Nem igaz, hogy régen minden jobb volt. Alkatrészvadász szempontból semmiképp. Régen egy minőségi nyomtató fél-egyhavi átlagfizetésbe került, olcsó tömegcikket pedig egyszerűen nem lehetett kapni. Hogy ma is használhatunk (ha találunk hozzá illesztőszoftvert) 25 éves lézerprintert, az a nagyobb példányszámú irodai felhasználás miatt magas fémtartalom (megemelt árat generálva) és a kevésbé integrált, hőt jobban elviselő  elektronika miatt van.

Szétszedtem másfél nyomtatót és a marokszámra kitermelt értékes alkatrész mellett jutott a mechanikából arra is, hogy működő CNC NYÁK-fúrógép modellt készítsek, csak Önöknek. Később jelentkező mikrokontroller sorozatunk egyik állomása lesz vezérlőelektronikával felszerszámozni a puszta elektromechanikus vázat.

Az illusztrációk a bontás menetét dokumentálják, teljes felbontásban ebben a galériában láthatják őket. Magáról a tintasugaras nyomtatás elvéről pedig itt olvashatnak.

Még az említett másfél nyomtató is túlzás, hiszen a HP Officejet adta a kibontott alkatrészek 80%-át, míg a Másik*-ból mindössze a fejmozgató mechanika és két motor bizonyult használhatónak, a többi műanyag hulladékként végezte. Igazságtalan lenne teljesen leírni a Másik-at hiszen árkategóriájára jellemző, hogy újonnan kevesebbe kerül, mint később az első tele nyomtatópatron. Tehát mindenki számára elérhetővé teszi az otthoni nyomtatást. Más kérdés, hogy több éves használata annyi költséggel jár, mint egy színes lézernyomtatóé. A géppel vásárolt első patron csak "bemutató" mennyiséget, talán harmadnyira töltött tintát tartalmaz.

*Másik:Természetesen nem ez a printer márkája, azonban tágra nyílt szívcsakrával nem akarom alázni gyártóját.

A mai nyomtatóknál utántöltésnél nem elég tintát tölteni bele, hackelni is kell legtöbbjüket. Patronjukba tinta-szintmérő, a nyomtató rendszerszoftverébe pedig oldalszámláló van építve. És ha elérte a megadott példányszámot, egyszerűen megtagadja a nyomtatást, bár nem ürült ki teljesen. A házilagos - injekciós - töltögetésnél fennáll a fej megsérülésének vagy a fúvókák dugulásának veszélye. 70 µm körüli lyukakat nem tudunk varrótűvel kitisztítani. Takarékos arany középút utángyártott tonert vásárolni, bár ez is garanciavesztéssel jár.

A tintasugarasok sem régen, sem ma nem bizonyultak takarékos és hosszú életű berendezéseknek, nem is ajánlom őket a fotónyomtatáson kívül otthoni használatra, ugyanis ritkásabb használat mellett előbb-utóbb beszáradnak. Viszont addig is elcsorgatják fejtisztításra a drága festék egy részét. Ezzel szemben a lézert 5 év után bekapcsolva, mindössze "Rég láttalak, Kedves gazdám!" felkiáltással megkeveri egyszer a festéket, majd nyomtat. Megtörtént eset, oka a szárazon tartott toner időtállósága.

Hogy miért jobb most, mint régen? Például mert az egykor aranyárban mért irodai-elektronikai berendezésekhez igazán méltányos áron juthatunk hozzá, vagy mert vasárban kukázhatunk ki Vörös Csepel esztergákat. Januárban véletlenül bukkantam a három darab tintasugaras nyomtatót 3000,- Ft + postaköltségért áruló hirdetésre.

Pont akkoriban készült CNC-marógépes riportunk és eltűnődtem, próbáljam-e utánozni a Mestert egy automata NYÁK-fúró erejéig. Ha a nyomtató-mechanika nem is annyira terhelhető, de legalább igen pontos - gondoltam. Már a legszerényebb nyomtató is 600 dpi (dot per inch = képpont per 2.54 cm) felbontást tud, ami 4 századmilliméteres tűrést jelent. Több, mint elég.

Másrészt egyetlen elektromotor kerül újan ennyibe. Ismerjük a nyomtatómotorokat, ha nem is egy "Mint mikor a cséplőgép leszakítja a karodat" érzés próbálgatni erejüket, de azért van húzásuk, főleg a papírtovábbító egységnek. Erős és pontos mechanika, vázzal egyetemben, ennyi pénzért ajándék. A fenti képen kettőt is láthatunk a négy egyenáramú motorból (ebből kettő léptetőmotor) egy elektromos fékkel egyetemben.

Az eladó gondosan eltávolította a nyomtatópatronokat, azonban a tisztítószivacsból kifolyó tinta a gondos postai kezelés  során össze-vissza forgatott, dobált nyomtatónak egyenletesen beszínezte külsejét. Fura, hogy miért nem a belsejét, de ennek örülök és nem teszek fel további kérdéseket. Szerencsére külön-külön lefóliázva érkeztek a nyomtatók. Ez a motoros, dobozszerű szerkezet a fejtisztító. Mozgalmas élete nyomán a patronok rengeteg tintakönnyet ejtettek bele:

Felmerül bennünk törvényszerűen, hogy használhatnánk az elektronikát is, hiszen a motorvezérlés, szervóerősítők és a nyomtatóleíró nyelvekből fordító elektronika megtalálható a paneljein. Hiú ábránd két okból. Valahogy vissza kellene fejtenünk a kapcsolás működését, hogy egy CNC-vezérlő programmal együttműködjön. Másrészt ezek a kvázi mikroszámítógépek olyan mértékben integrálják az összes vezérlést, hogy lényegében egyetlen chip szétválaszthatatlanul vezérel 3-4 fő funkciót. Gyakorlati akadály pedig a miniatűr (SMD = gépi beültetésű) alkatrészek és vezetékek emberi kéznek túl sűrűn ültetett kivitele.
Használható elektronikaként pusztán a tápegység, nyomógombok, néhány kondenzátor, az LCD-kijelző és LED-ek maradnak. Ez is komoly értéket képvisel, azonban konkrétan a síkba terített kétdimenziós mozgáspályák vezérlését - pedig benne van valahol - nem tudjuk kimazsolázni a nyomtatóelektronikából. Legfeljebb a nagyon menők.

Azt hiszem, ennyi elég is mára a posztból, mert beszárad szemünk olvasás közben, mint  tintapatron a takarékos gazda portáján. Legközelebb a kinyert alkatrészek és váz éltetésével fejezem be bontási naplómat.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.