Nem igaz, hogy régen minden jobb volt. Alkatrészvadász szempontból semmiképp. Régen egy minőségi nyomtató fél-egyhavi átlagfizetésbe került, olcsó tömegcikket pedig egyszerűen nem lehetett kapni. Hogy ma is használhatunk (ha találunk hozzá illesztőszoftvert) 25 éves lézerprintert, az a nagyobb példányszámú irodai felhasználás miatt magas fémtartalom (megemelt árat generálva) és a kevésbé integrált, hőt jobban elviselő  elektronika miatt van.

Szétszedtem másfél nyomtatót és a marokszámra kitermelt értékes alkatrész mellett jutott a mechanikából arra is, hogy működő CNC NYÁK-fúrógép modellt készítsek, csak Önöknek. Később jelentkező mikrokontroller sorozatunk egyik állomása lesz vezérlőelektronikával felszerszámozni a puszta elektromechanikus vázat.

Az illusztrációk a bontás menetét dokumentálják, teljes felbontásban ebben a galériában láthatják őket. Magáról a tintasugaras nyomtatás elvéről pedig itt olvashatnak.

Még az említett másfél nyomtató is túlzás, hiszen a HP Officejet adta a kibontott alkatrészek 80%-át, míg a Másik*-ból mindössze a fejmozgató mechanika és két motor bizonyult használhatónak, a többi műanyag hulladékként végezte. Igazságtalan lenne teljesen leírni a Másik-at hiszen árkategóriájára jellemző, hogy újonnan kevesebbe kerül, mint később az első tele nyomtatópatron. Tehát mindenki számára elérhetővé teszi az otthoni nyomtatást. Más kérdés, hogy több éves használata annyi költséggel jár, mint egy színes lézernyomtatóé. A géppel vásárolt első patron csak "bemutató" mennyiséget, talán harmadnyira töltött tintát tartalmaz.

*Másik:Természetesen nem ez a printer márkája, azonban tágra nyílt szívcsakrával nem akarom alázni gyártóját.

A mai nyomtatóknál utántöltésnél nem elég tintát tölteni bele, hackelni is kell legtöbbjüket. Patronjukba tinta-szintmérő, a nyomtató rendszerszoftverébe pedig oldalszámláló van építve. És ha elérte a megadott példányszámot, egyszerűen megtagadja a nyomtatást, bár nem ürült ki teljesen. A házilagos - injekciós - töltögetésnél fennáll a fej megsérülésének vagy a fúvókák dugulásának veszélye. 70 µm körüli lyukakat nem tudunk varrótűvel kitisztítani. Takarékos arany középút utángyártott tonert vásárolni, bár ez is garanciavesztéssel jár.

A tintasugarasok sem régen, sem ma nem bizonyultak takarékos és hosszú életű berendezéseknek, nem is ajánlom őket a fotónyomtatáson kívül otthoni használatra, ugyanis ritkásabb használat mellett előbb-utóbb beszáradnak. Viszont addig is elcsorgatják fejtisztításra a drága festék egy részét. Ezzel szemben a lézert 5 év után bekapcsolva, mindössze "Rég láttalak, Kedves gazdám!" felkiáltással megkeveri egyszer a festéket, majd nyomtat. Megtörtént eset, oka a szárazon tartott toner időtállósága.

Hogy miért jobb most, mint régen? Például mert az egykor aranyárban mért irodai-elektronikai berendezésekhez igazán méltányos áron juthatunk hozzá, vagy mert vasárban kukázhatunk ki Vörös Csepel esztergákat. Januárban véletlenül bukkantam a három darab tintasugaras nyomtatót 3000,- Ft + postaköltségért áruló hirdetésre.

Pont akkoriban készült CNC-marógépes riportunk és eltűnődtem, próbáljam-e utánozni a Mestert egy automata NYÁK-fúró erejéig. Ha a nyomtató-mechanika nem is annyira terhelhető, de legalább igen pontos - gondoltam. Már a legszerényebb nyomtató is 600 dpi (dot per inch = képpont per 2.54 cm) felbontást tud, ami 4 századmilliméteres tűrést jelent. Több, mint elég.

Másrészt egyetlen elektromotor kerül újan ennyibe. Ismerjük a nyomtatómotorokat, ha nem is egy "Mint mikor a cséplőgép leszakítja a karodat" érzés próbálgatni erejüket, de azért van húzásuk, főleg a papírtovábbító egységnek. Erős és pontos mechanika, vázzal egyetemben, ennyi pénzért ajándék. A fenti képen kettőt is láthatunk a négy egyenáramú motorból (ebből kettő léptetőmotor) egy elektromos fékkel egyetemben.

Az eladó gondosan eltávolította a nyomtatópatronokat, azonban a tisztítószivacsból kifolyó tinta a gondos postai kezelés  során össze-vissza forgatott, dobált nyomtatónak egyenletesen beszínezte külsejét. Fura, hogy miért nem a belsejét, de ennek örülök és nem teszek fel további kérdéseket. Szerencsére külön-külön lefóliázva érkeztek a nyomtatók. Ez a motoros, dobozszerű szerkezet a fejtisztító. Mozgalmas élete nyomán a patronok rengeteg tintakönnyet ejtettek bele:

Felmerül bennünk törvényszerűen, hogy használhatnánk az elektronikát is, hiszen a motorvezérlés, szervóerősítők és a nyomtatóleíró nyelvekből fordító elektronika megtalálható a paneljein. Hiú ábránd két okból. Valahogy vissza kellene fejtenünk a kapcsolás működését, hogy egy CNC-vezérlő programmal együttműködjön. Másrészt ezek a kvázi mikroszámítógépek olyan mértékben integrálják az összes vezérlést, hogy lényegében egyetlen chip szétválaszthatatlanul vezérel 3-4 fő funkciót. Gyakorlati akadály pedig a miniatűr (SMD = gépi beültetésű) alkatrészek és vezetékek emberi kéznek túl sűrűn ültetett kivitele.
Használható elektronikaként pusztán a tápegység, nyomógombok, néhány kondenzátor, az LCD-kijelző és LED-ek maradnak. Ez is komoly értéket képvisel, azonban konkrétan a síkba terített kétdimenziós mozgáspályák vezérlését - pedig benne van valahol - nem tudjuk kimazsolázni a nyomtatóelektronikából. Legfeljebb a nagyon menők.

Azt hiszem, ennyi elég is mára a posztból, mert beszárad szemünk olvasás közben, mint  tintapatron a takarékos gazda portáján. Legközelebb a kinyert alkatrészek és váz éltetésével fejezem be bontási naplómat.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat.

Fűrész és hidegvágó, a destruktív életstílus megvalósításának két fontos eszköze, most megtanulunk vele bánni. Ha nem akar várni egy hetet a következő bontóeszköz leírására, a könyvet megrendelheti a Cser kiadó webáruházában. 

A fűrész és a hidegvágó helyes használata

Fűrészelés
Az alapanyagokat kézi vagy gépi módszerekkel darabolhatjuk a kívánt méretre. A vékonyabb lemezeket ollóval vághatjuk méretre, a vastagabb anyagokat fűrésszel darabolhatjuk.

A fűrészek a sokélű forgácsképző vagy egyszerűbben forgácsoló – szerszámok közé tartoznak. A fűrész fogai a folyamatos mozgás és az egyidejű rányomás következtében az anyagból forgácsokat, apró anyagdarabkákat választanak le. A fűrészlap igen sok, egymás mögött elhelyezkedő fogának vágóéle apró vésőként dolgozik. A vágóél alakja és élszöge a fűrészelendő anyag minőségétől függ. Minél keményebb az anyag, annál finomabb a fogazás, azaz kisebb a fogosztás. Ez utóbbit a fűrészlap egységnyi hosszára eső fogak számával szokták megadni.

A kézifűrészek minden barkácsoló szerszámai között megtalálhatók. A fűrészlap befogásakor arra kell ügyelnünk, hogy a fogak előre, a tolás irányába nézzenek. A lap helyes megfeszítése a megpendítésekor hallható halk, mély hangról ismerhető fel.

Jó tanács
A fűrészelés első fontos szabálya, mint minden más munkánál is, a munkadarab szilárd rögzítése, befogása. Így elkerülhető a munkadarab rugózása, a darabolás könnyebben végezhető.

A fűrészelést mindig a hátsó szerszámélnél kezdjük. A fűrészkeretet kissé billentsük meg. Könnyebb a fűrészelés bekezdése, ha kisebb háromélű reszelővel – például tűreszelővel – a munkadarab élét bereszeljük.

Fűrészelés közben bal kezünkkel markoljuk meg a fűrészkeretet a feszítőcsavar felett, jobb kezünkkel pedig a markolatnál. A karjaink mozgatásával végzett fűrészelést egész testünk ritmikus mozgásával támogassuk. Lehetőleg egyenletes tempóban fűrészeljünk, előretoláskor kissé nyomjuk le a fűrészt, visszahúzáskor engedjük fel. Nem szabad a munkadarabot erőszakosan átfűrészelni. Az utolsó tolásokat lassan és könnyedén, a leeső darabot megfogva végezzük.

Így biztonságos
Fűrészgép használatba vétele előtt mindig ellenőrizzük a fűrészlap állapotát!

Fűrészgépeket pontosságot igénylő és nagy mennyiségű munka esetében érdemes használni.  Nagy keresztmetszetű munkadarabokat csak géppel érdemes darabolni. Mivel a házi barkácsműhelyekben fémfűrészgépek rendszerint nincsenek, ezt a feladatot szakműhelyekben vagy már a vastelepen érdemes elvégeztetni.

Az elektromos szúrófűrész – „dekopírfűrész” – ezzel szemben az otthoni barkácsmester számára is jól kihasználható eszköz vékony fémlemezek darabolására.  Használatakor ügyeljünk arra, hogy a lemez ne remeghessen be, és a fűrészlap ne ütközhessen bele valamibe, mert akkor eltörik.

A hidegvágó használata

A hidegvágó a legrégibb fémfeldolgozó szerszámok közé tartozik. Egyszerű, ék alakú acélrúd, amelyet erős kalapácsütésekkel  beleverünk az anyagba. E módszerrel a fémeket darabolhatjuk, de forgácsolhatjuk is. A hidegvágó használata manapság azonban egyre inkább elfelejtődik, mert a korszerűbb fűrésszel, lemezollóval, csiszológéppel lényegesen pontosabban és gyorsabban lehet dolgozni.

Ezért a hidegvágót manapság szinte kizárólag csak a nehezen hozzáférhető helyeken használjuk. Kivágások, áttörések készítéséhez először egymástól szabályos távolságra lyukakat fúrunk a lemez be, majd a közbenső anyaghida kat a hidegvágóval átszakítjuk.

Egy áttörés kivágásakor tartsuk a vágót kissé ferdén, erősen megmarkolva, hogy biztosan vezethessük. A hidegvágó edzett vágóéle mindig legyen élesre köszörülve, feje nem lehet szétvert, sorjás. Természetesen a kalapácsfej is teljesen ép, szabályos legyen.

Jó tanács
Mindig pontosan merőlegesen üssünk a hidegvágó fejére!

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Mostanában több helyről is hallhattuk, hogy a korábbi években megszokott éves energiafelhasználási arányok egyre kevésbé érvényesek. A legújabb adatok alapján, ez a különbség már el is tűnt. (Ez egyébként válasz lehet mindazoknak, akik a napenergia hasznosítása esetében azzal szoktak érvelni, hogy egy napelem nyáron termel sok áramot, amikor arra nincs is szükség. Hát, mint látni fogjuk, bizony hogy van.) 

A poszt címe talán vet fel kérdéseket, esetleg túlzásnak tűnhet, de az alábbiakban bebizonyítjuk, hogy bizony egy csepp túlzás sincs benne, és sorsunk bizony megpecsételődött...

Az ország energiafelhasználásának egyre nagyobb részét teszi ki a nyári időszakban történő fogyasztás, ezáltal a téli és nyári energiafelhasználási csúcsok közötti különbség a tavalyi év végére 1,8%-ra csökkent. A nyári energiafelhasználás növekedésének egyik fő oka a klímaberendezések használata, amelyek áttételes széndioxid kibocsátása ráadásul még inkább hozzájárul az átlaghőmérséklet emelkedéséhez. A légkondicionálók ugyanakkor nem csak a környezetre, de pénztárcánkra is káros hatással lehetnek. Otthonunk egy fokkal történő hűtése háromszor több energiát emészt fel, mint egy fokkal történő fűtése. Ha azonban épületeink energetikai szempontból korszerűbbek, megfelelően hőszigeteltek lennének, hűtésük külön energiaráfordítás nélkül megoldható lenne. A Knauf Insulation szakértői szerint a megfelelő árnyékolás és szigetelés együtt nyáron akár 5-7 fokkal is csökkentheti a lakások belső hőmérsékletét. 

Hűtéssel fűtjük a Földet

Tavaly az ország energiafogyasztásának nyári csúcsát június 20-án érte el, 6 193 MW-tal, télen pedig december 4-én használtuk a legtöbb energiát, 6 307 MW volt a villamosenergia-rendszer összterhelése. Ez a különbség mindössze 1,8%. A MAVIR ZRt. adatai szerint tartós kánikulában a klímaberendezések használata miatt 15-20 százalékkal is több lehet a villamosenergia-felhasználás az átlagosnál. Emiatt a nyári villamosenergia-igény megközelíti, és a jövőben várhatóan meg is haladhatja a téli napok igényét. 

Az utóbbi években megfigyelhető a téli és nyári napok átlaghőmérsékletének növekedése, ami hatást gyakorol a téli és nyári időszakok villamosenergia-igényére is. Minél többet használjuk ugyanis a légkondicionáló berendezéseket, azok széndioxid kibocsátása miatt a globális felmelegedés ördögi kör-szerűen annál nagyobb mértékben nő. 

Pénztárcánkra is káros hatással lehetnek a légkondik

Vitathatatlan, hogy hűsebb környezetben könnyebb a munkára koncentrálni, pihentetőbb az otthoni kikapcsolódás is. A túlzott légkondicionálás egészségügyi panaszokat okozhat, emellett pedig az sem elhanyagolható szempont, hogy egy-egy légkondicionáló berendezés mennyi energiát fogyaszt. Egy átlagos teljesítményű klímaberendezés havonta kb. 250 kWh-val növeli meg az áramfogyasztást, ami 8-10 ezer forintos plusz költségként jelenik meg a villanyszámlán. 

Nem kérünk hideget-meleget – tartsuk kint szigeteléssel

Hosszú távon mind egészségügyi, mind gazdasági és környezetvédelmi szempontból is sokkal előnyösebb és hatékonyabb, ha inkább arra törekszünk, hogy kényelmünk érdekében a meleg levegőt be se engedjük a lakásba, nem pedig arra, hogy lehűtsük azt. Ezt az épületek energetikai korszerűsítésével érhetjük el. Ilyen beruházás lehet a rossz nyílászárók cseréje, vagy a hőszigetelés.

Megfelelő árnyékolás és szigetelés együtt akár 5-7 fokkal is csökkentheti a lakások belső hőmérsékletét, utóbbi ugyanis nyáron megakadályozza a hő tetőn és födémen, valamint falakon keresztüli behatolását. Alkalmazásával hatásosan idézhetjük vissza a parasztházak hűvösségét, elektromos áramfogyasztók használata nélkül. Ezáltal nem csak nyáron tarthatjuk kint a meleget, de akár 40%-ot is spórolhatunk a téli fűtésszámlán, a környezet mellett a pénztárcánkat is kímélve.

Nyáron is folytatódnak az összehasonlító mérések

A Knauf Insulation szakemberei 2014 nyarán is folytatják Európa és Magyarország első, valós körülmények között végzett épülethatékonysági összehasonlító programját. A cég két – azonos paraméterekkel rendelkező – családi házat vizsgál, amelyek közül az egyiket szigetelték, a másikat még nem.

„A téli eredmények azt mutatták, hogy a szigetelt ház 7 hónap alatt 46%-kal kevesebbet költött fűtésre. A nyáron mért adatokból pedig az derül ki, hogy amíg a szigeteletlen épület belső hőmérséklete most is követi a kinti hőmérséklet ingadozását, addig a szigetelt épületben egyenletes, 24 °C körüli a hőmérséklet. Ez az állandó hőfok nagyban növeli a lakók komfortérzetét” – mondta Kanyuk László, a Knauf Insulation Kft. marketing menedzsere. 

A mérések folyamatosan nyomon követhetők a www.nalamszigetelnek,hu oldalon.

A cikk szakmai partnere a Knauf Insulation.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Mindennapi életünk egyik fontos velejárója a kalapács. Elég, ha csak az időről időre, szerencsére egyre ritkábban, felbukkanó Kalapács Józsefre gondolunk. A kalapács végig kísér bennünket gyerekkorunktól a koporsóig. Nemrég még e nagyszerű szerszám művészeti vonatkozásairól is megemlékeztünk.

A kalapácsot sok mindenre használjuk. Szöget verünk be vele, falat törünk, árat verünk, a tartós körömfestésről nem is beszélve. Annak idején, szakirányú tanulmányaim során, azt akarták a fejünkbe verni, hogy a kalapácsot a nyél végénél megfogva kell használni. "Ne fojtogasd azt a szerszámot fiam", hangzott a feddés. Nos annyit elmondhatok, hogy ez egy baromság. Szerintem. Én ugyanis kizárólag akkor csaptam rá az ujjamra, amikor rendeltetésszerűen használtam a kalapácsot. Érdekes adat, ha igaz, ha nem, hogy az egyszerű, lakossági kalapács nyelének a hossza, a fej hosszának a háromszorosa. Lehet, hogy nem így van, de jól hangzik. Nos egyáltalán nem mindegy, hogy mit milyen kalapáccsal ütünk. Nézzük át, hogy milyen főbb típusai léteznek ennek a kiváló szerszámnak.

A lakossági, minden háztartásban megtalálható kalapácsról rögtön a fémipari alapképzés elnevezésű tevékenység jut eszembe. Az idevágó iskolában annak idején az egyik vizsgamunka ugyanis a kalapácsfej elkészítése volt. Reszelővel, oszlopos fúrógéppel, rajztűvel és számtalan remek szerszámmal alakítottuk ki a kalapácsfejet egy csudaszép acélhasábból. Mint tudjuk: a kalapács az acélhasábban van, csak le kell fejteni róla a felesleget. Ehhez a kalapácshoz kőris, vagy diófa nyél dukál. Egyes esetekben találkozhatunk üvegszálas, vagy gumibevonatú acélnyéllel is. Az acélnyél nyilván nem fog olyan könnyen eltörni .

A szeghúzó kalapács, nem fogtok rájönni, szeghúzásra is alkalmas. Fejének egyik vége kétágú. Ezzel tudjuk közrefogni a szeget, ha bénák voltunk és ki kell húznunk a helyéről. Ne féljünk használni, ha a szög mondjuk elhajlott beverés közben.

A szegverő kalapács elnevezés egy kicsit olyan nekem, mint a baconszalonna, vagy a slusszkulcs. Igen, meglepő módon szeget verhetünk be vele a fába. Tudom, hogy van értelme, csak szeretek kekeckedni. Ennek a kalapácstípusnak van egy nagyobb változata is. Nem fogjátok kitalálni, hogy mi a neve. Igen, ez a nagy szegverő kalapács.

Van az úgynevezett gömbfejű kalapács. Fejének egyik vége gömbölyített. Remekül lehet vele például karosszériát egyengetni.

Az ékelő kalapács legfőbb tulajdonsága, hogy nehéz. Legalább 2 kg-os feje van, acélból. Ez a szerszám a véső legjobb barátja. Úgy illenek egymáshoz, mint Győzikéhez Beja asszony.  

A műanyag fejű kalapács a kalapácsok hercegnője. A fej két vége más-más anyagból készül. Többféle kombó létezik, a műanyag mellé általában gumit vagy vörösrezet használnak. Ezzel az eszközzel nem nagyon tudunk durvulni. Roncsolásmentesen üthetők a felületek.

A fakalapács feje fából van. Meglepő fordulat. Általában bükkből készül. Ékek beütésére remekül használható.

Elérkeztünk a kalapácsok Panterájához. Ez a pöröly, vagy leánykori nevén a ráverő kalapács. Nem félreérteni! A feje megvan vagy 10 kg. Adott esetben elég csak ráejteni a beverendő tárgyra. Az igazi élvezet viszont az, amikor fej fölül indítva cölöpöt verünk vele. Csodálatos élmény, egyszer próbáljátok ki.

A végére tartogattam egy igazi csemegét. Ez pedig az üvegdomborító kalapács. Van az a korosztály, aki már találkozott ezzel a szerszámmal, még ha nem is látta élőben. Aki még nem hallott erről a típusról, nagyon kérem menjen be egy barkácsboltba és kérjen egyet az eladótól. Utána mindenképpen számoljon be arról, hogy mi történt. Köszönöm.

A legvégén álljon itt egy rövidfilm a kalapács helyes használatáról. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat.

Fúrunk és majd később faragunk. Nélkülözhetetlen információk következnek fúrásról, menetvágásról. Ha nem tudja kivárni a könyv végét, megrendelheti a Cser kiadó webáruházában. 

Fúrás és menetkészítés 

Fúrás
Javító- és szerelőmunkáknál a legjobb kézi fúrógépet használni. Nagyobb és pontosabb furatokhoz viszont az asztali fúrógép alkalmasabb. Fémek fúrásához általában különleges minőségű csigafúrókra van szükség. A forgalomba kerülő kézi fúrógépek többsége 13 mm legnagyobb átmérőjű fúrószárak befogására alkalmas tokmánnyal van felszerelve. Befogáskor ügyeljünk arra, hogy a csigafúró szárát ütköztessük fel a tokmány mélyén, és a szár pontosan a pofák közös tengelyvonalában helyezkedjen el.

Jó tanács
Mindig pontos élszögre köszörült fúrókat használjunk, és a gépen a megfelelő fordulatszámot állítsuk be.

A fordulatszám megválasztása a furat nagyságától és az alapanyag forgácsolási sebességétől függ. Jobb fúrógépeken gyakran kis táblázat található a beállítandó fordulatszámokkal. Alapszabály, hogy: vékony fúró – nagy fordulatszám, vastag fúró – kis fordulatszám.

A munkadarabot mindig gondosan be kell fogni. A 10 mm-nél nagyobb átmérőjű furatoknál a gépsatut szilárdan a fúrógép asztalára kell rögzíteni, nehogy a gép „elkaphassa” a munkadarabot. Különösen óvatosan kell fúrni a vékony lemezeket, amelyeket szorítókkal mindig le kell rögzíteni. Kisebb furatok készítésekor egyik kezünkkel fogjuk a gépsatut, a másikkal érzéssel húzzuk, ill. nyomjuk lefelé a fúróorsó előtoló karját.

Így biztonságos
A munkadarabot mindig gondosan rögzítsük, ne szabad kézzel tartsuk. Hordjunk testhez simuló munkaruhát, de ne viseljünk védőkesztyűt.

A 8 mm átmérő feletti furatokat két lépésben készítsük. Hogy a csigafúrók ne kopjanak el olyan gyorsan, a fúróélt rendszeresen kenjük fúróemulzióval, hűtő-kenő spray-vel, vagy legalább gépolajjal.

 Lemezekbe nagyobb átmérőjű furatokat a különleges, kivágó lemezfúrókkal készíthetünk a legbiztosabban. Ezek nem akadnak bele a furatba, mert nem pöndörödik fel a forgács, és a furat is körkörös lesz, nem verődik ki. 

Furatot lesorjázni, azaz a peremén kialakult forgácsokat eltávolítani, valamint a furat száját bemélyíteni, „letörni” a sokélű süllyesztőfúróval lehet eredményesen. Az enyhe letörés különösen a menetfúró könnyebb bevezetését segíti elő.

Menetkészítés
Két alkatrész összekötésére az egyikbe készíthetünk menetes furatot, majd egy ebbe behajtott csavarral hozzárögzíthetjük az átfúrt másik darabot. A belső- vagy anyameneteket mindig egy előre kifúrt magfurat falába vágjuk. Kereskedelemben csak a szabványos méretsorozatba tartozó csavarok kaphatók. 
Minden menetmérethez tartozik egy meghatározott magfurat-átmérő is. Van erre egy nagyon egyszerű szabály: a magfurat átmérője = menetátmérő × 0,85.  Például az M10 metrikus menet magfuratát 8,5 mm átmérőre kell kifúrni.

A képen szabványos külső- és belső menetek vágására szolgáló szerszámsorozat látható.
A belsőmenetek vágására való, hajtóvasba befogott menetfúrót merőlegesen a magfuratba illesztve, a hajtóvasat két kézzel megfogva, érzéssel, enyhe lenyomással forgassuk az óramutató mozgásának megfelelően jobbra. Néhány fordulat után ellenőrizzük, hogy 4 a menetfúró továbbra is merőleges-e a munkadarab felületére.

Egy csepp olajjal kenjük meg a menetfúrót, majd a hajtóvasat újra felhelyezve óvatosan forgassuk tovább a menetfúrót. Minden harmadik fordulat után egy fél fordulattal forgassuk visszafelé a hajtóvasat, hogy a képződött forgácsokat széttörjük apró darabokra. Egy átmenő belsőmenet akkor tekinthető elkészültnek, ha a menetfúró a túloldalon már legalább 1 cm-re kiáll.

Jó tanács
Amikor a menetfúrót visszafelé kicsavarjuk, ellenőrizzük, hogy ez valóban nagyon könnyen történik-e.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bútorok felújítása kedvelt tevékenysége a lakáskultúra és a bútorok szerelmeseinek. Ez a tevékenység akár hobbiként végezve is létrehozhat egészen fantasztikus minőségben felújított darabokat. Azonban a legjobb szándék és lelkesedés sem pótolja a bútorok szerkezetének, felépítésének, az asztalos szakma fogásainak legalább alapfokú ismeretét. A különböző divatlapok, színes női magazinok számtalanszor közölnek írásokat, beszámolókat különböző régi bútorok felújításáról. A valaha jobb napokat látott, szépséges politúrozott szekrénykék és asztalok ezekben a beszámolókban sokszor a legvadabb színekre pingált, az eredeti míves szerkezetükkel mit sem törődő módon átalakított berendezési tárgyként végzik.

Pedig a bútorok felújítása nem ezt kellene jelentse. Egy régi bútor a legtöbb esetben szigorúan műszaki szempontból nézve is a ma kapható bútorok felett áll. A modern tömegtermelés ugyan valóban könnyebben elérhetővé tette a bútorokat a szélesebb rétegek számára is, azonban ennek ára volt, ezek anyaghasználata, műszaki megoldásai és persze ennek következtében a tartósságuk sem közelíti meg egy régi bútordarabét.

Ezen túlmenően ott van az a szempont is, hogy ezeknek a régi daraboknak történetük, múltjuk van. Szerencsés esetben ismerhetjük is ezt, ha sikerül eredeti szépségűvé varázsolni mondjuk a dédnagymamánk kedvenc karosszékét, az számunkra és a család számára pénzben szinte ki sem fejezhető értéket képviselhet.

De üzleti szempontból is van értelme az eredeti állapot szakszerű visszaállításának, a legtöbb restaurált, rendbe hozott régi bútordarab eladáskor bőven visszahozza a bele fektetett munka árát.

A magas szintű felújításhoz szükséges, és a bevezetőben már említett hozzáértés nem csak az asztalos-szakma jelenének az ismeretét feltételezi, hanem tisztában kell legyünk az adott bútor készítésekor használt eljárások, technikák mibenlétével is. És persze jó ha van némi ismeretünk a bútorstílusokról is.

Gondolom a fentiekből már sejthető, hogy ez a téma messze meghaladja bármilyen poszt, vagy akár posztsorozat tartalmi lehetőségeit.  Pusztán az elvi alapok tisztázása, vagyis hogy mit érdemes egyáltalán felújítani, hosszú értekezést kívánna. Hiszen mielőtt egy konkrét bútordarabnak nekilátunk, mindenképp szükséges egy állapotfelmérés. Meg kell tudjuk állapítani, érdemes-e felújítani az adott darabot. A felület állapotán túl olyan, sokszor rejtett hibákat is fel kell tárnunk, mint a meglazult kötések, felvált furnér, elkopott-, törött-, vagy épp korhadt részek.

Ez a láthatóan bonyolult szakma azonban nem kell elriasszon senkit. Szerencsére van olyan elérhető segítség, amely kellő részletességgel, és nagy türelemmel vezet be a bútorfelújítás rejtelmeibe. A Cser kiadó e heti, faipari témájú akciós könyvei között bukkantam rá Brian D. Hingley, Régi bútorok felújítása című művére. Ezt a könyvet ismerem régebb óta, volt alkalmam átlapozni már. A ma divatos szép fotókkal illusztrált, de túl sok magyarázatot nem tartalmazó stílussal szemben ez egy valóban részletes és alapos tankönyvnek is tekinthető.

A bútor kiindulási állapotát felmérő űrlaptól kezdve a bútorok szétszedésén, javításán, majd összeépítésén keresztül a végső felületkezelésig minden lépésen szinte kézen fogva vezet végig, részletes instrukciókkal, és bőséges képanyaggal.

A könyv a kiadó „Mestermunka” sorozatából való, és ez esetben ez magára a könyvre is érvényes.

Mindenképp ajánlom minden bútorfelújítás iránt érdeklődő számára. Igaz, ha követjük a könyv útmutatásait, valószínűleg sosem lesz világoskékre pingált empire stílusú tálalónk, amelyet sárga tulipánokkal díszítünk. Én azonban azt gondolom, egy ilyen tálaló az eredeti mahagóni felülettel is mutatós…

A könyv most kedvezményes áron szerezhető be, mondjuk IDE KATTINTVA, közvetlenül a kiadótól. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Igaz ugyan, hogy most a minimál stílusú bútorok a divatosak, ám akinek ezek túl ridegnek tűnnek, vagy régebbi bútorainak ma már jellegtelen frontfelületeit szeretné kissé „feldobni”, ezt némi kreativitással könnyen megteheti. Erre találták ki az öntapadó díszidomokat, díszléceket, amelyek a bútor-szerelvényüzletekben szerezhetők be.

Ezek a lécek anyaga műanyag, hátoldalukon védőfóliás öntapadó réteg van és általában 2-2,5 m hosszúságban vásárolhatók meg. A fazonválasztékuk elég bőséges, domború, két oldalról csapott szélű, esetleg középen süllyesztett hornyolásúak, illetve középen kidomborodó résszel kombináltak. Szélességük 10-35 mm-ig változó fajtánként és a színvariációjuk is elég változatos. Márvány, fautánzatok, fekete, fehér és fényes, vagy matt króm, vagy arany sávval kombinált díszítésűek szélesítik a kínálatukat. Finom fogú fűrésszel szabhatók méretre, vágott felületük jól csiszolható, így nagyon pontos sarok illesztések kialakítására is alkalmasak.  Hosszirányban akár enyhe ívben is a felületekre erősíthetők, mégpedig a felillesztésüket követően erős nyomással, nagyon tartósan bármilyen felületre, így üvegre is felragaszthatók. A sarkok, keresztirányú összeerősítésüket pedig különféle íves sarokelemekkel lehet „lekerekítetté” tenni, illetve kényes toldások nélkül rácsos szerkezetté formálni, sőt gömbölyített végzáró idomokkal lezárni a díszlécek leszabott végét. Ezek a kiegészítő idomok fényes króm, arany, és fehér színben szerezhetők be.

E díszlécekkel egyszerűen akár vízszintes, vagy függőleges irányban a frontfelületekre ragasztva hangsúlyozhatók a bútordarabok frontfelületeinek  tagolása. Ez egyben visszafogott díszítésként is jelentősen megváltoztathatja még a régi bútorok összhatását is. E célra főként a keskeny díszlécek alkalmasak, bár kellő kreatívitással alkalmazva a szélesebb és különféle közép betéttel ellátott lécfazonok is előnyösen használhatók. A díszlécekből akár a sík bútorfrontok ajtajai, fiókelőlapjai díszesebb keretekkel is mívesebbé tehetők. Az ilyen keretek sarkait azonban pontosan 45 fokban kell összeilleszteni, mert a hézagosságuk nagyon szembeötlő hibaként fog hatni. Az ilyen sarkokat a pontosan méretre vágott hosszúságú lécek ferde lefűrészelését követően kissé az alsó felük felé csekély mértékben alácsiszolva kell összeilleszteni. A hosszában vagy vertikális irányban koncepciózusan felragasztott díszlécek még hatásosabbakká tehetők, ha a bútordarabok összes régi bútorfogantyúi is divatosabbakra lesz cserélve. Ilyen esetekben célszerű ezekhez méretben igazodó szélességű díszléceket választani.

A díszléceket azonban ajánlatos visszafogottan alkalmazni, mert a túldíszítést kerülni kell. Ez megelőzhető néhány előzetesen készített vázlatrajzzal, amelyek alapján könnyű eldönteni a díszlécek ideálisnak mondható helyét, irányát, és megelőzhető a felesleges díszítőmunka. A színekkel sem árt óvatosan bánni, mert a túl nagy kontrasztok nem ideálisak. E lécekkel akár nagy felületű üveges ajtókat is mívesebbé lehet tenni, ám szobaajtóknál mind a két oldalra átfedésben felragasztott díszléceket kell alkalmazni. Sőt, a szélesebb díszlécekkel még a jellegtelen szobaajtók is látszólag kazettás szerkezetűvé tehetők. E célra azonban csak a fabetétes, vagy fehér díszléceket ajánlatos használni és akkor is csak visszafogottan kialakított keretekkel érdemes az ajtók felületét tagoltabbá tenni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A barkácsolás egy komplex vállfaja a számítógép-modderkedés, mely univerzálisan felöleli a fa- és fém-, műanyag-megmunkálást, festést és elektronikát. Lényegében szubkulturális művészeti ág, ahogy gyári számítógépházak helyett egyedi, látványos alkotásokat fabrikálnak művelői.

Összességében moddingnak nevezzük ezt az átalakítást, akárcsak a szoftverek, autók, HiFi-berendezések saját stílusra való fazonírozását. Itthon is régi hagyományokra nyúlik vissza a modding, komoly irodalmat, fórumokat, versenykiírásokat találunk róla a neten. Nyári könnyed ajánlóként mutatom be ezt a komplex barkács-hobbit az „Apa, mit rajzoljak?” pillanatok áthidalására, mikor viszket ujjunk a gérvágó gombján, de nem jut eszünkbe semmi formabontó, új konstrukció ötlete.

- Apa, mit rajzoljak?
- Rajzolj lovat.
- De azt már unom!
- Akkor tervezz moddingolt steampunk PC-házat.

A tömegcikknek számító computerek gyártói húsz év alatt jutottak el oda, hogy ma már fekete házakat készítenek a korábbi beige szín helyett. Néhány cég befurakodva a piaci résbe, megkérdőjelezhetően ízléses, kék LED-ekkel megvilágított kiegészítőket (ventilátorok, LED-sorok, tápegységek) árulnak, melyek kikukucskálnak a plexiablakokkal szabdalt bádogfalak mögül.

Ha számunkra kevés a gyárilag pirosra festett alaplap, az organikus vonalvezetésű hűtőborda vagy természetes anyagokkal burkolnánk, hangszigetelnénk, esetleg teljesen elrejtenénk valami más tárgy álcája mögé számítóközpontunkat, akkor tegyük próbára képzelőerőnket - ügyességünket ezzel a hobbival.

A lehetőségek határtalanok. A kultúra, az ipar és a történelem, a világ bármely pillanata és megörökített stílusjegye adhat inspirációt, hogy elkészítsük saját tematikus kockánkat. Mint minden, ez a hobbi is jól dokumentált az Interneten. Versenyeket rendeznek, web-áruházakban vásárolhatunk kész házakat vagy alkatrészeket.

Ahogy az alkatrészek mérete csökken, úgy terjeszkednek túl lehetőségeink a hagyományos mechanikai felépítés másolásán, így porszívóba és bukósisakba is rejthetjük kedvenc gépünket, de akár álcázhatjuk lopott ukrán taktikai atomrobbanófej külső mögé is.

Pár éve újabb lökést adott a moddolásnak a jelentősen csökkentett méretű mini > mikro > nano > pico ATX szabványú alaplapok megjelenése. A mini-ATX mérete 170*170 mmm, a pico-é pedig 100*72. Csodás, hogy ezek - a tápegységen kívül - tartalmaznak minden fődarabot, azaz a videoegységet, memóriát, hangvezérlőt, esetleg háttértárolót is a szükséges csatlakozókkal együtt. Ez már egy bögrébe is belefér a tápellátást biztosító akkumulátorral együtt.

Gyakori témák a sok-sok rézzel és gőzszeleppel cizellált steampunk, valamely híresebb film - játék - luxusmárka - popkulturális ikon feldolgozása, a funkcionális, terepszínű military stílusjegyeinek alkalmazása, de a számítógép akváriummá alakítása sem példa nélküli.
Az illusztrációk kattintásra nagyítódnak.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A különböző alternatív - pontosabban fogalmazva inkább hagyományosnak mondhatnánk -  építőanyagból való házépítést a legtöbb építési hatóság igencsak helyteleníti. Ennek sok oka van, és nem feltétlenül a hatóságok eredendő rosszindulata, nem is feltétlenül a tégla gyártók titkos társaságának machinációi állnak a háttérben.

Az ok inkább az, hogy manapság a szabályok és a szabványok korát éljük. Márpedig egy házilagosan készült építőanyag, legyen az vályogtégla, vert- vagy tapasztott fal, vagy akár szalmabála, nyilván soha nem lesz olyan sztenderdizált tulajdonságokkal és paraméterekkel rendelkező, mint egy gyárban készült falazóelem. Az ilyen szabálytalan tulajdonságoktól és paraméterektől pedig égnek áll minden hatóság összes hajaszála.

Pedig számtalanszor bebizonyosodott már, hogy ezek a klasszikus építőanyagok igazán jól megállják a helyüket ma is, különösen, ha okosan sikerül kombinálni a modern eljárásokkal, például a megfelelően szigetelő alapozással.

E poszt apropóját a Cser kiadó egyik kiadványa, nevesül a Gernot Minke és Benjamin Krick által írott Szalmabála-építés című könyv adta. (A könyvet IDE kattintva lehet megtekinteni és megrendelni.)

Azt gondolom, különösebb hozzáértés és speciális tudásanyag nélkül is jól átlátható, hogy a szalma, és az abból préselt falazóelem igazán jól megfelelhet a ma oly divatos elvárásoknak. Az ökológiai előny nyilvánvaló, és a hőszigetelés, vagy épp a lakótér megfelelő páratartalma is biztos, hogy közel ideális lesz.  Az egyetlen komoly aggodalom talán a tűzveszélyességre vonatkozhatna, hiszen egy szalmakocka biztos jobban ég, mint egy agyagtégla. Ugyanakkor Ausztriában az ÖNORM B 3800 normarendszer szerinti vizsgálattal bebizonyították, hogy a kétoldalt megfelelő vakolattal ellátott szalmabála a tűznek 90 percig (!) képes ellenállni.

A felső képen építés közben, az alsón elkészült állapotban látható egy hazai épület. A szalmabálák általában vakolatot kapnak, tehát a kész épületen sokszor nem látszik, hogy milyen technológiával is készült.

A szalmabálákból történő építkezésnél alapvetően két különböző rendszer létezik. Az elsőnél a szalmabálák csak egy vázszerkezet kitöltésére szolgálnak, itt általában egy faszerkezetű épületről beszélhetünk, ahol a fából ácsolt/épített vázszerkezet viseli a tető súlyát. A másik rendszerben viszont a szalmabálák teherviselő elemként funkcionálnak, itt gyakorlatilag a teljes épület ezekből a bálákból áll.

A könyvben található ismeretanyag messze meghaladja egy poszt terjedelmét, sőt, azt gondolom, hogy a téma iránt érdeklődő szinte teljes körű tájékoztatást találhat benne.

A szalmabála építkezés persze közösségformáló tevékenység is lehet, kiválóan alkalmas a kalákák szép hagyományainak felújítására.

A könyv végighalad a szalmabála építés történetén, részletesen ismerteti az építési célú szalmabálák készítésének módját, és pontosan ismerteti az épületfizikai tulajdonságaikat is. Komoly mennyiségű számítás és számítási/tervezési segédlet található benne. Megismerhetjük a különböző épület- és faltípusok pontos méretezésének és építésének módjait, a szükséges szigetelési módokat. Kitér az alapozásra, a födémekre, a vakolás módjára épp úgy, mint az épületgépészeti vagy épp elektromos szerelésekre is.  Ismerteti a hatályos német és osztrák építésügyi előírásokat és szabályozást. (Az itthonira a poszt végén adunk egy linket.)

Mindezen túl mintegy 70 oldalon keresztül ismertet konkrét megvalósult épületeket is. Ezek zömükben lakóházak, de akad köztük iroda- és közösségi ház is. A példák főképp Ausztriából és Németországból valók, de Hollandiában vagy épp Portugáliában álló épületek is szerepelnek köztük.

Ha van ötlet, akár egész modern épületek is készülhetnek ennek az alapvetően igencsak régi technológiának a segítségével.

A könyvet végiglapozva egy egész új univerzum nyílhat meg a fenntarthatóság iránt fogékony olvasó előtt. Kétségtelen, hogy aki egy ilyen technológiával épült családi házat szeretne magának, elég sok macerára és leküzdendő hivatali ellenállásra, de legalábbis értetlenségre számíthat. Plusz találnia kell egy építészt, aki jártas ebben a technológiában, ami szintén nem annyira egyszerű. Azonban, ha az olvasó kertes házban él, különösen, ha az építési hatóságoktól kevésbé sújtott területen, távolabb a megyeszékhelyektől, akkor ez a technológia remek lehet a legkülönbözőbb melléképületek, műhelyek kivitelezésére.

Arra persze számítani kell, hogy ha elkészül a szalmabála műhelyünk a házunk mellett, akkor elég hamar azt vesszük majd észre, hogy szívesebben tartózkodunk a szalmabálából épült műhelyben, mint a téglaházunkban… 

Akit komolyabban érdekel a téma, ellátogathat a Magyar Szalmaépítők Egyesületének oldalára. (http://www.szalmaepitok.hu/) Itt tájékozódni lehet az aktuális szabályozásról, és gyakorlati segítséget is lehet találni.

Az itt bemutatott könyvet kiadó, és blogunkat is gondozó Cser kiadó minden héten akciósan kínálja egy-egy terület szakkönyveit. Ezen a héten a faipari témákkal foglalkozó szakkönyveket lehet igazán kedvező áron beszerezni, érdemes ellátogatni a kiadó honlapjára.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni!

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat.

Mérés, előrajzolás, pontozás: fontos előkészítő munka, hogy ne csak furkáljunk össze-vissza. Ezt a témát érintjük mai írásunkban, de ha nem tudja kivárni a könyv végét, megrendelheti a Cser kiadó webáruházában. 

Mérés
Méréskor – pontosabban ellenőrzéskor – távolságokat, szögeket, rádiuszokat vagy tűréseket (elméleti értéktől való eltéréseket) állapítunk meg. Mindig a feladatnak megfelelő és tökéletes állapotú mérőeszközt kell használnunk.

A pontos mérőeszközök drágák, ezért nagyon gondosan használjuk, és mindig elkülönített helyükön tároljuk azokat. Védjük a nedvességtől, túlzott melegtől és a szennyeződésektől. A kezelési előírások szerint használjuk őket!

Minél pontosabb mérésre van szükség, annál bonyolultabb a mérőeszköz.

A lakatosmunkák legfontosabb hosszmérő eszköze a mérőléc (a képen) vagy a tokos mérőszalag.

Pontosabb mérésekhez, például a fúróátmérő vagy az anyagvastagság megállapításához tolómércét használunk, amely a milliméter törtrészeinek meghatározására is alkalmas. Ezt a milliméterskála mellett elhelyezett nóniuszbeosztás leolvasásával végezhetjük. A szögeket a 90°-os talpas derékszöggel vagy a bármely szögbe beállítható szögmérővel ellenőrizzük.

Fémmunkákhoz is fontos mérőeszköz a vízmérték – libellás szintezőléc – és a függőón. Ezek főleg szerelési munkáknál használatosak a vízszintes és függőleges irány pontos megállapításához.

Előrajzolás
Az előrajzolás egy rendkívül fontos előkészítő munkalépés. Sok gondosságot és pontosságot kíván. Lényegében ekkor „visszük át” a végleges mérete(ke)t a rajzról a munkadarabra. Eközben lehetőleg mindig ugyanazt a kiindulópontot – bázisvonalat, oldalélt stb. – használjuk. Ha már a felrajzoláskor hibát követünk el, az a további lépésekre is kihatóan egész munkánkat elrontja.

A legfontosabb előrajzoló eszközök a rajztű, az acélvonalzó és a körző; a rajztű hegyét 10°-osra kell köszörülni. A rajztűt kissé az acélvonalzó alsó élétől eldöntve kell tartani, és enyhe nyomással karcoljuk be az anyagba a kívánt vonalat. Szabályos alakú munkadarab közepét kijelölhetjük, ha megrajzoljuk a két átlóját. Az átellenes sarkokat összekötő vonalak metszéspontja kiadja a felület középpontját.

A hegyes acélkörzővel könnyebb egy kört megrajzolni, ha előzőleg a középpontját kissé bepontozzuk. A körzőt kissé döntsük a forgatás irányába. Alumíniumlemezen a berajzolást ceruzával vagy vékony hegyű filctollal, rostirónnal végezzük, mert az anyag bekarcolása, különösen vékonyabb lemezeknél jelentősen lecsökkenti a lemez szilárdságát, és esztétikailag is zavaró a karcolási vonal.

Jó tanács
Minél pontosabb a berajzolás a munkadarabon, annál könnyebb a következő munkafázisok előkészítése is.

Pontozás
A bepontozással megakadályozzuk a csigafúró hegyének kellemetlen „elmászását” a fúrás kezdetén. A pontozás bemélyedése megvezeti a fúróhegyet, a furat pontosan a kívánt helyen lesz. Pontozásra edzett csúcsú, 90°-os kúpszögre köszörült pontozót (jelölő) használjunk, ez határozott benyomódást hoz létre az acél 4 felületen is. Pontozáskor a munkadarabot sima, kemény, lehetőleg nagyobb tömegű – „húzós” – alapra kell fektetni.

A furatok helyét két egymást keresztező karccal jelöljük ki. A pontozó hegyét úgy tudjuk pontosan a metszéspontra helyezni, hogy a szárát először tőlünk eldöntve tartjuk, így biztosítva a jó rálátást a keresztre.

Ezután a pontozót kissé leszorítva merőlegesre állítjuk. Egy kisebb próbaütés után ellenőrizzük az apró mélyedés helyzetét. Valószínűleg szükség lesz egy kis kiigazításra. A pontozót a szükséges irányba mozdítva egy erőteljesebb második ütéssel a felületbe mélyítjük. Pontozáshoz célszerű könnyebb kalapácsot használni. 

 
  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.