Érezte már valaha, hogy amit épp átél, az egy fokkal több az elviselhetőnél? A Csernus-féle sokkoló módszer szellemében következzen uborkaszezonban fogant, 3D nyomtatós hírválogatásunk olyan mennyiségben, amit ha túlél, akkor megerősíti...

..hitét, hogy ez egy igen sokrétű és hasznos eszköz a barkácsoló kezében. Épp egy kortárs elektromechanikai csodát, egy telefaxos - scanneres - hálózati csatlakozós - tintasugaras nyomtatót szedek apró darabokra a Szétszedtem! rovat áldozataként. A kitermelt kétmaréknyi precíz fogaskerék, motorok és gépelemek felett elábrándoztam, mi mindent készíthetnék belőlük egy ilyen térbeli nyomtató segítségével. És ha ezt Galuska Galagonya megérhette volna. Tehát uborkaszezon, hírválogatás és hidegfront. Minden adott a tájékozódásra, kellemes olvasást!

Kezdjük is a maximalizmussal. Háznyomtató szerkezet Kínából. A 12x12x12 méteres, 120 tonnás óriást hónapokig építették, összeszereléséhez darukat és más „nehézsúlyú” gépeket vetettek be. Visszatérve a hobbi berendezésekhez, egy átfogó teszt bemutatja a legolcsóbb, de még használható berendezéseket.

Ezután újdonságokat ismertet a HWSW magazin az idei CES kiállításról. 3D-ben nyomtató toll és egyre olcsóbb készülékek. 3D nyomtatás a konyhában - kezdődik az egyik bekezdés. Következő linkünk már elővetíti a konyhát helyettesítő a berendezést, ugyanis ételt nyomtat. Méghozzá Nutellát. A fotón persze pizzát látunk, azt még nehezebb előállítani.

Nyomtatás tengeren. Az amerikai haditengerészet, a U.S. Navy a tengeren történő 3D nyomtatás lehetőségeit tanulmányozza. Visszatérve a szárazföldre: "Bárkinek lehet 3D nyomtatója" ígéri a cikk, mivel a témával foglalkozó szakbolt nyílt Budapesten, a Gellért tér közelében, ahol egy kávé mellett ismertetnek meg minket a technológiával. Tényleg lehet mindenkinek nyomtatója, sőt, Mercedes SLC-je is, csak egy batyu pénzre van szükség. Azt hiszem ezzel sokunk problémájára rávilágítottam a 3D nyomtatás-, valamint a promóciós cikkek címadásának világából.

És még talán nem késő elmagyarázni, hogy mi is az a 3D nyomtatás, ebben segít ez a cikk, mert elmagyarázza, mi van a motorháztető alatt. Kedvcsinálóként elmondjuk, hogy immár nyomtathatunk vezető tintát, áramköröket, a Robotzsaru ruháját, kétméteres fém alkatrészeket és gyermekjátékokat. És Nutellát. Tudom, ez már volt, de a Nutellát mindenki szereti, és kár lenne, ha átsiklana felettük Kedves Olvasó figyelme.

A tervezés világából tudósítás a generatív 3D modellezésről, a nyomtatókhoz szánt nyílt forrású platformot jelentett be az Autodesk (megnéztem, hasznos dolog, köszi) és végül kihirdették a What-to-print-in-3D? pályázat nyerteseit. A menyasszonyi fátyol fantasztikus lett. Innen már csak egy lépés, hogy menyasszonyt is nyomtassunk.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A filmre vitt képregények divatja még korántsem ért véget. A nagyszámú, különleges képességek birtokában lévő hős folyamatos példát mutat nekünk, átlagos életformáknak. Persze az erkölcsi tanulságon túl nem minden esetben juthatunk, hiszen e hősök többsége amolyan mutáns lény, különleges, nem igazán üzletben kapható képességek birtokában van, amelyek számunkra nem elérhetőek.

Azonban vannak azért néhányan, akik nem születésüktől, vagy netán balesetből kifolyólag lettek annyira szuperek.

A mi mai példaképünk legyen mondjuk a vasember. Persze nem az igazi, vagyis a Teslát létrehozó Elon Musk sőt, még csak nem is a Virgin Group féle Richard Branson, hanem a vörös/arany bádogember, aki mindannyiunk rejtőző igazságosztó énjét személyesíti meg.

És az ok, amiért ez a téma felmerült egy barkács blogon, az nem csupán a vitathatatlan uborkaszezon, (amelyet most még mindenféle foci vb-is súlyosbít) hanem az is, hogy a vasember legtöbb csodás tulajdonsága, ellenálló-képessége a páncéljának, vagyis a spéci ruházatának köszönhető. Márpedig hasonlóan (majdnem) ellenálló ruhadarabjaink nekünk is lehetnek ám! Elsősorban persze a védelmi képességekre helyezzük most a hangsúlyt. A taktikai támadófegyverek egyelőre nehezen beszerezhetőek, de egy későbbi posztsorozatban adunk majd néhány ötletet.

Szóval, a védelem. A lábunk védelme ugye alap, erről írtunk már külön. Egy szuperhős ruházata azonban valóban összetett kell legyen. Nyilván nem szakadhat el, bírja a vizet és természetesen vágás- és lángálló anyagból készül. Jó ha sötétben is látszik, de szükség esetén akár bele is olvadhat a háttérbe. Nyilván nem foghatja a golyó, nem vághatja a kard. Ja, és persze szellőzik, mert egy szuperhős sosem lehet izzadt. A jó hír, hogy ezen tulajdonságok mindegyike elérhető mondjuk a profi munkaruha szegmensben. A rossz az, hogy azért nem egyetlen modell fedi le a teljes elvárás-skálát. Azonban ez nem jelenthet akkora gondot, egy rendes szuperhős manapság nyilván nem ad-hoc módon indul bevetésre, fel tud készülni a szükséges igénybevételre.  

Időnként persze adódhatnak speciálisabb igénybevételek, mondjuk néhány 10.000 V feszültség elviselése, vagy épp farkasordító hidegben kell heggeszteni, persze szigorúen az emberiség megmetése érdekében:

Persze nemcsak férfi lehet szuperhős, női felszerelések is akanak szép számmal:

Szóval, nem is nyújtjuk tovább a szöveget, mindenki tervezze meg a saját szuperhős-képességeit, aztán szaladjon a boltba, összeszedni a megfelelő öltözetet.

Befejezésül itt van két videó:

Az első kedvet csinál talán a vasemberséghez, ahogy végigvezet az öltözet evolúcióján:

A második viszont azok számára lehet érdekes, akik mondjuk valódi vasember-álarcot szeretnének. Mondom valódit...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni!

Boldogult gyermekkoromban a kerti világítást általában a szokásos, menetes üveggömb-bura által védett, 60-100W-os izzó képviselte, amely a ház és a műhely egy-egy sarkán volt installálva. Kellett hozzá persze (akkor még) 220V-os elektromos hálózat, kapcsoló, meg létra ha kiégett az izzó, cserében viszont valódi fényt adott, 2-3 ilyen lámpa korrekten bevilágította a ház környékét.

Akkoriban is léteztek persze már különböző díszítő-világítások is, amelyekkel mondjuk a kertben kígyózó utakat lehetett megvilágítani, de ilyesmi felénk nem volt, csak filmekben, meg külföldi parkokban láttunk ilyen megoldásokat.

Ma már persze már minden van. Ráadásul, - hála a kapitalizmus szent eszméje által a szerelőszalag mellé hajtott sok-sok ázsiai rizstermelőnek - időnként egészen olcsón. (Épp a múltkor írta az egyik gazdasági portál, hogy Kína egyes ipari régióiban már magasabb a fizikai munkások átlagfizetése mint nálunk. De hát nem is kell mindent értsünk...)

Manapság a ledes világítások korát éljük. Ledes világítótestekről írtunk már itt a Furdancson is, igazából robbanásszerűen fejlődik ez a szegmens, a mai világító diódák már döbbenetes fényt képesek kiadni, miközben áramot alig használnak. Persze az igazán jó "lámpák" abszolút értelemben nem olcsóak, de az ár-érték arányuk rendben van.

Ez a cikk azonban nem ezekről a fényforrásokról szól, hanem a mindenhol mázsaszám kapható, kis méretű, többnyire műanyagburájú, általában egy darab gyufásdoboznyi napelemet, egy kis akkucellát és egy darab világító diódát tartalmazó, kertben leszúrható mini fényforrásokról.  

Rengeteg féle kapható belőlük, és már akár 2-300 Ft/db ártól elérhetőek, de a fémburás, fém leszúró pálcájú modellek is beszerezhetőek már 1000-1300 Ft körüli áron is.

Ezek roppant egyszerű szerkezetek - legalábbis ami a használatukat illeti. Az ember bekapcsolja, leszúrja a kertben, aztán több gondja nincs vele. A szerkezet nappal szépen tölti a benne lévő kis ceruza akksit, aztán a sötét beálltával (van bennük fényérzékelő) elkezd világítani. Ha reggelig nem is mind tart ki, de az éjszaka nagyobb felét biztos végigbírják, és időnként meglepő fényerőt produkálnak.

Mostanában divatba jöttek a színváltós modellek is, ezek a folyamatos fehér fényen kívül képesek színes, folyamatosan változó színű fénnyel világítani.

A beszerzésnél igazából csak pár szempontra érdemes figyelni.

• A legfontosabb, hogy láthatóan jól legyen megoldva a vízállóság kérdése, korrekten záródjon a szerkezet, hiszen egy ilyen fényforrás akár több évet is képes üzemelni, de a víz nagy ellensége, ha valahol bejut, akkor hamar vége a dalnak. (Illetve a fénynek…)
• Bár technikailag nem kényes kérdés, de mindenképp célszerű, ha a rovaroknak semmilyen lehetőségük nincs (alulról sem) bejutni a burába. Elég kiábrándító, és sokakat zavar is, ha egy idő után egy kupac rovartetem gyűlik össze a fényforrás búrájában.
• Nyilván fontos volna, hogy jó minőségű akkucella legyen beépítve. Sajnos ezt általában nem tudjuk megítélni, még szakemberként sem, mert a legritkább, hogy ismert (vagy bármilyen...) márkanevet találunk az akkura nyomtatva, és sokszor hozzá sem férünk. Mindenesetre igyekezzünk minél nagyobb kapacitású és modernebb (Ni-MH és hasonló) felépítésű cellákat választani.
• Ezen kívül maximum az anyaghasználat és a kivitelezés minősége lehet fontos, persze ez azért nagyon ár- és ízlésfüggő.

Sok modellnél cserélhető az akkucella. Ez persze inkább csak elméleti kérdés, mert egy új korában 790.- Ft-ért vásárolt szerkezetbe nem valószínű, hogy mondjuk két év múlva 1000-1200 Ft összegért vennénk egy akkucellát, különösen, hogy két év múlva – figyelembe véve a fejlődés ütemét – jóval nagyobb fényerejű ledekkel szerelt modelleket vehetünk már, kevesebb pénzért, mint amennyibe egy csere akkumulátor kerülne.

Mint látható, itt egy AAA méretű, nikkel-metál-hidrid akksi van a szerkezetben. Rendes, rugós, a későbbi cserét lehetővé tevő foglalatban. Igazából döbbenet, ha figyelembe vesszük, hogy a komplett világítótest 790.- Ft volt áfával, árrésestűl, rozsdamentes acél leszúró lábbal, dobozzal, garanciával és magyar nyelvű használati utasítással...

Az élettartam egyébként igen változatos lehet a tapasztalatom szerint, ráadásul nem is függ a termék árától. két évet (két szezont) szinte minden modell kibír, de van 4 éve működő darab is a ház körül. Télre nyilván jó ha kivesszük és bevisszük fűtött és száraz helyre. A téli tárolás kérdésére több út is lehetséges, van aki azt mondja, feltöltött állapotban kapcsoljuk ki és tegyük el (hiszen a modern akkuknak nem ártunk ezzel) és van, aki meg azt, hogy tegyük ki az ablak mellé, mert azért jót tesz az akkuknak a folyamatos üzem. Ha van ezzel kapcsolatban véleménye az olvasónknak, írja meg kommentben alul… Nem mellesleg: a legrégebbi ilyen fényforrásom télen is kint szokott lenni, egész jól mutat amikor a havat világítja meg. Szóval elég strapabíró szerkezetek, ha víz vagy pára nem kerül beléjük.

10-15 ezer forintból körbevilágíthatjuk a kertet ilyen módon. Az igaz, hogy akkora fényük összességükben sem biztos hogy lesz, mint a korábbi mondjuk két darab 60W-os hagyományos lámpánknak, viszont összehasonlíthatatlanul hangulatosabb lesz az egész. Nem mellesleg, ha tényleg szükségünk van igazi, erős fényre is, arra is van bőven ilyen ledes/napelemes megoldás, igaz, azok már azért drágábbak lesznek:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni!

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat.

A következő részekben tervezéstől-kivitelézésig megismerjük a fémipari műveleteket. Mindezek előtt rövid tanácsok röviden. Ha ön türelmetlen, a teljes kötetet megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Az elképzeléstől a kész munkadarabig

A munka az ötlettel kezdődik, célja pedig ennek megvalósítása. Előbb azonban át kell gondolni néhány dolgot:
– Hogyan nézzen ki a kész munkadarab, a „MŰ”?
– Mire fog szolgálni?
– Hogyan készíthető el a legcélszerűbben?
– Milyen szerszám(ok)ra lesz szükség a munkához?
– Milyen lépésekben végezzük el a munkát?
– Honnan szerezzük be a nyersanyagot?

Vázlatok
Először készítsünk néhány elnagyolt vázlatot az elképzelésünkről. De már ezekről a kevéssé kidolgozott, szabadkézi vázlatokról is leolvasható legyen a tárgy rendeltetése vagy működése, használata.

Minden tervező szakember ceruzavázlatok sorozatával kezdi a munkáját. Eleinte minden gondolatot felvázol, mert még nem tudni, hogy melyikből születik a végleges megoldás. De eleinte ne merüljünk el aprólékos részletekben. Először egy átfogó megoldást kell kialakítani, csak ezután következzen a részletek kidolgozása.

Kiviteli tervek
Ha döntöttünk a megoldás mellett, kezdődhet a részletes kiviteli tervek, azaz a mérethelyes összeállítási és részletrajzok megrajzolása. Ezek képezik az elkövetkező munkafázisok alapjait. Ezért szükséges ezeken már minden méretet és szöget mérethelyesen ábrázolni, hogy később a munkadarabra átvihetők legyenek.

A barkácsolónak egy ív rajzpapír és kétféle keménységű ceruza is megfelel e célra. A puhábbal rajzolhatjuk meg a munkadarab(ok) körvonalait és a tengelyvonalakat; a keményebbet a sraffozásokhoz és a méretvonalakhoz használhatjuk.

Jó tanács
A munkadarabok méreteit mindig milliméterben adjuk meg. Térbeli tárgy befoglaló méreteit következetesen szélesség × magasság × mélység (ill. vastagság) sorrendben adjuk meg.

Méretezés
Alapvető szabály, hogy ne adjunk meg túl sok méretet, de ne felejtsünk le egy szükséges adatot se a műhelyrajzokról. A méreteket átgondoltan, rendszerezve adjuk meg, azaz lehetőleg mindig egy adott alapvonalhoz vagy felülethez (bázishoz) viszonyítva.

A szerkesztőmunka – a részletek megrajzolása – során fontos szempont a helyes méretek megválasztása.
Ez az anyagminőségnek, az alapanyag formájának, fajtájának és vastagságának helyes és ésszerű megválasztását is jelenti. Használjuk ehhez a méretezési képleteket és táblázatokat tartalmazó tervezési segédleteket, kézikönyveket. Kétség esetén azonban tanácsos inkább túlméretezni az alkatrészeket, mert ezzel csak a biztonságot növeljük.

Végül készítsünk részletes és pontos darabjegyzéket az alkatrészekről. Ez a „stükklista” tartalmazza az anyagfajtákat, a mennyiségeket és a beszerzendő kereskedelmi árukat is. Ezzel már el is kezdhetjük a tulajdonképpeni kivitelezést.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A lakatosműhelyben használatos fémek közül most a nemvasfémekkel folytatjuk a sorozatot. Ha nem tudja káros izgalmak nélkül kivárni a könyv végét, rendelje meg a Cser kiadó webáruházában!.

Nemvasfémek

A vasat nem tartalmazó fémeket összefoglalóan nemvasfémeknek hívják a világ legtöbb országában. A magyar gyakorlat két csoportra osztva könnyűfémekről (4,5 g/cm3 fajlagos tömeg alatt) és színes fémekről (az előbbinél nehezebb fémek) beszél. Ezek a nemvasfémek bizonyos esetekben alkalmasabb nyersanyagok, mint az acélfajták.

A horganyzott (horganyzás = cinkréteg felvitele) esőcsatorna szinte nem rozsdásodik, az alumíniumlétra nagyon könnyű és mégis szilárd, a vörösréz csőből készített fűtőkígyó kiváló hőleadó szerkezet, a sárgaréz veretek és kilincsek nagyon szép díszei egy lakásajtónak. Mint említettük, ezeket a fémeket két csoportba oszthatjuk: könnyűfémek és színes- vagy nehézfémek.

A víznél mintegy ötször nehezebb fémeket (mint a króm, réz, acél, ólom) tehát nehézfémeknek, vagy az acélt kizárva színesfémeknek, míg az ennél könnyebbeket (mint az alumínium, magnézium, titán) könnyűfémeknek hívjuk. Hasonlóan az acélhoz, ezek a fémek is főleg más anyagokkal keverve, öt vözetek formájában kerülnek gyakorlati felhasználásra. Tiszta formában a nemvasfémek rendszerint alkalmatlanok a közvetlen feldolgozásra.

Alumínium
Ez a fém háromszor könnyebb a vasnál. Ezért elsősorban akkor használják, ha szükséges, hogy a szerkezet könnyebb legyen, például a repülőgép- és a járműgyártásban. Bár ezen a területen is egyre jobban szorítják ki az újabb, nagy szilárdságú műszaki műanyagok. Az alumínium a szó szoros értelmében könnyűfém, olvadáspontja 660 °C körül van, felülete ezüstösen fénylik.

Az alumínium előnyös tulajdonsága, hogy nem korrodál. Ellenáll a légköri hatásoknak, bár felülete viszonylag rövid idő alatt megcsúnyul. Óvatosnak kell lenni viszont akkor, ha az alumínium más fémmel kerül(het) közvetlen érintkezésbe. Például a vas- vagy rézszegecsekkel összeerősített alumíniumlemezek az elektrokémiai jelenségek következtében – mivel nagy az anyagok potenciálkülönbsége – meglepően gyorsan korrodálódhatnak.

A vashoz hasonlóan az alumínium is nagy mennyiségben fordul elő a természetben. Kinyerése viszont sokáig nehéz volt, mert nem volt megfelelő eljárás a kémiai kötések feloldásához. Ma már olcsón előállítható, ha az alumínium-oxidot egy megfelelő ásvány jelenlétében megolvasztjuk. Az ömledéken elektromos áramot átvezetve, a tiszta alumíniumfém apró golyócskák formájában kiválik. Az alumínium nyersanyagot is különféle félkész termékként forgalmazzák: lemezek és rúd, ill. profilos szálanyagok formájában, széles méretválasztékban.

A profilokat speciális eljárással (ún. extrudálással, azaz rúdsajtolással) gyakorlatilag minden elképzelhető alakban lehet készíteni. A felizzított szívós alumíniumtömböt az alakadó szerszámüregen – a matricán – nagy erővel átsajtolják. Ilyen profilokból készülnek azután az ablak- és ajtókeretek, valamint a legkülönbözőbb állványok, könnyűszerkezetes vázak. Az alumínium, lágyságának köszönhetően nagyon könnyen megmunkálható, igaz, ehhez adott esetben speciális szerszámokat, ill. hegesztőberendezést kell használni.

Cink
A tiszta cinket és a horganyzott acéllemezeket erős időjárási behatásoknak kitett helyeken alkalmazzák előszeretettel (például esőcsatornaként). A horganyzott acélszerkezeteknek is a korrózióállóság az óriási előnyük. A cink rozsdagátló hatása még a felületek megsérülésekor is megmarad. Ezzel szemben a krómozott vasfelület megkarcolódva sokkal hamarabb rozsdásodik meg, és hólyagosodik fel az alározsdásodás miatt, mint kezeletlenül.

Ón vagy cin
Az ón ezüstösen fénylő, kis olvadáspontú fém. Nyújtható, lágy, savaknak jól ellenáll. Az ónozott acéllemez („fehérbádog”) élelmiszertárolásra alkalmazható. Tiszta ónból dísztárgyakat, például cizellált fedeles cinkupákat, dísz tányérokat készítenek, sőt, az „ólomkatonákat” is általában ónból öntik.

Vörösréz
A vörösréz a nemesfémek közé sorolható, szembeötlően vörös színű fém. Kiváló alakíthatóságának köszönhetően szegecsek és tetőfedő elemek kedvelt anyaga. Nagyon jó a hő- és elektromos vezetőképessége is. Ezért készülnek vörösrézből az elektromos vezetékek, és ma már a fűtőberendezések csövei.

Sárgaréz
A sárgaréz a vörösréz és a cink különböző arányú ötvözete. Aranyra a megtévesztésig hasonlító színe és fénye következtében a búcsúk és a gagyizók „arany ékszereinek” alapanyaga. Hasonló okból használják dísztárgyak, k lincsek, díszgombok és zárcímkék, kulcsok stb. készítésére. A sárgaréz kopásállósága is számottevő, ezért mozgó gépalkatrészek vezetékei, siklócsapágyai készülnek belőle.

Ólom
Az ólom az egyik legnehezebb fém. Szürkés színe kékesen csillogó, olvadáspontja nagyon kicsi.

Bronz
A bronzok a vörösréz és az ón különböző arányú ötvözetei. Nagyon jól önthetők. Ezért a barkácsolók is szívesen készítenek bronzból szobrokat, harangokat és csengőket, mindenféle érmeket és medálokat.

Fontosabb segédanyagok

Kötőelemek
Fém alkatrészek rögzítésére, öszszekötésére például csavarokat, anyákat, szegecseket, szögeket és tipliket használhatunk. Ha oldható kötést akarunk készíteni, akkor a legcélszerűbb csavarkötést alkalmazni. A közönséges metrikus fémcsavarok és anyák nagyon bőséges, szabványosított méretsorozatban kaphatók. Ezeken kívül vannak másfajta, például ún. lemezcsavarok és önmetsző csavarok is.

A kötőelemek egy másik fajtája a szegecs. Léteznek réz- és acélszegecsek, félgömb- és süllyesztett fejűek. A célszerszámmal rögzíthető vak- vagy elterjedten popszegecsek akkor előnyösek különösen, ha az alkatrészek csak egy oldalról hozzáférhetők, vagy gyorsan akarunk dolgozni. A szegecselt kötés nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, általában igen mutatós, ezért akár csupán díszítésül is alkalmazható (gondoljunk a farmernadrágra!).

Fémeket tartósan és oldhatatlanul hegesztéssel vagy forrasztással köthetünk össze. Ilyen kötések létrehozásához hegesztési vagy forrasztási segéd-, ill. adalékanyagokra van szükség: hegesztőpálcákra, elektródára, ezüst vagy réz keményforraszra, ill. forrasztóónra.
A korszerű fémragasztók használata csak különleges esetekben javasolható.

Egyéb segédanyagok, szerelvények, tartozékok Sokszor nincs lehetőségünk bizonyos elemeket, alkatrészeket saját kezűleg elkészíteni, ezért ezeket érdemes készen megvenni. Így például a különféle méretű és kialakítású csuklópántok, zárak kedvező áron szerezhetők be szaküzletekben. A grillsütő nemesacél rácsát vagy a lámpába való izzófoglalatot is megtalálhatjuk a megfelelő szaküzletben. Jól gondoljuk meg, hogy milyen eszközt, alkatrészt veszünk meg készen, ill. készítünk el saját magunk. Gyakran feleslegesen elfecsérelt fáradozást és időt takaríthatunk meg egy vásárlással. 

Díszműlakatos munkákhoz többnyire készen beszerezhetők rozetták, csigák, cirádák és csavart pálcák, rudak. Ezek egy kerti kapuhoz vagy ablakrácsokhoz remekül felhasználhatók. Ilyen és hasonló segédanyagok az építőanyag-áruházakban, szaküzletekben vagy esetleg lakatosüzemekből biztosan beszerezhetők.

Rozsdagátló szerek
Az acél a rozsda ellen legtartósabban horganyozással védhető. Az ún. tűzi horganyozás (ráolvasztásos cinkbevonás) különösen alkalmas az időjárásnak kitett acél alkatrészek megóvására. A bevonást horganyozóműhelyben csináltathatjuk meg. Közönségesebb megoldás a tárgy cinkporos vagy más rozsdagátló hatású alapozófestékkel való bevonása, majd lakkozása, ill. színrefestése.

Ha meg akarjuk őrizni a fémmunka eredeti csillogását, vonjuk be színtelen lakkal. Ez utóbbi azonban csak akkor ajánlatos megoldás, ha a tárgy száraz helyre kerül, és gyakorlatilag nem érintkezik idegen anyaggal. Viszonylag tartósan véd a rozsdásodástól, ha a fémtárgyat beolajozzuk. Elterjedt és bevált rozsdagátló eljárás, elsősorban kovácsmunkákhoz a barnítás (olajnak a felületre égetése) is.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Gondolom kevesen tudják, hogy van az Európai Uniónak egy munkavédelemmel foglalkozó szervezete is. Hivatalosan az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) névre hallgat, és küldetésének tekinti, hogy Európát biztonságosabb, egészségesebb és termelékenyebb munkavégzési hellyé tegye. A kockázat-megelőzés kultúráját népszerűsítik, hogy javítsák az európai munkakörülményeket.

Remek ugye?

A szervezetnek van millió programja, államközi együttműködése, meg minden ilyesmi. Ezekről a honlapjukon lehet tájékozódni. 

Ez a poszt most azonban nem ezekről szólna, hanem egy mókás kis animációs filmsorozatról, amely a NAPO nevezetű figurán keresztül mutatja be a munkavédelem fontosságát. Ez a sorozat elsősorban a jövendő generációk oktatására és nevelésére készül. Meglehetősen minimalista rajzolt környezetet használnak, de jól bemutatják a kiemelendő veszélyforrásokat. Természetesen a figurák nem beszélnek, legalábbis nem érthetően, így a nyelvi korlátokkal nem kell törődni, és nem kell minden EU ország részére külön szinkronos verziót gyártani.

Összesen jóval 100 feletti ilyen filmecske készült. Ide kattintva lehet megszemlélni a fejezetekre (fő témakörökre) csoportosított filmecskéket. Némelyik ugyan kicsit bárgyú (némelyik meg nagyon) de vannak mulatságosabb darabok is. És ha akkora gyermekünk van, aki még vevő az ilyen animációkra, ugyanakkor esetleg már érdeklődik mindenféle balesetveszélyes tevékenység iránt, akár meg is mutathatjuk neki...  

Tényleg szinte minde munkahely típus megtalálható a repertoárban, a gyorséttermektől a toronyház-építésen és a kórházi ügyeleteken át a házkörüli munkavégzésig. És bár a munkavédelem némelyek számára csak amolyan "felesleges bohóckodásnak" tűnhet, mi Furdancsosok azért tudjuk, hogy erre bizony valóban érdemes és fontos odafigyelni.

A figura persze "élőben" is létezik, a fenti szervezet mindenféle gyermekeknek szóló kampányában, illetve az ezekhez kötődő rendezvényeken használja is:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A következő két részben megismerkedünk a lakatosműhelyben használatos fémekkel. Ha nem tudja káros izgalmak nélkül kivárni a könyv végét, rendelje meg a Cser kiadó webáruházában!.

A kézművesmunka manapság elterjedt szabadidős tevékenységgé, sőt szórakozássá vált, amiben egyre több ember leli kikapcsolódási lehetőségét. Így a fém alapanyagok is tág teret nyújtanak az aktív pihenéshez, mert a fémmunkák sok örömöt jelenthetnek egy ügyes kezű barkácsolónak.

Csekély fantáziával és valamelyes ügyességgel, megfelelő segítséggel mindenki kitanulhatja a lakatosmunkák, a hegesztés és forrasztás fortélyait. A fémmegmunkálás hasznosságát és egyúttal művészi hatását mutatjuk be ezeken a képeken.

 Ez a könyv csupán egy részét szeretné, ill. tudja bemutatni annak, hogy milyen lehetőségek szunnyadnak a fémben mint alapanyagban, és egy kis betekintést ad a kihasználásra vonatkozó fogásokról. Persze, az így szerzett tudásunkkal egy hivatásos lakatosmesternek azért még a nyomába sem léphetünk.

A későbbiekben tárgyalt munkaleírások néhány olyan tárgyra vonatkoznak, amelyeket a „gyakorlatlan” kezdő is meg tud csinálni.

A fémfeldolgozás rövid története

A fémfeldolgozás története a Kr. e. 4. évezreddel kezdődik, amikor először készítettek különféle használati tárgyakat vörösrézből. Mintegy 2000 évvel később, a bronzkorszakban más fémekkel kezdték keverni – „ötvözni” – a rezet. Az így előállított bronzok hamarosan szerszámok, fegyverek és ékszerek legfontosabb alapanyagai lettek. Bár a vasérceket is már régóta ismerték, de a „használható” acéllá való feldolgozás módjára ekkor még nem jöttek rá. Csak jóval később, mégpedig a 19. század óta nőtt meg ugrásszerűen a fémek felhasználása a kézművesség és az ipar területén. Manapság az acél – melynek fő alkotója a vas – a leggyakoribb, legolcsóbb és legsokoldalúbb rendelkezésünkre álló fém nyersanyag. A könyvünkben ismertetett példamunkák alapanyaga is szinte kizárólag az acél, és csak elvétve az alumínium, a vörös- és a sárgaréz.

Fém félkész áruk a kereskedelemben

A fémek – a kőhöz, fához, üveghez és műanyaghoz hasonlóan – a kézművesség, és így a barkácsolók alapanyagai közé tartoznak. A különféle nyersanyagok kombinációjával készült tárgyak is nagyon mutatós, elegáns eszközök lehetnek. A fáról úgy tartják, hogy meleget sugároz, szinte „él”, ezzel szemben a fémek viszonylag hideg „műszaki anyagok”. Feldolgozhatóságuk jóval sokoldalúbb, de egyúttal körülményesebb is, mint a fáé.

A fémek felhasználása bizonyos, a tulajdonságaikból nyilvánvalóan adódó területeken – mint a hídépítés, járműgyártás, fegyverkészítés – kívül olyan alkalmazásokban is már régen tért hódított, mint a bútorgyártás, díszítőmunkák és ékszerek készítése. A fémek azok az anyagok (kémiailag elemek), amelyek nehezebbek a víznél, fémesen fénylenek, és az elektromos áramot, valamint a hőt jól vezetik.

A természetben – az olyan nemesfémek kivételével, mint az ezüst, arany és platina – tiszta állapotban nem fordulnak elő. Más elemekkel kapcsolódva, vegyülve, ércek formájában találhatók csak meg. A legismertebb ércek a vasércek, amelyekből az acél készül, valamint a bauxit, az alumínium alapanyaga. A tiszta fémeket különböző technikai eljárásokkal (aprítás, olvasztás, elektrolízis stb.) lehet az érceikből előállítani. A megömlesztett tiszta fémhez végül céltudatosan különféle adalékokat kevernek, miáltal a legkülönbözőbb, megkívánt tulajdonságú ötvözetek hozhatók létre.

A fémeknek számos sajátos tulajdonsága van, amelyek fajtától függően nagyon jellegzetesek. Ilyenek a tömeg, keménység, szilárdság, alakíthatóság, áramvezető képesség, hővezető képesség, fémes felület, csillogás.

A leggyakrabban használt fém az acél, amely – mint azt említettük – vasércből készül. A továbbiakban ezért a fémeket két csoportba osztjuk, a lényegében főleg vasat tartalmazó fémekre (gyakorlatilag acélok és öntöttvasak), és a nemvasfémekre. A kereskedelemben a fémötvözeteket sokféle formában hozzák forgalomba. Így a tovább-feldolgozott „fémek” a legkülönbözőbb kereskedelmi áruk alakjában állnak rendelkezésre az ipar és a kézművesség számára.

Lemezek
Nagy felületű, lapos félkész áruk, vastagságuk 0,1…100 mm. A könynyebb alakíthatóság végett barkácsoló ne használjon a szükségesnél vastagabb lemezt.

Sima, bordázott és lyukasztott lemezeket is lehet kapni a kereskedelemben. Borítások, burkolatok, tárolódobozok, tartályok, és még sok más eszköz készítésére használhatók fel.

Idomacélok, szelvények, szálanyagok
Az idomacélok vagy szelvények hengeres és különféle négyszögletes, ill. egyéb, szabályos keresztmetszetű – „szelvényű” – tömör szálanyagok. Ilyenek a kör- és laposacélok, de a szabványos méretsorozatú I, L, U és T szelvények („profilvasak”) és az egyéb,más alakú, speciálisabb szálanyagok, melyekből például tartószerkezeteket készítenek.

Üreges szelvények
Az üreges szelvények szabad belső keresztmetszettel készülő, csőszerű szálanyagok, amelyeket szabályos körgyűrű alakú (ezek a csövek), négyszögletes (ún. zártszelvények), de a legkülönbözőbb kialakítású, belső merevítőkkel, átkötésekkel ellátott (például a könnyűfém ablakkeretekhez készülő) keresztmetszettel is, általában méretsorozatokban gyártanak.

Az acél – a legelterjedtebb fém

Amikor a vas kifejezést használjuk, gyakorlatilag mindig az acélról van szó, mivel a tiszta vas a mindennapi életben használhatatlan, túlságosan lágy anyag. Csak a megfelelő mennyiségű szén – szakszerűbben karbon (elemi szén) – és egyéb ötvözőanyagok hozzáadásával lesz belőle acél, amely azután a legkülönbözőbb tulajdonságokkal rendelkezik, és számtalan módon dolgozható fel. Évente sok millió tonna acél készül, amelyet a szegtől a vasúti sínig, rengeteg célra használnak.

Az acél, a vas és a karbon ötvözete. Az acél minőségét alapvetően azonban nemcsak a karbontartalom nagysága, hanem a vaskarbid kémiai kötés megléte, ill. milyensége is befolyásolja. Ha a vasötvözet karbontartalma meghaladja a 2 %-ot, akkor az anyag öntésre alkalmas, 1,7 % alatt viszont egy sokkal keményebb anyagot kapunk, ezt nevezzük acélnak. Ez az anyag jól kovácsolható, hegeszthető és reszelhető, fűrészelhető és fúrható, azaz sokféle módon feldolgozható.

Az olvasztott acélnak és felületének megfelelő kezelésével az anyag tulajdonságai – mint pl. a keménység, szilárdság, alakíthatóság és korrózióállóság – jelentősen befolyásolható, ill. kívánság szerint változtatható.

Az acél olcsó nyersanyag, mert alapanyagai – elsősorban a vasércek – a természetben majdnem korlátlanul fellelhetők. A kereskedelem félkész áruként lemezek, szálanyagok és csövek formájában, számtalan méretben és keresztmetszettel forgalmazza, így a barkácsolóknak is rendelkezésére áll.

Az acélgyártás
A folyamat a nyersvas kinyerésével kezdődik. A legfontosabb vasércek
– a mágnesvasérc vagy magnetit (60…70 % vastartalom) Fe3O4;
– a vörösvasérc vagy hematit (30…50 % vastartalom) Fe2O3;
– a barnavasérc vagy limonit (20…50 % vastartalom) Fe2O3;
– a pátvasérc vagy sziderit (30…40 % vastartalom) FeCO3.

Hazánkban nagyon kicsi a vasérckészlet, gazdaságtalanság miatt ennek kitermelése is szünetel. Sőt, a korábban főleg import vasércet feldolgozó vaskohászatot is visszafejlesztette a privatizáció, így az acél ma gyakorlatilag behozatalból származik.

A vasércet föld alatti vagy külszíni fejtésekből nyerik, és kohósítás előtt megfelelően előkészítik. Ilyen eljárás lehet például a pörkölés, amelynek során az érc nedvességtartalma is jelentősen csökken. Az ércből vaskohókban, vagy más néven nagyolvasztókban nyerik ki a nyersvasat. A magas vaskohót vasérccel, koksszal és mészkővel töltik fel, és oxigént szolgáltató, előmelegített levegőt fújtatnak át rajta. A kohó aljában összegyűlő olvadt nyersvasat a tűzálló záródugó áttörésével – ez a „csapolás” – időszakosan kieresztik ún. kokillákba, melyekben 30…40 kg-os tömbökké („vascipó”) szilárdul meg, vagy pedig azonnal további feldolgozásra kerül.

Második lépcsőben az olvadt nyersvasból a különféle mellékanyagokat – mint a szilícium, mangán, foszfor és elsősorban a karbon – eltávolítják, vagy legalábbis csökkentik a mennyiségüket. Ezt a lépést nevezik szélfrissítésnek, ami az ömledékbe oxigén, vagy azzal dúsított levegő bevezetését jelenti. Az így nyert anyag az acél, ami a szabvány szerint utókezelés nélküli, 1,7 %-nál kisebb karbontartalmú kovácsolható (azaz képlékenyen alakítható) vasötvözet.

Az így kapott acélt először nagyméretű tömbökbe, „bugákba” öntik, vagy folyamatos öntés után feldarabolva formálják feldolgozható tuskókká, rudakká. Az elterjedtebb változat a bugába öntés, amelyet a hengerlés folyamata követ. A folyékony acélt többtonnás tömbökbe öntik, majd különféle hőkezelési eljárások után, izzó állapotban hatalmas hengersoron több lépésben áthengerlik. Az acél szerkezete minden áteresztéskor megnyúlik. Így a hengerléssel különböző vastagságú és keresztmetszetű féltermék állítható elő. A választék bőséges, a nagy teherbírású tartószelvényektől a lemezeken át a vékony fóliáig terjed.

Acélfajták
A kohászat a legkülönfélébb acélfajtákat állítja elő. A szakemberek a felhasználás szerint megkülönböztetnek:
– ötvözetlen szerkezeti acélokat (szokták ezeket szénacéloknak is hívni);
– ötvözött szerkezeti acélokat; 
– erősen ötvözött, különleges és szerszámacélokat (nemesacéloknak is hívják);
– öntöttacélokat.

A nemes- és szerszámacélok keménysége, szilárdsága és korrózióállósága kiváló. Ezt elsősorban a króm, a nikkel és a vanádium ötvözőelemeknek köszönhetik. A szerkezeti acélok szinte minden célra felhasználhatók. Jó tulajdonságai révén sok barkácsmunkához is remekül alkalmazhatjuk őket.

Következő részben a nemvasfémeket mutatjuk be

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Blogunkon már többször is említettük, hogy a minőségi munkaruháiról ismert Blaklader II favágóversenye közeleg. Június 28.-a már alig egy hét, tehát ez az írás olyan, mint a repülőtéren az utolsó beszállásra felhívó üzenet.

A rendezvény igazi családi esemény lesz, de a fő program persze maga a fahasogatás. 

A versenyig hátralévő 1 hét alatt még mindenkinek van ideje arra, hogy legalább lélekben elsajátítsa a favágó lét főbb alkotóelemeit. Természetesen vannak olyan elemei ennek az életformának, amelyek az átlag városi ember számára nehezen kivitelezhetőek. Igaz, mindenkinek van módja a kemény földön aludni bakancsban, a mosakodást is el lehet intézni egy lavór hidegvízben, de például a reggeli bemelegítő birkózás egy erre fogékony medvével nem mindenki számára megoldható.

Azonban a külsőségek is fontosak. Mint tudjuk, egy igazi favágó szakállas. Egy hét alatt persze akár valódi szakállat is keríthetünk, de azért az valószínüleg nem lesz elég marcona. Azonban erre vannak megoldások, és egy hét alatt még épp elkészülhetnek:

Persze van előírás a szabványos favágószakállra is, szerencsére eléggé rugalmas:

A helyszínen szakállat sajnos nem tudnak biztosítani a szervezők, de minden egyébbel segítenek, baltát és farönköket például adnak. Sőt, ha igazán belendülünk, és ráébredünk, hogy a favágás mennyivel érdekesebb, mint mondjuk a margitszigeten futni körbe, akár a szükséges védő- és munkaruhát is beszerezhetjük, több modellt kedvezményes áron:

Érdemes lesz tehát kilátogatni Pátyra, a Kastélykertbe. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Eljött a pillanat Időrkipta pályázatunkban, mikor az utolsóként beérkezett ötletet bemutatjuk, majd egy emlékeztetőnek szánt rövid összefoglaló után olvasóink megfontolt véleményét kérjük a nyertes kiválasztásához.

Szilva Tövis

Órajel:  Évszakos hőingadozás. A hőérzékelő egy kettősfém lap (bimetál) a talajszint alatt 2 méter mélyen (az időjárási anomáliák kivédésére) ami a  hőmérsékletváltozás (~6°C évente) hatására elhajlik. (1)

Számláló:  Impulzusszámláló, a beállított évek leszámolása után kioldja a fülkébe vezető ajtó zárját. Száz évig zárva a kripta ajtaja, ezután viszont az első belépőnek játsza le a felvételt.
A számláló lehet egy súlymotoros ingaóra egyszerűsített változata is, ahol az ingát a bimetál évenkénti elmozdulása helyettesíti. Egy év egy lépés.

Energiaellátás:  A médialejátszó energiaellátását szárazon tárolt ólom, vagy vasnikkel akkumulátorok biztosítják (2).  Az elektrolit zárt tartályban, külön van tárolva.
Száz év után az időzítő feloldja az ajtózárat. Ezután ha látogató érkezik a nyíló ajtó egy rudazattal elfordítja az elektrolitos tartály csapját, feltöltődnek folyadékkal az akkucellák, feszültség alá kerül a médialejátszó, ami lehet akár egy közönséges filmvetítő is (3), száz év nem nagy idő, még a celluloidszallagok is bírják.

Összefoglaló
Mindenek előtt köszönjük a résztvevőknek, hogy idejüket - agykapacitásukat latba vetették és elküldték írásukat. Igazán megtisztelő látni, hogy szerény blogunk képes volt megmozgatni látogatóink egy részét, akik fáradtak elgondolkodni és ezt levélbe önteni. Emlékeztetőül lássuk, milyen pályázatokkal igyekeznek elnyerni Kedves Olvasó rokonszenvét és szavazatát. A nevek egyben linkek a poszthoz, ahol az öteleteket teljes terjedelmükben olvashatják.

Bertók Attila
a Seebeck-effektusra alapozott, a föld hőjének hasznosítását bemutató, tömör felvetéssel.

Kocsis Ferenc
két gondolatmenetet is megosztott velünk terjedelmes és teljesen életszerűen kidolgozott tervében, mely az időzítő áramkör energiaellátást nap- és vízenergiával oldja meg.

Horváth László

gondolt a kifejezetten kispénzű felhasználókra, mikor kémiai alapon működő energiaforrását röviden felvázolta.

Straub János

 pontos számításokkal alátámasztott elképzelést vázolt fel, lényegében egy modern vízóra mechanikájára alapozva.

Ócsai Gábor

 tudományos alapossággal körbejárva a témát, végigsorolta a természetes energiaforrások előnyeit-hátrányait, végül az atomelemekre is jutott fél oldalnyi terjedelem művében.

Szilva Tövis
pályázata fent olvasható.

Sajnos Gál András Maxwell-démonok igába hajtására tett javaslata nem birkózott meg az ötszáz karakteres minimális terjedelmi követelmény kihívásaival és ezért kizártuk. Viszont értékeltük a humort, tényleg.

Most a szavazás következik.
Kérjük, hogy komoly Furdancs-olvasóként a tudományos megalapozottságot, a részletek kidolgozását és a formai igényességet egyaránt értékelve döntsenek holnap reggel 09.00-ig. Google barátunk szavazómodulja biztosítja az egyedi szavazást, valamint az eredmények követését. A nyertessel levélben felvesszük a kapcsolatot, hogy egyeztessük a nyeremény átvételének vagy postázásának módját és idejét. Maga a nyeremény pedig egy 5000 forint értékű kupon, melyet a Cser Kiadó webshopjában használhat fel a nyertes. Ami még ennél is fontosabb, hogy a könyv mellé jár még egy pakett (8 db) Iron Maiden-sör is.

Bréking!

A szavazás lezárult. Nyertesünk megérdemelten Ócsai Gábor, yes! Gábor, felvesszük veled a kapcsolatot, addig is böngészgess a Cser kiadó honlapján. 5000,- Ft-ig jó vagy nálunk.
Íme a lebontott adatok:

Ócsai Gábor fölénye nyilvánvaló, de gratulálunk a középmezőnynek (Kocsis Ferenc) és a kissé lemaradtaknak is. Köszönjük a munkákat!

Köszönet
Lehet, hogy az ötletpályázat létrejött volna nélkülük is, de nyeremény nélkül, ha a játék szponzorai nem ajánlanak fel könyvet és sört. Mindkettő aktuális agyhűsítő ezekben a kánikulai napokban.

Ezzel lezártuk a játékot. Köszönjük ismételten a részvételt, a szavazást, valamint a felajánlott nyereménytárgyakat. Amennyiben tetszett a koncepció, dicséretüket és buzdításukat további pályázatokra ne legyenek restek kommentek százaiban közölni. Nem fogjuk kimoderálni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ezek a durván összerót és teherbíró faszerkezetek eredetileg terjedelmesebb rakományok tartgoncás mozgatására, szállítására szolgálnak, ám e kész alkotmányokból több-kevesebb átalakító munkával különféle bútordarabok is készíthetők.

Nem árt azonban tudni, hogy különféle célra készült raklapok szerezhetők be amelyek egyedi jellegzetességűek, ám a faanyaguk kivétel nélkül gyalulatlan fenyő illetve nyárfa. Szerkezeti felépítésük szerint gyártanak csúszótalpas-, megfordítható-, sík- és tömör fedlapú-, tuskós és egyutas raklapokat. Magasságuk kb. 130 mm és többnyire 80x120 cm a fedlapjuk nagysága. Különböző a fedlapok deszkáinak a kiosztása és azok egymástól való távolsága sem egyforma. Viszonylag olcsók, de inkább csak az új, egyutas kivitelűek használhatók különféle egyszerűbb bútordarabok készítésére, mert ezek elég sok faanyagot tartalmaznak. Hogy melyik raklap típus megfelelő egy adott célra, azt a bútor jellege alapján célszerű megválasztani. Dohányzóasztalhoz pl. a tömör fedlaposak, vagy a csúszó talpas változatok is megfelelnek, de ezekből akár különféle kerti bútorok is készíthetők.

A raklapok felületét azonban elég sok munkával lehet a célnak megfelelő simaságúra munkálni. Ehhez jó egy szalagcsiszsológép, különféle szemcsézetű szalaggal, vagy fúrógépbe fogott körcsiszolótárcsa, bár ezzel elég nehéz egyenletesen sima felületet kialakítani. A csiszolás előtt a kötőelemeket a felület alá kell ütni, nehogy beleakadjon a csiszolóanyagba. A szemcsenagyság első megközelítésben 90-100-as, majd 150-es, végül 180-200-as legyen. Mindig szálirányba kell csiszolni, és fokozatosan lehet csak sima felületet elérni. Ám a nem szétbontott raklapok belső oldalait csak delta csiszolóval vagy kézzel és elég körülményesen lehet elvégezni. Ez elkerülhető, ha a raklap elemeire bontva kerül lecsiszolásra. Ehhez jól jön a szeghúzós kalapács, de csak óvatosan kezelve és az elemek szétfeszítéséhez a szerszám alá szükséges egy alátétlap is, hogy e műveletek közben ne nyomódjon be a faanyag. Ha a konstrukció megvalósításához a fedlapok darabolása is szükséges, akkor azt géppel érdemes elvégezni és ezzel esetenként a felületek csiszolása is könnyebbé válhat.

A már lecsiszolt felületű darabokat portalanításuk után a későbbi bevonathoz igazodóan kell  pórus tömíteni. Lakkozáshoz a félolajos beeresztés és utána finom csiszolás szükséges, míg a lazúrozáshoz elég a színtelen lazúros átvonás is. Ez történhet lakkozó hengerrel, vagy ecsetelve. A felesleges anyagot mindig le kell törölni, vagy eldolgozni az egyenletes bevonat kialakítása érdekében. Bár zománcfestékes bevonatot már ritkán szokás használni ilyen munkadarabokra, ha mégis ez a cél, akkor nem mellőzhető az alapozó-, közbenső- majd a végső zománcfesték alkalmazása.

A különféle, már mértre szabott alkatrészeket csak ezt követően célszerű végső formájukra összeerősíteni. Szegek helyett azonban jobb a süllyesztett fejű facsavarokat használni, mégpedig a fejek számára készített és süllyesztékes furatokba hajtva. A csavarok lehetőleg korrózióálló bevonatúak legyenek, különösen, ha a darab külső térbe kerül az elkészülte után. A csavarok hossza pedig az összeerősítendő anyagnak a 2/3-ával legyen azonos. A szilárdság érdekében a lapolt összeeresztésekhez ragasztó használata is javasolt, de ez csak előcsiszolt felületeknél ad kellő kötésszilárdságot. A cél, hogy az elkészült tárgyak ne hevenyészve összecsapott daraboknak látszanak, hanem igénnyel és kreatívan összeállítottak legyenek, amelyek azonban ettől függetlenül megőrizhetik raklap jellegüket. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.