervezetek valóban függetlenek, és nem egy-két titkolt vagy kevésbé titkolt lobbyszervezet érdekeit képviselik. Ez az álláspont persze időnként az összeesküvés elméletek ingoványos talajára tereli a jámbor olvasót.

Másrészt viszont azért, mert szent meggyőződésük, hogy ezek a szervezetek semmilyen kézzel fogható és valóban megvalósítható alternatívát nem kínálnak. Persze hangoztatják az ismert fogalmakat, szél- és naperőműveket, geotermiát, sőt, akár még mindenféle energiafüvet is emlegetnek, de valóban konkrét, megvalósítható, vagy akár már megvalósult beruházásról nemigen esik szó. Ha mégis, az mindig valami távoli országban történik, ahol egyrészt nem tudjuk megnézni, másrészt a mienktől teljesen eltérő környezeti és meteorológiai/éghajlati viszonyok vannak.

Szóval, ezek a vélemények.

A Furdancs blog viszont a kétkezi fúrás faragás fóruma ugyebár. Általában valódi, kézzel elvégezhető munkákat és javításokat mutatunk be. Innen jött az ötlet, hogy indítunk egy sorozatot, ahol konkrét projekteket mutatunk be.

Ezek között reményeink szerint lesznek kisebb, akár egy családi ház ellátását biztosító megoldások, és lesznek nagyobb, egy adott régió energiaellátását megoldó beruházások is. Felvettük a kapcsolatot több szervezettel, segítségükkel remélhetőleg sikerül kicsit közelebb hozni az átlag olvasóhoz a megoldások lehetőségeit. Tudható, hogy napelemes, villamosenergia termelésre alkalmas otthoni rendszereket már sok itthoni cég kínál. Ezeknél a cégeknél általában rengeteg segítséget is találhatunk a témában, például olyan kalkulátorokat, amelyek a földrajzi és időjárási szempontok figyelembevételével segítenek összeállítani az optimális rendszert. Az otthoni áramtermelésre alkalmas kis szélturbinák is egyre több helyen elérhetőek.

Azonban az átlagos olvasó valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy egy ilyen rendszer mennyibe is kerül, kiépítése, üzemeltetése mennyi macerát jelent, és valóban mire képes. (Általában a "túl drága" és a "nem biztosít elegendő energiát" sommás vélemény van róluk. Pedig lehet, hogy ez már nem is igaz.) Azt gondoljuk, aki elég időt áldoz a témára, különösen, ha kellő szinten olvas angolul vagy németül, eddig is találhatott olyan szakportálokat, ahol bőséges gyakorlati példa ált rendelkezésre, azonban a legtöbbünknek – és ez ránk, a Furdancs blog szerzőire is igaz – nincs annyi ideje, és talán annyira nem is érdeklődő, hogy ennek utána kutasson.

Felmerülhet persze, hogy egy barkácsblognak nem is feladata az ilyen jellegű írások megjelentetése. A globális, vagy mondjuk országos energiapolitika persze tényleg nem a mi asztalunk. Azonban úgy gondoljuk, ha néhány olvasó a mi posztjainkon felbuzdulva elkezd érdeklődni a téma iránt, netalán nekiáll egy házi erőmű összeállításának, már nem voltak hiábavalók ezek a posztok. 

Természetesen igaz az, hogy – egyelőre legalábbis – nem vagyunk a téma szakértői. Igyekszünk körültekintően összeszedni a bemutatandó projekteket, de szívesen vesszük az olvasóink segítségét is. Tehát ha bármilyen, a témához passzoló vélemény, szakértelem volna, nyugodtan írjátok meg. Szintén örülünk a témába vágó vállalkozások, épülő, esetleg már megvalósult beruházások üzemeltetői tapasztalatainak is.  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A 3D nyomtatással csak annyi baj van, hogy nekem még nincs ilyen eszközöm. Érdekel a téma, ezért a szélsőséges címadás köpenyébe burkolt interjú következik a téma egyik beavatottjával.Az egyre csökkenő árú és ezáltal házi felhasználásra is elérhető 3D nyomtatás bő irodalommal rendelkezik, hiszen nem annyira új ez a technológia. Most egy csokorba szedve a leggyakrabban felmerülő kérdéseket, beszélgetésre invitáltam Blaske Bencét, a 3D nyomtatás blog szerkesztőjét. Bence, aki nemcsak használja a nyomtatót, de ezek forgalmazásával is foglalkozik webshopjában.

 

A hidak nyomtatása (bridging) egy külön fogalom a 3D nyomtatásnál. Szerencsére viszonylag jól lehet kezelni ezt a problémát, erről a blogunkon is írunk. Elég nagy távolságot (akár 5-8cm-t, vagy még többet is probléma nélkül) tud "átívelni" a nyomtató a megfelelő körülmények és beállítások esetén (sebesség, aktív hűtés). Az aktív hűtés biztosítja, hogy hamar megszilárduljon az anyag, de alapvetően ez nem csak a hidaknál fontos, hiszen a nyomtató rétegről rétegre hozza létre a tárgyat, így elengedhetetlen, hogy az alsóbb rétegek a következő nyomtatásakor már teljesen szilárdak legyenek. A nyomtató kezelő programok is speciálisan kezelik a hidakat (kicsit lassabban nyomtatják, és próbálják biztosítani pl. a kitöltésnél, hogy az első híd réteg mindig párhuzamos legyen a híd irányával).

 

A nyomtató üzembiztonságára nézve vannak statisztikák, mint pl. a winchestereknél a garantált meghibásodás nélküli üzemóra? Itt hő és mechanikai kopás befolyásolja az élettartamot. Úgy sejtem, a nyomtatófej a kritikus pont. Az alkatrészellátás megoldott?

Mekkora érdeklődést látsz a technológia iránt az átlagos barkácsolóknál, felhasználóknál? Jelenlegi nyomtatóárak mellett számítasz a gyors elterjedésére?

 

Bár a Furdancs blog elsősorban barkácsblog, azért mi is a való világban élünk. (Már nem abban az RTL félében persze…) Szóval, minket is érintenek a körülöttünk zajló események. Van véleményünk is többnyire. A paksi bővítés páldául egy olyan fontosságú ügy, amit még egy főző- vagy kertészblognak sem volna szabad említés nélkül hagynia.

Ráadásul, az általunk népszerűsített tevékenységek végzéséhez bizony általában szükség van elektromosságra, tehát az áram ára nem lehet közömbös egy Furdancs olvasó számára sem. És talán az sem, hogyan is "készül" az az áram.

A tegnapi napon egy sajtótájékoztatón vettünk részt, amit az Energiaklub és a Greenpeace szervezett. A paksi beruházás körüli anomáliákat figyelemmel kísérők számára beugorhat, hogy ezek a szervezetek voltak azok, akik még februárban kiléptek a kormány által szervezett „nemzeti atomenergiai kerekasztal” megbeszélésekből. Az kilépés akkori apropója, vagyis a nyilvánosság teljes kizárása, a kormány számára jogszabályok által előírt tájékoztatási kötelezettség ügyes csűrés-csavarása és a társadalmi párbeszéd megkerülése vezetett a mostani helyzethez.

Azt persze lehet sejteni, sem a Greenpeace, sem az Energiaklub nem igazán híve az atomenergia hasznosításának, sokkal inkább a megújuló technológiák támogatói. Ráadásul, - civil szervezetekről lévén szó - előnyben részesítenék az átlátható és demokratikus döntéshozást. A tegnapi bejelentés lényege, hogy a fenti két szervezet az Európai Bizottsághoz fordul Paks 2 finanszírozása, vagyis a nem megengedett állami támogatás ügyében. (Ha egy tagország állami támogatással kíván megvalósítani egy beruházást, akkor ennek megfelelő bejelentési menetrendje van, ezt a kormány elmulasztotta. Aligha véletlenül, hiszen az orosz féllel Moszkvában aláírt szerződés tartalmazza is az esetleges Európai Uniós kifogások lehetőségét.) A paksi beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani, úgy, hogy egyszerre valósítják meg az EU-s jogszabályokban rögzített mind az öt kritériumot:

1. Állami forrást vonnak be.
2. Gazdasági előnyt biztosítanak - az MVM Zrt. számára.
3. Szelektív a beruházás - csak egy ágazat egyetlen szereplőjét támogatja.
4. Versenytorzító hatása van - nyilvánvaló, hogy piaci alapon meg sem épülhetne az erőmű, a termelt áram árába pedig nem épül be az állami támogatás, tehát piactorzító hatása lesz.
5. Befolyásolja a tagállamok közti kereskedelmet - hiszen államilag támogatott árú energiával kívánunk kereskedni.

Ezen kívül a fenti két szervezet az Aarhusi egyezmény Jogkövetési Bizottságának a vizsgálatát is kezdeményezte.  Az Aarhusi Egyezmény, amelynek Magyarország is aláírója, a környezetet érintő ügyek demokratikus garanciáit, az ilyen ügyek döntéshozatalának átláthatóságát, a kapcsolódó összes információ nyilvánosságát garantáló jogokról szól.  

Ezzel is vannak problémák, a Paks 2 beruházással kapcsolatban még a 2007-2008 évben folyó, hatás- és finanszírozási tanulmányként végzett Teller projekt, és a 2009-ben indult Lévai projekt adatai és eredményeit sem sikerült a mai napig teljes körűen megkapni. (Holott az Országgyűlés ezek alapján tájékozódott, és hozott - nyilván megalapozott - döntéseket.)

Ennyi igazából a sajtóközlemény lényege. Persze volt sok kérdés is. Többek között az, hogy ezek a lépések járhatnak-e a beruházás leállításához vezető eredménnyel, különösen, hogy az Aarhusi Egyezmény csak békéltető, ajánlásokat tevő szervezet?

Erre az a válasz, hogy van példa, például az angliai Hinkley Point atomerőműben - szintén állami támogatással - tervezett új reaktor a dolgok jelenlegi állása szerint nem fog megépülni. (Persze ott betartották az előírt menetrendet, először jeleztek az EU felé, így, ha nem valósulhat meg a projekt, nem buknak milliárdokat.)

A másik fontos kérdés az, hogy vajon nem járunk-e jobban, ha gyorsan túlesünk az egészen, nem szólunk semmit, lesz egy atomerőművünk, majdcsak kifizetjük, na bumm. Több is veszett Mohácsnál… Erre az a némileg rövidített válasz, hogy az egész beruházás annyira abszurd finanszírozású, és annyira hibás a gazdasági modell is, hogy szinte kizárt az, hogy a jelenlegi elképzelések alapján felépülhetne. A két szervezet szerint nagyon nem mindegy, mikor derül ki hogy nincs tovább, és nem közömbös, mennyi pénzt öltünk bele addig. Ők azt mondják, van esély arra, hogy az uniós szervezet még idejében jobb belátásra bírhatja a kormányunkat.

Lehet. De épp ez, ami a címben említett párhuzamot juttatta eszembe Bős-Nagymarossal. Vagyis, ha tegyük fel több éves bírósági procedúra, és persze a szokásos magyar presztízsveszteség után kiderül, hogy a jelenlegi konstrukcióban tényleg nem építhetjük meg az erőművet, akkor az addig az időpontig a projektbe öntött milliárdok abszolút elvesznek. Ráadásul ezek adófizetői pénzek lesznek, hiszen ha kiderül, hogy a beruházás valóban az EU előírásait megkerülve lett kitalálva, biztosak lehetünk abban, hogy az unió megtalálja a módját, hogy minden, esetlegesen a paksi beruházásba "átcsoportosított" EU-s pénzt visszakérjen tőlünk…

Vagyis lesz egy jó sok pénzből összerakott "soha el nem készülő" projektünk, meg lesz pár haragosunk, első helyen most épp az oroszokkal. Remek lesz. Épp mint Bősnél...

Mindenesetre, hűen a Furdancs blog szellemiségéhez, várjuk az ötleteket, mihez is kezdjunk a jelenlegi paksi blokkok mellett kialakítandó betonépítményekkel, amikből végül is nem lesznek új reaktorok?

Az ügyben is hozzászólhattok bátran, mi a véleményetek az atomenergiáról? Egy vérbeli fúró-faragó ember nyilván nem utasítja el a technikai fejlődést. Ugyanakkor viszont lehet egészséges veszélyérzete is. (Némiképp hatásvadász nyitóképünk mi mást, mint Fukushima-t ábrázolja...) Mondjuk egy kommentkezdő "felütés" lehetne az az álláspont, hogy az atomenergia nyilván nem az ördögtől való, és bizony nem megvetendő technológia, de be kell látni, hogy az EMBERISÉG a jelenlegi társadalmi és politikai viszonyai közepette még nem elég érett és intelligens egy ilyen technológia használatára.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.  

Manapság ugyan már monoblokkos, vagy falba épített vécéöblítő tartályok az igényes megoldások, ám még nagyon sok otthonban a hagyományos, falon kívül elhelyezett tartályok látják el a vécécsészék leöblítését. Igénytelen szerkezetek, ám időnként kellemetlen meglepetéseket és jelentős vízfelhasználást okozhatnak a szivárgásukkal. Az ilyen hibák viszonylag könnyen javíthatók, ám ha mégsem, akkor ezeket új tartályra kell cserélni. Volt már szó ilyesmiről itt a Furdancson, most újra körbe járjuk a témát.

A vízszivárgásoknak két oka lehet. Többnyire a leeresztő szelep tányérja nem zár megfelelően és ezért állandóan elfolyatja a tartály vizét. Szerencsés esetben ezt egy alaposabb tisztítással is meg lehet szüntetni. Ehhez a szakaszolócsap elzárása után ki kell akasztani a lehúzókar végét a leeresztő szelep oldalsó szeméből, majd az egység kiemelése és a tartály vizének a leeresztése után meg lehet vizsgálni a tartály alján levő szelepülés széleit és a rá felfekvő gumitárcsa felületét.

A vízzel ugyanis egyébb szennyeződések is a tartályba kerülnek és a két felület közé kerülve gátolják szelep megfelelő zárását. Ha a tisztítás után a visszahelyezett szelep még mindig rosszul illeszkedik és ereszti a tartályba öntött vizet, akkor ajánlatos a szelep gumiharangját újra cserélni. Ez az alkatrész könnyen beszerezhető a szerelvényüzletekben és a cseréje sem nehéz. Ilyen esetekben azonban nem árt az egész tartályt alaposan kimosni, letisztítani, mert a benne levő szennyeződések újból bemosódhatnak a szeleptányér alá és megint szivárgást okozhatnak.

A másik vízszivárgást okozó hibát a töltőszelep tömítetlensége, illetve rossz zárása okozza. Mivel a töltőszelep nem zár tökéletesen, a tartály túltöltődik és a felesleges víz a leeresztő szelep túlfolyóján távozik folyamatosan a WC csészébe. A töltőszelep önálló egység, a többnyire habanyagú úszótömb műanyag szárának karja a tartály vízszintjének fokozatos emelkedésével zárja le a víztöltő szelepet. A tartály vízszintjének a szabályozását az üszótömb magasságának állításával lehet szabályozni. A töltőszelepek típustól függően változatos kialakításúak, ám többnyire a vízkő lerakódások miatt felakadhatnak, gátolva ezzel a szelep teljes zárását és ezáltal a víz is tovább csoroghat a tartályba. Bizonyos esetekben az egymásba kapcsolódó és könnyen mozgó alkatrészek letisztítása ellenére sem zár le a szelep, akkor a beömlő nyílást elzáró gumi tömítést kell kicserélni, ami már tökéletes zárást fog biztosítani. Az ilyen alkatrészcserék türelmet és figyelmet igényelnek, mert a mozgó alkatrészek akadálymentes mozgásának a beállítása nem is olyan könnyű. Ha azonban az említett alkatrészek már nagyon elvízkövesedtek, akkor különálló egységként is megvásárolhatók, ám ajánlatos ilyen esetekben a hibás darabot mintaként használni, mert ezek gyártóként és tartálytípusonként eltérőek, ami lehetetlenné is teheti a beszerelésüket, jó működésüket. Az új részegység kapcsolódó felületét pedig vékonyan szilikonzsirral bekenve megelőzhető a vízkövesedésük.

Ha viszont az öblítőtartály már elég öreg és viseltes, érdemes újra cserélni. Ez viszont a különféle tartálytípusok miatt nem is olyan egyszerű, hiszen olyan típust kell választani, amit könnyen a régi helyére lehet szerelni. Mivel az öblítőtartályok szerelési magassága különböző, ezt kell előbb figyelembe venni. A régebbiek általában 150 cm feletti telepítésűek, míg a középmagasba és alacsonyra szerelhetők a csésze becsatlakozásától akár 50 cm-re is kerülhetnek. A könnyű csere szempontjából azonban lényegesebb az öblítőtartályok kiömlő nyílásának a faltól mért távolsága. Az ejtőcsövek ugyanis sok esetben falba süllyesztettek és a kiálló könyök végére kell feszülés mentesen csatlakoztatni az új tartályt. Ennek a távolságnak az ismeretében kell kiválasztani a megfelelő szélességű tartályt. A vízvezeték kiállásnak is a tartály közelébe kell esnie, bár ez flexibilis bekötőcsővel könnyen áthidalható, viszont a csatlakozó könyök helyén nem lehet könnyen változtatni. Nem lényegtelen a működtető billentyű helye sem, ez a magasba szerelhető változatokon zsinórral működtethető, a középmagasra, alacsonyra szerelhetőkön viszont a fedélen található. Ez utóbbiaknál arra is kell figyelni, hogy ne akadályozzák a csészetető felhajtását. Ezt pedig csak a helyi adottságokhoz igazodó méretek birtokában lehet az adott öblítőtartály esetében eldönteni. Tehát a cserénél több méretre kell figyelni, különben meg is hiúsulhat az új tartály felszerelése.  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

Az első részben a lakatosműhely berendezése kerül terítékre, de ha nem tudja kivárni a könyv végét, megrendelheti a Cser kiadó webáruházában is. 

A legfontosabb, amivel a barkácslakatosnak foglalkoznia kell: a kellő felszerelés és a megfelelő munkahely. Nem szükséges már az első pillanatban komplett lakatosműhellyel rendelkezni. Lehetőségeink és az elvégzendő munkák igénye szerint lépésről-lépésre bővíthetjük fémmegmunkáló eszközeink tárházát.

A fúró- és köszörűgéptől kezdve a forrasztó- és hegesztőeszközökig ma már viszonylag olcsón megvásárolhatunk minden alapfelszerelést. A speciális gépek és készülékek drágábbak, beszerzésük általában nem kifizetődő. Tanácsosabb bizonyos munkákat – mint a tömör félkész áru darabolása, lemeztáblák szabása – profi lakatosműhelyben megcsináltatni.

A megfelelő munkahely
Ha örömünket leltük az első sikeres fémmunkákban, és a későbbiekben is rendszeresen kívánunk ilyesmivel foglalkozni, érdemes berendezni egy állandó munkahelyet és egy kis „nyersanyag-raktárt”. Egy tágasabb garázs sarka vagy egy nagyobb hobbiszoba is megfelel a célnak. De ügyeljünk arra, hogy a munkaterület világítása és szellőztetése megfelelő legyen, és a biztonsági előírások szerinti elektromos csatlakozás is rendelkezésre álljon.

A legtöbb lakatosmunkát munkapadon végezzük, amelynek jó, ha nagy munkalapja van és felépítése szilárd. Ezen felül a fiókokban legyen elég hely a szerszámoknak és a mérőeszközöknek.

Lakatos munkapad satuval,szerszámos fiókokkal

A munkafelületre megfelelő magasságban és szilárdan szereljünk fel egy masszív asztali satut. Úgy helyezzük el, hogy hosszabb munkadarabokat vízszintes és függőleges irányban is akadálytalanul befoghassunk. A legtöbb lakatosmunkához – mint a fűrészelés, reszelés, fúrás – a satu a legalkalmasabb rögzítőeszköz. Azért, hogy könnyen, simán mozgathassuk, időről-időre olajozni kell.

Szilárd alap
Kalapáccsal és pontozóval legjobb egy kisebb asztali üllőn dolgozni. De egy sima, mintegy 20 kg tömegű acéltömb vagy lap is megfelel a célnak, és egyben nagy segítség lemezek alakításához, hajlításához is. Legjobb megoldás az erős, vastag egyengetőlap, az ún. „platni”.

Elektromos szerszámok
A fémmegmunkálás alapfelszerelésének számít a lehetőleg állítható fordulatszámú, a munkapadra rögzített asztali fúrógép. De jó szolgálatot tehet egy közönséges kézi fúrógéphez való fúrógépállvány is. 

Asztali satu

Az állványos köszörűgép a különféle kopó kéziszerszámok – pontozók, csigafúrók, hidegvágók, rajztűk – karbantartásához, utánélezéséhez szükséges, de a munkadarabok sorjátlanítására is használható. Nagyon hasznos kiegészítése a kézi sarokcsiszoló gép, a közismert „flex” (gyorsdaraboló).

Így biztonságos
Az elektromos munkagépeken üzemen kívül végzett művelet esetén (például a köszörűkorong vagy a fúrótokmány cseréjekor) feltétlenül húzzuk ki a hálózati csatlakozódugót, nehogy a készülék véletlenül bekapcsolódhasson. Soha ne távolítsuk el az eszközről a gyári védőburkolatokat! A szerszámok és az elektromos készülékek beszerzésekor ügyeljünk azok minőségére, vegyük igénybe szakember tanácsát. Használatba vételük előtt gondosan tanulmányozzuk át a használati utasításukat.

Az üllő és néhány szerszáma

Asztali fúrógép

A szerszámok karbantartása
A szerszámokat mindig szakszerűen, száraz állapotban és helyen tároljuk. Külön - külön tartsuk a durvább és a finomabb munkaeszközöket, ill. a kéziszerszámokat és a mérőeszközöket. 

A sarokcsiszolóval bánjunk óvatosan

Így biztonságos
Ne hagyjuk szerszámainkat szerteszét, felügyelet nélkül. A balesetveszélyt jelentősen csökkenti, ha eszközeinket mindig a megszokott helyükön tároljuk. Kizárólag hibátlan szerszámmal dolgozzunk! A megkopott csigafúrókat rendszeresen élezzük meg. Célszerű, ha a gyakorlatlanok az élezéshez a kereskedelemben kapható befogószerkezetet használják, amely biztosítja a szerszámélek pontos élgeometriáját.

Szerszámkarbantartás

Kicsorbult, sérült csavarhúzókat, fogókat ne használjunk, azonnal cseréljük ki őket. A tökéletes csavarhúzók, fogók, villáskulcsok, kalapácsok és pontozók a legszükségesebb szerelő szerszámok, ezért legyenek állandóan kéznél. Szerszámainkat mindig rendeltetésszerűen használjuk, arra a feladatra, amire készítették őket. A mérőeszközöket különösen gondosan kell használni és tárolni, hogy hivatásukat sokáig betölthessék.

Munkaruha
A megfelelő munkaruha nehezen gyulladó pamutból készül. Viselése kellemes legyen, védjen a hideg és a meleg ellen is. A munkaruha simuljon a testhez, hogy munka közben – főleg géppel dolgozva – semmi be ne akadhasson. A zárt, erős cipő – célszerűen egy marhabőr bakancs – megvédi lábfejünket a sérülésektől, a leeső tárgyaktól és a szegbelépéstől. Természetesen biztos állást is ad, megakadályozza az elcsúszást. Sok tűz- és lángálló ruhadarab is kapható már, ha tehetjük, nem butaság ezek közül választani.

Az erős munkakesztyű megvédi kezünket a sérüléstől, amikor éles szélű lemezekkel és profilanyagokkal dolgozunk. Ne vegyük fel viszont fúráshoz, mert a forgó gép elkaphatja. Ha a munka megkívánja, feltétlenül viseljünk védőszemüveget és zaj elleni védőeszközt (füldugót, fültokot).

Hegesztéskor védőpajzsot kell használni. Az ívhegesztéskor képződő erős fény és az ultraibolya (UV) sugárzás a pajzs védelme nélkül az átmeneti elvakuláson kívül már rövid idő után fájdalmas szemgyulladást okozhat. Számos munkánál elengedhetetlen a védőszemüveg viselése. Védi szemünket a szerteszét röpködő forgácsok és szikrák ellen, például ha a köszörű- vagy a sarokcsiszoló gépet használjuk. Nagy zajjal járó munkánál a halláskárosodás ellen védekezzünk megfelelő védőfelszereléssel. Hegesztő-, csiszoló- és kovácsolómunkáknál az erős szikraképződés miatt tanácsos erős bőrkötényt („kovács- vagy hegesztőkötényt”) viselni.

Hegesztőberendezés

Hegesztő- és forrasztó eszközök
A hegesztőberendezésnek rendezzünk be műhelyünkben egy állandó, saját területet, amely a biztonsági előírásoknak is megfelel. Az ív- és védőgázas hegesztőberendezések gyakorlatilag egyszerűbben használhatók, mint a láng-, más néven gáz- vagy autogénhegesztő berendezés. A kevésbé gyakorlott barkácsolónak az acetilén- és oxigénpalackok beszerzése a számos biztonsági előírás és a bonyolultabb kezelés miatt nem ajánlatos.

Az ilyen, nagy térfogatú gázpalackok csak e célra szolgáló, elzárható helyiségben tárolhatók. Célszerűbb ezért a cseppfolyós – bután-, ill. propánbután (PB) – gázt tartalmazó, eldobható, kis térfogatú palackokra (ún. kartusokra) csatlakoztatható lánghegesztő égőfeltét használata. Ezek a régi és eléggé veszélyes, benzinüzemű „forrasztólámpák” helyett tökéletesen megfelelnek a kisebb hőmérsékletet igénylő forrasztási munkákhoz, használatuk nagyon egyszerű és biztonságos. Ne végezzünk hegesztési munkát a satu- vagy műhelyasztalon, hanem csak a külön erre épített hegesztőasztalon. A helyiség, ahol hegesztünk, legyen jól szellőztethető.

A disszugáz- és oxigéngáz-palackokat különleges előírások szerint, nagy gondossággal kell kezelni és használni. Az elzárószelepek és a nyomáscsökkentők mindig legyenek fémtiszták, semmi esetre sem kerülhetnek érintkezésbe olajjal, nem tisztíthatók például olajos ronggyal. A csatlakozásokat és a gáztömlőket rendszeresen ellenőrizzük tömítettség és hibátlanság (gáz- tömörség) szempontjából.

A hegesztés helyének közelében nem lehet éghető, tűzveszélyes anyag, például olajoskanna vagy mosóbenzin stb.! Óvatosságból – ez egyébként előírás – tartsunk kéznél alkalmas tűzoltóanyagot (egy vödör víz vagy homok) vagy kézi tűzoltóeszközt, ha munka közben szikrák keletkez(het)nek vagy nyílt lángot használunk.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Korábban már írtunk a Blaklader favágó, pontosabban fahasogató versenyéről. A június 28.-i időpont már közeleg, de még van idő nevezni a versenyre.

A verseny igazi családi rendezvény lesz, a gyermekek sem fognak unatkozni. Természetesen a Blaklader által gyártott ruhák és cipők is megnézhetőek, sőt, kedvezményes áron meg is vásárolhatóak lesznek.

A cég ruháiról írtunk már többször. 

A Blaklader a Furdancs blog-hoz hasonlóan elkötelezett híve a fizikai munkavégzésnek, tudják, hogy a világot nem nyakkendőben és íróasztal mögött ülve építették fel, sőt, még csak nem is úgy üzemeltetik. Bár manapság már egyre többet hallani arról, hogy a fizikai munka, a szakmunkák és ezek képzése a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kellene kapjon, ennek jeleit még csak nagyon halványan lehet látni. (Pedig hasonlóan a globális felmelegedéshez, vagy bármilyen hosszabb távú környezeti hatáshoz, itt is idejében kéne lépni, mielőtt késő lesz.)

A Blaklader mindenesetre mindent megtesz azért, hogy a fizikai munkák végzése ne csak biztonságos, hanem trendi és mutatós ruhákban történjen.

Az alábbi kis videó is ezt tükrözi:

Ha kedvet kaptatok a személyes megismerkedésre a ruhákkal és a céggel, nem is kell jobb alkalom a favágóversenynél. 

Látogassatok ki! A verseny június 28.-án kerül megrendezésre Pátyon, a Kastélyparkban (Páty, Várady kastély). Kapunyitás 11 órakor.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Időkripta pályázatunkra érkezett ötletek újabb sorával kopogtatunk. Részletek itt, az energia-ellátásra koncentráló megoldások pedig alant. Emlékeztetőül: Az ötleteteket a furdancsblog@gmail.com címre várjuk június 10. éjfélig, minimum 500 karakterben.

Straub János

Csináljunk egy csepegtetőt, ahol egy kicseppenő vízcsepp mérete 0,05ml (cm3), és másodpercenként egyet cseppen. A 100 év egyenlő 3.155.673.600 másodperccel (a szökőévekkel számolva 2014. májustól). Vagyis 100 év alatt: 3 155 673 600 * 0,05  = 157 783 680 cm3  = 157783,68 liter = 157,78368 m3  víz csepegne le.
Ez kb. egy 5,4m élű kocka térfogatának felel meg, vagyis nem egy kivitelezhetetlen méret. A felszín alatt kb. 20 méterrel a talaj hőmérséklete az egész évben állandó, olyan 14 °C körüli.

Az időkripta: ássunk le 20 méterre. Ide építsünk két tartályt egymás alá, amelyben a fenti vízmennyiség  külön-külön elfér. A tartályok anyaga legyen vízlepergető. A felső tartály legalacsonyabb pontján legyen a csepegtető, a tartály alakja pedig olyan legyen, hogy a teljes vízmennyiség a csepegtetőn le tudjon csepegni. Az alsó tartály felső része szűküljön be két vékony csővé. Az egyik cső pont a csepegtető alatt legyen. A két tartály legfelső része legyen még összekötve, hogy ne alakulhasson ki nyomáskülönbség a tartályokban lévő gázban. De a tartályok legyenek hermetikusan elzárva a külvilágtól, hogy a víz ne tudjon elpárologni.

Készítsünk sav- és korrózióálló acélból két lapkát. Ezt helyezzük a másik csőbe úgy, hogy amikor a teljes vízmennyiség lecsepeg, az egyik lapka félig a vízben legyen, a másikat pedig éppen érje el a víz. Ez lesz a kapcsolónk, ezért kössük őket egy vezetékre, amit kivezetünk a tartályokból, át abba a szobába, ahol a lejátszó van. A vizet tegyük vezetővé, pl. egy kis sav hozzáadásával. Ezzel a folyadékkal töltsük fel a felső tartályt, a bent lévő levegőt cseréljük le valami inert gázra, és zárjuk le a tartályokat. Várjunk 100 évet, és figyeljük meg, hogy a kapcsoló pont a megfelelő időben bekapcsol.

A csepp mérete és csepegési sebessége a csepegtető belső átmérőjétől, a folyadék viszkozitásától, hőmérsékletétől és felületi feszültségétől, valamint a gravitációtól függ. Ezek változatlanok a 100 év alatt. Mivel hermetikusan lezárt a két tartály, így a gáz mennyisége állandó, nyomása és páratartalma is állandó mivel a hőmérséklet is változatlan. Emiatt gyorsan beáll a relatív páratartalmi egyensúly, és nem csapódik ki víz a tartályok falán és a kapcsoló fém lapkáin (habár valószínűleg ez nem okozna téves, időelőtti kapcsolást, mivel a kicsapódó víz vegytiszta, így elektromosan nem vezet).

Igaz, a kapcsolóra kívülről feszültséget kell kötni, de magát a lejátszót is meg kell táplálni valahogyan, így abból lehet levenni a szükséges áramot. Ezt meg lehetne oldani egy sönt ellenállással, amikor a folyadék eléri a lapkákat, és megindul az áram, akkor a söntön lesz feszültségesés, ezt egy műveleti erősítővel fel lehetne erősíteni, érzékelni, és elindítani a lejátszást.

Ócsai Gábor

A pályázati felhívás szerinti időkripta megalkotásánál az első kérdés az energiaellátás, méghozzá két szempontból is, mivel két különböző rendszerről beszélünk. Az egyik rendszer maga a lejátszó berendezés és a kiszolgáló egységei, a másik pedig az ezt aktiváló rendszer.

A lejátszó rendszer legfontosabb tulajdonsága, hogy a tervezett élettartam nagy része alatt nem kell működnie, így a folyamatos energiaellátása nem feltétlenül szükségszerű. Ennek megfelelően ellátása megvalósulhat egy hosszú készenléti, ám rövid üzemi időtartamú energia tároló rendszerrel, vagy folyamatos tápellátást biztosító energiaellátó rendszerrel. Az utóbbi lehet egy energia termelő rendszer, vagy egy olyan hosszú üzemi idejű, folyamatos ellátást biztosító energia tároló rendszer, amely a teljes működési idő alatt biztosítja a bekapcsolt állapotnak megfelelő tápellátást.

Az aktiváló rendszer ellenben más, ennek folyamatos energia ellátásra van mindenképpen szüksége, hiszen ez „ébreszti” a lejátszó rendszert. Tekintettel ezen tulajdonságára, kétfajta ellátási mód jöhet szóba, egy energia termelő rendszer, vagy egy hosszú üzemi idejű, folyamatos ellátást biztosító energia tároló rendszer.

Mint az látható a két, egymással kapcsolatban lévő rendszer ellátási lehetőségei részben átfedik egymást, az csak a rövid üzemi időtartamú energia tároló rendszerben tér el egymástól. Mivel a másik két ellátási lehetőség mindkét rendszer esetében megegyezik, ezért érdemes először azokat megvizsgálni.

Folyamatos, de határozott időtartamú energiaellátás szükségessége esetén az egyik lehetőség egy hatékony energia tároló rendszer, amelybe – a szükséges biztonsági ráhagyással együtt – annak bekapcsolása előtt annyi energia kerül felhalmozásra, amely a teljes üzemi élettartamra elegendő. Megoldásként erre felmerülhetne a közvetlen villamos energia tárolás akkumulátorokkal, de mint arra Tákolmányi mobiltelefonja is rámutatott, a világ talán még nem érett meg erre a megoldásra. Egy tíz évre szóló rendszernél talán érdemes lenne próbálkozni, de egy száz évre szóló rendszer esetében ez vagy esélytelen, vagy az akkumulátorok ára meghaladná a tízmillió kőkemény magyar forintot. Vagyis az energiát valamilyen más formában érdemes tárolnunk, amelyre a jelen kor lehetőségei között két épelméjű megoldás kínálkozik.

Az egyik egy hidraulikus potenciálenergia tárolás, amely megvalósulhat hidraulikus akkumulátorokkal, vagy egy magasba helyezett víz (vagy bármilyen más folyadék) tartállyal, ahol egy hidraulikus generátor alakítja át az eltárolt potenciális energiát villamos energiává. A hidraulikus akkumulátor a mi esetünkben mind költségei, mind élettartama révén kiesik, így marad a magasba helyezett folyadéktartály és a hidraulikus generátor. A rendszer ugyanakkor három kihívással is rendelkezik. Egyrészt mozgó alkatrészeket tartalmaz, amelyek meghibásodhatnak. Ennek valószínűsége ugyan megfelelő minőségű alkatrészek beszerzésével mérsékelhető, ám ki nem zárható, így mindenképpen egy redundáns rendszerre lesz szükségünk, ami – különösen a megkövetelt jó minőségű alkatrészekkel – drága, bár beleférhet a költségvetésbe. A másik maga az energia tároló rendszer meghibásodási lehetősége. Ahol huzamosabb ideig folyadékot tárolunk, ott üledék jelenik meg, amely sajnos maga is meghibásodások forrása lehet. Ennek elkerüléséhez három fontos megoldást szükséges alkalmaznunk. Az egyik a magas tisztaságú folyadék (valószínűleg valamilyen olaj a fagyveszély elkerülése érdekében), a másik a folyadékkal reakcióba nem lépő anyagú tartály, a harmadik pedig – ismét – a redundancia, vagyis egy megkerülő rendszer arra az esetre, ha az üledékesedés mégis meghibásodást okozott volna.

Bár a folyadéktartályos megoldás sikeres lehet, azonban a kihívásai miatt célszerű megfontolni egy stabil energiatermelő rendszert is. Folyamatos energiatermelésre tulajdonképpen négy megoldás jöhet szóba: napenergia, szélenergia, vízenergia és a jó öreg radioaktivitás.

A napenergia választása esetén mind a hagyományos napcellák, mind egy napkollektoros megoldás szóba jöhet. Az előbbit ugyanakkor személy szerint nem választanám, két okból. Az egyik az ár, a napcellák ugyanis nem olcsóak, főképp, ha figyelembe vesszük a biztonsági ráhagyást is. Mindamellett, bár a korszerű napcellák már elég magas élettartamúak – legalábbis a gyártóik szerint – ám teljesítményük erősen függ a környezeti viszonyoktól. Sajnos száz év időtávlatából nem egyszerűen csak a rossz időtől kell tartanunk, de a cellákra leülő portól is. A napkollektoros megoldás – nagyobb bonyolultsága ellenére – olcsóbb lehet, nem kellenek hozzá ugyanis napcellák. Mindamellett – mivel a rendszerben általában van egy melegvíz tartály – az időjárás szeszélyei ellen is van valamennyi védelme. Ugyanakkor a porral szemben nincs, bár – mivel a gyűjtőtáblák nincsenek feszültség alatt – talán kevésbé porosodik, mint a napcellás rendszer. A rendszer ugyanakkor sok mozgó alkatrészt tartalmaz, amelyek mind-mind lehetséges hibaforrások, és a szükséges redundáns rendszerek miatt kicsúszhatunk a költségvetésből.

A szél-, vagy épp vízturbina jobb megoldás, főképp az utóbbi. A technológia mára már kiforrott, viszonylag épeszű áron szerezhetőek be a szükséges jó minőségű alkatrészek, így talán a szükséges redundáns megoldások sem szükségszerűen vezetnek a költségvetésen kívülre. Probléma ugyanakkor, hogy továbbra is függnek a környezetüktől. A szélturbinánk szélcsendben vagy szélviharban nem fog működni, ezért valamiféle energiatárolás szükséges ezekre az időszakokra, ami viszont egy újabb rendszer, újabb hibalehetőségekkel, és ebből adódóan újabb tetemes költségekkel. A vízturbina ilyen téren jobb, ám itt is fennáll annak a lehetősége, hogy épp nincs elegendő mennyiségű és sebességű vízáram a turbina táplálására, így a berendezésünket mindenképpen valamely folyó partjára érdemes telepíteni – legalábbis, ha nem akarunk energiatárolással vesződni.

Érdekes megoldás lehet a radioaktivitás. Erről persze mindenkinek az atomerőművek jutnak az eszébe, de itt most nem erről van szó, hanem az atomelemekről. Ezekben jellemzően valamilyen bétasugárzó anyag van, nem túl rövid felezési idővel – függően a tervezett élettartamtól. A technológia kiforrott, a Voyager 1 és 2 épp ilyen atomelemek segítségével van táplálva és méri a környezetét és küldi el a jeleket a földre – immár 47. éve. Drágának gondolhatnánk a rendszert, de már 1000 dolcsitól kaphatóak korszerű atomelemek, és ezek is minden bizonnyal képesek egy okostelefont, illetve annak megfelelő energiafelvételű fogyasztót meghajtani. Ennek tízszereséért pedig már a hosszú élettartamú atomelemek közül is válogathatunk. A megoldás fontos előnye, hogy mozgó alkatrészt nem tartalmaz, így a hibalehetőségek többsége legalább az energiaellátásban kiesik, és a szükséges mértékű redundancia is biztosítható a költségkereten belül. Ráadásul az atomelemek eléggé kicsik, így nem kell építkeznünk, valójában a teljes rendszer sem lenne nagyobb, mint egy közepes méretű tablet, vagyis, ha utódaink  az épület elbontása mellett döntenek, nos ügynökeink képesek lennének kicsempészni a rendszert és a benne rejlő tiltott tudást. További előnye a viszonylag nagy teljesítmény, így szükségtelen egy újabb rendszer a lejátszó működtetéséhez, a szükséges teljesítmény folyamatosan rendelkezésre áll. Ráadásul az atomelemek nem mennek tönkre attól, ha nincsenek kellően terhelve (nem úgy, mint a hagyományos elemek).

Szóval atomelem, én ezt javasolnám megoldásnak, különösen akkor, ha nincs elég idő- és kapacitás más rendszerek részletes tervezéséhez.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A tetőtéri szigetelés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ugye nem szeretnénk, ha a meleg miatt nyáron nem tudnánk aludni a tetőtérben, vagy a külső zajok beszivárognának a lakótérbe? Télen pedig rengeteg energiát pazarolhatunk el, mivel a meleg levegő felfelé száll, így ha a földszinten szeretnénk elérni egy kívánt hőmérsékletet, akkor a tetőtérben 3-4 fokkal annál melegebb lesz.

Nagyon sokan elfelejtik, hogy a tetőszerkezet is ugyanolyan külső határolószerkezet mint például a homlokzat, így közel sem foglalkoznak vele olyan mélységben, mint kellene. Nem veszik pl. figyelembe, hogy egy tetőszerkezet a nap beesési szöge miatt sokkal jobban fel tud melegedni, mint egy homlokzat!

Korábban írtunk már a szarufák feletti hőszigetelési módszerekről. Azonban az utólagos tetőtér-beépítéseknél továbbra is a szarufák közötti szigetelés a legjellemzőbb. Erre általában üveg- vagy kőzetgyapotot használunk. Akár szakember végzi, akár saját magunk végezzük magastetőnk hőszigetelését, győződjünk meg róla, hogy jó minőségű szigetelőanyagot használunk - Ilyen például a Knauf Ecose üveggyapot - amely legalább 0,039-es vagy annál is alacsonyabb Lambda értékű. Természetesen törekedni kell arra, hogy a szigetelés a lehető legnagyobb vastagságban kerüljön elhejezésre. (A következő bekezdésben ajánlottak szerint.) És persze a minőség itt is nagyon kifizetődő. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szarufák közti szigeteléshez a munka végezte, és a belső burkolatok kialakítása után már nem nagyon tudunk hozzáférni, tehát az esetleges technológiai hibák később csak igen nehezen és költségesen javíthatóak!

Egy jól kivitelezett hőszigetelés viszont akár 50 éven keresztül szolgálja a házunkat, és többszörösen visszahozza befektetésünket! 

A tetőtéri hőszigetelések kialakítása során a fólia kritikus kérdés. Felújításnál meg kell nézni, hogy páraáteresztő vagy párazáró fólia van-e felrakva alátéthéjazatként. Amikor párazáró fólia van fent, akkor a szarufa vastagságát nem szabad teljes keresztmetszetében szigetelőanyaggal kitölteni (tehát ha a szarufa 10/15-ös, akkor
nem szabad 15 cm vastag szigetelést berakni), hiszen a beltérről a hőszigetelő rétegbe bejutó párát a kondenzáció megelőzésére megfelelő keresztmetszetű légréssel ki kell szellőztetni. Páraáteresztő fóliánál a szarufaköz teljes keresztmetszetben kitölthető szigetelőanyaggal. Nagyon sok gondot okoz a nem megfelelő minőségű vagy rosszul beépített belső páratechnikai réteg, amelynek feladata, hogy meggátolja a fűtött helyiségekből kiáramló pára bejutását a hőszigetelő rétegbe. A nem légtömör, kiszakadt réteg nagyon rövid idő, akár egy fűtési szezon alatt a hőszigetelő réteg, sőt a tetőszerkezet végleges károsodását is okozhatja!

Ahhoz, hogy a tetőnk homogén és hőhídmentes szigeteléssel rendelkezzen, a rétegrendet már a ma hatályos hőtechnikai előírások betartásához (a hőátbocsátási tényező értéke tetőkre 0,25 W/m2K) is célszerű kiegészíteni egy 5-10 cm-es hőszigeteléssel, amelyet a szarufák belső oldalán helyezünk el, azokra merőleges irányban. A hőszigetelő rétegek teljes vastagsága legalább 25 cm legyen. A jövő év januárjában hatályba lépő új előírások a tetőkre vonatkozóan is szigorodnak. A hőátbocsátási tényező tetőkre 0,17 W/m2 K lesz, ami a fedélszékek geometriai méreteit is befolyásolni fogja. Minél alacsonyabb lambda értékű anyagot építünk be,
annál jobban szigetel a termék, így ilyen anyaggal jelentősen javítható a szigetelőképesség, ill. helyhiány esetén csökkenthető a beépítendő vastagság

Ha még inkább el szeretnétek merülni a témában, ajánljuk a cikk szakmai partnerét a Knauf Insulationt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ott fejeztük be a múlt héten, hogy gyakorlatilag majdnem mindent tudunk már a körfűrészekről. Remek. Azonban a körfűrész mint gép félkarú óriás a kiegészítők, és elsősorban a fűrészlap nélkül.

A fűrészlap első jellemző tulajdonsága a méret, vagyis az átmérője.

Itt az előző cikkből már ismerős számokkal találkozhatunk: 5 1/4" (130mm), 6 1/4" (160mm), 7 1/4 " (184mm), ilyesmi méretekben gyártanak körfűrészlapokat, és 4-6cm-es vágási mélységekkel számolhatunk. Azt, hogy mekkora lap kell a körfűrészhez, a körfűrész egyértelműen definiálja, ha már megvan a gép, akkor ezen nem kell sokat gondolkodnunk.

Hasonlóképpen jellemző a furat mérete is, ez az a középső kis lyuk, ahol rögzítjük a tengelyre (befogótüskére). Itt sincs variálás, a géphez megfelelő méretet kell választani, és általában 15-30mm körül szokott lenni (például 5/8").

A nagy sebességgel dolgozó szerszámokat, mint például a gépi fűrészlapokat és a fúrószárakat leggyakrabban HSS-ből, vagyis nagy sebességre tervezett acélból (High Speed Steel) gyártják. Ezeknek az az előnyük, hogy a súrlódásból fakadó magas hőmérsékleten is megtartják keménységüket, nem gyengül a vágási képességük. Ha valaki otthon szeretne HSS-t készíteni, az a vas és a szén mellé még egy kis molibdént vagy volframot dobjon a kondérba.

A fűrészlapok gyakran speciális bevonatot kapnak, hogy a vágott anyag ne tapadjon meg rajtuk. Ezeknek a bevonatoknak az acélhoz hasonlóan természetesen hőállónak kell lenniük.

Megfigyelhetőek még a képeken pengék külsején található bevágások és a lyukak: ezek védik meg a pengét az elgörbüléstől. A penge ugyanis a vágás közben egyrészt súrlódik, másrészt a vágás keltette levegőmozgástól hűl. De ezek a hőmérsékleti befolyások nem egyenletesek, a penge különböző részein máshogy hatnak. Emiatt más-más hőtágulást szenvednek el a szerszám egyes területei, aminek ezek a bevágások szabad teret engednek. Vagyis gyakorlatilag a hidak dilatációs hézagjaihoz hasonló szerepet töltenek be.  

A penge fogazatának az anyaga legalább annyira befolyásolja a vágást, mint az alakja. Leggyakrabban valamilyen karbid szót tartalmazó kifejezéssel utalnak arra, hogy a fogak extra kemények, sokáig tartják az élüket. A karbid ez esetben azt jelenti, hogy volframmal ötvözött acélból készült a hegy. Természetesen ahány gyártó, annyi ötvözet és gyártástechnológia, ezért a karbid hegy önmagban még nem garancia semmire.

A körfűrészlapok fogazatának kialakítása sok szempontból hasonlít a kézifűrészekéhez:

• a sűrű fogazat finomabb vágási felületet eredményez
• a ritkább fogazattal durvább lesz a felület, kevésbé precízen irányítható, cserébe viszont gyorsabban vághatunk
• a kisebb terpesztésű (kerf) fogak szintén a precízebb, finomabb munkát segítik, míg a nagyobb kerf gyorsabb vágást biztosít

A fogazatot egyébként a teljes kerületen számolják, és általában Z betűvel jelölik, tehát egy Z 24-es fűrészlapon 24 fog van összesen, vagyis 15 fokonként van egy fog.

A fentiek mellett legalább két szempontot kell még figyelembe vennünk: milyen anyaghoz ajánlja a gyártó a fűrészlapot, illetve legfeljebb mekkora fordulatszámhoz tervezték. A legelterjedtebbek az általános célú lapok, ezekkel nem nagyon foghatunk mellé, csak a fogak számát kell átgondolnunk. Gyártanak viszont kifejezetten keményfához, puhafához, dekorlaphoz, műanyaghoz, fémhez, betonhoz tervezett fűrészlapokat. ezek általában jobb eredményt adnak, mint az általános célú pengék.

Illusztrációként pedig egy Freud penge, amin a fenti adatok akkurátusan fel vannak sorolva:

• Thin kerf: kis terpesztésű
• Plywood & Melamine: furnérhoz és melaminhoz
• 10" 5/8" Arbor: a penge átmérője 10", a középső lyuk mérete 5/8"
• 80T: 80 fog van körben, és a fogak volfram-karbid ötvözetből készültek (a T a tungsten rövidítése, magyarul volfram)
• Rip/Crosscut wood, Chipboard, Plywood, Laminate, Non-Ferrous: melyik anyaghoz mennyire ajánlott. Leginkább a fa erezetére merőleges vágáshoz, furnérhoz és laminált lapokhoz ajánlott
• Max. RPM: 7000. A fűrészlap megengedett legnagyobb fordulatszáma.

Érdemes egyrészt megemlíteni, hogy az Anti-vibration felirat azt jelenti, hogy a vágás közben kisebb terhelés éri a munkás kezét és testét, másrészt azt, hogy manapság a pengék tervezésekor ügyelnek arra is, hogy minél kisebb zajterheléssel vágjanak. 

Hasonlóan örvendetes tény, hogy már a fűrészlapok is komoly vizuális termékfejlesztés után kerülnek piacra, egyedi színviláguk és formaviláguk van.

A nyitókép innen van, érdemes elolvasni a cikket.

A hét műtárgyait a Netszerszámtól kunyizzuk

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A körfűrész ötlete az 1920-as évek elején, egy ültetvényen dolgozó embereket figyelő férfi, Edmond Michel fejében született meg. Látta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a munkásoknak egy hordozható, gépesített vágószerszám, ezért tervezett egy olyan eszközt, amin egy 15 centis fűrészlap mozgott - a motor egy elektromos mixerből származott. Így született meg az első elektromos kézifűrész.

További fejlesztések következtek, majd rövid idő alatt eljutottak ide:

Forrás

Ez a kör alakú vágószerszám már régebben is ismert volt, a fűrészmalmokban működtek ilyenek.

Forrás

A kiforrott konstrukció egyik lényeges szerkezeti eleme az a fogaskerekes áttétel volt, ami a motor által meghajtott tengelyről 90 fokkal elforgatva vitte át a forgást, a tengely forgásához képest kisebb fordulatszámmal:

Ezt hívják csigahajtásnak

(howstuffworks.com)

A kiforrott konstrukciót úgy kell érteni, hogy a motort tápláló generátor akkora volt mint egy hegy, és kb. 2 naponta elromlott benne valami. Itt már a 20-as évek végén járunk, a körfűrész a Model E néven futott, 8"-os pengéje volt, és $160-os áron lehetett hozzájutni. Utódja, korának legnépszerűbb modellje a Model 77 névre hallgatott, 1937-től 1939-ig gyártották, 7 1/4"-os pengével, $105-os áron. Ezekből még ma is találhatunk működő példányokat, nem is túl drágán:

Ez pedig a mai utód:

Nem nagy meglepetés, hogy ezt az elektromos, hordozható körfűrészt a Skilsaw név alatt kezdték árulni - angol nyelvterületeken a mai napig így (is) hívják a körfűrészeket (mint ahogy a cellux és a xerox is márkanévből köznévvé vált) -, a cég pedig hamarosan a Skil nevet vette fel. Ez a termék lett a jó nevű márka első kasszasikere, amit követett még jónéhány, így nem meglepő, hogy a cég pár éve már a Bosch csoport tagjaként prosperál. A név eredete egyébként az, hogy a feltaláló felesége szerint meglehetősen nagy szakértelmet (angolul: skill) igényelt a használata.

A legenda szerint az első példányokat olyan módszerrel adták el, amitől a mai direkt marketingesek és spammerek csak zavarodott, eget kémlelő fütyörészést tudnának produkálni: az értékesítő megállt az autójával az út szélén, és ha egy építési fával megrakodott teherautó ment el mellette, utána eredt, és egészen a célállomásig követte. Ott helyben rögtönzött egy bemutatót, majd felvette a rendelést.

Visszatérve a csigahajtásra, a 90 fokban elforgatott körpengét a Skil szabadalmaztatta, ezért a konkurrencia kénytelen volt más utat választani. A 20-as évek végén egy mérnök, aki az amerikai Porter Cable-nél dolgozott (ők szintén a nagy amerikai szerszámgyártók közé tartoznak a mai napig), egy hasonló készüléket tervezett, azzal a különbséggel, hogy a fűrészlap és a motor egy vonalba esnek, másik megközelítésben a motor a vágás irányára merőlegesen áll.

Képekkel rögtön érthető a dolog:

A Skil-féle hosszanti motor

A keresztmotoros elrendezés

A képek forrása ez a remek videó

A két kialakítás közti különbség több következménnyel is jár (ami általában, az esetek nagy többségében van így, néhány kivétel azért felhozható):

• a csigahajtásos kivitel alacsonyabb fordulatszámon, de nagyobb nyomatékkal működik
• a Skil-féle megoldás a jobbkezeseknek előnyösebb, mert a motor jobboldalon, a penge a baloldalon van, így jobban látható a vágás síkja
• a csigahajtásos körfűrészek általában nehezebbek, de emiatt könnyebb velük "levegőben", támaszték nélkül vágni, mivel a súly húzza magával a kezet - cserébe az egyenes kivitelt könnyebb a fej fölé emelni, ha valakinek esetleg úgy alakul az élete
• általában (jobbkezeseknél) a bal kéz szorítja le a vágott anyagot, vagyis a fűrésztől jobbra lévő rész a kisebb, “leeső” anyag. A keresztmotoros kivitelnél a motor súlya a leszorított anyagott nyomja, a hosszanti motornál viszont a leeső anyagot.

Ha a csigahajtásos megoldás jobban vonz valakit, akkor érdemes a Bosch-csoport termékei közt keresgélnie (nem kizárólag, árul ilyet példul a Milwaukee is):

A keresztmotoros verzió létjogosultságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a Bosch gyárt olyat is, nem csak csigahajtásost.

A körfűrészek többnyire elektromos motorral készülnek, manapság már nem csak a kábelesek, hanem az akkumulátorról működőek is komoly munkára képesek – bár a nagyobb átmérőjű pengék (az eredeti 7 1/4”-os méret például) általában a vezetékesekhez valóak.

Pár éve persze még több volt a benzinmotoros kivitel, de már kezdenek kikopni:

Forrás

A penge méretével arányos a legnagyobb vágási mélység is, vagyis az, hogy milyen vastag fának eshetünk neki. Fordítottan arányos viszont a precizítás, egy kisebb géppel általában pontosabban is tudunk vágni, bár ez természetesen függ a penge fogazatától is.

Fontos szempont lehet vásárlásnál, hogy a körfűrész rendelkezik-e elektromos fékkel. Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy nagyon gyorsan blokkolni tudja a penge forgását, akár 1-2 másodperc alatt is.

Találkozhatunk még tengelyretesszel is a funkciólista sorai közt, ez azt jelenti, hogy az a tengely, amire a pengét kell rögzíteni, rögzíthető, vagyis nem forog el a pengecsere közben. Mivel a pengével érdemes óvatosan bánni a kezünk épségének érdekében, ha tehetjük, válasszunk ilyen gépet.

Körfűrészt viszont nem csak ilyen mobil konstrukcióban vásárolhatunk, még két igen gyakori előfordulási formája van.

A fűrészelésnél gyakran adódik igényként az, hogy egy bizonyos szögben vágjuk el az anyagot. Kézifűrészeknél erre szolgál a gérvágó láda:

Mint látható, a láda rései vezetik a fűrészt vágás közben, pontos és szép eredményt biztosítva.

A körfűrészeknél ez így néz ki:

Látható a különbség, kicsit nagyobb szabadságot ad egy ilyen eszköz, gyakorlatilag bármely tengely mentén dönthetjük a körfűrészt:

A másik megközelítés az, amikor a hegy megy Mohamedhez, vagyis a fűrész marad a helyén, a faanyagot küldjük rá olyan irányban, ahogy akarjuk:

Ez már külön kategória, itt könnyen repkednek a nullák:

A jövő heti folytatásban a körfűrészek kiegészítőiről lesz szó, addig kellemes zenehallgatást kívánunk, ne felejtsétek el, hogy hétfőn Iron Maiden + Anthrax koncert!

A hét műtárgyait a Netszerszámtól kunyizzuk

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.